Szolnok Megyei Néplap, 1965. április (16. évfolyam, 77-101. szám)
1965-04-14 / 88. szám
1WB. április 14. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 .4 szászberek! Béke Tsz kertészetében megkezdték a káposzta, karfiol, karalábé és kelkáposzta palánták kiültetését Három frontos küzdelem a TBC ellen EGY STATISZTIKAI ADAT MARGÓJÁRA A második világháborút megelőző utolsó békeesz- ten-dőbem (1938) tízezer lakos közül tizennégy halt meg a gumókor valamelyik formájában. Az azóta bekövetkezett társadalmi és gazdasági átalakulás, az életszínvonal emelkedése, valamint a gümőkór elleni újabb és újabb gyógyszerek alkalmazása következtében jelenleg tízezer lakos közül hármain halnak meg gümőkórban.. A TBC Világszövetség szervezésében 1964. márciusában tizenhárom európai ország képviselői vitatták meg Párizsban a tbc elleni küzdelemben alkalmazott módszereket, a még nagyobb eredményeket gátló körülményeket. Ber- nárd Chenot francia egészségügyi miniszter, a kongresszus elnöke megnyitó ás záróbeszédében megállapította, hogy noha igen nagyok a meglelőzés és a gyógykezelés lehetőségei az síért eredmények még messze vannak a tökéletestől. A kongresszus elnöke által elmondottakat saját eredményeink kritikájában is figyelembe kell venni. Az előző években az ország számos városa kapott háromszáz ágyas tbc-szanatóriumot Korszerűsítették a fekvőbeteg- és gondozóintézetek műszerelését, a legmodernebb gyógyszerek állnak rendelkezésünkre. A gümőkóros elhalálozás megyénkben általánosságban megfelel az országos átlagnak. A megyei tüdőbeteg gyógyintézetben háromszázkilencvenhat, az új- szászi szanatóriumban 170 ágy van. Ezenkívül a gyulai és makói tbc-s osztályokon is helyezhetnek el a megyéből betegeket. A megyi tüdőkórház műszer-felszerelése a vidéki gyógyintézetekhez képest korszerűnek mondható. A kiváló bacteriólógiai-bioké- miai, szív- és keringésműködést, röntgenoli ás bronchológiai tokát végző laboratórium nagymértékben hozzájárul a betegek gyógyításéhoz. A szolnoki gyógyintézet tlégy belosztályán háromszáz, a sebészeti osztályon kilencvenöt beteget kezelnek. Az utóbbi osztályon nemrég nyílt meg a műtőkkel funkcionális egységben működő úgynevezett őrzőszoba, ahová közvetlen műtét után kerülnek a betegek. Rövid időn belül megnyílik a pusztataskonyi tbc-e rakkantotthon, a tervek szerint nyolcvan ágy- gyai bővítik az újszászi szanatóriumot is. Államunk százmilliókat fordít a tbc elleni küzdelemre. Az orvosok és az asszisztensek ezred önmaguk egészségét sem kímélve gyógyítják a tüdőbetegeket, hogy visszaadhassák őket az életnek. ?enológiai vizsgálaÉs segítő kezüket még a gyógyulás után sem veszik le a betegről. A gümőkór elleni küzdelemben nem lehetnek megelégedettek csak a korszerű kivizsgálással és gyógykezeléssel, mert gondoskodni kell a gyógyult, vagy részben gyógyult emberek munkába állításáról is. És sajnos a még gyökereiben megmaradt társadalmi előítélet és emberi butaság következtében ez a harc épp oly nehéz, mint maga a gyógyítás. Ahogy azonban fokról-fokra legyőzik a kórokozókat, úgy diadalmaskodnak ezen a téren is. A volt betegek rehabilitációja, életértelmének visszaadása, a társadalomba való befogadtatása megyénkben is megindult. A már régebben bevált és több betegnek életlehetőséget biztosító művirágkészi- tő üzemen kívül szabóvarró, könyvkötő és háziipari üzemek beindítását is tervezik. A rehabilitációs munka, a gondozókban végzett megelőzés és a kórházi gyógykezlés az a három terület, melyen orvosaink és ápolóink küzdelmet indítottak a valaha „magyar” betegségnek nevezett tbc ellen. ADMINISZTRÁCIÓ ÉS A LÉTSZÁM Az utóbbi évek egyik jelentős bestseller-sikere C. N. Parkinson professzor magyarul is megjeleni könyve: a „Parkinson törvénye”. A könyv voltaképpen világméretű tréfa — a szerző szellemes pamfletnak szánta a hivatalnokok számának képletbe foglalt növekedési „öntörvényét” „A hivatali szervek személyi állományának növekedése úgyszólván független az illető szervre háruló tényleges munka mennyiségétől” — írta Parkinson a londoni Economist-ban, gu- nyoros túlzással, bár — ki tudja...? Meri a tréfában kétségkívül' valami”! Annyi fc hogy az adminisz -< bürokratikus burjánzása világjelenség, hiszen ezért is válhatott ez a szakmai szatíra a nemzetközi könyvpiac „sztárjává”. Csakhogy a gondokat tetézi a másik világjelenség: a fokozódó „adatéhség”. Az adminisztráció, az adatigény rohamos növekedése ugyanis együttjár a technikai fejlődéssel; az iparirányítás és ellenőrzés korunk ra jellemző bonyolultságából következik. Az iparilag fejlett országokban ezérl nőtt az irodai dolgozók ösz- szes keresőkhöz viszonyított aránya a századeleji 5 százalékról 15—20 százalékra. Jellemző, hogy az USA-ban 1935-ben 10, de 1950-ben már csak 2,5 üzemi munkás jutott egy irodai alkalmazottra. Azonos folyamat zajlik nálunk is: az 1941. évi népszámláláskor az összes keresők 6,6 százaléka, 1949- ben: 8,8, majd 1960-ban 14,9 százaléka dolgozott irodai íróasztalok mellett. Mivel pedig az irodai munkában keveredik s szükségszerű a feleslegessel — nem egyszerű feladat az alkalmazotti létszám napjainkban időszerű mérséklése. Egyetlen „biztos pont” azért megállapítható: nem elsősorban a létszámot, hanem a felesleges ügyinté zést kell csökkenteni! Ha nem így tennénk, hamarosan visszaállna az eredeti létszám, hiszen a meglévő Íróasztal — „munkát keres magának”. Elég erről szólva a régebbi és lényegéber sikertelen létszám-kampányra: az úgynevezett „racionalizálásra” utalni. Ismeretes, hogy akkor éppen az maradt el, ami pedig az elnevezésből is következed volna: a munka ésszerű megszervezése, tehát ráció, nalizálása. Nem is vitatható pedig, hogy akad felesleges adminisztrálás a vállalatoknál! Erre mutat mindenekelőtt az alkalmazotti létszámnak különösen az utóbbi években észlelhető aránytalan növekedése. Miközben a munkások száma 1958—1963 között 26 százalékkal nőtt — az adminisztratív létszám: 34 százalékkal. Hasonlóak voltak a tavalyi tünetek is: az állami ipar munkáslétszáma 1964-ben 3,5 százalékos. az alkalmazotti létszám pedig 4,5 százalékos emelkedést mutatott. Amikor a legutóbbi néhány hónapban az ipari üzemekben alaposabb vizsgálatot tartottak, és a termelőhelyeken dolgozók lét. számát összevetették a felI 1 if • ^ hivatalos Laboratorium pecsét nélkül Diagnózis a sziki földekről — Négy éve működik az alcsiszigeti laboratórium Az alcsiszigeti laboratórium vezetője Szél Jenő kutató, idős férfi. Nem úgy az intézmény, amelynek főnö. ke. Az alcsiszigeti laboratórium ugyanis mindössze négy évesnek vallhatja még magát — Szolnok megyében. Azelőtt tudniillik Szarvason már — ha embrionális állapotban is — létezett. S onnan költözött át a Héki Állami Gazdaság alcsiszigeti üzemegységébe. A kis kutatóállomás munkásai dicséretére legyen mondva, a végzett munka sokkal _ többnek tűnik már a fennállási időhöz arányit- va. Négy mérnök, öt technikus, nyolc laboráns alkotja a gárdát. És hihetetlen, hogy aránylag ilyen kevesen milyen sok mindent megcsinálnak. Elsőnek az üzemi talaj- térképek elkészítéséhez kezdtek. Kiderítik a földről, milyen a tápanyag ellátottsága, milyen talajtípusba tartozik, milyen a kém. hatása, hogyan reagál az öntözővízre, milyen növényeket tűr meg legszívesebben. Ég a többi, és a többi S miután minden tulajdonságát megvallotta a földminta Alcsiszigeten, akkor mindezt be is rajzolják térképekbe, amelyeket azután elküldenek a gazdaságoknak. A Nagykunsági Állami Gazdaság üzemi talajtérképének készítése fél esztendőt igénybe vett. Igaz, tizenötezer holdról van ott szó. Egyébként már használhatják a talajtérképeket a Szenttamási? a Jászsági, a Mezőtúri, a Héki és a Nagy. kunsági Állami Gazdaságok gadászai. Üzemi talajtérkép = gazdálkodási mankó. De legalább is nagyor nagy segítség, hiszen pillanatok alatt megmondja mindazt, amire ezelőtt évtizedek termelési tapasztala, tai kellettek, egy emberöltő ráment a természetes talajtani ismeretek gyűjtésére. S ez év végére már a megye minden állami gazdaságában ott lesz az üzemi talajtérkép. A jövő esztendőtől különben rátérnek a műtrágyázás! javaslatok feldolgozására. Minden gazdaság, minden táblájára kimutatják, milyen műtrágyát kér ott a talaj, s miből van keveseb- re szüksége. Néhány szobában egymillió forint értékű, igen korszerű vizsgálati eszközökkel dolgoznak Alcsiszigeten. A kísérletezést illetően „mindenevők”. Az Élelmezési és a Földművelésügyi Minisztérium megegyezése értelmében addig nem hozható forgalomba például a lucernaliszt, amíg Alcsiszigeten ki nem állították annak a „káderlapját”. Vagyis ki nem derítik róla, milyen százalékban tartalmaz fehérjét, karotint, vagy homokot, ami például szarvas- marha etetésre lehetetlenné teszi. Ha már a szarvasmarháról van szó, nemcsak takarmányának béltartalmát fedik fel Alcsiszigeten. hanem azt is, miért marad a jószág meddő. A Szolnoki Állami Gazdaság szarvasmarha állományában befejezték a vérvizsgálatot. Ebből tudják meg, a vérösszetételből mutatják ki, hogy a? állat milyen takarmányokra reagál jól és nemkívánatosán. Tudniillik egyik vagy másik takarmányösszetevó akár meddőséget is okozhat az állat szervezetében. És lehetne sorolni tovább profiljuk tartozékait. Egészen az üzemanyag vizsgálatokig. Egy a jellemző rájuk. Mindig azt csinálják, amire a gazdaságoknak szükségük van, amivel a gazdálkodást segíthetik. Igen jól együttműködnek a mezőtúri talajtani minősítő teleppel, a karcagi kísérleti intézettel és jó volt kapcsolatuk megszűnéséig a szolnoki tájlaboratórium- mal. Hanem aztán egy egészen furcsa dolog. Az alcsiszigeti laboratórium többek között elkészíti a digózási javaslatokat is, szakvéleményt ad a talajról. Csakhogy a beruházási bank szolnoki fiókja ezt nem fogadja el. Mondván: nem hivatalos intézmény. Ezért eddig azt csinálták: ők elkészítették a javaslatot, szakvéleményt. Mezőtúron az OMMI-ban ráütötték a pecsétet és ment minden a maga rendjén. Na, de ez tarthatatlan állapot és igen nevetséges. Különösképpen azért, mert a Földművelésügyi Minisztérium, az Élelmezésügyi Minisztérium hitelesnek tekinti az alcsiszigeti laboratóriumot — s más megyék állami gazdaságaiét, csupán a Pénzügyminisztérium nem; Mi lehet a magyarázata? B. L. A Jászberényi Járási Testnevelési és Sportszövetség országos amatőr sportfotó kiállítást rendezett, melyre 19 városból harminckilenc nevezőtől 174 kép érkezett. Az öt legjobb képet díjazták, ötöt pedig oklevéllel tüntettek ki. — Kiirthl János Jászberény, Bükki túrán című képe az öt legjobb közé került adatokkal, kiderült: az adott célkitűzéseket — a szervezőmunka megfelelő javításával — kisebb munkáslétszámmal is teljesíteni tudják. Ennek megfelelően nem késlekedtek, hogy — a saját munkájuk gazdaságosabbá tétele és más vállalatok munkaerő hiányának enyhítése érdekében — a felesleges létszámot leépítsék. Az adminisztrátori létszám csökken, lésénél már korántsem észlelhető ilyen buzgalom és gyorsaság. Nem titok, a vállalatok összevonásával sokhelyütt a tervezettnél nagyobbra duzzadt az irodai létszám, elsősorban azért mert az átszervezést nerc követte mindenütt az ügyvitel ésszerű megszervezése is. Néhány példa jól szemlélteti ezt. A KGM- vállalatok száma kevesebb mint a harmadára csökkent, miközben az ágazati döntőbizottsághoz 1964-ben is lényegében ugyanannyi ügy érkezett, mint 1963- ban. Az építőipari vállalatok száma csak negyede a réginek, s 1962-ben 1875. egy év múlva 2477, majd a múlt év harmadik negyedéig 1927 vitás ügy futott be a döntőbizottsághoz. Ez azt jelenti, hogy bár a régebbi „vitatkozók” közit; sokan már egy vállalatba kerültek, az ügyek számi gyakorlatilag nem csökken' Ennél is jobban „fülön csípte” a felesleges ügyin tézést a népi ellenőrzó egyik vizsgálata a Csépi Vas- és Fémműveknél. (Bá- meg kell jegyeznünk, az if tapasztaltak többé-kevésn- más vállalatokra is vonat koztathatók.) Kiderült, hoc - a központi irodákban és ha üzemegységnél egy év alatti ozzávetőleg 120 ezer órá töltöttek el bizonyíthatóan felesleges adminisztrálássá Mintegy 100 ezer órát kö tött le olyan kimutatásé! készítése, amelyeket a kö telező előírásokon féiü! dolgoztak ki. Beszámoló' íródtak például a Nemzc1 Bank részére, noha a tröszt ezeket már nem is továb bította, mert a bariknak az anyagra nincs szüksége' összesen 3872 féle jelentés statisztika készült a vizsgál - üzemrészekben és a központban egy év alatt. A Vörös Csillag Traktorgyárban összegezett adatok szerint évente 1700 féle jelentést „állít elő” az üzem. Figyelmet érdemel az a jellegzetes tünet is, hogy hason1« üzemekben, iparágakban rendkívül eltérő az irodai létszám. — Ez pedig azt bizonyítja, hogy javarészt az ügyvitel jó vagy kevésbé tó szervezésétől függ az adminisztratív létszám is. (A bányászatból említve példát: Tatabánya 21, Borsodban 13 a 100 munkásra jutó alkalmazottak száma.) A szükséofelen ügyvitel csökkentésében természetesen az irányító-hatóságoknál is sok a teendő, de a vállalatonként eltérő arányok jelzik a helyi, üzemi lehetőségeket. (Hiszen azonos irányítású vállalatoknak — azonos mennyiségű adatot kell „felfelé” jelenteniük, ez tehát nem indokolja a nagymérvű létszám-eltérést.) Számolni kell a vállalati lehetőséget mérlegelésekor egyebek kö zött az irodai munka növekvő gépesítésével Is Évente hozzávetőleg 50—60 millió devizaforintért ho zunk be külföldről iroda gépeket, s noha az ige nyékhez képest ez még ke vés, azért ennek a kiadás nak tükröződnie kellene ar alkalmazottak számában is Mindez képet ad arról hogy az irodai létszám a ügyvitel jobb szerevezése vei, korszerűsítésével nerc .fedezett” csökkentése aligha hozhat tartós eredményeket. A sort tehát a munka egyszerűsítésével, a bürokrácia kiiktatásával, de végülis el kell kezdeni. Tábori And rá#