Szolnok Megyei Néplap, 1965. május (16. évfolyam, 102-126. szám)
1965-05-27 / 123. szám
Világ proletárjai, egyesüljelek! SZOLNOK HEGYEI A HEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ES A MEGYEI TANACS LAPJA XVI. évfolyam, 123. szám. Ara 50 fillér 1965. május 37, csütörtök. Három asszony a járási nőtanácsből Szülők. nevetők fóruma Háztartási gépek parádéja Egyéni vágyak és társadalmi érdek Még néhány nap és lezajlanak az érettségik; kezdődik „az élet”. A most érettségizők nagy reményekkel lépnek az életbe, hiszen a tények mutatják: valamennyiük részére lehetőség nyílik a boldogulásra. A technikumot és szakközépiskolát végző mintegy 14 ezer fiatal elhelyezkedését például biztosítottnak kell tekinteni, sőt az ipari és a mezőgazdasági technikumokból kikerülő friss szakemberek száma Kevésnek is bizonyul. A gimnáziumot végző fiatalokkal azonban már más a helyzet. Az ő helyzetük sem a lehetőségek hiánya miatt bonyolultabb. Nem, legalább a számok azt mutatják. Az idén mintegy 30 ezer fiatal érettségizik a gimnáziumokban. Az első gond, hogy közülük csaknem 19 ezer — tehát több mint 60 százalék — leány. S tegyük »hozzá azonnal, hogy a 19 ezer érettségizett lány sem okozna semmi gondot, hiszen megannyi lehetőség nyílna számukra is elhelyezkedésre, a szakma-tanulásra. Többségük azonban fodrász, kozmetikus, kirakatrendező, fényképész, fogtechnikus, vagy adminisztratív dolgozó szeretne lenni. Bennük él még ugyanis — különösen a szüléikben —, hogy a szakmunkás-pálya általában nem lányoknak való. Az ipari termelésben dolgozók 36,6 százaléka nő, de az ipari szakmunkás- tanulók között csak 13 százalék a lány. Feltűnő, hogy még a műszeriparban — amely pedig igazán tartogat a lányoknak is kiválóan megfelelő jó- néhány helyet — az ipari tanulók közül csupán 12 százalék a lány.Az Ipari és a mezőgazdasági szakmunkásképzésen kívül más lehetőségek ugyancsak kínálkoznak a lányok számára. A MÁV és a posta például minden esztendőben indít olyan tanfolyamokat, amelyeken a lányok is résztvehetnek. Aztán ott vannak a különböző szak- tanfolyamok, gyors- és gépíró, valamint az egészségügyi szakiskolák. És természetesen nem szabad számításon kívül hagyni azokat a helyeket — köztük a divatos szakmákat sem, — amelyek ha külön-külön nem is nyújtanak tömeges elhelyezkedési lehetőségeket, összességükben mégis számottevően hozzájárulnak a lányok álláshoz juttatásához. A gimnáziumokban érettségiző fiúk elhelyezése szinte semmi gondot sem okoz, hiszen minden gyár, vállalat, mezőgazdasági üzem szívesen felveszi őket szakmunkástanulónak. Velük azonban „spórolni” kell, s a többi között ezért is született meg a rendelet, amely több szakmában szabályozza a felvehető fiúk és lányok arányát. Azzal szintén számolni kell, hogy az egyetemek és a főiskolák első évfolyamára rhintegy 14—15 ezer fiatalt vesznek fel, s köztük — a sokévi átlagot figyelembe véve — körülbelül 9—10 ezer lesz a frissen érettségizett. Ezenkívül 1—2 ezret a következő tanévre vesznek fel, úgynevezett előfelvételiek Akik nem juthatnak be a felsőfokú oktatási intézményekbe, még mindig elmehetnek szakmunkásnak. Az adatok tehát bizonyítják, mintegy 35 ezer végző diák jövője valóban biztosítva van. Ám ez nem jelenti, hogy minden esetben teljesülhetnek az egyéni vágyak, elképzelések. Hogyan is teljesülhetne például a nagy „versenyben” _ az egyetemekre, különösen az orvosi- és a tudomány- egyetemekre jelentkezett gyenge tanulók vágya, amikor minden bizonnyal a jó tanulók közül is többen aspirálnak felvételre, mint ahány hely van. Vagy hogyan sikerülhetne minden arra vágyónak kozmetikus. fodrász, avagy rádió, és televízió- műszerész szakmát tanulni? Ilyen esetekben — sajnos saját kárukon győződhetnek meg az érintett fiatalok, hogy jobban kell számolni tudásukkal, képességeikkel, valamint az ország igényeivel. Egyetlen társadalom sem engedheti meg magának, hogy csupán az egyéni elképzelések alapján képezzen szakembereket. Természetesen nem a kellően meg nem alapozott vágyak okoznak gondot az ifjúságnak, s szüleiknek. Előfordulhatnak esetek. — különösen a kevésbé iparosodott megyékben — amikor a megfelelő munkaalkalom hiányzik az érettségizettek számára. Megtörténhet. hogy valaki négy éven át tanulta az 5 -f-1 keretében például a műszerész, vagy az esztergályos szakma alapelemeit — sőt szakmai vizsgát is tett — s mégsem tud a környéken esztergályostanulónak menni. Mitagadás, ilyen esetekben előfordulhat, hogy szakmát kell változtatni a fiatalnak. Dehát remélhetően ilyen eset kevés lesz. Most az a legfőbb feladat — s ez riiindenek- előtt a tanácsok munkaügyi osztályának, valamint a gyárak, vállalatok és a mezőgazdasági üzemek feladata —, hogy a különböző helyek „bedugulása” valamint az egyetemi, főiskolai elutasítások miatt el nem helyezkedett érettségizett fiatalokat megfelelő életpályára juttassák Ezt pedig úgy kell elérniük, hogy a lehetőségekhez mérten, a legkisebb megrázkódtatást okozzák nekik. Vegyék figyelembe messzemenően érdeklődésüket, hiszen egész életük további alakulásáról van szó. Sem nekik, sem a társadalomnak nem mindegy: megtalálják-e helyüket, s kedvvel, odaadással dolgoznak e leendő életpályájukon. Tóth László Három milliós megtakarítás önköltség és selejt- csökkentéssel (Tudósítónktól) Negyedévenként Töröl; szén tmiklóson a városi pártbizottság kezdeményezésére összeülnek az ipari üzemek párt és gazdasági vezetői és a tervfeladatok időarányos teljesítéséről tá rgyalnak. A kedden délután megtartott ipari tanácskozáson először Zsufa Lajos elvtárs, a városi pártbizottság munkatársa ismertette a megjelentekkel a város ipari üzemeinek 1965. első negyedévi tervteljesítését. Megállapította: rinttal több árut termeltünk. Tojás felvásárlási és feldolgozási tervünket 7 millióval túlteljesítettük. — Jónak értékelhető az áprilisi és májusi tervteljesítésünk is. Sajnos az I. negyedévben termelő létszám és béralaptúllépéssel dolgoztunk. — A kedvezőtlen időjárás nagymértékben befolyásolja a téglagyáraknál a termékek minőségét — erről beszélt Szűcs elvtárs. a téglagyár telepvezetője. Jelenleg 520 e2er téglával vagyunk adósak. A nyerstéglák víztartalma a szokásos 6 százalék helyett meghaladja a 10—14 százalékot. A téglagyárhoz hasonlóan sok problémát okozott az anyagellátás a járási építő és szerelőipari ktsznél is. — AJ — Felüljáró készül a szajoli sorompó helyett ...DE HOGYAN? — Az egyes vállalatoknál igen sokat javult a terv- és anyagellátás. Valamennyi ipari üzem kapacitását szerződéssel lekötötte és termelést gátló anyaghiány egyetlen vállalatnál vagy kisipari termelőszövetkezetnél sem volt. Ennek ellenére az ipari üzemek nagy többsége nem tudta teljesíteni előirányzatát. A minisztériumokhoz tartozó üzemek 93,2, a ktsz-ek 116,4, a helyiipari vállalatok pedig 107,4 százalékra teljesítették negyedévi tervüket. A Baromfiipari Országos Vállalat törökszentmiklósi gyáregysége 7 millió, a mező- gazdasági gépgyár 3 millió forinttal több árut termelt, mint amit terve előírt. — Alapanyaghiány miatt nem tudta teljesíteni tervét a Szolnok megyei Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalat, ahol — a tervhez viszonyított — lemaradás meghaladja a 26,5 millió forintot. Nem dicsekedhetnek az első negyedévi eredményükkel a Tégla- és Cserépipari Vállalat törökszentmiklósi telepének dolgozói sem. Tervüket csupán 87,1 százalékra teljesítették, mégis az előirányzott termelői létszámot 4,3 a béralapot pedig 7 százalékkal lépték túl. — Nem tudtak eleget tenni a helyi iparpolitikai tervben meghatározott feladatuknak a kisipari termelőszövetkezetek sem. A Járási Építő- és Szerelőipari Ktsz 50,2, a gépjavító és javító ktsz pedig 73,7 százalékra teljesítette lakossági tervét. A takarékossági és a szocialista munkaverseny mozgalom új lendületet kapott a törökszentmiklósi ipari üzemekben. Jelenleg mintegy 76 brigád küzd e szocialista munkabrigádoknak meghatározott szint eléréséért. A szocialista munkaversenyben résztvevő dolgozók száma meghaladja a héts'záz főt, ez az összdolgozók mintegy 34,5 százaléka. A női brigádok száma 12, az ifi brigádoké pedig tizenhárom. 1964-ben 15 brigád nyerte el a szocialista munkabrigád címet, — A felszabadulási munkaverseny alkalmával a kisipari termelőszövetkezeteknél is számos, a szocialista munkabrigádoknak meghatározott szint eléréséért küzdő kollektíva alakult. Vállalásukban a munka termelékenységének növelése, az önköltség és a selejt csökkentésére tettek felajánlást. A város ipari üzemeiben — figyelembe véve a brigádok által történt felajánlást — a gyártási költségek és a selejt csökkentéséből adódó megtakarítás meghaladja a 3 millió forintot. A tanácskozáson résztvevők közül több párt és gazdasági vezető ismertette az 1965, első félévi várható tervteljesítést. — Csizmadia István, a Baromfifeldolgozó Vállalat igazgatója elmondotta: — Vállalatunk negyedévi tervét 116,7 százalékra teliesítette. Az előirányzottnál mintegy S MlUó fl»> — Mikor készül el végre a vasúti felüljáró? — sóhajt naponta többszáz személy- és tehergépkocsivezető, miközben sokszor 10—15 percig is kénytelen vesztegelni a szajoli sorompónál. Megfogott gépkocsi karavánok A gépkocsivezetők panasza annyira jogos, hogy a vasúti felüljáró építését már 1964 harmadik negyedévében meg is kezdték. A kérdés megválaszolására, hogy mikor készül el, sajnos nem vállalkozhatunk. A felüljáró készülget. Először a KPM Hídépítő Vállalat szolnoki, jelenleg pedig a békéscsabai építés- vezetőség irányítása alatt. Az építés üteme addig sem kecsegtetett sok jóval, míg a szolnokiak csinálták, most meg egyszerűen kétségbeejtő. A több, mint tizennyolc méter hosszú áthidaló vasbeton-tartók támasztóinak betonozását megkezdték. A munkahelyen egy ötszáz literes lajtban tárolják ä vizet, mert nincs vízvezeték. A vizet a szajoli Holt-Tiszá- ból vödrökkel m eregetek a lajtba és úgy szállítják a betonkeverőhöz. Ha kiapad a vizeslajt, nem dolgoznak Hétfőn délelőtt mindössze 14 keverés beton készült, mert felázott a talaj és a lajt elakadt a sárban — nem volt víz. Előző héten pénteken autóval hordták ég ekkor 138 keverés beton készült. Nevetségesen hosszú ideig, több mint egy hónapig tartott a vasúti töltést védő Larssen szádpalló leverése is. Többször voltam a munkahelyen. Szöszmötölés, lógás tapasztalható. Nem állítom, hogy nem a vízhiány miatt, de hogy több munkás a töltés tetején a kavicsdombon napo2zon — mint kedden is — mégsem szabadna megengedni Azt sem lehet azért mondani, hogy az építés vezetői nem intézkedtek és nem próbáltak vizet szeren!. Máris megérkezett a munkahelyre 300 méter vízvezetékeső. Ezzel akarják a vízhiányt megoldani mégpedig úgy hogy a néhányszáz méterrel odább lévő építkezéstől a felüljáróig kiépítik a vezetéket. Csupán arról feledkeztek el, hogy az építkezésen is éppen hogy csordogál a víz, s mire a munkahelyre ér, még olyan nyomósa sem lesz. Amire nagy gondot fordítanak Ám nem minden fest ilyen szomorúan. A felüljáró töltésének aljában befejezéséhez közeledik a minden igényt kielégítő szép felvonulási épület, amely masszivságával Inkább társas családi házhoz hasonlít. Az irodák minden bizonnyal szépek lesznek. Ha a felüljáróra nem is, erre az épületre bátran kitehetnék a táblát, hogy: Építi: KMP Hídépítő Vállalat békéscsabai építésvezetősége. Építésvezető: Kovács Ferenc. Beosztott mérnök: — Sági Károly. — bognár — A szajott felüljárót a Hídépítő Vállalat békéscsabai építésvezetősége építi. Képünkön „Larssen” pallókat vernek • isidbe, hogy a csnszamlást elkerüljék a be*
