Szolnok Megyei Néplap, 1965. június (16. évfolyam, 127-152. szám)
1965-06-20 / 144. szám
1395. június 20. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1 EGY PÁLY Á Z A A jászberényi ügyvédi munkaközösség Jászberény város hagyományainak ápolása érdekében immár ides-tova tíz éve minden esztendőben pályázatot hirdet a herényi diákok részére- A jeligés pályaművek elbírálása után június 13-án, vasárnap a Lehel vezér gimnázium évzáró ünnepségen hirdették ki a pályázat eredményét. A SZÜRKE FÉNY A megosztott első díj (három háromszáz forintos díjat adtak ki) egyik nyertese a Cyrano jeligés dolgozat volt. Címe: A szürke fény. A jelige arról árulkodik, hogy a pályamű szerzője a nagy magyar színész, Pethes Imre életútját dolgozta fel, aki diákéveit Serényben töltötte és a Lehel vezér gimnázium növendéke volt. A szerzővel a gimnázium tanári szobájában találkoztunk. A IV/d. osztály, amelyben Sárközy László járt, az utolsó érettségiző oszi..újságíró szeretnék lenni tály a gimnáziumban, — egyik része már odabent „izzad” a bizottság előtt, és ki tudja, hogy mit hoz a holnap. — Izgul? — Egy kicsit, de remélem, nem lesz semmi baj. — Miért választotta dolgozata témájának éppen Pethes Imre életét? — Szeretem az irodalmat és mindig nagyon érdekelt a nagy színész élete. Nagyon sokat köszönhetek fiának, Pethes Sándor színművésznek, aki sokat mesélt édesapjáról, amikor Budapesten felkerestem; Előttünk az asztalon fekszik a mű, ízléses szürke borítólapba fűzve. Gazdagon illusztrált, szép munka. — Mennyi ideig dolgozott rajta? — A téli szünet után kezdtem hozzá. — És mi lesz a további sorsa. — Ügy tudom, hogy ez a példány bekerül a múzeumba, egy másikat pedig felküldök Pestre, — Pethes Sándornak. Kérte, hogy ne feledkezzem meg róla. — Az érettségi utón mik a tervei? — Szegedre jelentkeztem német—orosz szakra, nyelveket akarok tanulni és szeretnék újságíró lenni. Ez persze még csak amolyan tervezgetés, A HAT RÓZSA UTCÁJA — Van Jászberényben egy utca, a Hat rózsa utca. Ennek a neve a szóbeszéd szerint úgy született, hogy a herényi utcabiztos, amikor nevet keresett az akkor még néhány házból álló kis utcácskának, meglátta, hogy hat szép lány lakik ott egymás mellett, így lett az utca neve Hat rózsa utca, — meséli Sző- nyi Éva másodikos gimnazista, jókedvűen fészkelődbe a székén. Éva most kü- täeösen nagyon vidám, hiés a többiek T GYŐZTESEI ...hat szép lány lakott ott, így lett Hat rózsa utca szén ő a másik pályadíj nyertes dolgozat írója, — amelynek címe: A jászberényi utcanevek kialakulása és történetük. — Alapos kutató munkát kellett végeznie ehhez a dolgozathoz, hiszen nem gondolom, hogy sok forrásmunka állt a rendelkezésére. — Igen; Ezért is érdekelt legjobban ez a téma. A tanárnőm néprajzost akar belőlem nevelni, de én jobban szeretem az irodalmat. Magyar—történelem szakra akarok jelentkezni. — Ez már eldöntött kérdés? Hiszen még két éve van, hogy véglegesen határozzon. — Jobb azt előre meggondolni. — Meg tudná mondani, hogy melyik a legrégebbi jászberényi utcanév? — Jedam utca, ez még a török időkből való. DINASZTIKUS HAGYOMÁNY Bender Katalin csak az imént lépett ki megköny- nyebbülten abból a teremből, ahol már reggel óta kíváncsi, kutató tekintetek kereszttüzében „érettségéről” adott számot. ...most gőzerővel arabul tanulok — Sikerült? — Ügy érzem, hogy igen. — Az iskola baloldali múltjáról írta dolgozatát, amellyel pályadíjat nyert. Miért választotta ezt a témát? — Az egész családom ebbe az iskolába járt, — édesapám, nagyapám, édesanyám családja is, így az ő ismeretségük révén könnyebben tudtam hozzájutni az anyaghoz. — Úgy hiszem, hogy ehhez a családi tradicióhoz egy jól sikerült érettségivel maga is hozzájárult. — Most bizonyára alaposan kipiheni az izgalmakat, — Óh. a világért sem. — Most gőzerővel arabul fogok tanulni. — A felvételi vizsgámra készülök. Német—arab szakra jelentkeztem. Szöveg: R. G. Kép: N. Zs. így élek én... PÁRBESZÉD EGY FIATAL PEDAGÓGUSSAL — Ha egy színnel kellene kifejezni a napjait, mit mondana?... Piros, kék, barna... vagy szürke? — Piros. — Piros? Miért? — Mert mindig olyan vidáman jövök be az iskolába, — ÉS aztán? — Szeretek tanítani. Nem is tudnék elképzelni más munkahelyet, csak ezt. — Nem sok ez egy kicsit? Legalább az úttörő vezetést adhatták volna másnak. — Én vállaltam. — Kötelező volt? — Nem, de annyira kértek, hogy nem tehettem mást, és szeretem is csinálni. — így képzelte el tavaly ilyenkor is az életét? — Minden úgy sikerült, ahogy tervezte ? — Azt hittem, könnyebb lesz. — Az idősebb kollegák nem segítenek? — Oh, dehogy nem, sokat. — Szabad idejében mit csinál? (Kovács Magit: tizenkilenc éves, 1964-ben jelesen érettségizett a törökszentmiklósi gimnázium S+I-cs pedagógiai tagozatú osztályában. Képesítés nélküli pedagógus, a jászárokszállási Dobó úti iskola VI—VII— VIII. osztályban és a dolgozók esti iskolájában matematikát, kémiát és fizikát tanít, a szegedi pedagógiai főiskola matematika-kémia szakos levelező hallgatója, a Dobó úti iskola úttörővezetője. sokat utazik. Jászberénybe. Szegedre... — Sajnos. — Na és a főiskolán félévkor hogy vizsgázott? • • — Jajj, erről ne beszéljünk! Egyszer el is húztak. — Miből? — Matematikából. — Az idősebb kollegák nem segítettek? — Azt mondták, hogy sok időbe telne, míg ők is átnéznék. — Mondja Margit, hogyan képzelné el másképp? — Mit? — Hát az életét. — Ezen még nem gondolkoztam. — Ha egy színnel kellene kifejezni a napjait, mii mondana?... Piros, kék barna... vagy szürke? A körmig szívott cigarettavéget idegesen morzsolja a hamutartó falához, amelyben már jó néhány filteres csikk hever egymáson, és csodálkozva néz rám. Nem érti a kérdést, hiszen egyszer 6 már válaszolt erre!.. Azt mondta, hogy piros. Rideg Gábor Zenenövendékek záróvizsgája Kunszenímáríonhan (Tudósítónktól) Péntek reggeltől gyermekzsivajtól volt hangos Kunszentmártonban a járási művelődési otthon. Az intézmény felügyelete alatt működő zenei munkacsoport növendékei adtak számot egész évi felkészülésükről, a mezőtúri zeneiskola tanáraiból alakult vizsgabizottság előtt. Zongoristák, hegedűsök, gitárosok összesen mintegy száztizenheten mutatták be tudásukat és tettek sikeres vizsgát. Az eredmény annál örvendetesebb, mert szervezett formában még csak ebben az évben volt zeneoktatás Kunszentmártonban A népes mezőnyből különösen kiemelkedett Széplaki Ágnes és Bállá József, akik Kulik Józsefné és Balogh Irén zongoratanárok növendékei. Ösztöndíjas egyetemisták Fiatal szakemberek a megyei tanács apparátusában Ők is elégedettek, velük is elégedettek — Nagyon sok a munkám... — Mégis, mit szokott csinálni, amikor az iskolából hazamegy? — Vázlatokat írok, az úttörő munkával is csak kell foglalkoznom, ...aztán néha moziba megyek. — Társasága van? — Kevés itt a magam- korú fiatal pedagógus. — Szeret olvasni? — Főleg szakkönyvekei szoktam nézegetni — És még? — Néha a Pajtást... ezt mint úttörővezetőnek kötelező is. — Mást nem szokott? — Fáradt vagyok. Legszívesebben keresztrejtvényt fejtek. — Mikor volt utoljára színházban, Margit? — Régen... Én már nem is tudom. — Diákkorában volt? — Nem. Inkább csak nyáron lenne rá időm. — Egyáltalán, érdekli? — Nem is tudom... most nem, amíg főiskolára járok — Az előbb azt mondta hogy fáradt. Ne haragudjon a kérdésért. Hány órakor szokott lefeküdni? — Nyolc, fél kilenckor. — És mikor kel? — Fél hatkor. — A szobájában van rádió? — Csak a háziaknak van. — Albérletben lakik? A megye tanácsi szervei egyre nagyobb gondot fordítanak az utánpótlás ki- nevelésére. Ennek egyik fő módszere a társadalmi ösztöndíj juttatása, és szerződéskötés azokkal a fiatalokkal, akiket a megye ilyen módon támogat. Erről beszélgettünk Hercegh Istvánnal, aki a megyei tanács titkárságán a személyzeti és oktatási csoport vezetője. — A megyei tanács I960 óta huszonegy ösztöndíjat folyósított, és részben ma is folyósít. Az a célja ezzel, hogy biztosítsa a szakember utánpótlást, amelyre a megnövekedett mezőgazda- sági, ipari, közművesítési és jogi feladatok miatt szükség van, A huszonegy ösztöndíjból hat jogi, hét mérnöki, három közgazdá- szi és öt mezőgazdasági mérnöki állásra hirdettünk ösztöndíjat. Ezek közül már öten végeztek, négyen a megyei tanács apparátusában dolgoznak, egy pedig a szolnoki sütőipari vállalatnál. Az idén ketten végeznek, egy agrárgépész- mémök. aki a mezőgazda- sági osztályra kerül, és egy közlekedési mérnök, aki a vasipari vállalatnál dolgozik majd, utóbbi a gépjármű szakon végzett. — Igen, a napokban a sajtóban is megjelenik a felhívás, tíz egyetemi hallgatóval kívánunk szerződést kötni, első és másodévesekkel, akik a továbbiakban a megyei tanács és a járási tanácsok apparátusában dolgoznak majd. Érdekességként megemlíteném, hogy a megyei tanácson kívül városi, járási tanácsok is hirdetnek pályázatokat. a különböző tanácsoknak jelenleg hetvenöt ösztöndíjasuk van a megyében. — Hogy foglalkoznak az ösztöndíjasokkal? — Minden évben egyszer elmegyünk az egyetemekre, és érdeklődünk a dékáni hivataltól az ösztöndíjasok munkája, szorgalma, erkölcsi magatartása iránt. — Utána elbeszélgetünk az ösztöndíjasokkal, elmondjuk kívánalmainkat és meghallgatjuk az 6 véleményüket, kívánságaikat is. Ezenkívül, ha bármiben problémájuk van, évközben is bizalommal fordulnak hozzánk. Nyáron nálunk végzik kötelező gyakorlatukat, és még egy hónapot dolgozhatnak azon az osztályon, amelyikre kerülni fognak, erre a hónapra 1000 forint fizetést is kapnak. — Milyen a tanulmányi előmenetelük? — Az átlag a közepes felett van. Mi általában meg vagyunk elégedve, nagyon _ szorgalmas például Fábián Gabriella, aki jogot tanul, vagy Sebők László, aki kertészeti mérnökként végez. Két olyan ösztöndíjasunk van, akik ez évben egy tárgyból buktak és egy év halasztást kaptak. Éz alatt az év alatt nem kapnak ösztöndíjat, de ha tanulmányaikat szorgalmasan folytatják, az év letelte után újra kapják. Az ösztöndíj összege egyébként a tanulmányi eredményektől függően 650—800 forint; — Hogy vannak megelégedve az eddig végzettekkel? — Csak jót mondhatok róluk. Mindegyik megállta a helyét, nincs rájuk panasz. Kiss Piroska például aki két évvel ezelőtt végzett jogász, itt dolgozik a titkárságon, és elégedettek vagyunk vele. Amennyire tudomásom van róla, egyik volt ösztöndíjasunk sem kívánkozik el munkahelyéről. — ht — Igen, de minden héten hazamegyek Berénybe. — Akkor maga nagyon — Ügy tudom, hogy további ösztöndíjakra hirdetnek pályázatot. Egy gyárigazgató példát mutat Törökszentmiklóson, a Budapesti Mezőgazdasági Gépgyár törökszentmiklósi gyáregységében régi szép hagyománya van a munkásakadémiának. 1962 óta előadások sorozata hangzott el műszaki kérdésekről, csillagászatról, irodalomról. Kialakult a törzsközönség, amely — ahogy mondani szokták — tűzön-vízen keresztül részt vett minden előadáson, kérdéseivel, érdeklődésével hozzájárult a munkásakadémia sikeréhez. Az idén a harmadik évfolyamot zárták a vasas művelődési ház színháztermében. A búcsúztató beszédet a gyáregység vezetője, Gölöncsér Gábor tartotta. Ö volt három éven keresztül a munkásakadémia társadalmi vezetőségének elnöke és nemcsak résztvett minden megnyitó és záró ünnepségen, hanem közben is érdeklődött az előadások menete iránt, figyelemmel kísérte a gyár munkásainak tanulását. Feltételezzük, hogy ebben a gyárban éppen olyan feszített a munkatempó, mint a többiekben. Az is valószínű, hogy a gyár vezetőjének itt ugyanolyan bonyolult és szerteágazó feladatai vannak, mint bármelyik másik üzem vezetőjének. Gölöncsér elvtárs ennek ellenére a gazdasági eredményeken túl, sőt azok érdekében igen sokat törődik a munkások tudatformálásával is. Ügy gondoljuk, akad még egy-két gazdasági vezető ebben a megyében, aki bízvást tanulhatna tőle. Ez :s a munkásakadémia jó működésének egyik titka, de olyan titok, amelyet nem véd szabadalom Nap fény szííro ablaküveg Egy német vállalatnak sikerült az üvegtechnológiában érdekes újdonsággal előállnia: réteges üveglemez, közte vékony műanyag réteg. „Önárnyékoló, napvédő üveg”-ként emlegetjük, s alkalmazása során a tiszta átlátszóságtól az áttetszőség különböző fokozatait képes „önállóan” létrehozni, a ráeső napfény intenzitásától függően. Erős napfény hatására tejüveg jelleget ölt. Ilyenkor a fénnyel együtt jelentkező hőnek mindössze 40 százalékát engedi át, Amint a nap közvetlen hőhatása csökken, az üveg fokozatosan visszanyeri eredeti áttetszőségét, illetve átlátszóságát. Megnyitás helyett — meglepetés Útikönyvekből rendeznek kiállítást a megyei könyvtár tájékoztató termében. Üvegtárlókban országok szerint csoportosítva láthatjuk a szebbnél-szebb képes ismertető-könyveket. Európa országairól, városairól. A kiállításnak nem lesz megnyitója. Meglepetésnek szánták, hogy a nyári, utazási idényben felhívják a figyelmet a könyvtár ilyzn tárgyú, több nyelvű anyagára,
