Szolnok Megyei Néplap, 1965. április (16. évfolyam, 77-101. szám)
1965-04-04 / 80. szám
1945. április 4. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 9 Darvasi István: A kommunisták és a magyar újjászületés 4 kommunisták és a párt érdemeit mostanában ritkán méltatjuk, mert győzött az a helyes álláspont, hogy az elismerésnek azoktól kell jönnie, akiket a párt szolgál, a dolgozóktól, a néptől. Nem tennénk ma sem, ha a felszabadulás huszadik évfordulója nem indokolná. Ezútal sem annyira az érdemekről kívánnánk szólni, mint inkább arról, hogyan s miért lesz valaki kommunista és milyen szerepük van a kommunistáknak és pártjuknak a népek, a mi esetünkben a magyar nép életében. Hogyan, miért és mitől lesz valaki kommunista? — Van, akit a nyomor, és — illetőleg: vagy — az osztálygyűlölet terel az osztályharc útjára, van, aki ösztönösen megérzi a társadalmi igazságtalanságokat és keresni kezdi az igazságot. — így lesz kommunista, rendszerint a proletárokból, az elnyomottakból. Van, aki tudományos felismerés útján ismerkedik meg a társadalmi fejlődés törvény- szerűségeivel és így válik marxistává. De az osztálygyűlölet még épp úgy nem tesz valakit marxistává, — ahogyan a tudományos felismerés sem tesz okvetlenül kommunistává. A társadalmi igazságtalanságok és az elnyomatás miatt felháborodott proletár maradhat ösztönös, vagy társtalan harcos és a tudományosan képzet marxista is maradhat magányos gondolkodó. Ahhoz, hogy valaki kommunista legyen, még más is kell. A gondolkodó, hideg fejnek érzelemmel és emberszeretettel kell párosul- ~fiiá,*;á;, föfrádálmi szenve-™ délvnek és a hűvös észiiek mindig összhangban kell lennie. Kell. hogy a forradalmi szenvedély is arrafelé vigyen, amerre az értelem fénye világít. £ 's még ez sem elég. Kommunista akkor lesz valaki, ha vállalja a harcot, a velejáró áldozatokat, de mindenekelőtt és legelsősorban vállalja a harccal járó, a harc által követelt fegyelmet; a pártfegyelmet. Mert a marxistákat, a kommunistákat, a társadalmi fejlődés, az osztályharc törvényszerűségeinek ismerőit az teszi erőssé, hogy olyan pártba szerveződnek, amelyben egységes az akarat és a cselekvés. A kommunisták földi lények, emberek, éppen olyanok, mint a többi ember. Vannak erényeik és gyarlóságaik. kiváló, vagy átlagos képességeik. — egyiküknek jobb, — másikuknak talán gyengébb az egészsége, családosak, vagy egyedül élnek. De akármilyenek is. kommunisták. öntudatos emberek, akik vállalják mindazt, ami ezzel jár. Vállalják a forradalmi munkát akkor is, ha veszélyben, illegalitásban kell dolsoz- niok, akkor is, ha a munka nem életveszélyes, de áldozatos, sok és nehéz. Vállalják akkor is. ha fegyvert kell fogniok és akkor is. ha felvilágosító szóra, példa- mutatásra van szükésg. — Vállaják, mert kommunisták. mert életcéljuk a nép. a társadalmi igazság szolgálata. Ebben különböznek másoktól. Érdemekről tehát voltaképpen nem is ildomos beszélni. Mert ha egyszer valaki kommunistává vált. ha felismerte a kapitalista társadalom igazságtalanságát, ha már tudja, hogvan lehet azon változtatni, akkor kötelessége harcolni, különben nem kommunista. A mi társadalmunkban, amely már messzire előre <utott a szocialista építés •ttján, úgyszólván minden közügy. 1 ontosabban: a közügy nálunk valóban a közösség ügye. Közügy az ipari és a mezőgazdasági termelés, a közlekedés, a kereskedelem, az iskola, a színház, a film, az irodalom, a gyermeknevelés, az egészségügy, hisz minden a társadalom kezében van, mindent az állam, a társadalom intéz, kezel, vagy old meg. Közéleti érdeklődés, a közösség iránti felelősség azonban még a mi társadalmunkban sem mindenkiben van. A kommunistában azonban mindig és feltétlenül van. Ö mindig a közérdekből indul ki és mindig a közöség kategóriáiban gondolkodik. Ma, a szocialista építőmunka békésebb, könnyebb, kevesebb áldozattal járó szolgálat. 4 felszabadulás után harcba indultak a társadalmi átalakulásért, ,a földosztásért, az államosításokért, a proletárdiktatúráért, harcoltak az infláció, a tehetetlen belenyugvás, a viszalopakodó reakció ellen. Szolgálták a közösséget magukban és szövetségeseikkel. Amikor sokan állásokra, pozíciókra vadásztak, üzleteltek, vagy éppen befelé fordultak, és csak maguknak akartak élni, ők újjáépítési, országépítő programot dolgoztak ki, szervező és felvilágosító munkát végeztek, pedig ez áldozattal járt, éhezni, gyalogolni, éjszakázni kellett. De ma büszkék rá, hogy mindezt vállalták, mert a mai eredményekben mindegyikük munkája benne van. Ebben a húsz esztendőben voltak nehéz évek is. És a keserűségek még kese- i rűbbek voltak -a tiszta szándékú, becsületes kommunisták száméra, —* Számukra volt elsősorban nehéz, almakor úgy érezték, hogy szavaik nem lehetnek elég meggyőzőek, mert bizonyos tények ellentmondanak. — Bízni akarlak és akarták, hogy mások is bízzanak. Ez azonban mind nehezebb volt — és elsősorban nekik volt nehéz. Nem hitték és nem is hihették, hogy hibák lehetnek; még kevésbé, hogy bűnök is előfordulhatnak. A sok százezer egyszerű párttagnak nem volt köny- nyű eligazodnia ezekben az években, és még nehezebb, százszorosán nehezebb volt a meghurcolt, bebörtönzött kommunistáknak, akik a börtönben is kommunisták maradtak. A kommunisták azonban tudták: ha egyes vezetők hibáztak is, az eszme igazságán ez nem változtat. Érhet egyeseket személyes sérelem, tragédia, de az emberiség történelmi útja nem változik meg. Tudták ezt akkor is, amikor az ellenforradalmi demagógia olv sokak hitét ingatta meg. 4 kommunisták százezreire nem tapad mocsok. Ha hibáztak, ha tévedtek is, tisztábbak ők, tetteik maradandóbbak, mint azoké. akik mindig csak fintorogni, fanyalogni, kétkedni, kezet mosni és vállat vonni tudtak, amikor a kommunisták a nép millióival együtt dolgoztak, építettek és városokat, gyárakat. iskolákat, kórházakat. lakóházakat teremtettek a semmiből. Mert ennek a népnek az elpusztított. kifosztott országon, saját erején és szocialista testvérei támogatásán kívül semmije sem volt. A fanyalgók is azokban a házakban laktak, amelyeket a nép épített, annak a villamosáramnak fényénél vetik papírra pesszimizmusukat és kétkedésüket, amelyet a nép fejleszt nekik. abban az irodalmi kávéházban és abban az alkotóházban elmélkednek, vitatkozna!? és babusgatják rossz közérzetüket, amelyet ez a nép, ez a társadalmi rendszer épített és tart fenn számukra. A kommunisták optimizmusát azonban semmiféle fanyalgás, semmilyen kétkedés nem töri meg. Nem törte meg akkor sem, amikor sokkal nehezebb volt és csak nagyon-nagyon messziről pislákolt a jövő reménysugara. Miért ne lennének optimisták most, húsz év eredményei láttán A kommunisták optimizmusa nem egyszerűen oktalan lelkesedésből, hanem materialista, tudományos meggyőződésükből és az azt igazoló tényekből táplálkozik. Abból a meggyőződésükből fakad, hogy az emberek minden társadalmi eredetű baja megoldható. Abból, hogy az emberi alkotó erő kimeríthetetlen és legyőzhetetlen. ff ány népet féltő költő, ff író, szociológus, tudós foglalkozott valaha a magyarság sorskérdéseivel! Hányán ostorozták a nagybirtokot, a kiváltságokat, a tőkét, menynyit írtak és küzdöttek a társadalmi bajok, a reakció, az elmaradottság, a sötétség ellen. Közülük azok, akik valóban a népet akarták szolgálni, kommunisták mellé álltak, mert felismerték a marxizmus, a párt, a kommunisták igazát. Tudják, belátták: a kommunistáik pártja magyar és nemzeti párt,1 mert a magyar nép nemzeti és társadalmi problémáira adott a marxizmus—leninizmus segítségével megoldást. Ma a magyar nép szabadon él független hazájában és a haladás, a béke, a nemzeti függetlenség nemzetközi erőire támaszkodik. Húsz esztendő van mögöttünk. Bár voltak nehéz évek. e két évtized esztendőinek többsége a néphatalomért vívott eredményes harc s a sikerekben gazdag építőmunka éve voit. Az elmúlt nyolc és fél esztendőben kikovácsoiódott az a politika, amelyet minden kommunista tiszta szívvel képviselhet és képvisel is abban a tudatban, hogy megfelel a nép érdekeinek és találkozik a' nép egyetértésével. Minden kommunista érzi ma a szavaié és a tettek zavartalan összhangját. ■ *égüi is mi nálunk a Mf kommunisták, a párt w történelmi érdeme? Hogy meglátták, megtalálták az egyedül járható történelmi utat és rávezették arra a magyar dolgozó népet. Hogy a párt kimondta Debrecenben 1944 végén, amikor az ideiglenes nemzetgyűlés megalakult: lesz magyar újjászületés, és úgy lett: Magyarország, a magyar nép újjászületett. — Amit a kommunisták tettek, kötelességük volt, de annak érdemét, hogy ők voltak, akik az utat megtalálták és ők vezették rá a népet, nem vitathatja el tőlük, a párttól senki. És a kommunisták, főleg azoknak, akik már az illegalitás időszakában harcoltak a fasizmus ellen — ez a legfőbb történelmi elégtétel. Tavasz 19Ó5. MEGGYES LÁSZLÓ RAJZA FÖLDEÁK JÁNOS: TÖBB E NAP, MINT ÜNNEP! Több e nap, mint ünnep! Ezeréves múltunk véres viharában élni megtanultunk, akadályt sem féltünk, vissza nem fordultunk: forradalmároknak hű fiai voltunk! Jogért és hazáért soha annyi harcot nem vívtak még népek, s Európa hajszolt nemzetei közt egy nép úgy ki nem tartott, mint mi, mert bennünket igazságunk hajtott. Idegenek járma különcködött rajtunk, mások érdekéért áldoztunk és haltunk, úr-önkény is sarcolt: szörnyű vámot adtunk, de országnak, népnek mégis megmaradtunk! Szolga-sorsot téptünk széjjel; ezer évre jussolt sötétségből törtünk föl a fényre, és szabadságunknak legdrágább pillére: a bolsevik hősök fegyvere és vére... Történelem nincsen Magyarország nélkül — ha támadják: harcol; ha becsülik: béküL, s mert a mi Világunk csak Leninnel épül, tudjuk, ki törhet ránk ádáz ellenségül... Több e nap, mint ünnep, több, mert megújultunk, akadályt nem féltünk, vissza nem fordultunk... Magyarok, elvtársak! — ezeréves múltunk annyi viharából győzni is tanultunk! i mumrrm rrirn immun nnnmn nin n m mm n mm murrnni nn ni »f» »»inimriiiiiiiniin üli Azok a régi szép idők Amikor leültünk a presszó sarokasztalához, egyikünk sem gondolta, hogy a kávé minősége ilyen nagy vif* eredményez. Ha ugyanis jó kávét kapunk, azt természetesnek vesz- szük és elfogyasztása után, mint aki jólvégezte dolgát, odébbállunk. De ez a kávé nem volt jó! Vitánkhoz a kezdősebességet éppen ez adta. — Meg merték volna ezt valamikor tenni? — kérdezte ismerősöm felháborodottan. Nem volt kedvem a kávéból társadalmi ügyet csinálni. A békesség kedvéért így okoskodtam: Ha azt mondom igen, sőt ennél különbet is meg mertek tenni abban a világban, úgy hosszú vita veheti kezdetét. Ezért csak annyit mondtam: — Nem! Ezt nem merték volna megtenni. — Akkor miért teszik meg most? Nem szóltam rá semmit. Éreztem a hangsúlyból, szeme villanásából, hogy ez vihar előtti távoli dörgés. Nem kegyelmezett, most már záporoztak — nyilván sokszor átgondolt — érvei. —- Azért teszi, mert kevés a fizetése. Mit kezdhet azzal az ezer-ezerkettőszaz forinttal? Valamiből neki is élnie kell. — Ellopatják az országot — mondja a felelősség védtelen súlyától rneggörnyc.d- ten. — Mért rákényszerítik az embereket. Ez megy az üzletekben, a buszon, a vo naton és a "endéglőkben. Mindenütt! Nyolcvan fillért a pincér már vissza sem ad. Ha megjegyzed, hogy még az is jár, legközelebb ne menj oda vacsorázni. A buszon és az állomáson, ha jegyet váltasz, meg sem kérdeznek, csak biztosított jegyet adnak. Persze, ez prémiumot jelent nekik. De engem bosszant, érted! Aztán ha lehiggadok, -megmagyarázom magamnak. Hisz erre vannak kényszerítve. De én mit tegyek, mondd meg. Vigyek haza egy mozdonyt keresetem kiegészítésére? — Most tulajdonképpen a fekete bosszant, vagy az, hogy te a mozdonnyal nem mész semmire? Vagy éppen az, hogy kevésnek találod a kereseted? — Minden! Érted, minden! Szó nélkül felálltán! és odamentem a kávéfőző hölgyhöz. Megtudtam, hogy havi keresete 1390 forint, férje 1720 forintot keres és egy kislányuk van. Újra leültem papírt, ceruzát vettem elő és ráírtam: 3020 forint. Ismerősöm rezignál- tan megjegyezte, számolsz, mindig csak számolsz. Mintha nem is hallottam volna szavait, megkérdeztem. — A te kereseted menynyi? — 2350 forint és kész! Feleségem nem dolgozik. Négy gyerekem van. Négy éhes száj. És ne felejtsd e! — folytatta — 14 fillér egy cigaretta és 3 forint a kenyér. Tudod, mennyi volt ez, amikor együtt kezdtük? Két fillér a cigaretta, de a Hunniát egy fillérért is lehetett kapni és 38 fillér volt a kenyér... Folytatta tovább, de már nem jutott el tudatomig egyetlen szava sem. Megjelent előttem „a 38 filléres világ”, amikor 5 fillér volt egy zsemle, 30 fillér egy liter tej, 1 pengő 5 fii. lér egy kiló cukor, 1 pengő 62 fillér egy kiló zsír... És megjelent előttem a vöröshagyma kenyérrel amire mindig azt mondta anyám, hogy nagyon egészséges. mert nem lehet fől ttidöbajos az ember. A geli rántottleves és ? krumpli, amelyet csak i szegény asszonyok által ki talált millió variáció tett e viselhetőbbé. És felrémle’* Riegler bácsi temetése, ak nem mert beteg lenni, mert kellett a pénz és rtaprol ngpra soványabban jött. be míg a végén rászédült ? gépre és meghalt. — Figyelsz? — kérdi. — Igen, igen, természetesen. — Azért, mert úgy fennakadt a szemed, még csak nem is pillantottál. Ne haragudj, pajtás — mondja — nem akartalak megbántam. Megyek, veszek valamit b srácoknak. Vett egy tábla mogyorós csokoládét. Miközben táskájába tette. mondotta ilyenkor fizetés napjár mindig visz nekik. Majd megveregette a vállamat é- elbúcsúzott. Előttem maradt egy papír két számmal: 3020 és 2350. Eltettem a tárcámba. fizettem és mentem én is. A napokban ismé kezembe akadt a "kis papírszelet. Nézegettem és elhatároztam, hogy befejezem (Folytatás a 10. oldalon)
