Szolnok Megyei Néplap, 1965. május (16. évfolyam, 102-126. szám)

1965-05-22 / 119. szám

1S65. május 22.

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

5

Táborozás mellé gazdag programot

Szalag-szett

Még néhány hét és vége a tanévnek. Kis és nagy diákok örömére megkezdődik a nyári szünet. Különösen nagy örömmel várják a nyarat az úttörők. Az egész éves, színes, érdekes úttörőélet a nyári táborban éri ei csúcspontját. Nagy várakozás, hosszú készülés előzi meg az úttörőtáborok indulását. 9—10 éves kortól az egyik legszebb élményt ez jelenti gyermekeinknek.

Évről évre nő a táborozó úttörők száma. Ma már alig van olyan úttörőcsapat, amelyik ne szervezne önálló csapattáborozást, vagy a járási, a városi váltótá- boif ne venné igénybe^ A csapatok ugyan általában táboroznak, de a gyermekeknek még így is csak alig negyed része részesülhet ebben az örömben. Pedig ők szinte kivétel nélkül szeretnének táborba menni; Mennyi vidámság, mennyi izgalom, új élmény, valamint számos változatos, ismeretlen, felderítetlen dolog várja őket;

A táborban mindenkinek saját magának kell helytállnia. Nem segít az édesanya, vagy az édesapa, önállóan cselekedni — vonzó a gyerekek számára.

Ennek ellenére sok szülő nem engedi el gyermekét a szülői háztól. Pedig ez nem tesz jót a gyermeknek. Egyrészt félszegség, kisebbségi érzés keletkezhet benne, amikor látja a többiek lázas készülődését és ezt keserű szívvel kell tudomásul vennie. Másrészt nem tud magának elég érdekes és hasznos, vonzó és szórakoztató programot összeállítani a nyárra, pajtásai nélkül.

A felnőttek sem szeretik az unatkozást, még kevésbé kedvelik ezt a gyermekek. Nem rajtuk múlik, hogy van-e elég érdekes, jó programja. Az iskolai élet, az úttörőélet, a gyermeknek a

családban betöltött szerepe és feladata, annyira sokoldalú és változatos tanév közben, hogy kevés az idő arra is, erre is. Nagyon helyesen teszik azok a szülők, akik jól megszervezik gyermekeik nyári programját. Ez a program biztosítson elegendő pihenést, játékot, mozgást a gyermeknek, ugyanakkor adjon feladatot, munkát, célt és értelmet tevékenységének.

Az úttörők egyik legfontosabb programpontja kétségkívül a táborozás. De ez nem minden. Az utazás előkészületekkel, a tábor, majd a hazaérkezés — legfeljebb 15—20 nap a nyárból. Mit csináljon a gyermek a többi időben?

A 13—14 évesek részére mindenütt szerveznek néhány hetes, napi 4—6 órás munkát. A munka örömét és nehézségeit megismerni, megpróbálni Igen hasznos dolog. Az önálló kereset öröme is sokat jelent a gyermekeknek. Sok úttörőcsapat szerződést kötött termelőszövetkezetekkel, állami gazdaságokkal, meghatározott munka elvégzésére. Az úttörő szakkörök egy része is —- elsősorban a mezőgazdasági jellegűek — működik "a nyáron.

Érdekes programot ígér az úttörő nyári olimpia. Emellett a strandolás, a sportolás más formái, a kirándulás és túrázás, a nyári mozi-bérlet, a könyvtárak, az úttörőházak és a művelődési házak is mind-mind várják a pajtásokat.

Mindebben a legfontosabb, hogy a szülők gondoskodjanak a gyermek nyári programjáról. Ne legyen egyetlen olyan gyermek sem, aki ne tudná, hogy mihez kezdjen. S ez, rajtunk, szülőkön, úttörővezetőkön, nevelőkön, felnőtteken múlik.

Pék András

A modem lakások világos bútoraihoz nem illik a csipketerítő. „Súlyosabb"’ anyagú kézimunkát Igényelnek a kerámia- és fém- hamutálak, vázák is. Batikolt kendők, vagy színes bútorszövet darabokból roj- tozott, vagy szalaggal szegett térítők díszítik a lakást. Most újszerű „kézimunkával” ismerkedünk meg: a szalagszettekkel.

A rafia-szetteket régóta használjuk terítéshez és pohár alá. Szettjeinknek műanyag, szalma, vagy szalag az alapanyaga. Házilag is előállítható felszerelés kell hozzá.

Egy megfelelő nagyságú rámáiba 8 milliméteremként „uT szögeket verünk. Majd

nagy fűzőtűvel máris „sző- hetjük” a térítőkét.

A munka megkönnyítésére szálemelőt is készíthetünk. Ez fésűhöz hasonlít, csakhogy a fogaknak nincsen szabad végük, s min den „fog” közepére lyukat kell fúrnunk. Ha ilyen szák emelővel dolgozunk, akkor a hosszanti szalagokait ezen át kell vinnünk, amikor az „u” szögeken átfűzve rögzítjük az alapot. Rajzunk szemléletesen mutatja a készülő szalag-szett munkamenetét, valamint a „szerszámok” formáját és működését. A kívánt nagyságúra szőtt szalagok külső Borát levarrjuk, mielőtt levágjuk a keretről.

F. M.

TÉSZTARECEPTEK

KIRÁNTOTT TÉSZTA

Két tojássárgájával és 2 evőkanál tejföllel, csipet sóval és elegendő liszttel könnyen nyújtható tésztát gyúrunk. Ha kinyújtottuk, 8 deka vékonyan felszeletelt vajat rakunk rá és ösz- szehajtogatjpk. A harmadik hajtogatás után késfok vékonyra nyújtjuk: gyümölcsízzel megtöltjük, mint a derelyét, a közöket tojás- fehérjével kenjük meg, de- relyevágóval felvagdaljuk és forró zsírban kisütjük. Fahéjas cukorral hintjük meg. Tölthetjük sonkával, darált pecsenyével, vagy főtt hússal, de készíthetjük gombás töltelékkel is.

TEJFÖLÖS METÉLT

A sós vízben kifőtt tésztát szitán lecsurgatjuk. Két tojássárgáját 2 deci tejföllel, kevés cukorral elhabarunk és a tésztához adjuk. Végül a tojások kemény habját könnyedén hozzá keverjük. Vajazott tűzálló formában megsütjük. Mazsolát is adhatunk hozzá.

GOMBÁS BURGONYA

Fél kiló hámozott burgonyát megsütünk, villával összenyomkodjuk, sózzuk. Adunk hozzá 2 tojássárgát, tojás nagyságú vajat, ösz- szedolgozzuk és végül a tojások kemény habját keverjük hozzá. Közben negyed kiló megtisztított, felszeletelt gombát Hagymás zsíron megpárolunk és a burgonyamasszával zsírozott tűzálló tálba rétegez- zük. Felül burgonya legyen. Tejföllel, zsírral öntjük le és pirosra sütjük.

FŐZŐCSKE—FRANCIA MÓDRA

Párizs neveaetességei között a konyhaművészet igen előkelő helyet foglal el. A „francia konyha” mint fogalom, s mint idegenforgalmi vonzerő vetekszik az Eiffel-toronnyal, a Szajna- parttal, s a romantikus hangulatú Qurtier Latinod.

Nem csoda, hogy már az óvodások is érdeklődnek a szakácsmesterség iránt, s komolyra fordítják a főzőcske játékot. Megtehetik, mert Yvette Fény, a párizsi Stephan Pichon óvoda igazgatónője rájött, hogy kör- benállva, egymás köpenyét gombolni, legalább olyan mulatságos, mint a lánclánc eszterlánc. Krumplit, paradicsomot szeletelni épp

Ejnye, ez a krumplihámozó kés nem engedelmeskedik Pascalnak. — Veronique viszont már otthonos a paradicsom szeletelésében.

oly szórakoztató, mint a papírkivágás. Kirakósjáték helyett lehet teríteni, tálakat díszíteni, sőt a piacon vásárolni is, aminek izgalmához egyetlen játék sem hasonlítható.

A Stephen Pichon óvoda kis növendékei önállóan tervezik meg a napi menüt, édesanyjuktól recepteket gyűjtenek;

Ez az óvoda afféle kísérleti intézmény, apró tűzhelyekkel, edényekkel,

konyhafelszereléssel, mintha az egész meseországból csöppent volna ide. A „fel- nőttes” főzőcskét nemsokára bevezetik Párizs többi óvodáiban is.

Z. J.

Patrick Sauvage az óvoda „ csirkeszállítója”. Elbűvölte» "ígyéli, hogy kopaszt ják a szárnyasokat.

A munka végeztével jön a nagy öröm: Sylvie Colas élvezettel eszi saját főztjét.

A HELYES ÚT

ANGOL MESE

V

olt egyszer egy szegény ember, aki gondosan, szeretettel nevelte három fiát. — Mindig arra tanította őket, hogy becsületesen, szorgalmasan éljenek.

Egyszer azután, mikor már nagyon megöregdett, és úgy érezte, hogy nőn sokáig él, magához hívatta fiait. Meg akarta tudni, fogott-e ' rajtuk a tanítása, jól gondoskodott-e jövőjükről, meg tudnak-e élni, ha ő már nem lesz mellettük.

A szegény ember kérdezte:

— Mondjátok, hogyan akartok megélni, ha eljön az idő, amikor a magatok lábára kell állnotok?

— Óh apám, miért van erre gondod — kérdezte* az első fiú. — Jól tudod, gazdag rokonaink vannak a városban. Csak nem fognak magunkra hagyni!

— Fiam — sóhajtott a szegényember, — Tudod én mindig arra tanítottalak, hogy csak az a kenyér ízlik igazán, amit magad szerzel meg magadnak;

E

zután a második fiút szólította maga elé a szegény ember.

— És te hogyan akarsz megélni, fiam — kérdezte.

— Én bizony nem sokat töröm a fejemet, honnan veszem a megélhetésihez valót, majd megszerzem ott, ahol találok! — felelte a második legényke;

— Micsoda?! Talán még a máséhoz is hozzányúlnál?! — Elöntötte a harag pírja a szegény öreg arcát. A második fiú nem feleifi de az arcán látszott, ha a szükség úgy hozza magával, bizony ezt is megtenné.1

E

zután a legkisebb fiú állt apja elé. A szegény ember szomorúan nézte, de nem mert már kérdezni semmit, hiszen két idősebb fiában súlyosan kellett csalódnia. De megszólalt a legkisebb fiú magától ÍS;

— Én bizony dolgozni megyek, édesapám, és remélem míg a két kezem emelni tudom, addig meg fogom keresni a mindennapi kenyeret. Ha pedig a szükség úgy hozza, édesanyámon is szeretnék segíteni.

Hej, boldog volt a szegény ember, hogy legalább egy gyermeke megfogadta a tanításait és nem tért le a becsület útjáról;

— Te cselekszel helyesen, gyermekem — mondta — és ti ketten — fordult a másik két fiához —• példát vehettek az öcsétekről, ha az életben előbbre akartok jutni; Mert jegyezzétek meg magatoknak: a kolduskenyér keserves, a tolvaj kenyérért börtön jár, de aki becsületes munka árán szerzi meg a kenyerét, soha nem szorul mások szánalmára.

Fordította: Pfeifer Yen

Giamni Rodarit

A mesterségek színei

Én jói tudom, a mesterségek színe sok:

fehérek a péksegédek, inasok,

korán kelnek, madaraknál korábban,

fehérednek a nullásliszt porában;

feketék a kéményseprők egész nap;

kelmefestők szivárványszint hordanak;

gyárban a sok esztergályos, lakatos

kék zubbonya, kék nadrágja

olajos,

tenyerűk meg korom, rozsda lepi be.

De aki csak sétifíkák a henye,

kisújját se pirakitja be. jóllehet

mestersége mégis a legszennyesebb.

PIROS GYÖNGYSOR

.Szeretnék egy gyöngysortr — hajtogatta Liliké.

— „Sajnálom, nem vehetem metf’ — felelte mama. Liliké mélyet sóhajtott, mert tudta, ha a mama azt mondja: „nem”, az ágy is lesz.

Vasárnap nagymamához látogattak, de Liliké még akkor is bánatos volt. „Mi bánt, kislányom?” — tudakolta nagymama. Liliké elbeszélte búját, baját. „Ha csak ennyi a baj, könnyen segíthetünk!” Fürgén té- rült-fordult és egy szakajtó szárazbabot hozott a kamrából. „Minek a bab?” — érdeklődött Liliké. „Majd meglátod” — válaszolta titokzatosan nagymama. Kiválogatott egy csomó egyforma nagyságú, szép fehér babszemet. Fazékban vizet tett a tűzhelyre és amikor felforrt, beledobta a babot. Néhány perc múlva leszűrte a vizet s nagy hegyes tűvel lyukakat fúrt a babszemek közepébe, Szekrényéből egy üveg piros lakk. festékei, és két kis ecsetet vett elő. „Te is segíthetsz!'1

— biztatta Lilikét és ügyesen, szépen befestették a babot. Száradás után, nagymama erős fonálra fűzte a babszemeket és unokája nyakába akasztotta. Liliké szaladt a tükörhöz: „De gyönyörű!” — lelkendezett. „Köszönöm, köszönöm!” és össze-vissza csókolta örömében.

A következő szombaton Liliké barátnőihez ment, frissen mosott, vasalt fehér ruhában, nyakán a piros gyöngysorral. Barátnői mindjárt körülfogták. „Milyen szép gyöngyöt kaptál” — szólt Klárika. „Ez nem gyöngy, nézzétek csak meg alaposan” — nevetett Liliké. A többiek közelebb húzódtak: „Hiszen babból

van!” — kiáltotta a szemfüles Julika. „Igen, nagymamával készítettük” — magyarázta Liliké

„Én is szeretnék ilyet” — mondta Juditka. „Gyeitek el nagymamához, holnap délután” — hívta őket Liliké.

Nagymáma szívesen látta a vendégeket. A kislányok igyekeztek, szorgoskodtak és gyártották a sok gyöngyöt, egyik szebb volt, mint a másik. Készítettek kéket, pirosat, sárgát, zöldet, kinek, milyen illett hajszínéhez, ruhájához.

Hálásak voltak mind a nagymamának és nagy csokor virággal kedveskedtek neki.

Szűcs Mária