Szolnok Megyei Néplap, 1965. május (16. évfolyam, 102-126. szám)

1965-05-05 / 104. szám

i«*6. május 5. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Több kicsi, vágj egy nagy? í. Szolnokon három üzem­ben: a Tiszamervti Vegyi­művekben, a papírgyárban és a cukorgyárban építet­tek, illetve építenek ener­giaszolgáltató erőművet. E beruházások szükségességét mindhárom esetben a ter­melés növelése indokolja. Az említett üzemek együt­tes villanyenergia felhasz­nálása 1964-ben közelítőleg 21 százalékkal volt több, mint a megelőző évben. Az erőművek építésére felhasznált beruházási esz­közök lekötése egyáltalán nem mondható takarékos­nak, gazdaságosnak. Részint azért, mert a három üzem aránylag nincsen messze egymástól, s így egy na­gyobb közös erőmű is ki­elégíthette volna energia- szükségletüket, részint azért, mert egy-egy ipari üzemen belül két-három erőművet is építettek. Az idei első félévben május végén (eredeti határideje 1964. december volt) vár­ható például a Tiszamentd Vegyiművek harmadik erő­művének átadása. A Ve­gyiművek fejlesztése során azonban nem sokára befe­jeződik a szuperfoszfátüzem bővítése, és egy porfesték, valamint egy mosogatószer- gyár is épül. Ezeknek el­készültével a meglevő erő­művek együttes kapacitása sem lesz elegendő. Tehát két eshetőség ma­rad: vagy még egy új erő­művet kell építeni, vagy valamelyik meglévőt bőví­teni. A harmadik út az ed­digi gyakorlatoknak mon­dana ellent, azaz az orszá­gos hálózatnak adott villa­mosenergiát „vennék visz- sza.” II. ■ A másik két üzemben történt és várható erőmű- beruih ázások helyzete fő vo­násaiban megegyezik az ed­dig elmondottakkal. A pa­pírgyár erőműve a eeülu- iózgyár rekonstrukciója és fejlesztése, valamint a 4-es számú papírgép beállítása után (amely megháromszo­rozza a gyár jelenlegi pa­pírtermelését), nem fedezd az energiaszükségletet. — Ezért tervbevették, hogy mintegy 50—60 millió fo­rintos költségelőirányzattal egy újabb erőművet épí­tenek. Ennek tervezett kapaci­tásé és a jelenleg üzem­képes erőmű együttesen sem biztosítja majd az üzem tényleges gőz- és vil- lamosnergia igényének ki­elégítését. A mi következ­tetésünk tehát csak az le­het, hogy ezt a beruházást a jelenlegi tervek alapján értehnetten és gazdaságta­lan lenne megvalósítani. Megemlítjük azért, hogy helyes következtetéseket vonhassunk le: a szolnoki cukorgyárban (annak elle­nére, hogy idényjellegű üzem) 107 millió forint be­ruházási költséggel erőmű épül. Továbbá azt is, hogy az erőműveket szón, illetve pakurafűtéssel tervezik. Az eddig elmondottak alapján megállapíthatjuk, hogy a szolnoki erőműbe­ruházások nem koncentrál­tak, s az előre látható igé­nyek kielégítését sem teszik lehetővé. Ezek az erőművek rendkívül magas anyagi rá­fordítással épülnek, s emel­lett folyamatosan jelentős építőipari, gépipari, szerelő­ipari és amyagkapacitást kötnek le. Ugyanakkor „ egyéb fontos népgazdasági beruházások határidőre va­ló kivitelezését, éppen a felsorolt iparágak szűk ka­pacitása is hátráltatja. Arra kell következtet­nünk, hogy az erőmű beru­házások tervezése nem kel­lően átgondolt. Annál is inkább, mivel a tervezés során — teljesen érthetet­lenül — nem veszik figye­lembe, hogy ezek a válla­latok területileg közel van­nak egymáshoz, valamint azt sem. hogy a harmadik ötéves tervben több na­gyobb villamosenergia igé­nyű ipartelep létesítése várható. (A Ganz Villamos- sági Művek, amely köny- nyű- és félnehéz, illetve ne­héz vasszerkezeteket gyár­tana, valamint nehéztransz- formátororokat; épületelem- gyár, azbesztcement-gyár és így tovább.) ERŐMŰ- BERUHÁZÁSOK ÉSSZERŰTLEN TERVEK ALAPJÁN zások következetes és szer­vezett koordinációját. A koordináció keretén belül meg kell oldani az energia- termelő, átalakító létesít­mények együttes kiépítését.” Mi a Gazdasági Bizott­ság határozata megvalósí­tásáért emelünk szót s re­méljük. hogy mind az Or­szágos Tervhivatal, mind az általa létrehozott megyei koordinációs bizottság fon- tolóra veszi és a jövőre nézve megnyugtatóan meg­oldja a cikkben felvetett problémákat. Fábián Péter Szeretem a nőket Éváék a férfiakkal Is felveszik a versenyt Annak idején, amikor a főállattenyésztő asszonyok­ra bízta egy nagy falka ser­tés meghizlalását, több férfi méltatlankodott: mit akar Gál? Férfinak való munka 3 hizlalás. Tudjuk, szereti a nőket, de hogy még a hiz­laldába is azokat vigye... — Sokszor a fejemhez vágták már, hogy szeretem a nőket — mondta moso­lyogva Gál Lajos, a zagy- varékasi Béke Tsz főállatte­nyésztője. — Nem tagadom, így igaz. Szívesen dolgo- zem velük, mert lelkiisme­retesek, tanulékonyak, pon­tosan betartják, amiben megegyezünk. A velük szü­letett tisztaságszeretet is na­gyon hasznos tulajdonság Az állattenyésztésben a iel- kiismertesség, pontosság és a higiénia betartása alap­vető követelmény, aminek ez a munkacsapat kiválóan megfelel. Mondja csak, Éva, hogyan előzték meg a fér­fiakat? — biztatta a mun­kacsapat vezetőt. — Tavaly azért verse­nyeztünk a hizlalda többi munkacsapatával, hogy ki­nek sikerül a választási ma­lacot 240 napra 126 kilo­grammos átlagsúlyban át­adni. Mégpedig úgy, hogy egy kilogramm hús előállí­Nem gyerekjáték! Április 10—11-én tartot­ták meg a Békéscsabai Báb- | játékos Napokat. Az orszá­gos találkozón egyetlen Szolnok megyei bábcsoport sem vett részt. Vajon azért, mert az illetékesek nem ad­ták meg a lehetőséget, vagy azért mert nincs a megyé­ben olyan csoport, amely országos viszonylatban em­lítésre méltó lenne? Erre a kérdésre most már, a 25-én Karcagon ren­dezett megyei bábtalálkozó után sajnos nagyon köny- nyen és egyértelműen le­het felelni. Mindössze három csoport III. Mint jeleztük, a meg­épült erőművek és az épü­lők is a cuikorgyári kivé­telével, szenet használnak fel a tüzeléshez. Ez is a tervezés hibáira vall. Szol­nok körzetében ugyanis hatalmas földgázkészlet van, amiből már részint a nagyobb alföldi, illetve bu­dapesti üzemek vesznek fel energiát. Ezenkívül itt hú­zódik a Hajdúszoboszló— Budapest közötti földgáz gerincvezeték is. Célszerű lenne tehát a földgázt az erőműveknél nálunk is hasznosítani. A fentiek alapján levon­hatjuk következtetésünket: A szolnoki iparterület fej­lesztési terve, valamint a rendelkezésre álló energia­bázis kívánatossá teszi, hogy több kis erőmű he­lyett egy nagykapacitású központi erőművet építse­nek. A Gazdasági Bizottság 1964. április 22-én hozott határozata többek között ezt mondja: „A beruházá­sok hatékonyságának növe­lése, a felhalmozásra szánt eszközök takarékos felhasz­nálása és az igények kielé­gítése érdekében meg kell valósítani az egy települé­sen belül tervezett beruh á­„vonult fel”: a törökszent­miklósi, a mezőtúri és a kunszentmártoni felnőtt bá­bosok. Bizonyos eredmé­nyeiket, értékeiket el kell ismerni, de egyikük sem mutatott olyan teljesít­ményt, ami egy megyei ta­lálkozón való részvételt in­dokolt volna. Megyénk bá­bosai tehát nemhogy me­gyén kívül, de még a megyében rendezett talál­kozón sem érnek el való­ban elismerésre méltó eredményt. (Igaz, hogy ezt a találkozót — talán ezért? — nem is rendezték, csak meghívták a csoportokat Karcagra, ahol egyórás kó­szálás és szaladgálás után sikerült végre megtudniok, hol fognak szerepelni. — Újabb egy óra kellett míg a bábszínpadot megszerez­ték és felszerelték.) De ha a karcagi szereplés nem is volt igazán repre­zentatív, az említett há­rom csoport eddig elért szín­vonala olyan érték, melyet méltányolni és működésü­ket, fejlődésüket továbbra is segíteni kell. De mi kel­lene ahhoz, hogy ezek és a többi felnőtt és gyermek- csoportok megkapják a kel­lő megbecsülést? Jelenleg az a helyzet, hogy a me­gyében a bábjátékra fordít­ható anyagi és erkölcsi hi­vatalos támogatást nem ve­szik kellő mértékben igény­be. Itt nemcsak arra gon­dolunk. hogy nerp alakul­nak bábcsoportok, holott pénzt, helyiséget, felszere­lést kaphatnának és a mű­vészeti vezető tiszteletdíja is biztosított. A már mű­ködő „bábosok” maguk ha­nyagolják él a mozgalmat, amikor nem vesznek részt a tanfolyamokon, tovább­képző előadásokon, amelyet a "Megyei Népművelési Ta­nácsadó részükre rendez. Elsősorban megfelelő köz­hangulatot kellene terem­teni ahhoz, hogy ez a mű­vészeti ág is megkapja az őt megillető megbecsülést. Meg kellene érteniök azok­nak, akik szívesen játsza­nak műkedvelő csoportok­ban, hogy a bábjáték a többivel (színjátszással, tánccal, énekkel, stb.) egyenrangú művészet. Ami pedig a közönséget illeti — elsősorban gyermekekről van szó — ez az a közön­ség, mely legjobban éhezi a szépet. Azt is be kell látni, hogy a gyermek szá­mára a bábszínház jelenti az első színházi élményt s így az esztétikai nevelés szempontjából is fontos a bábmozgalom fejlesztése. Ma bizonyos eltolódás ta­pasztalható a felnőtt cso­portoktól a gyermekcsopor­tok felé s ez megyénkben különösen érezhető. Mintha a gyerekeknek szóló műso­rokat maguk a gyermekek tudnák legjobban előadni. Nemcsak ez a nézet hely­telen, hanem a gyakorlat is. hogy a gyermekcsopor­tok gyakran szerepelnek és sokféle darabot adnak elő. Helyesen fogják fel a gyer­mek bábcsoportok célját a szolnoki Űttörőházban, ahol elsősorban nem a nézők szórakoztatása, hanem a csoport foglalkoztatása a cél. A gyermekcsoportok nem tölthetik be a megye báb­játék-műsorokkal való ellá­tásának feladatát. Jó azon­ban, ha felnőttekkel együtt, vegyes csoportokban szere­pelnek. Egyébként: ez adja meg a lehetőséget egyes népművelődési házak szá­mára, hogy bábcsoportjuk tovább is fennállhasson, mi­vel gyermek művészeti cso­portokat újabban nem tart­hatnak fenn. i A Megyei Népművelési Tanácsadó most a Jármű­javítóban segíti új, felnőtt csoport szervezését. Meg­lehet, hogy felnőtteknek szóló darabokat is játszanak majd. Feltétlen sikerre szá­míthatnak, ha a megfelelő művészi szántét is biztosí­tani tudják. Hiszen a báb­játék eredetileg felnőttek­nek szólt. Most ámyjátékra is gondolnak a Járműjaví­tóban. S miért ne? Miért ne találják fel újra a spa­nyolviaszkot, azazhogy: fel­nőtteknek is lehet játszani. Ha már évezredekkel ez­előtt Jávában sikerült... De akárhogy is: a báb­játék, még ha gyerekjáték is, a felnőttek dolga. És hogy ilyen nehezen megy ebben a megyében, az arra mutat, hogy talán mégse gyerekjáték. Lőrincz Lóránd tására 4 kilogrammnál ke­vesebb takarmányt használ­junk fel — magyarázta Kiss Istvánná. — S m( lett az ered­mény? — Az, hogy 3400 sertést hizlaltunk meg, a fenti kö­vetelményeket teljesítve) Egy kilogramm hús előállí­tásához 3,70 kilogramm ta­karmányt használtunk fel; Oklevelet és pénzjutalmat kaptunk — Válaszolta talpra­esetten a fiatalasszony. — Tegyük hozzá, hogy egy kilogramm sertéshús előállítása 10,72 forintba került — tájékoztatott Gál elvtárs. — Hányán tudják magu­kénak ezt a szép ered­ményt ? — Négyen dolgosaink együtt: Molnár Ferencné, Bállá Sándomé és Faragó Mihály. De a sikernek Gál elvtárs is részese. Tőle ta­nultuk meg ezt a szakmát, mert mi, asszonyok, a ba­romfigondozást cseréltük fel a sertéshizlalással. Irá­nyítása, tanácsai nélkül ne­hezebben boldogultunk voL. na az új munkakörben. Kiss Istvánná és társai ‘ kiváló eredményükkel, helytállásukkal kivívták gazdatársaik elismerését, Bebizonyították, hogy esé­lyes versenytársai a férfiak­nak. Sőt, van amiben már előttük is járnak. Például a tanulásban; A szakmunkás tanfolyamon gyarapítják ismereteiket. A közös gazdaság vezetői értékelik, elismerik az asz- szonyok jó .munkáját, ami­nek az is bizonyítéka, hogy jó munkaszervezéssel biz­tosítják: minden negyedik napon szabadok legyenek; Ilyenkor végzik el a ház­tartásban a több időt igényig munkát, hiszen Molnáménak négy, Baná­nénak pedig öt gyermeke van. Kiss Istvánná tavaly tíz napos szovjetunióbeli ju­talom utazáson vett részt. Az asszonyok jelenleg 750 hízót gondoznak, s év vé­géig 4000-et adnak át, re­mélhetőleg ugyanolyan jé eredménnyel, mint tavaly. Erre kötelezi őket az is, hogy a szocialista brigád cím elnyerését tűzték célul. Ez még fokozottabb helyt­állásra, eddigi eredményeik növelésére ösztönzi őket. Az idén például egy hold ku­korica és 700 négyszögöl cukorrépa művelését is el­vállalták személyenként. S ezt úgy oldják meg, hogy hizlaldái munkájuk ne szen­vedjen csorbát. Ugye, nem csoda, hogy a főállattenyésztő szereti a nőket? Nagy Katalin Soraikba fogadták ökot Képes köszöntő Á sűrűsödő cigarettafüst jelezte: végefelé jár a köz­gyűlés. Az elnök egy zörre- néssel hátralökte a széket, felállt és körülnézett. — Akkor... — itt szüne­tet tartott — szavazásra te­szem fel a kérdést. Ki van a felvétel mellett? — Kér­ges, munkában megviselt kezek emelkedtek a ma­gasba. A pillanatra beállt csőidben ismét az elnök szólalt meg: — Köszönöm. A jászalsó- szentgyörgyi Petőfi Tsz tag­sága tehát egyhangúlag fel­veszi... — Hát így volt — fújta ki a cigarettafüstöt Vágó Ferii. — Februárban lép­tem be. Amikor a többi jelölttel a sarokba húzódva álltunk, úgy éreztem, min­denki minket néz. Pedig wg sem fordultak. Ügy is- ■Mrík itt egymást az embe­rek, mint a tenyerüket. Ré­gen mondogatták már ne­kem: — Úgyis hazajössz egy­szer, te Feri. — Még ma is sajnálom, hogy akkor csak nevettem ezen. Aztán egyszer elég lett a vonatozásból. Most 26 éves vagyok és két hét múlva nősülök. Gondolom, ha itthon vagyok, többet gyűjthetünk össze. Azt ígér­te a tsz-vezetőség, hogy gé­pet kapok, mert évekkel ez­előtt dolgoztam az Alaty- tyáni Gépállomáson.' ' Tr' ács Rozi szintén feb­ruárban lett tag. Hárman vannak testvérek. Ö legfia­talabb és hármójuk közül csak ő lépett be. — Először, mint család­tag dolgoztam a növényter­mesztésben — mondja. — Négy évig az apám munka­csapatában. Nem mondta egy szóval senki, hogy lépj be, dehát itt kezdtem, itt is maradok. Már két éve járok a törökszentmiklósi mezőgazdasági technikum­ba. Azért, mert tanulok, a szövetkezettől munkaegy­ségkiegészítés jár. Meg az­tán megvan itt a szórako­zás is. Kultúrház, mozi. Igaz:, a KISZ lehetne tevé­kenyebb. Elég volna annyi, hogy ha többet összejön­nénk. Ferivel és Rozival az iro­dában találkoztam. Valamit intéztek. Ilyenkor — mond­ták — még van idejük, mert az eső miatt majd csak ké­sőbb mehetnek a földre. A kényszerű várakozást per­sze nem veszik jónéven. Évára, a tsz KlSZ-titká- rára mostanában így kö­szönnek az utcán: — Jónapot, fiatalasszony. Éva azzal, hogy férjhez ment hazahozta Bathó Mik. lóst. — Azt mondtam neki, teljesen rábízom a válasz­tást — meséli Éva —, de én a faluban maradok. így Miklós egy hónapja tag. Traktorszerelő. Huszon­három éves, nemrég szerelt le. — Április elsején léptem be a tsz-be — újságolja. — Ügy érzem, mindenfélekép­pen jól választottam. Min­den hónapban előleget fi­zetnek és nem kell naponta hatvan kilométert motoroz­ni. Igaza volt a feleségem­nek, mikor ezzel „levett” a lábamról. Fiatalok, fiatal szövetke­zeti tagok. Miért léptek be? Az okok igen egyszerűek és kézzelfoghatók. Itt ta­lálják meg számításukat. Számuk egyre gyarapszik. A párttitkár szerint több mint száztíz fiatal dolgozik a különböző üzemágakban. — W — Az állomásfőnök felállt, hogy valami szépről, nagy­szerűről beszéljen az ün­nepségen. Ahogy föl emel­kedett, jobban látta, amit már addig is tudott: a leg­egyszerűbb fizetésű embe­ren is sötét szövetruha, nyakkendővel. Eszébe jutott, hogy úgy tíz évvel ezelőtt is tartott ilyen ünnepi megemlé­kezést. Akkor mindenki vasutas egyenruhában volt.- Jól tudta, hogy akkor leg­többjüknek az volt a leg­elegánsabb öltözéke. Ez a gondolat foglalkoz­tatta, nem tudott tőle mást mondani. Miért ne. Senki nem várt itt tőle szónok­latot. Elmondta hát, ami az eszébe járt. Az alkal­mi fotóriporter pedig le­fényképezte a társaságot. Szemtől szembe, hogy mi­nél jobban lássék az ele­gáns ingnyak, a szépen cso­mózott nyakkendő, a nyak- ék, a divatos frizura. Mivel ők a sok beszédnek nem túl buzgó hívei, a ké­pet kitették a szolgálati helyiség falára. Csak ők, s az igazán beavatottak tud­ják, hogy az tulajdonkép­pen egy ünnepi köszöntő. — borsi — Az ország egész területén lévő külső szerelési és építési munkahelyekre lakatos, csőszerelő, hegesztő, kőműves és villanyszerelő szak­munkásokat, — ezen szakmák betanított munkásait és segéd­munkásokat felveszünk. Élelmiszer- ipari Javító Szerelő és Szolgáltató Vállalat 1. sz. Gyáregysége, Buda­pest IX. Soroksári út 48.

Next

/
Oldalképek
Tartalom