Szolnok Megyei Néplap, 1965. május (16. évfolyam, 102-126. szám)

1965-05-12 / 110. szám

1WB. május 12. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A Szolnok megyei Vasipari Vállalat jászberényi telephelyén főleg lengés- csillapító kart gyártanak az IKARUSZ Gyár számára. Képünkön Dorók István és Pócz István 5 tonnás len­géscsillapító bütyköstengely megmunkálá­sát végzi. Á telepvezető főmolnár Nem született ő a ma­lomban — mondta. Negy­venegy éve dolgozik a szak­mában, de, hogy a malom­ban... mosolyog a be nem fejezett mondat után. Nem­régen pedig ezt írták róla- Az apja földműves volt, nem molnár. Nem, ez se- hogysem stimmel. Igaz, a szakmát nagyon szereti, de az más lapra tartozik — magyarázta. Alacsony, vállas ember B Kiss Imre főmolnár, a törökszentmiklósi takar­mánykeverő üzem vezetője. Negyvenöt, legfeljebb negy­vennyolc évesnek néztem, s nagyot csalódtam, amikor tíz évet tévedtem — az ő javára. A négy polgári elvégzése után került a nagymalomba. Neki csak két év volt a ta­nulóidő, mert magasabb is­kolája volt, mint azoknak, akiket akkor — 1922-ben általában a molnár szak­mára adtak. Nagy szorga­lommal, szívós kitartással végül is főmolnárságig vit­te. Segédmolnár, molnár, mintavevő, azután főmol­nár. Mindehhez az évtize­dek alatt egyre erősödő szakmaszeretete, csendes igyekezete segítette. Magán­élete is ilyen csendes, szin­te visszahúzódó, ötvennyolc éves korában még nőtlen ember, de nem tett le arról, hogy asszonyt vigyen a ház­hoz. Persze, ilyen korban már jobban meggondolja az ember, — mondta- Na meg ott van a mama, a nyolc­vanhárom éves édesanya, aki — balkézzel az asztal lapját alulról kopogtatta — még mindig nagyon jó egészségnek örvend. B. Kiss Imre 1961. óta vezeti a takarmánykeverő üzemet. Nem kis feladat ez, pláne akkor, amikor a hiz­lalást, súlygyarapítást és az intenzívebb tojatást szolgá­ló különböző állattápok faj­tái állandóan szaporodnak. Jelenleg körülbelül húsz fajta takarmányt kevernek. De nem is ez a baj. A te­lepvezető a megnyirbált ön­állóságáról panaszkodik. Sok a gazda — mondta. — Sok az ellentétes utasítás is. A főmolnár önállóbban szeretne dolgozni. Nem ért egyet azzal sem, hogy a drága Premix tápokat a ke­verő tárolja. Beérkezik a több vagon drága vegyszer, amiért a tsz-ek, állami gaz­daságok nem kevésszer hat­van, nyolcvan kilométerről tehergépkocsival jönnek Miklósra, hogy ötven kilót, vagy egy mázsát hazaszál­lítsanak. Mindezt azért, mert a kőbányai gyártó üzem nem hajlandó a ve­vőkhöz eljuttatni­B. Kiss Imre olyan ember, aki a feladatát a lehető leg­lelkiismeretesebben végzi el. Szinte fáj neki, hogy egyes emberek milyen könnyedén és félvállról fogják fel és hajtják végre a kapott uta­sításokat. Megtörtént, dél­— Szakcsoportunk 1961- ben alakult, ötünknek ak­kor huszonöt anyanyula volt- Egy év múlva már 300 nyulat adtunk el. Tavaly harminckét tagot számlál­tunk, a nyúltörzs pedig kettőszázhatvanra emelke­dett. Szakcsoportunk élet- képességét mindennél job­ban bizonyítja, hogy 2160 nyulat értékesítettünk — sorolta a kunhegyes! Botos Mihály bácsi. — Az idén már 1100 nyúlra kötöttünk szerző­után a hazafelé tartó mun­kásoknak azt mondta, hogy jöjjenek vissza, mert több vagon árpa érkezett, amit még aznap be kell szállítani a vasútról. S mit gondol, milyen ki­fogással ütötték el, hogy nem jöttek vissza árpát fu­varozni? — kérdezte. — Ügy gondolták — védekez­tek —, hogy én vicceltem velük. Kérem én a munká­val még életemben nem vic­celtem. Sajnos sok ember úgy van, ha nem kiabálnak vele, nem teljesíti az uta­sítást. Könnyen vannak. Van munkalehetőség bőven. Igaz? Na kérem, lett volna molnár a régi időkben, ami­kor nagyon örülhetett az, aki egész évben folyamato­san dolgozhatott. A telepvezetőnek talán az is az egyedüli hibája, hogy hiányzik belőle az erély, ami sokszor bizony elenged­hetetlen azoknak, akik em­berekkel foglalkoznak. — bj — dést, de nem adjuk alább a tavalyinál. Nagy gon­dunk a takarmányozás. A szerződéskötés után járó abraktakarmány ugyanis kevés, s még úgy is ne­hezen boldogulunk, hogy a földművesszövetkezet zöld­séghulladékot, káposztale­velet juttat a nyúltenyész- tőknek. Nagy segítség vol­na, ha bérelhetnénk vala­mennyi földterületet ta­karmánytermesztésre. Eh­hez kérjük a helyi tanács segítségét.­...vári Röviden a kunhegyes! nyúlásokról Márti magáratalált Nem tapsoltak, amikor Márti — nevezzük csak Így — odakerült. Nem kísérte valami jó hír. De a valóság azon is túltett. Naponta el­aludt az asztal mellett, ve­szekedett. a többiekkel, si­lány munkát adott ki a ke­zéből, azt is keveset. Az el­nök végül utasítást adott: nem tűri tovább a szövet­kezetben. Még se mentek semmire. Mert ha az elnök beszélt így, akkor hol egyik, hol másik vezető csitította. Legtöbbet Kecskés László, a műszaki vezető: próbáljuk meg még egy másik helyen. A párttitkár, Török Lajos azóta már neki is megmond­ta. ö volt a legjobban hogy ne maradjon a szövetkezet­ben, Hisz a százötven tag­gal együtt nem volt annyi gond, mint Mártival. Na­ponta keresték az asszo­nyok, felelősségre vonták: mit akarnak, meddig tűrik, Hmtu tg a lány minden ed* dtg elképzelhető fegyelme, zetlenséget felülmúljon?! A műszaki vezető állta legtöbbször gátját a fel­háborodásoknak. — Jó, küldjük el — mond­ta —, de előbb mondjátok meg, mi lesz vele, ha tény­leg kidobjuk... Mik va­gyunk — érző emberek-e — ha ezzel a 18 éves gyerek­kel ennyien nem bírunk. Apjára, anyjára nem szá­míthat. Amikor öngyilkosságot kí­sérelt meg, mindenki hüle- dezett. Fenn a szabászaton éles ollóval, késsel dolgo­zik, Mi lett volna, ha benn követi el? Elkeseredése, le­mondása az életről minden­kit megdöbbentett. Először fogtak össze érte mindannyian a Vörös Csil­lagosok, a ktsz elnöke, a párttitkár, a műszaki veze­tő és szóltak a kiszeseknek is. Lipcsei Saroltára bízták „fiatal vagy, talán te közel tudsz hozzá férkőzni”. A kórházba már Sárika ment érte, Kovácsnéval, a szocialista brigád vezetőjé­vel. Addigra összegyűlt egy sportszatyorra való ruha a brigádtagoktól. Majd csak jó lesz neki valamelyik, abban kijöhet. A cipő vi­szont kicsi lett. De hívtak egy taxit, abban nem fel­tűnő. Kovácsáénak a férje ép­pen akkor vonult be kato­nának. Még jól is jött, hogy Mari ott maradt ve­le. Nem lesz annyira egye­dül. Aztán más is hívta a brigádból: Nála is eltölt- het néhány hetet, ha a nagynéniéhez nem akar v isszameni. De mikor a néni beteg lett. csak nem volt maradása, hisz az ő keresete után gyógyítják Nem hagyhatja magára csak az nevelte őt, még ha most nagy bánatában nem is értette meg. Sárika később sem tágí­tott Márti mellől. Neki mondta el először, hogy szeretne visszakerülni Pest­Szorgalommal „kifoghatunk“ jó szervezéssel 3Z idöfl A rákospalotai tejpalackoz,> üzembe 6 ezer literes tar­tálykocsival szállítják a te­jet. — ÉVES POLITIKAI in­tézkedési tervünkben a ta­vaszi munka is szerepel. Mégpedig olyan formában, hogy mi hárul a párttagok­ra, miként segíthetnek az erők összefogásában- Ami­kor ezekről a dolgokról a pártcsoport értekezleteken, s majd a taggyűlésen be­szélgettünk, még nem tud­tuk, hogy ilyen nehéz ta­vaszunk lesz. S hogy ez mégsem okozott elmaradást, vagy úgy is mondhatnám, sikerült „kifognunk” az idő­járáson, az a szövetkezeti gazdák szorgalmának kö­szönhető. — Vegyük csak példának a fogatosokat. Ha tavalyi munkájukhoz hasonlítjuk amit most végeztek, telje­sítményük 200 százaléknak felel meg. Varga Pál, Desz­pot István, s a többi foga- tos :w»gyor. sokat dolgozott. Kihordták a földre a sok trágyát, résztvettek a talaj­előkészítésben, fogasolásban stb. — A traktorosoknak is jo­gosan jár dicséret. Felsza­badulásunk 20. évfordulója tiszteletére éves viszonylat­ban a műszaknorma 20—30 százalékos túlteljesítését vállalták. Labáth Mihály, a tsz vezetőségének tagja ar­ra adta szavát, hogy éves tervét 132 százalékra telje­síti. Nagy Antal, Vaskó Já­nos, Fejes Ferenc, Forgács Sándor, Sós László és má­sok is már a tavaszi mun­kánál bizonyították, hogy ígéretüket valóra váltják. Kapcsolt gépekkel dolgoz­tak, s olyan tempóban, hogy május elején már a kuko­ricavetés 60 százalékát is elvégeztük. — HA MAR A GÉPESÍ­TÉST említettem, nem hall­gathatom el a műhelybeliek helytállását. Tuner Ernőt, a gépműhely pártcsoport bi­zalmiját tette felelőssé a taggyűlés azért, hogy a ta­vaszi munkákhoz szükséges gépeket időben kijavítsák- Megtették ezt a műhely­munkások, sőt többet is. El­készítették például a kap­csolt gépek, valamint a könnyű és nehéz fogasok huzatéit, s azt a fúrógépet is, amelynek nagy hasznát vettük a nagyüzemi, kor- donműveléses szőlőtelepítés­hez szükséges betonoszlopok leállításánál. Később a fá­sításnál is jó szolgálatot tett ez az ügyes masina, amelynek rajzát Sarok Pál gépműhelyvezető készítette. A kivitelezésért Tuner elv­társnak és Forgács József­nek jár elismerés. — A magot nem elég el­vetni. A kikelt növényeket gondozni, ápolni kell. S jobban, mint ahogy az ta­valy is történt. Ezért egyez­tünk úgy a traktorosokkal hogy aki elvetette a kuko­ricát, az fogja gépi művelé­sét is végezni. Az idén leg­alább háromszor-négyszer géppel, kétszer pedig kézzel kapálunk. A párttagok kez­deményezték és vállalták* hogy az egy holdra tervezett 17,5 mázsa kukorica helyett 18 mázsás átlagot termesz­tenek. A kapálásnál esze­rint hagyják meg a holdan- kénti tőszámot. Bérezési Béla, Labáth István, Banus Alajos, Herkules István s még sok szorgalmas, min­den munkában helytálló növénytermesztőt említhet­nék. — S annak bizonyítására is több mindent elmondhat­nék, hogy milyen szorga­lommal fogtak a tavaszi munkához a szövetkezeti gazdák. Szép példája ennek a 20 holdas vegyes kerté­szetben dolgozó nyugdíja­sok igyekezete is- Mengyi László kertészeti brigádve­zető és Csőke Lajosné — maga is nyugdíjas — irá­nyításával dolgoznak az idős emberek. — A TAVASZI MUNKA a kezdetet jelenti. De ha most jól vizsgázunk szorga­lomból, munkaszervezésből, kommunista példamutatás­ból a továbbiakban már könnyebb lesz a dolgunk. Elmondta: Agócs László a jászjákóhalmi Béke Tsz párttitkára A Budapest és Vidéke Tejipari Vállalat jászbe­rényi üzemegységébe naponta 30—35 ezer liter tej érkezik. Ebből 18—20 ezer liter pasztőrözött tejet Bu­dapestre szállítanak, 4 ezer liter tejből pedig étke­zési soványtúrót készítenek. re az intézetbe. Ott divat- bemutatóra is járt, az volt a kedvelt időtöltése. — Tudod mit, — mond­ta neki a most is nádszál Sárika — én már úgy is olyan dagadt vagyok, meg hogy férjhez mentem nincs is úgy időm, járj te helyet­tem. Es ha úgy gondolod, néha gyere el hozzám. Ott­hon megvarrunk egy-két ruhát magunknak. Mártinak ez különösen jól esett. Azóta ő a ruhá­zati ktsz divatbemutató cso­portjának vezetője. Egy évvel ezelőtt önálló re­szortmunkát bíztak rá. Ez is jó választásnak mutat­kozott. Mert Mártit hama­rosan úgy kellett kirakni műszak után, másként ta­lán éjfélig sem hagyta vol­na abba a munkát, csak­hogy lépést tarthasson a többiekkel. Azóta is sok­szor megtoldja a műszakot. A fizetése egy rubrikát „ugrott”. Ezer forint fölé, az addigi 7—800 forintról. Bútorra, ruhára gyűjt. Es nagyon jól érzi magát azok között az emberek között, akik között magáraismert, magáratalált. Fülöp Béla a tej pasztőrözését és fölözését végzik

Next

/
Oldalképek
Tartalom