Szolnok Megyei Néplap, 1965. május (16. évfolyam, 102-126. szám)
1965-05-16 / 114. szám
1*06. saéjus W. .tflrLAr AMÍG ECV MOSOK ELJUT ODÁIG... A szerkesztő és a riporter a TV legnépszerűbb sorozatáról * r' „.összeállt” stáb azóta is ki••■íf ■ 4 ■ HHl■”?%IIvitelezője a hosszú sorozatműsornak. Pauló Lajos a rendező, Békés József és Karácsony Miklós szerkesztők, Sík Igor vezető már szinte ismerik egymás gondolatait, tudják, mit akarnak. A „Ki mit tud” légköre kizárja, hogy rutin-műsorrá váljék. Minden egyes szám, minden egyes szereplő külön probléma, vigyázni kell, nehogy az előkészületek folyamán túlpróbálják a számokat, mert a közönség ezt azonnal észreveszi. Mást várnak egy harmadikos gim- názistától, mint egy hivatásos színésztől. Ebben a feszültségben, ebben a pergő ritmusban Megyeri Károly a karmester. — Elmondhatom, hogy tv- pályafu tásom alatt a „Ki mit tud” a legkedvesebb műsorom. Persze, minden műsor rejt magában buktatókat. Ez is! Éppen ezekért a nehézségekért is szeretem. Itt a riporternek nem az a feladata, hogy sziporkázzék, hanem, hogy megismertesse a szereplőt a közönséggel és átsegítse a fiatalt a szereplés lámpalázán. Célom, hogy olyanok legyenek a kamerák előtt, mint amilyen kedvesek, egyszerűek iskolájukban, az életben. Ezt a műsort — szerintem — nem lehet megunni. A nyolc elődöntő alatt több mint száz fiatallal készítettem riportot. Ezeknek a fiataloknak vannak celláik. ha nem is tudják Mindig pontosan megfogalmazni. Kedvencem? Minden résztvevő! Talán csak azt mondhatom: hogy minél fiatalabbak, annál jobban szeretem őket. Életemben nem kaptam még annyi kedves levelet, mint amióta ennek a műsornak a riportere vagyok. Több százezer levél érkezett eddig. Mire vége lesz a sorozatnak — a kalkuláció szerint — elérik a félmilliót. Kézzelfoghatóan bizonyítja a közvélemény óriási érdeklődését Most kezdődnek a középdöntők. A műsor finise! Izgatottan várjuk, kik képviselik fiatalságunkat az algériai VIT-en. ^ .. (Kép és szöveg: Regős István) Egy szereplő, vajon ő mit ind? Jött, látott, győzött. Ma mér az egész országban figyelik, izgulnak a fiatalokért, a nézők megszokták ezt a műsort. Érdemes visz- szapillantani pár évvel ezelőttre. Hogyan született meg? Mi adta az ötletet e sorozat elindítására? Békés József, a „Ki mit tud” főszerkesztője tulaj-, donképpen egyik „szülőap- ja” is, — Szinte egy véletlen inspirált bennünket. Évekkel ezelőtt vasárnap délelőttönként fiatalok gyűltek össze a MOM kultúrotthon színháztermében. Beszélgettek, verseket olvastak. Akinek kedve volt, felmehetett a színpadra és előadhatta, ami éppen az eszébe jutott. Volt, aki énekelt, szavalt, akadt, aki bűvészkedett. Megtetszett nekünk is ez az öntevékenység. és először ezt a műsort akartuk kamerák elé vinni. Akkor jöttünk rá. hogy ki kell szélesíteni a kört: nem csupán egy egyedi esettel kell a közönség elé állni, hanem jól megszerkesztett sorozatműsorral És elhangzott a televízióban a felhívás. Fiatalok, indul a ti műsorotok! Jelentkezzetek dallal. tánccal, verssel. Ki gondolta volna, hogy ennek a felhívásnak ilyen óriási visszhangja lesz. Az ország legeldugottabb tájától a fővárosig fiatalok százai küldték be nevezéseiket. Érdemes elgondolkodni azon, hogy ez abban az időben volt, amikor az idősebb korosztály körében gyakorta elhangzott az a vélekedés, hogy a mi fiatalságunkat csak a szórakozás érdekli, és felelőtlen! Erre a nézetre a legékesebb feleletet a műsorokon elhangzó magas színvonalú. művészi ihletettsé- gű produkciók adták. Már az első ..Ki mit tud” sorozatban hatezer fiatalt hallgatott meg a televízió zsűri bizottsága. És megszülettek a kedvencek. Haki Tamás különleges fütty-művészeivel, a Gézengúzok és a többiek... Ekkor jött rá a szerkesztőbizottság, milyen hatalmas népművelő jelentősége van e vetélkedőnek a fiatalok ízlés formálásában. Sokan aggályoskodtak, hogy vajon az itt szereplő fiatalok a tv hatalmas nyilvánossága, a siker következtében nem válnak-e ön- telt. beképzelt felnőttekké? Az élet adta meg a választ. Salán, a* olvasók közül is sokan emlékeznek az „És most mit tud” című műsorra, ahol a győzteseket vonultatták fel, hogy megnézzék: tv-szereplésük óta mit változtak, fejlődtek? Valamennyien hasznos tagjai a társadalomnak, és aki a versenyek folyamán olv magas szintet ért el, hogy a hivatásosok mértékét megütötte, az ma már színészként, zenészként, konferansziéként szórakoztatja a közönséget. Nagyon nehéz e műsor szerkesztése, rendezése. Hisz itt csupa lelkes, fiatal amatőr jelentkezik produkciójával. A közönség azonban mégis kerek, egész műsort vár. Azt kellett tehát megtalálni, hogy hivatásos színvonalú műsor legyen, de őrizze meg az amatőrség minden báját. Az 1961-ben BEMUTATJÁK az ARANYKALÁSZT mücnr pam&sztessbch az wMammveaané Nem mi mutatjuk be. Négy boldogíiázd párás zi ember, szövetkezeti gazda. Azt mondtam nekik: — Az önök termelőszövetkezete, az Aranykalász az idén nyerte el negyedszerre a Minisztertanács vándor- zászlaját. Tegyük fel, hogy én kételkedő ember vagyok és kikötöm: máshová járt volna a kitüntetés. Önök bizonyítsák be az ellenkezőjét. Képzeljék azt, hogy én külföldi vagyok, ideérkezem a szövetkezetbe, s a elnök magukra bízza, mutassák be nekem a gazdaságot. „Agyonütötte" a kis házát Ezen mindannyian meglepődtek. Hogy ők mit és hogyan? Miképpen mutassák ők be a közöst? Aztán Vári Dénes megkezdte elsőnek. Azzal, hogy: — Én értem miről van szó. Visszatérek oda, hogy cselédséggel kezdtem az életem sorsát. — Jól menő gazdáknál szolgáltam kilenc éves koromtól kinn a Tápióban. Ott is volt mindig 20—22 szarvasmarha és juh. De itt, az Aranykalászban, szebbek, jobbak. A mezőgazdasági kiállításon fenn voltam három tehénnel, meg három bikát is kiállítottunk. Az aranyérmes 78-as Böskét de sokat kellett vezetgetnem, de sokan fényképezték. Direkt olyan is volt, aki kereste a boldogháziakat: milyen lehet már az. Aki dolgozik, itt „levághat” olyan pénzt, amiből lehet feszelegni. Azért jó ez az Aranykalász, mert munkaegységenként 20 forintos előleget ad. Havonta 1500 forintból egész esztendőben meglétezhet az ember. A zárszámadási így már talált pénz szinte. Kinek húsz, kinek huszonhétezer, meg több is. No, nekem még 700-nál kevesebb munkaegységem soha nem volt. Ki lehet számolni 50 forintjával. De itt van csak egy magános lány. Eszes Kati, a borjúneveidében. Csak zárszámadáskor 25 000 forintot kapott. Nálunk, aki harmadmagával dolgozik, minden évben építeni tudna egy házat. Az meg nagyon járja Boldogházán. Ott van a Bazsó Sándor esete. Régóta ismertem azt a házat. „Ln olyan szívesen segítek anvnnak Napközis nevelési óra a szolnoki Kassai úti iskolában v Ötödik osztály. Fele fiú, fele lány. Négyszemélyes asztaloknál ülnek — most úgy, hogy mindenki a tanár felé fordul. A didergő királyról szóló mesét mondják el a gyerekek, majd a tanár összefoglalja. A didergő király példájával vezeti be a mai beszélgetés témáját, hogy mi a különbség a közösségben és a magányosan élő ember között. Szegedi Marika jelentkezik és szép kerek a mondata, mint az őarcocskája: — Az aki a közösségben van, megtanulja szeretni a másikat, míg a magányosan élő gyűlöli az embereket. Bohuniczki Panni és Tímár György a családi közösségről beszél, majd azt mondja Szegedi Marika: — En olyan szívesen segítek anyunak, de azt mondja, hogy játsszál te még csak... Megállapodnak abban, — hogy azért mindenki segítsen otthon, amit csak tud. Mi indít arra, hogy segíts? — kérdezi a tanár. A lelkiismeret. A szeretet — mondják a gyerekek. A kötelesség — mondja a tanár. Ügynevezett nyílt nevelési óra ez. Dr. Bodnár An- dorné tanárnő szavait, a gyerekek feleleteit feszülten figyelik papák és mamák. Látszik, ők is elgondolkoznak a hallottakon. — L. L. Óvodásokat, általános- és középiskolásokat jutalmazott meg az Állami Biztosító Szolnok megyei igazgatósága Évenként ismétlődő jutalomsorsolás volt május 15-én Szolnokon az Állami Biztosító Szolnok megyei igazgatóságának székházában. Óvodásokat, általános és közép- iskolásokat jutalmaztak órával, fényképezőgéppel, könyvekkel és különböző társasjátékokkalA nagy turista táskában több mint háromszáz kis cédula a megye különböző he- yiségeiből beküldött kis óvodások nevei közül húzták ki annak a negyvennek nevét, akiket képes kirakóval, képeskönyvvel és társasjátékkal jutalmazott meg az Állami Biztosító. Bizonyára örülni fog örményesen a kis Kovács Sándor, Kunmadarason Végh Éva és még harmincnyolc társuk, amikor megkapják az ajándékot- Az általános iskolások már értékesebb tárgyakat kaptak- Nánási Illés VII. osztályos kunhegyesi tanuló például a nyáron már saját fényképezőgépével örökítheti meg a szünidő örömeit. Tiszaburán a bálintháti iskola V. osztályos tanulójának, Túróczi Pálnak is meg lesz a nyári szórakozása: ó egy új futball labdát nyert a sorsoláson. Rajtuk kívül még száztizenöt általános iskolás nyert könyvet turista sakk-készletet és társasjátékot.- A középiskolások közül egyébként hatvanegy diáknak kedvezett a szerencse ezen a délelőttön- A több mint négyezer forint értékű jutalmat az Állami Biztosító Szolnok megyei igazgatósága a baleset- biztosítást kötött óvodások, általános- és középiskolai tanulók között sorsolta kiSasép épület volt Boldogházán a Bazsóé. Igen, de egy másik tagunk, Mizsei János bácsi oda épített melléje egy kastélyt. De akkorát, hogy a Bazsóét mindenestül bele lehetett volna dugni. Ezt már Bazsó nem nézhette sokáig. Mit csinált? Hát „agyonütötte” a kis házát, épített egy nagyot. Sokat dolgozunk, azt le .selehetne tagadni. Nyolcán vagyunk a cészázas. istállóban, de kilemcszáz-ezer liter tejet is kifejünk naponta. Mind jószágszerető ember ez. Annyira, hogy munkaruhát tart az istállóban, azt nem vinné haza. Különben két váltásban dolgozunk én most délutánra megyek, fél háromra. Nézze, azelőtt is annyit dolgoztam, amenv- nydt csak bírtam. De félretenni sose tellett. Most meg vettem egy tanyát, de már gyűjtök a házra. Szóval, én roszat nem tudok mondani, de úgy gondolom, a szövetkezet se rám. Tíz asszonytól is ezt hallja Vári Dénes még fiatalember, Bódi Péterné csibenevelő már a néni korosztály tagja. Előbb sza- bódott ő is, aztán saját életének alakulásán át így vallott: — Huszonnégy hold földünk volt. Nem volt rossz az se, de ezt az életemet még se ad- ám a kintiért. Mégis csak más ez, csak sokkal jobb ez. De ha tíz asszonyhoz elmegy, attól is mind ezt hallja. Amíg < tanyán laktunk, én ott is felneveltem háromszáz csirkét nyaranta. De az létez- hetetlen, hogy ezt elérhettük volna. Különben, amikor a téesz elkezdődött én mindjárt ehhez láttam, a csirkéhez. Jártam is Be- rénybe tanfolyamra. Ameddig lehet, itt is maradnék. Érdemes iparkodni. A mi eredményünk már majdnem ott tart, mint a Bábolnáé. Kilenc hétre két kiló hatvan deka takarmányból neveltük fel a 12 ezer csirkét, még a 2 százaléka sem pusztult el. — Erre fel. megpróbáltam a háztájiban is a tápot, meg bezártam a csirkéket. De hiába, nincs ilyen épület. A fizetés, az megint megjárja. Éppen az este számoltuk össze az urammal, ketten 136 munkaegysége4 kerestünk áprilisban. Még az enyém a jóval több Azt mondhatom, itt minden családból dolgozik az asz- szony is. De van látszatja. Mi is ott hagytuk a tanyát, áll már a házunk, csak még nincs lepallózva Meggondolnám már az egyénit Besenyi Istvánra, a homokbányában bukkanok rá Fukar szavú ember, azt hiszem, a legfiatalabb „idegenvezetőim” között. — Hát én már tKggyem gondolkodnék azon, hogy visszameonéfk-e még aiz egyénibe? Mert- mindig saieret- tem a gépeket, jogosítványt is szereztem valamikor a katonaságnál. De aztán a maszek földön elavult, nem mentem vele semmire A szövetkezet meg egybö elküldött iskolára, Szabad- szállásra. Van is cűyan j* kis gépem, aminek érdé mes gondját viselni. Dt már négyszerese, ötszörös* ám a gép az első észtén deinek. A gép itt már ú minden. A parasztemberekből meg traktorosok lesznek. Nemcsak én. de Papp Sándor, Sas Zoltán, Konkoly Albert ugyanígy. Még idáig nem is csalódtam, kaptam már vetés: jutalmat is. Hárman vagyunk testvérek, Ferenc az fogatos, Tibor meg villany- szerelő Jászberényben, de igencsak ón keresem a legtöbbet. Most is azon töröm a fejem, hallottam, kutat furat a tanács, hogy lehetne abból víz az én lakásomba. Nem néznek el az öreg mellett Tóth István bácsit a répaföldön keresem. Jó helyen, mert: — Én mindig ilyen gyalogmunkán voltam. Talpon dolgozó, mert kiöregedett már a derék a más munkából. Látják is, aztán már csak olyan öreges munkát adnak, mint a kazlazás, a morzsolás, a csávázás, miegymás, benn a majorban. Öregszek. A szövetkezet is olyan, mint a jobb érzésű fiatal: álljon már odébb öreg, majd én no. Nincs itt parancsolgatás, munka kiadás az van, de az megint más. Én még nem tudok szóváltásról sem. Mióta a csoportban vagyok, — igen együtt dolgozok Gál Istvánnal, meg Fabrincius Jánossal. De rendesen elvégezzük a dolgunkat, megértjük egymást. Én tanyásbéres voltam, meg benn- kosztos. — Hétszázhetven kvadrát földem volt mindössze, itt ahol a kukorica van ni. Hát énnekem így más panaszom nem is lehet, mint az ötvennyolc esztendő. meg az, hogy a télen már kutyálkodott az egészségem. Az ötödik „kalauz” a szövetkezet ifjú könyvelőnője kedvesen megrakott számadatokkal. — Kiváló eredmények, aminek alapján a Minisztertanács az Aranykalásznak ítélte a vörös vándorzászlót. Dehát azt hiszem, a négy boldogházi parasztembernek sikerült olyan hitelesen bemutatnia a szövetkezetét, ahogy a Minisztertanács után az olvasó is azt taríja: negyedszer is megérdemelt helyre került a kormány kitüntetése. Borzák Lajos M. Mahovec : NEOlOMIZmVS (Kossuth Könyvkiadó, 1965.) A cseh szerző tömören is igen sokat mondó, a neo- tomizmus „klasszikus dog- matizmus”-a ellen meggyőző érveléssel küzdő tanulmányában széles társadalmi áttekintéssel indokolja, miért oly különösen fontos ma, a szocializmus hatalmas térhódításának korában az egyház számára az „észérvekkel” hatn' akaró neo- tomizmus. Megismerteti velünk az irányzat olyan — elsősorban jezsuita képviselőit, akik akár ei is hagyhatnák a „neo” szócskát. — Van viszont olyan neotomista, mint például Jacques Maritain. aki nemcsak igen választékos stílusban, hanem bizonyos, (az egyházi hierarchiának nem is tetsző) engedményeket téve harcol azért, hogy a katolikus dogmákat — természetesen csak látszat szerint — „összhangba hozza” a legújabb kor legújabb szükségleteivel. Példákká] bizonyítja » tanulmány, hogy emberek, akik sokáig éppen a neo- tomizmusban vélték megtalálni nemcsak a polgári anarchikus életérzés stabil, „a harmónia teljességét és a teljesség harmóniáját” nyújtó ellenpólusát, hanem a katolicizmuson belül je_ entkező misztikus áramlatok ellén is itt kerestek menedéket, végül hosszú, kínos, de győzelmes úton — eljutottak a tévedésektől az igazság felé.
