Szolnok Megyei Néplap, 1965. április (16. évfolyam, 77-101. szám)

1965-04-16 / 90. szám

IMI, április 16, SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Á készlet „amnesztia" A 114 SZÄMÜ PM—OT együttes utasítás kedvező tehetőségeket teremtett az elmúlt években felhalmozó­dott felesleges készletek csökkentésére. Az együttes utasítás érdekeltté tette a vállalatokat felesleges kész­leteik értékesítésében — az eladónak ugyanis az állam megtéríti az esetleges áren­gedményt, míg a vevőnél az árengedmény a nyereséget növeli —; ideiglenesen fel­függesztette az értékesítést korlátozó rendelkezéseket s végül: az újabb felesleges késeietek képződésének megakadályozására engedé­lyezte, hogy a vállalatok március 31-ig kötbérmente­sen felbonthassák az idei terv teljesítéséhez nem szükséges rendeléseiket. A készletcsölkkentés és az értékesítés alapfeltétele a készletállomány pontos fel­mérése s ezzel párhuzamo­san a feleslegek —1 cikk­csoportok szerinti — feltá­rása, nyilvántartásba véte­le. A Kohó- és Gépipari Minisztérium vállalatai március végéig több mini félmillárd forint értékű fe­lesleges készletállományt lártak fel. E készletek ér­tékvolumene még nem tel­jes, mert. egyes vidéki üze­mekben például a Szer­számgépipari Művek, az ön­tödei Vállalat és a tömeg­cikk-ipari vállalatok vidé­ki városokban lévő gyár­egységeikben a központi apparátus utasítására várva . — késve indult meg a kész­lelek számbavétele. NÉHÁNY KOHÖ- és gép­ipari vállalat felesleges készleteinek ismeretében már az értékesítést is meg­kezdte. A vevők és az el­adók első találkozóját — úgynevezett börzét — a Bu­dapesti Mezőgazdasági Gép­gyár rendezte. Itt 56 válla­lat képviselői kínálták fél egymásnak felesleges kész­leteiket. A vevők és az el­adók találkozóját megren­dező vállalat egymaga 10 millió forint értékű készle­tet kínált eladásra, s an­nak egyharmada azonnal vevőre talált. A meghívot­tak egy része ugyancsak élt az alkalommal s 90 millió forint értékű _ felesleges készlet cikklistájával jelent meg a böraén. Több alka­lommal rendezett eladó-ve­vő találkozót a KOHÉRT készletező vállalat is. Már­cius folyamán — a Magyar Nemzeti Bank megállapítá­sa szerint — mintegy 20 millió forint értékű — a régi gazdájánál felesleges —- készlet került olyan ve­vőhöz, aki a megvásárolt anyagot még az idei évben kész termékké dolgozza fel. A felesleges készletek ér­tékesítése persze nem megy egycsapásra. Az első lehe­tőség, hogv a több telep­helyes nagyvállalatok gyár­egységei egymás között cserélik ki felesleges kész­leteiket. Ilymódon azonban a készleteknek csak né­hány százaléka kerül be a termelés vérkeringésébe. — Tárcán belül már széleseb­bek az értékesítés lehető- .ségei. Még sem volna cél­szerű az eladő—vevő ta­lálkozókat tárca keretek közé szorítani. — A KOHÉRT és a Budapesti Mezőgazdasági Gépgyár börze-napjain ugyanis a vevők és eladók egyaránt azt tapasztalhatták, hogy a felesleges készletek össze­tétele rokonvonásokat mu­tat; a börzéken nem lehet úgynevezett hiánycikkeket — például csöveket — vá­sárolni, mutatós üzleteket kötni. Ennek tulajdonítha­tó, hogy a kohó- és gép­ipari vállalatok felesleges készlet-állománya lényegé­ben még érintetlen ma­radt. A KERESLET-KlNALAT alapon rendezett találko­zót, a felesleg« készletek fórumát célszerű a nagyobb vidéki ipari centrumokban is rendszeresíteni, de csak gondos előkészítéssel. A börze nem értekezlet. A vállalatok képviselőinek —»ni ii.»lr saját felesleges készleteik összetételét kell ismerniük, hanem azt is, hogy az évi rendelés-állo­mány alapján hol szorul kiegészítésre a vállalati készlet. Mert a vevők nem­csak akkor nyernek, ha ár­engedménnyel vásárolnak, hanem akkor is, amikor teljes áron jutnak olyan anyagokhoz, amelyek a megrendelt termékek gyár­tásához nélkülözhetetlenek. Ebben az esetben, nem kell „kiböjtölniök” a kereske­delmi vagy kooperáló vál­lalat hosszú szállítási ha­táridőit. Ismét a fővárosi börzék tapasztalataira hi­vatkozhatunk: azok a vál­lalatok tudtak eladni és vásárolni, amelyek 3—4 il­letékes szakemberüket küldték a találkozóra, ahol anyagbeszerzőik egy-egy cikkcsoport keresletét és kínálatát részletesen tanul­mányozták s az értékesítés apró lehetőségeit is fel­használták eladásra és vé­telre. S hadd hívjuk fel arra is a figyelmet, hogy az eladásnál nemcsak a nagyvállalatok a jó üzlet­felek, hanem a tanácsi vál­lalatok és a kisipari szö­vetkezetek is. AZ EMLÍTETT rendel­kezés hatálya az év végéig terjed. A felesleges készle­tek csökkentésére, értéke­sítésére még háromnegyed év áll rendelkezésre. — S bár van még idő, a ked­vezmények és a lehetősé­gek hangsúlyozása mellett utalni kell arra is, hogy a Magyar Nemzeti Bank be­avatkozásra kényszerül minden olyan esetben, — amikor nem hajtják végre a rendelkezéseket s válto­zatlanul nagymennyiségű felesleges készletet tárol­nak. S korántsem kizáró­lag figyelmeztetés, hanem hitelmegvonás és egyéb anyagi szankciók lesznek a következményei a kedvező lehetőség elmulasztásá­nak. Tehát nemcsak az anyagi kedvezmény, hanem más egyéb is amellett szól, hogy komolyan kell venni a készlet-„amnesztiát”; ér­demes és szükséges fáradt­ságot fordítani a felesleges készletek feltárására és ér­tékesítésére. Garamvölgyi István A Verseghy könyvtár lelőhely-katalógusa az ideológiai tovább­képzéshez A Szolnok megyei Verse­ghy Könyvtár értékes lelő­hely katalógust szerkesztett, mely megkönnyíti a marx­ista-irodalom felkutatását a már igen nagyszámú ma­gyar nyelvű kiadványok, bán. A könyvtár új szak- katalógusa az ideológiai képzéshez és továbbképzés­hez kíván segítséget nyúj­tani. Elsősorban a Marxiz­mus—Leninizmus Esti Egye­tem hallgatóinak — és azoknak is, akik napi mun­kájukon túl szabad idejük egy részét politikai önkép­zésre fordítják. A kiadvány arról tájé­koztat, hogy az ideológiai képzésben leginkább szük­séges mintegy 420 cikk és tanulmány melyik napilap­ban, folyóiratban, vagy gyűjteményes kiadványban található meg. Az első részben a művek és íróik betűrendben kö­vetkeznek, a második rész­ben lévő címmutató címek szerinti ábécében sorolja fel az .első 'észben szereplő műveket. A lelőhely-katalógus jó szolgálatot tesz mindazok, nak, akik gyors tájékozó­dást kívánnak szerezni az ideológiai továbbképzéshez szükséges irodalom kiad­ványaiban. A képernyő előtt tervezték meg az ankétot A jászboldogházi Arany­kalász Tsz-ben kitűnően si­került „Az állattenyésztés gépei” című tv-műsor mód­szeres feldolgozása. Ehhez az is hozzájárult, hogy a műsor bemutatásával egy- időben a Magyar Mezőgaz­daság című folyóiratban a Surjáni Állami Gazdaság tehenészetének gépesítésé­ről és munkaszervezéséről jelent meg cikk. A jászbol- dogháziak együttesen érté­kelték a televízióban látot­takat, hallottakat, s a fo­lyóirat cikkét és azt tervez­ték, hogy ankéton találkoz­nak az állami gazdaság ve­zetőivel, dolgozóival, s rész­letesen tájékozódnak a gépi fejésről. Az ankétot a jászboldog- háziak kérésére a TIT és a Hazafias Népfront rendezte meg Szolnokon. Sípos Zsig- mond, az állami gazdaság főállattenyésztője és Bálint Viktor tehenészeti brigád­vezető ismertette a gépi fe­jes tapasztalatait. A boldog­háziak részéről Muhari Mi­hály állattenyésztési bri­gádvezető beszélt arról, hogy gazdaságukban öt hó­nap alatt milyen tapaszta­latokat szereztek a gépi fe­jésről. Az ankéton felszó­laltak a fejőmunkások is. Vétó Zsigmond és Guszta- fik István surjáni, Vári Dé­nes és Csáki Sándor jász­boldogházi fejőmunkás is­mertette gyakorlati tapasz­talatait és szóltak a nehéz­ségekről is­Résztvett az ankéton Drahos Gábor, a Héki Álla­mi Gazdaság alcsiszigeti üzemegységében működő fejőiskola tanára. Hozzászó­lása emelte az ankét érté­két. Ezt a hasznos tanácsko­zást tapasztalatcserék köve­tik majd a Surjáni Állami Gazdaságban és Alcsiszige- ten. Ez is bizonyítja, hogy a televízió mezőgazdasági szakfilm-műsora igen hasz­nos, mert hozzájárul a több termelésre irányuló aktivi­tás növeléséhez. B. Gy. A törökszent- i miklósi Hunyadi úti iskola .' | bélyeg szakköre Balázs László tanár vezetésével kirándult Győrbe, — ahol meg­tekintették az országos bélyeg­kiállítást (Beküldött kép. — Fotó: ifi. Lázár Barna) Történet egy nyúlról A zt a nyulat már fél- Tl áron kínálták szom­baton délben a Népszínház utca sarkán, a technológiá­nál: megmaradt áru az üres kosárban, akárcsak kará­csonyesti utcán a kará­csonyfadísz, pakolásnál. Ta­valy történt. Tízért megvet­tem, de még staniclit sem sem adtak hozzá, úgy kel­lett zsebrevágni. Csak a füle ágaskodott ki a zseb­ből, mint egy rosszul be­gyűrt zsebkendő. A fiú még nem volt isko­lás, de már látta és olvas­tatta a János vitézt. Tenát a nyulat János vitéznek ne­vezte el, esténként uzson­natáskájába rakta és feje fölé, ágyára akasztotta. Já­nos vitézzel aludt, János vi­tézzel ébredt. Délelőtt ma­gára akasztotta kis táská­ját, s levitte a nyulat a tér­re legeltetni. A téren, mint minden rendes pesti téren, külön­böző csoportok — korosz tály és utcák szerint — eva­korolnak ellenőrzést és ha­talmat, hintán, homokon és gyepien. A nyúl megjelené­sével az eddig kialakult egyensúly megbomlott, még pedig a Zrínyi utcaiak és az ötévesek javára. Még oly nagy lakli fiúk is simogat­ni, etetni akarták a piros szemű tapsifülest, akik már nemcsak üldögélésre, ha­nem vésésre is használták a padokat. Az összetűzés nem maradhatott el: a fiú ki­kapta a nagyfiúk kezéből a nyulat, a nagyfiúk vissza, a Zrínyi utcaiak — már együtt a nagyfiúk a kis­fiúkkal — a Mérleg utcai­akra és a Nádor utcaiakra, védeni a jogot s tulajdont; szóval újra rendeződtek a csoportok, a nyúl megjele­nése egybekovácsolt már egynéhány korosztályt test­véri egységben. Igaz, Já nos vitéz ezekben a napok­ban a buzgó és szenvedé­lyes legeltetések ellenére sem gyarapodott, nyúzott kis nyulacska volt, aki vár­ta a pillanatot, amikor a környék ifjúsága gyöngéd ségét és szere te tét megvon­ja tőle. A szeretet még jó néhány hétig nem hunyt ki, de a nyuszi nyugalma mégiscsak megteremtődött, mint a jog és rend a rendetlenség után. Háborítatlanul legelészhe­tett — mert azért a hinta és a foci sem kutya — s otthoni kosztja ellen sem lehetett kifogása: egy égés? utca hordta hozzánk a gyenge kápasztatorzsát, ta­vaszi karottát, s a tízenkét- forintos, zsenge spenótot, amit különben a nyúl sem szeret. János vitéz gyorsan növekedett, az uzsonnatós- kából kinőtt, s a nagy, be­vásárló cekkerben kapott, fűvel bélelt, éji szállást. Ét­kezések idején szabadon járt-kelt a konyhában, s egy-egy kívánatosabb falat­nál lábhoz jött, fülét he gyezte, s — úgysem hiszik el — ágaskodott! Aztán idegen fiúk csön­gettek be. A fiúért jöttek: amikor megtudták, hogy a fiú nincs odahaza, elkérték a nyulat, legalább leviszik legeltetni. A fiú pedig, mint a környék egyedüli nyúltulajdonosa, rossz Vo­násokat kezdett felvenni. Q már nem cipelte többé a térre a cekkert: beosztott­jait rendelte fel a nyűiért, mindennap mást és mást. De azért békét szövő kis diplomata is volt: már nemcsak a Zrínyi utcabe­liek jártak fel hozzánk a nyűiért — a szomszédos utca ifjúságának is megen­gedte az egyre nehezedő kosár cipelését. Egy este egy édesapa csöngetett be, s udvariasan érdeklődött: Itt lakik-e a nyúl, mert fiát keresi, aki még mindig nem jött haza, talán azzal a nyállal csavarog. Bemutat­koztunk, a feketefőző alá gyújtottam —, mert még a mi fiunk sem volt otthon — beszélgettünk, barátsá­got kötöttünk. A nyúl békét, barátságot teremtett a környéken. A fiúk érte jöttek, levitték a térre és elmentek focizni. Lányok vigyáztak már csak rá, a lányok a nyulakhoz hűségesebbek. Pirult már a nyár, a fü­vet is lekaszálták, sárgult torzsa maradt csak a nyúl­nak, otthoni kosztja is le­romlott: szent, békés egyet­értés uralkodott a téren, hogy már senki sem gon­dolt a fülesre, nem hord­ták már házhoz a káposzta­leveleket, Megfeledkeztek Új eljárás a színes televízió megvalósítására A Daily Express című an­gol napilap április 6-i szá­mában beszámol a „Telyco- lor” nevű új angol eljárás­ról. Amennyiben beválik, forradalmasíthatja az egész televízió-ipart. Az új rendszer egy négy évvel ezelőtti svájci felfe­dezésen alapszik és lehető­vé teszi, hogy a szokványos fehér-fekete vételre alkal­mas vevőkészüléket, mind­össze harminc font költség­gel, színes vételre lehessen átalakítani. Ez igen nagy- jelentőségű újítás, minthogy a színes televízió-készülé­kek árát, az eddig ismert rendszerek alapján, 180— 250 fontra becsülik. Az új angol rendszer kísérleti adásai idén nyáron indul­nak meg. Műszerek vizsgálják a termőföld, a magvak, a liszt és a kenyér minőségét A Labor Műszeripari Művekben teljes laborató­riumi felszerelések gyártá­sát kezdték meg. A komp­lett laboratóriumok az új technológiák bevezetésére alkalmasabbak és külföl­dön is sokkal kelendőbbek, mint az egyedi műszerek; Eddig próbaképpen bioké­miai célokra és a talaj vizs­gálatára készítettek egy- egy laboratóriumi bér ed e- zést, mindkettőt igen jól használja a nyírségi Mező- gazdasági Kísérleti Intézet. Most további 21 teljes la­boratórium gyártását ter­vezik. Az első, a 30 mű­szerből álló lisztvizsgáló laboratórium néhány héten belül elkészül. A hozzá tar­tozó műszerek sokoldalúan vizsgálják, hogy egy-egy lisztfajtából milyen techno­lógiákkal lehet legízlete- sebb kenyeret sütni. Ki­mutatják például a liszt vízfelvevő képességét, ke­ményítőtartalmát, a nyers és a kisült tészta rugalmas­ságát, sőt a kisült kenyér színéből is különféle tudo­mányos következtetéseket tudnak levonni. A lisztvizsgálót még az idén a magvizsgáló labora­tórium gyártása követi, — amely a rozs, a len, a ku­korica, vagy egyéb magvak csírázóképességét, a csíra feszítőerejét, a magvak faj­súlyát, keménységét és egyéb jellemző tulajdonsá­gait elemzi. Jövőre a labo­ratóriumhoz már hozzá le­het jutni, mert 1966-ra többszáz magvizsgáló gyár­tását tervezik. róla, napszám otthon rág­csálhatta csak a széklába­kat és a2 ajtó deszkáját. Ezért pedig a kamrába kel­lett zárni. Rekkenő nyár volt és a sötét kamrába zárva szenvedett a nyúl, sírt az ajtó mögött és ka­parászott. Túl kellett adni rajta. E gyik gépkocsivezetőnk vállalta. Megmarkol­ta fülét, úgy emelte meg, i azt mondta: „Van ben­ned vagy négy kiló hús tisztán...” Karjában akarta levinni, de karmolt, rúgott, fújt a nyúl. Elővettük a nagy ko­sarat, régi fűvel béleltük, s abba tettük. Szép szelí­den hasalt benne, azt hit­te, ismét a fiúkhoz megy, a térre. A tér előtt hajtat­tunk el, lassan ment a ko­csi, behallatszott a fiúk kiabálása, s a kosárban a nyúl tudhatta, hogy rendet teremtett a játszótéren; L ent, az utcán vártam meg a sofőrt. Sokáig jött, hozta vissza az üres kosarat. Feldúlt volt, rá­vágott oda, ahová szokás. Nagy munkájába került és törölgette kezét, mert kéz­mosás után volt. Kőbányai György

Next

/
Oldalképek
Tartalom