Szolnok Megyei Néplap, 1965. május (16. évfolyam, 102-126. szám)
1965-05-30 / 126. szám
Olvasó napló Villa, de mibűi ? Olvasom az újságban, hogy valahol messzi Bogotában vagy mit tudom én hol, szóval egy közepes fizetésű hivatalnok gyönyörű villát építtetett magának. A szomszédai persze szörnyűségesen csodálkoztak, hogy hát miből telik ez, mígnem kiderült, hogy a hivatalnok rendszeresen fosztogatta a pénztárt és abbul... Én is szörnyűségesen érdekesnek találtam az esetet, meg kell ugye becsülni az érdekességet, mert nem kényeztet el minket a sajtó manapság, de talán az is érdekes lenne, sőt nagyon érdekes, hogy itten egy kicsit közelebb, itten Jászböködön a főkönyvelő... hogy azt a villát ugye... no. Érdekeset írni Langyos április, jó földszag, kezembe veszem a kedvenc lapomat és az első oldalon szinte letaglóz ez a váratlan közlés: Vetik a zöldborsót Jászputtonyon. Magam előtt látom az öt tagú Kovács, Verebes vagy Kerekes vagy Mittudomén- milyen családot, amikor a családfő este ünnepélyesen kezébe veszi az újságot és az ámuló, hüledező családnak felolvassa: Vetik a zöldborsót Jászputtonyon. Tehát nem hógolyóznak, nem fakutyáznak, hanem így tavasszal vetik a zöldborsót. Hogy mik vannak? „A kombájnszérűről a raktárba szállítják a gabonát.” Tehát jámbor olvasó, ha azt hinnéd, hogy a kombájnszérűről a gabonát a Jeges tengerbe szállítják, vagy elássák, biztosíthatunk. hogy csalódol. Előadás Meghívtak egy előadásra, na mondom, erre el kell menni. Bélmutter Jenő az ünnepi szónok beszél. Hogy a régi vezetés ma már nem megfelelő. Űj utak nyíltak. A gazdasági harc előtérbe került. A régi gondolkodás most már nem tartható. A régi vezetést fel kell váltani egy dinamikus, modern satöbbi. Megboköm a szomszédomat. — Mondja, honnan tudja ez ezeket? — Na, hallja, ö ne tudná? Tizenöt éve vezető. — kefe — — Tessék megnézni doktor úr. Valami nincs rendbe a szimatjával. Megugatta a főnökömet! Milyen is az ifjúság ? Laboda Lali, a „Keopsz” kávéház állandó vendége már régen szakítani kivánt éppen csak megtűrt helyzetével a Törzsasztalnál. Ezért elhatározta, hogy most már 5 is ír valami jó zaftosat ifjúságunk erkölcsi válságáról. Az első lépés az irodalmi pályán az volt, hogy Lali kiírt néhány jelzőt asztaltár- sai műveiből. „Hullaszagú", „merev-közönyös”, „álmában- isásító”, „csupareflex” — sorakoztak a jelzők az „Ápisz”- nál vásárolt kockás füzetben. Az utóbbi jelző különösen tetszett neki- A témákat azonban nem lophatta el, — szegény fiúk maguk is oly kínos-keservesen csenték azokat régebbi korok alkotóitól — s arra sem kérhette az őt oly fölényesen lekeze- lőket, hogy legyenek szívesek, adjanak neki, kölcsön valami jó cselekményt, majd elsején megadja... És mert Lalinak magának hiányos élettapasztalatai voltak — a nyolcadik általánossal befejezte tanulmányait, aztán egy ideig otthon magánzott, majd törzsvendég lett a „Keopsz”-ban — elhatározna, hogy magához az ifjúsághoz fordul egy kis originál életunalomért és egyéb penészért. Este megszólította egyetemista bátyját, Jenőt, aki nagyon csodálkozott, mert Lali már elég hosszú ideje nem igen állt szóba családtagjaival, lévén ugyebár ő író, aki folyton a gondolataival van elfoglalva— Te, Jenő, mondj nekem valamit a mai egyetemistákat jellemző, gyanakvó közönyről... Nagyon fontos... Jenő folytatta (és fokozta) már előbb megkezdett ámu- lását. — majd idegesen válaszolt: — Nem értlek pontosan, de majd később megbeszéljük, mert most el kel! rohannom- Műegyetemisták és bölcsészek közös vitát rendezünk a kibernetika társadalmi jelentőségéről... — Erről jut eszembe Anyu!.., Az Ernő bácsi ezután mindig eljön hozzánk, ha Apu kiszálláson lesz? Az utcán találkozott egykori osztálytársával, Szántó Rudival. Rudi ipari tanuló lett, s most szakmunkásként dolgozik egy nagy, Buda- környéki gyárban. Lali valósággal lerohanta őt— Rudikán, mondd, miféle huligánságok történtek mostanában nálatok? A nagyorrú, kicsit „jampi” módra öltözöködő Szántó Rudi komolyan utánagondolt a kérdésnek. — Nagyon régen nem történt ilyesmi. — Senkit sem öltek meg? — Nem. — Lopás? — kérdezte Lali, reménykedve— Nem volt — válaszolta a nagyorrú. — És táppénzcsalás sem... — Akkor nagyon unalmas lehet nálatok — fakadt ki a Kép szöveg nélkül „Keopsz” törzsvendége. — De mondd csak, mit csináljak én, ha az ifjúság pené- szesedéséről akarok írni? — Hogyan fogjam hálómba az ifjúság édes jómadarát? Kiről írjak? Szántó Rudi arcán egy vo- násocska sem rezdült: — Van egy javaslatom.,. Ha már mindenáron penészvirágról akarsz írni... — Na... Halljuk! — Amit mondok, már eszedbe juthatott volna: — írjál saját magadról... A- G-
