Szolnok Megyei Néplap, 1965. május (16. évfolyam, 102-126. szám)

1965-05-01 / 102. szám

1965. május 1

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

5

Sz éltető vizet nem leket

míian yaggal pótolni

Világprobléma a vízhiány — Az Állami Földtani Intézet beszámoló ülése Szolnokon

A II. Szolnoki Kulturális Hetek keretében április í8-án Szolnokon tartotta beszámoló ülését az Állami földtani Intézet.

Az ülés — melyen dr. Kertay György, a Központi Földtani Hivatal elnöke elnökölt — résztvevői nagy érdeklődéssel fogad ták dr. Rónai András professzor, az Állami Földtani Intézet síkvidéki osztálya vezetőjének beszámolóját a múlt évi kutatásokról.

A Hídépítő Vállalat dolgozói a szolnoki Zagyva híd építésénél utófeszített vasbeton hídelemeket helyeznek be a Herbert-féle betolópad segítségével.

Harminc perc a színek világában

Ezeket a Földtani Intézet és a Geofizikai Intézet munkatársai közösen végezték. Kutatásaik célja a magyar Alföld megismerése, a felszíntől a medence- aljazatig. A költséges fúrások mellett a legmodernebb geofizikai mérőeszközöket is felhasználták. A gravitációs, szeizmikus, geoelektrikus és tellurikus méréseknél nyert adatok azonban nem jelentik a kutatás befejezését. Ezeket bonyolult összefüggéseikben is fel kell dolgozni. A fúrások mintáit is kőzettani, geokémiai és geofizikai vizsgálatoknak vetik alá. — Ehhez járul még az ősmaradványok (állati és növényi) vizsgálata ie.

Á rendkívül aprólékos munka végeredményeként megállapíthatják a régebbi és jelenkori kéregmozgásokat.

— Ezek a kutatások nagyon is gyakorlati célokat szolgálnak — mondotta a professzor.- — A felszín földtani viszonyainak tisztázása mezőgazdasági és településrendezési szempontokból, valamint a nagyobb arányú építkezéseknél elengedhetetlen:

— A talajvíz elhelyezkedésének és minőségének ismerete felbecsülhetetlen értékű a mezőgazdasági termelésben. Mindenki által ismert, hogy a különböző vegyi anyagokat tartalmazó vizek másképpen hatnak a kultúrnövényekre. Nagyarányú öntözést csak ott lehet megvalósítani, ahol a vízkészlet minősége is megfelelő. — A

mennyiséget azonban csak kutatásokkal lehet felbecsülni.

A felszín — éppen úgy, mint a földtörténet régebbi korszakaiban — ma is mozog. Igaz, hogy ez a mozgás csupán néhány milliméter nagyságrendű évente, de számolni kell vele. Az árvízveszélyt csak megfelelő gátrendszerrel lehet elhárítani. A vízügyi szervek szempontjából sem közömbös, ' hogy melyik terület sülyed. Ugyanis egykét centiméter gátmagasítás is komoly összegekbe kerül.

— Fontos volt a negyedkori üledék vizsgálata is — folytatta dr. Rónai András. — Annál is inkább, mert a negyedkori rétegekből nyerjük az ártézivizet és a folyókban szegény vidékek öntözése is az ebből táplálkozó kutakkal biztosítható.

— Elsősorban a felszín alatti vízkészletből kell gazdálkodni. A világ geológusainak egybehangzó Véleménye, hogy a felszín, alatti víz létkérdés. Folyóink Vízhozama véges. Számolni kell a hajózással és egyéb tényezőkkel is.

Napjainkban egyre több, a természetben található anyagot pótolnak műanyaggal^ A víznek nincs pótanyaga! Nem lehet kétrész hidrogént és egyrész oxigént „nagyüzemlieg” ösz- szekeverni. A víz két alapelemén kívül élettani szempontból nélkülözhetetlen ásványokat is tartalmaz.

A professzor hangsúlyozta, hogy az ártézi kutak üzemeltetése nem a geológusok feladata. A jóminőségű ivóvíz hiánya a világ nagy részén azonban arra figyelmeztet, hogy takarékoskodnunk kell a felszín alatti vízkészlettel. Ez nem azt jelenti, hogv kevesebbet kell inni, hanem a feleslegesen folyó vizet kell elzárni. Kétségtelen, hogy a hirtelen elzárás vagy megnyitás befolyásolja a kút vízhozamát, de egyszerű műszaki megoldással ez a hibaforrás kiküszöbölhető.

A fúrásokkal felszínre hozott hévvizek nemcsak a melegházakat fűthetik, hanem egész városrészek hőigényét biztosíthatják.

A nagysikerű beszámoló után a szakemberek ismertették kutatásaik eredményét. Szepesházy Kálmán a Szolnok—Nagykörű közötti krétakori vulkáni működésről szólott. Szabó- né Kilényi Éva á Geofizikai Intézet Szolnok környéki szeizmikus méréseinek eredményét ismertette. Szabadvári László az alföldi komplex geoelektro- mos kutatások földtani eredményéiről beszélt. — Schmidt Eligius Róbert Szolnok megye vízföldtani patronálását ismertette. — MiháIyiné~Lányi Ilona a jászladányi fúrás üledékföldtani feldolgozásának eddigi eredményeiről beszélt.

A NAPFÉNYT tükrös

csillogással veri vissza az ablaküveg. Odébb földkupac feketéllik, mellette a kiborított taliga fejreállít- va, szinte jelképezi a tegnap abbahagyott munka utolsó mozzanatát.

Hét óra. A szolnoki Kertészeti Vállalat telepéin ilyenkor kezdődik az élet. Frissein, vidáman indul a nap.

Balázs néni a primulákat rakja. A rózsaszín virágokat egy másik házba hordják. mert itt már nagyon sűrűn vannak. Gyakorlott, nyugodt mozdulatokkal nyűi a cserepekért, óvatosan helyezi a ládába. Ügy tűnik, behunyt szemmel is meg tudná csinálni.

A földön ablakkeretek. Ketten guggolnak mellette. A törött üvegeket cserélik. Sziszeg az üvegvágó, az apró, e célra készített kalapács óvatosan kopog a berögzítendő szögfejen. Halkan fütyörészmek. Molnár Sándornak egy tucat fogást újra kell gyakorolnia, mert a két éves katonai szolgálata alatt nem kertészkedhetett.

— Jelenleg mire sipecia- iizálta magát?

— Az egynyári növényekkel foglalkozom, melyeket parkokba ültetünk ki — feleli — már nagy különbséget nem tudnék tenni, mert az egész kertészetet egyformán szeretem.

Körbemutat; A szivárvány minden színében pompázó apró cserepesek, szorosan összerakva várják további sorsukat.

— Bizony, sokszor aat mondjuk tréfásan, hogy egy tisztességes gazdaudvar nagyobb a mi telepünknél nyilatkozik Leskó József telepvezető.

A TELEP TERÜLETE

körülbelül 1600 négyszögöl. Itt nevelik a városnak szükséges virágmennyiséget. A parkokban az elkövetkező hetekben 1500 Salviát ültetnek ki. Ez a növény magyarul a paprikavirág nevet viseli és zöld fű- ágyás közepén késő őszig vörösein virít.

Nagy taps fogadta a fiatalabb generáció beszámolóit is. Juhász Árpád a Tisza-völgyi és a Duna—Tisza közi paleogén üledékgyűjtők közötti kapcsolatokat ismertette. Ozoray György a mérnökgeológiai térképészet feladatait és problémáit ismertette az Alföldre vonatkoztatva. Urbancsek János pedig a negyedkori képződmények vízföldtani adottságairól szólott. Tóth László

*P A IFAa Csaba

JL Jm3L W utcában

Először csak szemerkélt, azután jócskán zuhogott a koratavaszi eső. Az útépítő munkások behúzódtak bódéjukba. Onnén nézték hogyan hull az égi áldag — vagy inkább bosszúság. Hogyisne, hiszen tavaly őszszel kezdték a munkát, aztán abba kellett hagyni, mert jött az ősz, a tél. Most végre tavasz van, de alig haladnak az eső miatt. A Csaba utcabeliek pedig már alig várják, hogy elkészüljön ez az út. Tudják ők ezt jól...

Tudják, merre van Szolnokon a Csaba utca? Közvetlenül a cukorgyár szomszédságában. Alig telt ei három év, és egy egész kis városrész épült ott csupa kertes, családi házzal. Némelyik ugyan még vakolatlan, sok körül hiányzik a kerítés, de már van járda, villany és épül az út is. Házszámot kár keresni, még nincs hivatalos számozás. Az itt lakók számolgatják, körülbelül hányadik a házuk a saroktól, s a vélt számot némelyikük felbigy- gyesztette a háza falára

Q

Molnár Ferencéknél csak az asszonyok voltak otthon, ezien a délelőttön. A nyolcvannégy esztendős dédnagymama, Molnár néni, a lánya és Szécsiné, az unokája. A kis dédunoka talán éppen verset tanult akkor

■ cukorgyári óvodában

— Van itt óvoda, iskola* bolt. Szemben velünk van a strand. Jó Itt lakni — magyarázta a fiatalasszony.

— Mikor építették a házat?

— Két éve. Nem vettünk mi fel egy fillér kölcsönt sem. Apukám nyugdíjas vasutas, s hogy én ide jöttem férjhez Szolnokra, hát itt építettük közösen ezt a háromszobás, összkomfortos házat. Elférünk benne kényelmesen.

— Szép kis ház — mondtam elismerően.

— Ó, sok híja van még, de a magunké. Van szép kertünk. Jó itt lakni. Nevelünk csirkéket, most is három kotló aljával ültettünk. Nem kell mindenért pénzt adni. A télen két hízót vágtunk. Magunk hizlaltunk.

— Honnét vették a terményt? Beterem az is?

Molnár néni válaszolt erre:

— Kijár a lányom nyaranta dolgozni a tsz-be. Nem mint tag... Csak úgy. Vállal kukoricát harmadában. Amit kap, abból hizlalunk,

— A kertben minden .öldféle beterem, és nézzen csak ki az ablakon. Már virágzanak a gyümölcsfák. Nemsokára hozzák a termést.

— Azért mégis messze vannak a várostól.

— Messze? Felülünk a buszra, és már ott is vagyunk. Azután itt is van mozi, hetenként háromszor.

Az elég. Viszont itt van szép kert, s a kislány nyugodtan játszhat, szedheti a mezei virágot a mamának...

Felélénkült erre a dédnagymama is:

— Bizony-bizony, nagy huncut már. Négy éves. Minden reggel megkérdezi: Mamám, nincsen születésnapod? Aztán szed virágot ég hozza nekem. Együtt tesszük be egy befőttesüveg- be és gyönyörködünk benne.

Szemmelláthatólag a fiatalasszonynak valami nyomta a lelkét, végül megkérdezte:

— Tessék mondani, minek tartja itt velünk szemben a tanács ezt a nagy üres telket? Igaz, hogy felsőtagozatos iskolát építenek itt? Bizony, jó lenne. A kislányomnak, ha majd iskolás lesz, nem kéne bejárná a városba.

A következő ház, ahová bekopogtam Papp Béláéké. Ö a papírgyárban simítógépkezelő. a felesége ugyanott munkás, a zacskóüzemben. Három fiuk van, s igen büszkék úi házukra, amire hosszú éveken át gyűjtöttek. Ezen a délelőttön csak az ember, meg a három fiú tett-vett a ház körül, fittvethányva az esőnek. Beálltunk a fedett teraszra, ott beszélgettünk;

— Mennyibe került a ház?

— Bajos lenne megmondani. Magunk hoztuk tető alá, csak befejezési hitelt vettünk fel az OTP-tŐl.

— Ide a szomszédjukba tó épít? Látom már, van itt salak, tégla.

— Egy raktáros, Balogh Jancsi. Még az idén fel akarja húzni.

— Gyorsan épülnek itt a házak...

— Gyorsan — hagyta helyben —, egy év alatt kiépült ez az egész utca.

Sárosi József ezzel fogadott:

— Jó, hogy jön, legalább lesz valaki, aki szóváteszi. hogy miért pont a járda mellé hordták az útépítéshez szükséges köveket. Alig tudjuk behordani a házépi. téshez szükséges anyagot.

Sárosiék házának még csak a fundamentuma készült el. A kibontakozó téglacsíkokra mutatva magyarázta a házigazda:

— Itt lesz két nagy szolba, itt egy kisebb, ez lesz a fürdőszoba, itt a konyha, ott a kamra. Tiszta téglából építek.

— Egyedül bajlódik vele?

— Dehogy. Már beszéltem egy szakmunkással. Az jön, meg a gyárban is ígérték a kollégák, hogy eljön, nek segíteni. így is benne lesz 120 ezerbe. Az OTP 65 ezer forint kölcsönt ad.

— Hol dolgozik?

— A papírgyárban vagyok szakmunkás, a papírgépnél. A feleségem meg a cellgyárban dolgozik. Egyikünk fizetése erre megy, a

házra. Sok á gond, de megéri.

— És ez a kis épület itt? Akkora majdnem mint egy babaház.

— Én húztam fel, ideiglenesen itt lakunk. Eddig az anyósoméknál éltünk. Jól megvoltunk egymással, csakhát mégig más a saját. Két gyerekünk van. A kislányom öt éves, a fiam nyolc. Vasárnap avatják kisdobossá.

— Megszoktak már itt kint?

— Kint? Nem vagyunk mi olyan messze a várostól. Aztán csupa jó szomszéd van itt. Olyan gyári munkások. mint én. Segítjük egymást, amivel csak lehet. Nekem még nincs villanyom. A tévénket a szomszédból áthozott ideiglenes vezetékkel használom. Októberre felépül az én házam is. Tíz évvel ezelőtt itt szántóföld volt, meg lucernás. Most? Házak, meg gyümölcsfák Látja, ez a fejlődés.

a

Sinka Andrásné éppen a piacról jött haza. Bevezetett a lakásba, megmutatta a két szép szobát, az új bútort, amit részletre vettek. Egy fizetésből nem köny- nyű...

— Az OTP-nek a házba fizetünk részletet 400 forintot, a bútorért 350-et — sorolta. Nem adnám a világ minden kincséért sem. Itt olyan jó. Eddig egy pici

szobában; konyhában la!6- tunk. Mondtam a páromnak. Akármilyen nehéz is lesz, vegyünk egy portát és építsünk. Sokat dolgoztunk érte, megvontunk magunktól sokmindent, de meglett és most van egy szép kertünk is. A zöldség betereim aztán nevelek csirkét, malacot, így olcsóbb a megélhetés;

— Gyerekük van?

— Nincs... Nem is lehet! Voltunk már az urammal a szapárfalui gyermekotthonban... Szeretnénk örökbefo- gadni egy kislányt. Egy olyan éveset, az hozzánk szokik. S ha az idegenek meg nem mondják neki, ha felnő, hogy nem a mi édes gyerekünk, hát md soha nem fogjuk éreztetni vele. Kell a gyerek. Inkább én is elmegyek valahová dolgozni, csakhogy mindene meg- ’egyen.

m

Mi a boldogság, mitől úgy érzi az ember, pilleköny- nyűvé válik? Egy új ház, egy virágzó gyümölcsfa, egy hevenyészett csokor mezei virág, a szomszédból áthúzott villanydrót, a heti háromszori mozielőadás, egy örökbefogadott kislány mosolya.

Tavasz van a Csaba utcában.

Varga Viktória