Szolnok Megyei Néplap, 1965. május (16. évfolyam, 102-126. szám)
1965-05-29 / 125. szám
ÍME. május 2b. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 KULTÚRA ÉS GAZDASÁGOSSÁG A népművelés koordinálása a szolnoki járásban Tiszaföldváron — megteremtették a Szabad Nép Tsz és az ószöllői művelődési otthon együttműködését. így a külterületi művelődési házban is megindult az élet, ifjúsági klub alakult és a Szigligeti Színház is tarthatott már ott előadást. — Húsz év képző- művészete címmel színes reprodukciós gyűjteményt készítettek s az vándorkiállításként most is járja a községeket. Nem erőltetik színjátszó- csoportok és irodalmi színpadok működését ott. ahol nincsenek meg a kellő tárgyi és személyi feltételek, a jo csoportokkal viszont tájelőadásokat szerveznek a járás községeiben. így például a jászladányi irodalmi színpad József Attila életét és költészetét ismertető műsorával Szászberekén, Zagyvarékason, Űjszá- szon, Tiszaföldváron vendégszerepeit. — A tiszaföld- váriak irodalmi, képzőművészeti és zenei műsorukkal elmentek Rákócziújfaluba. — A martfűiek Zagyvarékason és Tiszaföldváron szerepeltek, amikor utóbbi helyen még nem volt irodalmi színpad. De nemcsak a csoportok járnak el a megyei tanács mikrobuszán más községekbe. A közönség is eljár — néha nem is egészen a szomszédba; Az már közismert, hogy a Szolnok környéki községekből egyre többen jönnek be a megye- székhelyére színháziba, moziba, különböző kulturális rendezvényeikre (és ezért, ha ezeknek a helységeknek kultúráját tanulmányozzuk, szt nem szabad figyelmen 'kívül hagyni é» jó eredménynek kell tartani, még akkor is, ha a „helyi rendezvényeket” ezáltal kevesebben látogatják). Martfűnek is vonzereje van, ha értékes műsort tud adni. — Ilyen volt például az irodalmi színpad előadássorozata, melyre rendszeresen jártak el többek közöltt Kunszentmártonból és Ti- ízaföldvárról. A járási tanács népművelési csoportja figyelemmel kíséri az egyes községek belső koordinációját is és elősegíti azok fejlődését. Segítségükkel sikerült például Űjszászon a művelődési ház és a földművesszövetkezet tánccsoportját egyesíteni. Tisza- várkonyban a nőtanács, a KISZ és a művelődési ház szín játszócsoportjai egyesültek. — Tiszaföldváron a múlt évben hat (!) színjátszócsoport volt. Sikerült ezeket is közös munkában összefogni. A zenekultúrában értékes eredmény a szolnoki zeneiskola tanárainak több vidéki kamarahangversenye (Tiszavárkony, Jászladány Tisziaföldvár). A sorozatot folytatják. — A jászladányi énekkar Martfűn, Tiszaföldváron, sőt Szolnokon is vendégszerepeit. Az ismeretterjesztés szervezésében értékes eredmény, hogy a járás községeiben már két éve közös művelődési program alapján a nőtanács és a műve lődési ház együtt rendezik az előadásokat. Lehetne még sorolni a példákat és rá lehetne mutatni, hogy mennyi megtakarításit jelent mindéi pénzben, időben, munkában, ugyanakkor mennyivel értékesebb eredményeket hoz, de amint a latin közmondás mondja: bölcseknek elég. S ha a bölcsek megértették, azt is tudják, hogy nem elég a dolgokat megérteni, a tettekre is szükség van. L. L. A Jászsági Egyesült Cipész Ktsz tákóhnlml telepén export korcsolyacipőket készítő ■' . Képünkön: Mihály Vincéné felsőrészt készít & iii.ii11 I.Minim III nctiirrmiinnniftfín«Ba»»cft«»9^^v.g>-ft-<Ror+HMHttm i i i ililllll IHI Kaszálják a lucernát a jászfényszarui Lehelkürt Tsz 30 holdas tábláján IVIeqiutalmázták a szülői Munkaközösségek legjobbjait Vasúti kocsik Csehszlovákiának Aláírták Győrött a Wilhelm Pieck Járműipari Műveknél a csehszlovák—magyar hosszúlejáratú szerződést, amely első részét képezi egy 2,5 milliárd forint értékű vasúti kocsi szállításnak. A Wilhelm Pieck Járműipari Művek 1966- ban első sorozatként 130 személyszállító vasúti kocsit és 200 tartálykocsit gyárt a Csehszlovák Szocialista Köztársaság állam- vasútai részére 377,3 millió forint értékben. Még ebben az évben előreláthatólag öt prototípust ad át a járműipari müvek Csehszlovákiának. Tegnap este többszáz pedagógus és szülő — elsősorban az óvodák, általános. és középiskolák szülői munkaközösségének vezetői — és a nőmozgalom vezetői ültek össze a szolnoki Ságvári Endre Művelődési Házban. A tanácskozás fő célja a szülői munkaközösségek most letelő oktatási évben végzett mun' kájának értékelése volt. A pedagógiai bizottság összesített tapasztalatait Bakos Gábomé, a Szolnok Városi Tanács V. B. Művelődésügyi Osztályának tanulmányi felügyelője ismertette. . — Beszámolójában egyik említésre méltó eredményként hangsúlyozta, hogy ebben az évben tervszerűbb, szervezettebb volt a munkaközösségek tevékenysége, az előző évieknél. Szép példái vannak ennek a Költői úti, a Sipos téri, az Áchim úti és több más iskolában is. A beszámoló után többen felszólaltak, majd a szülői munkaközösségekben aktívan résztvevő szülők közül százharmincnak oklevelet, huszonötnek pedig könyvjutalmat nyújtott át a végrehajtó bizottság nevében Mészáros Istvánnéy a városi nőtanács titkára. Hazai események Bíró József külkereskedelmi miniszter meghívására a Budapesti Nemzetközi Vásár megtekintésére pénteken este Budapestre érkezet dr. Fritz Bock, az Osztrák Köztársaság kereskedelmi és újjáépítésügyi minisztere és felesége. * A Központi Népi Ellenőrzési Bizottság pénteki ülésén megvitatták és elfogadták a vidéki közegészségügyi helyzet egyes kérdéseinek vizsgálatára készített programot, A következő hetekben nyolc megyében ellenőrzik, hogy a szakigazgatási és a közegészségügyi szervek egyebek között hogyan érvényesítik az egészségügyi szempontokat az új településeken és a községrendezéseknél, Nyugdíjas majom Olvasom az újságban, hogy bizonyos L. Smith ausztráliai farmer kérte az adóhivatalt, hogy vessenek ki kereseti adót John nevű majmára. Ebben az esetben ugyanis John a majomkor alkonyán tisztes nyugdíjat élvezne az államtól. A helyszíni szemlére kiutazó speciális bizottság ámulva látta, hogy John dolgozik és nem is akárhogyan. John úgy dolgozott, mint egy középparaszt, a feudál- kapitalizmus agrárollójában, vagy — hogy szívünkhöz közelebb álló példát vegyek — ahogy nálunk a háztáji földeken szokás Pusztán az a tény, hogy egy majom dolgozik, még nem lenne feltűnő. Az én szomszédom, a Kajbinger is egy majom, mégis dolgozik, bár itt a munka ténye vitatható, mert egy íróasztalnál stemplizik és gyakran hülyeségeket beszél. Ezzel szemben a speciális ausztráliai bizottság megállapította, hogy John egyáltalán nem beszélt hülyeségeket, sőt nagyon szűkszavú volt és csak a bővített újratermelésre koncentrált. Mindezekből azt a következtetést vontam le, hogy az egész nem olyan nagy szenzáció és azért mi már jóval előbb járunk, mint az agonizáló ausztrál kapitalizmus. Nálunk ugyanis azt a kérdést már rég tisztáztuk, hogy nyugdíjjogosult-e az, aki dolgozik, A következő forduló kérdése valamivel nehezebb és mi momentán azon törjük a fejünket: dolgozik-e az, aki nyugdíjjogosult? — kefe — A Szóród Pali bácsi selyeminge Az ember is éppen olyan, mint az időjárás. Egyszer box’ul, aztán derül. Itt van teszem azt az ón esetem is Hát én csak egy lovász vagyok, de mégis másképpen beszélek, mint ahogyan akkor. Szóval hallott már erről a selyeming históriáról. No, mindegy. Én olyan ember vagyok, amit kigondolok egyszer, azt meg is csinálom, vagy legalább is kimondom. Tavaly is, mikor az ünnepség volt nálunk és a Tisza elv társ ide adta nekem a kormánykitüntetést, odamentem egy vendéghez. Sok ember ilyenkor agyonra van hatódva, így Ígérkezik, úgy fogadkozik, hálálkodik, kö- szönget. Nem mondom, én is meg voltam illetődvc, nem tagadom. De mégis odamentem ahhoz a vendéghez. A szolnoki Lenin Tsz elnöke volt az illető és három kitüntetés függött a ruháján. Azt kérdeztem tőle: — Kedves! Mennyit kell ahhoz dolgoznom, hogy az enyém is ennyi legyein? Az elnök jót nevetett rajtam és azt válaszolta. — Sokat bátyám, sokat. Azzal nyújtottam kezet neki: — Nem baj kérem, én benne vagyok, csak az egészségem megengedje. Ebből is láthatja, néni szaladok el a munka elől. Még azt sem szeretem, aki megfutamodik tőle. Nem is a munkától féltem én akkor sem, erre ne is gondoljon kedves. De engedje meg, hogy visszakanyarodjak egy kicsit. Huszonhárom hold föld az nem kevés, ugye? Márpedig nekem ennyi volt a végén. Meg kell mondanom jól éltem, mint afféle középparaszt. Megvolt nekem mindenen., sokat dolgozott a család nagyon, de jól éltünk, még egyszer mondom. No, most ennek a jó világnak a kellős közepébe egyszer csak belévág a szövetkezet. Hát persze, hogy nem tetszett Kinn laktunk még akkor Tápióban. Akkor hozattam be a fiamnak a tanyát a faluba. — Mert van nekem ugyan egy neveltfiam is, gyönyörű gyerek. Még máig is hazatart, pedig Hatvanba nősült, veszek is ott neki egy házhelyet. De már az egyik szavam a másikba öltöm, mert ott l ártottunk, hogy jött a tsz. Én egyedül nem maradhattam ki, hát beléptem. De milyen bánattal. Már nem haragszik meg a kifejezésért kedves, de úgy mondom, ahogy volt. Még gyűléseken is, meg akárhol hangoztattam. Azt mondtam: — Na, emberek magunkra húztuk a kényszerzubbonyt. Törte is a lelkemet nagyon. Akár éjjel, akár ébren, mindegy volt az. Hiába feküdtem le, csak az tolult az eszembe: az úristenit, hát mi következik ezután? Nincs mit szégyellni rajta, így volt. No, de mi lett tovább? Dolgozni kezdtünk. Én meg olyan gyerek vagyok, kérdezze meg a feleségem. Nyolc esztendeig katonáskodtam, de mikor az asszony kikísértett az állomásra, megcsókoltam — én attól a perctől katona voltam. Ugyanígy a téesz is. Felvettem a munkát, akkor már lesz, ami les - nőm kacsintgatok sehová. Nem is volt még ötven munkaegységemnél kevesebb egy hónapban sem, amióta dolgozok. Tavaly is hétszáz- húsz gyűlt össze. Most tessék, itt az Aranykalászban ötven forint a munkaegység. Nem nagy deákirás kiszámolni, ez mit jelent. — Higgye fi kedves, én azt látom, Jászboldogházán aki dolgozik, annak jut is. Nekem is megvan mindenem, ami csak egy ilyen paraszt- embert megillethet. Rádió, mosógép, miegymás. Nem azért mondom kedves, de akár külföldit is nyugodtan behozhat a házamba, meg még negyvenezer forint takarék. Pedig nem spóroltam soha, amit megkívánok meg is eszem, meg is iszom mellette. A vezetőket csak dicsérni tudom. Ezt teszik az elnökkel is az újságok. Bár akármivel, ha jogosan fordul hozzájuk valaki, azt megadják. Itt van a kukoricaosztás is. Kicsit hátra- maradtunk a vetéssel az őszön, nem tudtuk kiszállítani a kukoricát az embereknek. Most a tavaszon mindenki megkapta — de már lemorzsol tan, házhoz szállítva. Hát úgy mondom kedves, ahogy van, engemet ellenőrző bizottsági tagnak tettek az emberek. Nagy tisztesség és azt mondhatom: én még soha azt nem hallottam, nem láttam itt nálunk, hogy leszidtak volna valakit, akkor ha nem jogos. Szép szóval bánnak itt velünk. Itt csak az kell, hogy mindenki hozzáadja a testét a munkához. Annak megvan a látszatja. Tavaly is odavoltam a Balatonon, ötvenkilenc éves létemre, de csak annyi költséget engedett meg a téesz a magam zsebére, ha egy pohár ezt-azt megittam valahol. A határunk? Méngondozó vagyok, lovagolni szoktam, jártatni a határban a lovat. Hát csak elnézem kedves a mi vetéseinket, mindenütt ez a gyönyörű gazdálkodás. Mert szép is. Most is, ahogy maga jött, láthatta virágos kertet tervezek a lóistálló köszönő végére. Nem engedhetem, hogy a többi istálló túl tegyen rajtam. — Márpedig ezek a Muhari Dávidék megcsinálták először a bészázas istállónál; Azok a szocialista brigádok. Mert van már a majorban öt ilyen. Aztán ezek még a sertéstelepet is körülültették virággal, ni. A szocialista brigádért meg jelvényt is kap az ember; Hát 'én már csak öreg vagyok, annyi kitüntetésem nemigen lesz, mint annak a szolnoki elnöknek, de egyet még igazán szeretnék. A selyeming? Ejnye, no, hát de firtatja. Engem szoktak viccelni vele. Azt vetik: — Hová tette a kényszer- zubbonyt Pali bácsi? Erre azt mondom nekik: — Hát kedveseim, én se gondoltam volna erre. De úgy igaz, selyeminget lehet ebből a zubbonyból csinálni. Erre aztán még azt is mondogatom: — A teremtésit, ha már tizenkilenc óta van téesz, nem ötvenkilencben kezdődik, bizony mindenki selyemingben járhatna. Borzák Lajc*
