Szolnok Megyei Néplap, 1965. május (16. évfolyam, 102-126. szám)

1965-05-07 / 106. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP ld€£- máim ?. Ai amerikaiak ágyúval lövik a felkelők által megszállt épületeket Röviddel azután, hogy szerdán Caamano ezredes, illetve a Pedro Benőit ve­zette katonai junta képvi­selői aláírták a fegyverszü­neti megállapodást, újabb fegyeveres összetűzésekre került sor a dominikai fő­városban az amerikai csa­patok & a felkelők között. Az amerikaiak egy kato­nai járműn behatoltak a felkelők által ellenőrzött körzetbe, s amikor tüzet nyitottak rájuk, erősítést hívtak. Az amerikaiak vé­gül ágyúval lőtték azt az épületet, amelyből tüzeltek az ejtőernyősökre: amikor behatoltak a négyemeletes házba, hét felkelő holttes­tét találták meg. Az össze­tűzés során négy amerikai megsebesült. A város más pontjain ugyancsak kisebb összetűzésekre került sor Caamano ezredes erői és az amerikai megszállók között. Ezektől az incidensektől el­tekintve a fegyverszüneti megállapodást általában betartották.- Szerdán az egész városban élelmiszert és gyógyszert osztottak szét a lakosság között; A politikai tárgyalások szerdán sem jutottak túl a holtponton. A Benoit- féle katonai junta szóvi­vője kijelentette, hogy a junta továbbra is Domi­nika kormányaként kíván tevékenykedni, s nem haj­landó tudomásul venni Caa­mano elnökké választását. A helyzet robbanékony, a fővárosban bármikor ki­újulhatnak a harcok. — Az AFP hírügynökség megál­lapítja, hogy az amerikai csapatok jelenléte tovább bonyolítja a helyzetet. Négyezer külföldit ;i, elszállítottak Washingtoni jelentések arról számolnak be, hogy az Egyesült Államok nem hajlandó elismerni Caama­no kormányát. McCloskey, az amerikai Külügyminisz­térium szóvivője kijelentet­te, hogy az új elnöknek előbb be kell bizonyítania, hogy ellenőrzi az országot, mielőtt Washington eldön­ti, milyen álláspontra he­lyezkedik irányában. A szóvivő közölte azt is, hogy eddig több mint négyezer külföldi állampolgárt szál­lítottak el Dominikából, — köztük kétezerhétszáz ame­rikait; De Gaulle elnök a fran­cia Minisztertanács csütör­töki ülésén ismételten le­szögezte, Franciaország helyteleníti az amerikaiak fegyveres beavatkozását a Dominikai Köztársaságban és az idegen csapatok tá­vozását kívánja; Dumas államtitkár, a kormány szóvivője a Mi­nisztertanács ülését követő sajtóértekezleten közölte, Couve de Murville külügy­miniszter külpolitikai be­számolójában főleg a Do­minikai Köztársaságban ki­alakult helyzettel foglalko­zott. Franciaország Santo Domingo-i nagykövete kap­csolatba lépett Caamano ezredes kormányával, ame­lyet — a jelek szerint — a dominikai nép és a par­lament is támogat, — han­goztatta az államtitkár. — Dumas nem adott világos választ arra a kérdésre, vajon ez a Caamano-kor- mány elismerését jelenti-e. Kommunista előretörés ? Washingtonban amerikai hivatalos személyiségek közzétettek egy listát, amely ötvennyolc dominikai „kom­munista és castroista” ve­zető nevét tartalmazza, s azt állítják, hogy ezek kö­zül tizennyolcat különböző kubai szervezetek képeztek ki. Noha az amerikaiak elismerték, hogy Caamano egyáltalán nem kommu­nista, azt állították, hogy a kommunista elemek „dön­tő befolyást gyakorolnak” a felkelés politikai irányí­tására. A New York Times csü­törtöki száma vezércikké­ben ugyancsak az amerikai beavatkozás várható követ­kezményeivel foglalkozik. „Ha van valamiféle je­lentése egyáltalán, a John- son-doktrina azt jelenti, hogy ezentúl a kommuniz­mus előretörésének világ­szerte inkább katonai erő­vel vetünk gátat, sem- minthogy megkíséreljünk különbséget tenni a kom­munizmus különböző faj­tái között és megpróbál­junk egyikükkel együtt él­ni” — írja a lap. Az Amerikai Államok Szervezetének öttagú bi­zottsága csütörtökön a haj­nali órákban tárgyalt Caa­mano elnök alkotmányos erőinek képviselőivel, vala­mint a Benőit ezredes ve­zette katonai junta megbí- zottaival. A bizottság ez­után elhagyta a dominikai fővárost, csupán Frank Morrice panamai nagykö­vet maradt Santo Dom in­góban: a másik négy bi­zottsági tag Washington­ban az AÁSZ ülésén szá­mol be tapasztalatairól. A felkelők szóvivője kö­zölte, hogy elfogtak egy amerikai tengerészgyalo­gost, aki behatolt a felke­lők által ellenőrzött kör­zetbe. A dominikai térségben az amerikai haditengerészet közlése szerint jelenleg kb. 28 000 amerikai katona tar­tózkodik: 19 000 Santo Do- mingóban és környékén, további nyolcezer pedig a dominikai vizeken állomá­sozó amerikai hajókon. — Amerikai repülőgépek ed­dig csaknem tízezer tonna hadianyagot szállítottak Dominikába a beavatkozás kezdete óta. Az amerikai veszteséglista eddig hét ha­lott és 53 sebesült. — Egy amerikai katona eltűnt. Nem titkolják a beavatkozás okát Latin-Amerikában szá­mos tüntetésre került sor szerdán az amerikai be­avatkozás ellen. Buenos Airesben félórás összecsapás zajlott le az amerikaiak ellen tüntető többezres tömeg és a rend­őrség között. A tüntetés egybeesett Harrimannak, Johnson elnök utazó nagy­követének Buenos Aires-i látogatásával. Harrimann sajtóértekezletén azt állí­totta, hogy az amerikai be­avatkozás megakadályozta Dominikában egy újabb castroista-kormány létre­jöttét. Santiago de Chilében ugyancsak nagyszabású tün­tetés 'zajlott le az amerikai konzulátus előtt. Limában, Peru fővárosá­ban a diákok megdobálták az amerikai nagykövetsé­get: kétszázfőnyi tüntetőt rendőrök oszlattak szét. Árvíz Jugoszláviában Arad a Duna Jugoszlávia szakaszán. Bezdán és Apá­tia között a Düne vízállása g napokban ugrásszerűen emelkedett. A folyó több helyen kilépett medréből. A jugoszláviai Baranyának és Szlavóniának egyes te­rületeit — körülbelül 20 000 hektárt — víz árasztotta él. Az ár komolyan fenyegeti az Eszék és Fehérmonostor között húzódó vasútvonalat, valamint a közutakat is. A Duna magas vízszintje miatt a folyam több helyen nem tudja befogadni a mel­lékfolyók vizét. így a Vuka kilépett medréből és Vuko- vár egy részét vízzel árasz­totta el. Luzsa külterülete szántén víz alá került. Jugoszláviában aggodal­mat okoz a Száva magas vízszintje is. A folyó Jasze- novacnál elérte a kritikus 610 centiméter szintet. Líbia is visszahívía bonni nagykövetét Líbia kairói ügyvivője félkereste Sayednofalt, az Arab Liga helyettes főtit­kárát és értesítette arról, hogy kormánya az arab országok külügyminiszterei­nek az izraeli nyugatnémet fegyverszállításokkal kap­csolatos határozata értel­mében tiltakozásul vissza­hívta bonni nagykövetét. Az Arab Ligához ezzel párhuzamosan intézett líbiai jegyzék hangsúlyozza, hogy Líbia a Palesztinái problé­ma megoldásának egyetlen lehetőségét az arab állam­fők csúcsértekezletén meg­jelölt úton képzeli el. Ez a jegyzék a líbiai ál­láspont megváltozását je­lenti : egyfelől a Bonn és Kairó viszályában eddig tanúsított fenntartások meg­szűntét, másfelől Burgiba tunéziai elnök álláspontjá­nak elvetését. Megérkezett Berlinbe a magyar párt- és kormány* küldöttség Csütörtökön délelőtt meg­érkezett a Berlin-Sehöne- feld-i repülőtérre a három­tagú magyar párt- és kor­mányküldöttséget szállító MALÉV-repülőgép. A kül­döttség vezetője: Gáspár Sándor, az MSZMP Politi­kád Bizottságának tagja, az Elnöki Tanács helyettes el­nöke; tagjai: Losonczi Pál, földművelésügyi minisziter és Púja Frigyes, az MSZMP Központi Bizottsága külügyi osztályának vezetője. Kár­páti József berlini nagykö­vet az NDK fővárosában csatlakozott a küldöttség­hez. A párt- és kormányt , küldöttség részt vesz a né-> met népnek a fasizmus alól történt felszabadulása 20, évfordulója alkalmából az NDK fővárosában rende­zendő ünnepségeken. A magyar küldöttséget a repülőtéren Herbert Warnke, a Német Szocia­lista Egységpárt Politikai Bizottságának tagja, Georg Ewald, a NSZEP Politikai Bizottságának póttagja, Max Sefrin, az NDK mi- niszterelnökhelyettese és Erwin Kramer közlekedés- és postaügyi miniszter fo­gadta. Koszigin Berlin vendége Alekszej Koszigin szovjet miniszterelnök, aki az NDK felszabadulási ünnepségein részt vevő szovjet küldött­séget vezeti, kíséretével együtt csütörtökön délután fél négykor megérkezett a Berlin-Sehönefeld-i repülő­térre. A küldöttség tagjai között van Szokolovszkij marsall és Csujkov mar­sall, akiknek, mint a vörös hadsereg hadvezéreinek, húsz esztendővel ezelőtt je­lentős szerepűik volt Berlin és a mai Német Demokra­tikus Köztársaság területé­nek felszabadításában. Á nemzetközi bcmditizmus politikáját követjük" — mondotta Morse szenátor fi Az AP Saigonból kelte­zett jelentésében részleteket közöl a VDK ellen szerdán végrehajtott amerikai ter- rorbombázásról. A hetedik flotta hat repülőgépe a VDK partvidékén vasútvo­nalakat bombázott. Később hát másik gép fedélzeti fegyvereivel vasúti szerel­vényeket lőtt. Tíz dél-viet­nami repülőgép hidakat lőtt rakétával; Washingtonban McNama- ra amerikai hadügyminisz­ter nyilatkozott a dél-viet­nami katonai helyzetről. Bevezetőben elégedetten ál­lapította m^g, hogy a kép­visel őház megszavazta a vietnami háború fokozására szolgáló, Johnson által igé­nyelt 700 millió dollárt. A hadügyminiszter hozzáfűzte, hogy ma kedvezőbbnek ítéli meg az amerikaiak dél­vietnami katonai helyzetét, mert a partizánok harci tevékenysége lanyhult. — Megjegyezte azonban, le­hetséges, hogy a harcok he­vessége csak azért csökkent, mert a partizánok átcso­portosítást hajtanak végre, nagyszabású újabb táma­dásokra tömörítik erőiket. Morse dertiokratapárti szenátor ismét nyilatkozott, és újbóli helytelenítette, hogy Johnson a katonai ki­adósok megemelését kérte. Az Egyesült Államok „had­üzenet nélküli háborút vi­sel Ázsiában” — mondotta. „A nemzetközi banditizmus politikáját követjük. Kor­mányunkra úgy tekint a világ, mint amely megitta- sult a katonai hatalomtól” — hangoztatta. A szenátus külügyi bi­zottsága jóváhagyta John­son elnöknek egy másik pénzigénylését is, neveze­tesen azt, hogy egymillió dollárt fordítsanak a saigo- ni amerikai nagykövetség új épületének felépítésére. Az építkezésre azért van szükség, mert a dél-vietna- mi hazafiak a régi épületet felrobbantották. 9. Húsz éve történt A második világháború utolsó napjai ELESNEK A VÉDŐBÁSTYÁK 1945 február 23-án gyászos a hangulat az L páncélos hadsereg főhadi­szállásán. Heinrich vezér- ezredes megállapítja, hogy tizenöt kivérzett hadosztá­lya már nem alkalmas a 300 kilométer hosszú front­szakasz tartására. A szov­jet támadások központjá­ban levő mährisch—ostraui (ma Moravska—Ostrava — ford.) iparvidék, a jelek szerint, a következő napok­ban elesik. A lövészárkok­ban és gödrökben egymás után halnak és fagynak meg a katonák; A vezér- ezredes úr azonban nem akar kapitulálni. 24 órával később, mélyen a berlini birodalmi kancel­lária épülete alatt, a „hő­sök bunkerében” éppen a napi helyzet megbeszélé­se folyik — Az I; pán­célos hadsereg katonáinak sorsa nem különösebb szív­ügye Hitlernek. Rövid jó­váhagyó mozdulattal enge­délyezi Heinrich vezérez­redesnek a 70 új páncé­lost, de egyidejűleg Keitel vezértábomagyhoz fordul a következő szavakkal: — „Talán valami végzetes tör­tént, Keitel?« Keitel színlel: „Nem, mein Führet,9 Hitler ezután tudni akar­ja, hogyan is áll a helyzet a breslaui „erődítésben”; Humboldt alezredes jelen­tésre kér engedélyt: — „A breslaui front térségé­ben az ellenség tovább tá­mad, de nem ér el sikere­ket’. Csak úgy ragyog a derűlátástól. A felvillanó haragot tébolyult mosoly váltja fel Hitler görcsök­ben vonagló arcán: „Tu­dom, hogy ez az erődít­mény kitart. Hanke körzet­vezető tartja kezében. — Olyan szilárd, mint az acél, sohasem adja meg magát”; Az merődök” jelenük a fasiszták utolsó divatos kifejezését, hogy a lakossá­got kitartásra buzdítsák. A keleti, az atlanti és a nyu­gati fal összeomlása után sokat beszélnek és írnak az „Európa”, a „Németor­szág”, az „alpesi”, a „kelet­poroszországi” és egyéb erődítményekről. — Tiszta szemfényvesztés, mert a valóságban nem is létez­nek; Hitler parancsára számtalan várost nyilvání­tanak „erőddé”: Königsber­get. Graudenzet, Bromber- get, Glogaut, Kolberget stb. Hullám tör ókként kell szol­gálniuk, lekötni az ellen­séges erőket, de az is fel­adataik közé tartozik, hogy „a kitartás jelképeivé” vál­janak. Mindez azonban nem használ, mert lerohan­ják őket, és le kell tenniük a fegyvert. A fasiszta erődőrület a legádázabbul Breslauban tombol. Már 1944. augusz­tusában határozat születik rá, hogy a sziléziai fővárost szükség esetén az utolsó töltényig kell védelmezni. Az erőd első parancsnoka szeptember 25-én veszi át a posztját. A 12 és 75 év közötti polgári lakosságot kényszerítik, hogy a vá­rostól húsz kilométerre, az Oderától keletre, 120 kilo­méter hosszan erődítéseket és árokrendszert építsen; Amikor a Vörös Hadse­reg a téli offenzíva során a városhoz közeledik, vala­mennyi konszern már rég elhagyta poggyászával Bres- laut. Csupán a FAMO-mű- vek néhány gépe és az AVIATIK-kanszem egy cigarettagyártó gépe ma­rad vissza. Breslaut 1945. feb­ruár 15-én kerítik be az 1. Ukrán Front csapatai. A városban ezen a na­pon 50 000 katona, közöt­tük 15 000 úgynevezett „Volkssturmann”, több rög­tönítélő bíróság, a rendőr­parancsnokság néhány em­bere tartózkodik, közöttük Megerlein főhadnagy — ma a nyugatnémet televízió egyik sztárriportere —, egy teljes Gestapo-központ, — több hivatásos hóhér, to­vábbá kivégző osztagok, a tábori csendőrség egységei és a náci párt néhány gau- ledtere. Rajtuk kívül a vá­rosban sok-sok gyermek és agg! Az 1; Ukrán Front főpa­rancsnoka, Konyev mar­sall, becsületes kapitulá- ciós ajánlatot tesz a kö­rülzárt német csapatoknak; Niehoff tábornok mereven visszautasítja, elrendeli, — hogy a szovjet parlamen­tereket a jövőben agyon kell lőni. A szovjet kötelékek min­den oldalról támadásba lendülnek repülőgépek, pán­célosok és nehéz tüzérség támogatja őket. A bekerí- tési gyűrű egyre szűkül. Az elővárosok már régen felszabadultak, a harcok a belvárosban folynak. Hul­labegyek emelkednek, és a hevenyészett kötöző állo­másokon sorban halnak meg a sebesültek. A löve­dékek záporában, de az éhségtől és a legyengülés- től is, a polgári lakosok tízezeréi pusztulnak el. Bűnös intézkedés végrehajtására adnak uta­sítást. A fasiszták egy tel­jes városnegyedet robban­tanak fel a Kaiserbrücke mellett. A nők és a gyere­kek életveszélyben és a „láncos kutyák” legszigo­rúbb ellenőrzésével építe­nek új repülőteret. Az egyetlen repülőgép, ame­lyik ott leszáll, egy teher­szállító vitorlázó. Az egyet­len, amely onnan felszáll, egy Fieseier—Storch. Az életéért reszkető Hanke gauleitert szállítja él a pusztuló erődből. A mene­külő parancsnok előzőleg még utasítást ad a város polgármesterének, dr. Spiel- hagen és dr. Sommer kor­mánytisztviselőknek, vala­mint Klettendorf és Broc­kau polgármestereinek ki­végzésére. Az ok: az ellen­ség előtti gyáva magatar­tás. A fasiszták kikerülhetet­len breslaui vereségének kínos elhúzása épp oly ke­véssé befolyásolhatta a háború kimenetelét, mint a poseni, sagani, kolbergi, kö- nigsbergi és más „erődítések­ben” folytatott értelmetlen harcok. Csak az emberi szenvedés fokozódott. 170 000 NEMETNEK kel­let életét áldoznia az értel­metlen breslaui harcban, a város 70 százaléka vált romhalmazzá, mielőtt 1945; május 6-án megadta ma­gát. Breslauért Niehoffot, a megrögzött fasisztát ter­heli a felelősség. Ma jóra- való nyugatémet polgár. — Az állam több mint két­ezer márka nyugdíjat fo­lyósít számára havonta. Következik: KI lesz előbb Berlinben?

Next

/
Oldalképek
Tartalom