Szolnok Megyei Néplap, 1965. április (16. évfolyam, 77-101. szám)

1965-04-27 / 98. szám

IMS; áprifcs 2S, SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Erdei emberek Sajnálkozó pillantásokéi •etettek rá a kollégák; — Hallottuk, hogy Szol- •okra nevezték ki. Szegény (őmémök elvtárs... Marton Tibor, a kaposvá- li erdőgazdaság főmérnök* pedig csomagolni kezdett. És a gondolatai is ott jár tak már, ahová a pakkol szánta; Szolnok... Az> mondják a dunántúliak: er­dész temető. Szikes vidék egyhangú, lapos táj. Az or­szág legfátlanabb megyéje nem erdész léleknek való. Azt tartják: az az erdés; megy oda, akinek nincs mái választása. Tulajdonképpen neki sincs. A bizalmat, a meg­tiszteltetést nem utasíthatja vissza. Megyei igazgatónak nevezték ki; Mindegy. Neki kell vágni. A több mint két évtizedes erdész-praxis nem lesz rossz útravaló. És az se, hogy amióta főmér­nök, ötször élüzem a mun­kahelye. Kétszer a kaposvá­ri, háromszor a Kecskemé­ten székelő Kiskunsági Er­dőgazdaság. Hát a szolnoki az más lesz. Annak rossz a híre, az nem lesz élüzem soha. Ámbár, ki tudja. Hi­szen soha nem a táj, nem az erdő a döntő, hanem az emberek. Márpedig az em­berek Szolnokon se, lehet-, nek mások, mint akárhol: — Beigazolódott-e? — Bökkentem ki emlékezé­séből Marton Tibor elvtár­sat, megyénk erdőgazdasági igazgatóját; — Szószerint; Csuda re­mek emberek, százszázalé­kos emberek a szolnokiak, a kollégáim. Ott van pél­dául az a bámulatos kis ember. Ari Károly Abád- szalókon; De ez már egy kerek történet önmagában is. Engedd meg, hogy elme. séljem. Ari Károly termetre talán a legkisebb erdésze Szolnok megyének. De mekkora energia feszül benne! A? történt, hogy a tiszafüredi hullámtéren új technológiái vezettünk be. Eszszázas traktorra szereltünk egy fa- kidöntő szerkezetet. Az új eljárás lényege: tuskóstól dönti ki a fát: Nyolcvan ember munkáját végzi el. de természetszerűen mégis úgy van az, hogy az újért ásóként nem rajong senkt Hát rábíztuk Ari Ká­rolyra. Ö irányította a mun­kát Amint beöltözött az erdész egyenruhába és a te­jére húzta még a védősisa­kot is, úgy hatott mint egy erdei tábornok. De olyan határozottnak is. A traktor dübörgését is túlharsogta a hangja, benn az erdő mé­lyén. Óriási eredmény szü­letett. Háromszáz fát dön­töttek ki egy nap! Hát szóval, erdészszív van benne. De mind ilyen, hidd el. Irdd meg Pál Já­nos, abádszalóki erdész ne­vét is. S ki ne hagyd Kol­lár Mihály, Ábrahám Jó­zsef kisújszállási, Tóth Kálmán tiszafüredi, erdőre termett férfiakat. És ott van Látod Cserkeszöllőn Boné Mihály, Kunszentmártonban Horváth István. Micsoda erdészek; Van aztán úgy is, amikor a szó, mégha a legkemé­nyebb is, nem használ már. Volt nálunk is, altit elküld- tünk. Fájt a szívem érte, de mennie kellett a többi érdekében. A vezetőnek oly­kor kemény szívűnek is kell lennie. Nehéz ez. Ami­kor idejöttem — három éve — ezzel volt a legtöbb baj. Én kemény kézzel ve­zetek, szokatlanul is hatott, de mellém álltak az embe­rek. Éppen ezzel foglalko­zom beszámolómban az él- üzemavató ünnepségen... — Élüzem? Már megint élüzem? — A második. Tizenöt- éves a szolnoki erdőgazda­ság, s ez a második él­üzem kitüntetés. — Igen. De ez mind a kettő a még mindössze há­roméves igazgatásod alatt... — Nem szeretem az ál­szerény embert, úgy érzem, nekem is közöm van hozzá. De azért nem az én sze­mélyi érdemem. Az embe­reké. Én mindig azt mon­dogatom, a mi erdőgazda­ságunk egy nagy-nagy gé­pezet. Mindannyian egy-egy fogaskereket alkotunk ben­ne. Ki nagyobb, ki meg ki­sebb fogaskerék. De ha a kiesd leáll, a nagy se megy semmire. Ehhez felelősség- érzet kell. Ezért én nem csak a képzettség, hanem képesség alapján ítélem meg az embereket, hanem felelősségérzetük szerint is. Ég látod, mire képesek? Másfélmilliós eredményja­vulás és... — És Szolnok? Sikerült már megszeretni? — Őszintén megmondom, akkor csak azért vállal­tam el, mert a szüleim már régen Ceglédre költöztek. De most! Hát ez a második élüzem kitüntetés. Tizenha- todikán tudtuk meg. „Er­dei” tűzként terjedt, gon­dolhatod. Láttad volna, hogy örültek az emberek. Hát akkor én! Borzák Lajos Hogy is volt akkor? Akkor, húsz évvel ezelőtt, Törökszenfmiklóson is gyökeret vert az MNDSZ, a Magyar Nők Demokrati­kus Szövetsége. Erre, az emlékezésre szánták a va­sárnap délutánt a város nő mozgalmi vezetői, aktívái. A maiak és a húsz évvel ezelőttiek — együtt. Szá­zan jöttek össze — ahogy ők nevezik, erre a nőmoz­galmi veteránok találkozójára. — Nyolcvanan olya­nok, akik alapítótagjai, vagy vezetői voltak a szer­vezetnek. Voltak, akik Budapestről, volt aki Kecske­métről és Szigetújfaluról jött „haza” erre a délután­ra. Részt vett a találkozón Magyar János, a városi pártbizottság titkára is. Amint ilyenkor szokás, megelevenedtek a két év­tizedes emlékek, Bana Zsigmondné, a nő tan ács városi titkára, aki akkor még MADISZ tag volt, üdvözöl­te a veteránokat, a hazatérőket és otthoniakat, egy­forma szeretettel. Sütő Zoltánné. a nőszervezet első, húsz évvel ezelőtti városi elnöke felolvasta az 1945 májusában rendezett városi nőgyűlésen elhangzott elnö­ki megnyitó beszédét, amit — mint első nagy nyilvá­nos „szereplésének” emlékét — azóta is őriz. S hoz­zá hasonlóan többen is újból „betöltötték” akkori tisztüket. B. E. Külföldi sportújságírók meg yénk ben A vendégek még szalonna sütésre is vállalkoztak a Szenttamási Állami Gazdaság parkjában. Képünkön Félix Lévitan és Pjotr Szoboljev nagy igyekezettel sütik, ezt a szerintük is remek, magyar csemegét A Nemzetközi Sportújság­író Szövetség kongresszusá­ra hazánkba érkezett kül­földi újságírók közül több neves zsurnaliszta látoga­tott el vasárnap Szolnok megyébe. A vendégek kö­zött volt Félix Lévitan, a AZIZ és ALI ZAGYVARÉKASON Abdul Aziz Ahmed saeed Agberi, ez a kicsit hosszú nevű adeni diák három évvel ezelőtt került Magyarországra. Ali Hasz- szan Mohamed Besir szu- dáni fiú viszont csupán hét hónapja, hogy Budapesten él és tanul. Aziz gépész­mérnök, Ali vegyészmér­nök szeretne lenni. Hol találkoztam a két diákkal? Zagyvarékason szombaton este, amikor a járási KISZ bizottság meg­hívására, a gyarmati ifjú­ság napja alkalmából meg­látogatták a falu fiataljait. Az ifjúsági gyűlést este hét órai kezdettel hirdették. A két diák azonban már kora délután megérkezett a köz­ségbe, így bőven jutott idő arra, hogy beszélgessenek a rékasi fiatalokkal. Aziz és Ali nem kérette magát, szívesen válaszol- gatott a kérdésekre. Illetve Aziz — aki már magyar embernek vallja magát — tolmácsként segített Ali­nak, aki viszont, elöljáró­ban mindjárt elmondotta, bizony nem könnyű meg­tanulni a magyar nyelvet, főleg a nyelvtant. — Ez még sok magyar diáknak is gondja —mond­ta valaki, a jelenlevők kö­zül, nem kis derültség kö­zepette. — Honnét jöttetek? Ho­gyan éltek odahaza? —Ezt kérdezték először a rékasi fiatalok a vendégektől. Először Aziz beszélt ma­gáról. Elmondotta, hogy Adenban lakik, ott él mind a tíz testvére. Szülei meg­haltak, így fivérei tanítat- ták, akik hivatalnokok. — Milyen vállalatnál? — kérdezte egy kislány. — Kereskedelmi irodá­ban dolgoznak. Aden nagy kikötőváros. — Te milyen iskolát vé­geztél, mielőtt Magyaror­szágra kerültél? — kérdez­te Demecs Flórián, aki je­lenleg autószerelő szakmát tanul a szolnoki iparita­nuló intézetben. — Nálunk az úgy van. hogy a négy elemi után, aki jó tanuló, ingyen ta­nulhat középiskolában. Aki viszont már négyes tanuló, az csak úgy mehet közép­iskolába, ha negyedéven­ként tíz fontot fizet. — Ez magyarpénzben körülbelül 640 forintot jelent. A há­rom középiskola után kell elvégezni a gimnáziumot, szintén hasonló feltételek mellett. Azután, ha valaki­nek van pénze és jó tanuló, tovább tanulhat az angol egyetemeken, de csak ak­kor, ha a felvételi vizsga tíz tantárgya közül, hétből kiválóra vizsgázott. — Te hogyan tanultál tovább? — Engem az Agberi törzs iskoláztatott, ame­lyikből származunk. Innen a vezetéknevem is. Egyip­tomban végeztem a gimná­ziumot, majd ott jelentkez­tem, hogy Magyarországra jöhessek tanulni. — Miért éppen hozzánk? — szólt Mohácsi László. — Sokat hallottam a magyar futballról. — És jól érzitek maga­tokat nálunk? — kérdezte Kézér Péter. — Igen... Én már ma­gyar vagyok. Nekem már magyar feleségem van. — Melindának hívják óvónő és van egy hat hónapos kisfiam, Ahmed András. Az eskövőnkön ott volt az összes Magyarországon ta­nuló jemeni diák. — Most feleségem szüleinél lakunk, de ha elvégeztem az egye­temet, viszem őket magam­mal Adenbe. — Te is nős vagy már’ — kérdezték a lányok Alit. aki szégyenlősen válaszolt. — Még nem... De a ma­gyar lányok nagyon szépek és barátságosak. Nálunk nem ismerkednek ilyen egyszerűen a lányok. Nem szabad nekik a fiúkkal szóbaállni. — Akkor, hogyan udva­roltok? — kérdezték szinte kórusban a fiúk. — Amikor a fiú meg akar nősülni, szól az any­jának és az kiválaszt neki egy megfelelő lányt. Csak­hogy nálunk nagyon drá­ga a nősülés... — Drága? Mit jelent ez? — Egy lányért nálunk Dongolában, ahol lakom, háromszáz fontot is kér­nek a szülők. Ezért a fiú­nak öt-hat évig kell dol­gozni. A vallásunk szerint tarthatnánk négy feleséget is, de nem lehet. Drága. — Te Szudánból jöttél? — Igen Észak-Szudánból. Dongola városból. —Apám sofőr és elég jól keres. Ha­tan vagyunk testvérek, — anyám vezeti a háztartást és neveli a kisebbeket. — Terveitek? — Ha elvégeztük az egyetemet. Sokat kell ad­dig még tanulni. Én ve­gyész leszek — mondta Ali — egy nagy vegyészeti gyárban dolgozom majd. Nálunk most nagy szükség van vegyészekre. — Én pedig gépészmér­nök leszek és egy nagy üzemben dolgozom majd — válaszolt Aziz. — Körül­belül száz fontot keresek majd havonta. Nálunk is nagy szükség van szakem­berekre. A nap hivatalos prog­ramja 19 óra után kezdődött. S amikor az ünnepi gyűlé­sen Stiegler Károly előadó után szólásra emelkedett Aziz és Ali. mindkettőjü­ket már új barátaik tapsa köszöntötte. Varga Viktória Nemzetközi Sportújságíró Szövetség (AIPS) elnöke, Anffargis polgármestere, továbbá Pjotr Szoboljev, a Fizkultura i Sport főszer­kesztője, az AIPS első el­nökhelyettese, Marat Sisi- qin, a Szovjet Testnevelési és Sportszövetség sajtó és propaganda osztályának ve­zetője, Reinaldo Hijar Ca~ rillo, a Mexikói Sportújság- író Szövetség elnöke, vala­mint Edv&rdo Kűri, és Manuel Baragan Beltran mexikói sportújságírók. A vendégeket elkísérte Szóm­ba thy István, az AIPS el­nökségének tagja, a Magyar Sportújságírók Szervezeté­nek főtitkára. A neves újságírók a Szolnok megyei Néplap szerkesztőségének vendége­ként kirándulást tettek a Tiszán a Középtiszayidéki Vízügyi Igazgatóság Szol­nok nevű motorosán, majd megtekintették a Szentta- másd Állami Gazdaság mén­telepét, s a tiszteletükre rendezett lovasbemutatót. A vendégek a látottakról elismerően nyilatkoztak, s kijelentették, kellemes na­pot töltöttek Szolnok me­gyében. „Öntözzünk szakszerűen6* Megyei kiadvány népszerűsíti az öntözést A Szolnok megyei párt- bizottság propaganda és művelődési, valamint me­zőgazdasági osztályának ki. adásában brosúra jelent meg a megye öntözésgaz­dálkodásáról. A kiadvány, mely elsősorban a mező­gazdasági öntöző üzemek dolgozóinak pártszerveze­teinek íródott, bőséges kép­anyaggal és grafikon táb­lázatokkal teszi érthetőbbé, szemléletesebbé a hasznos szaktanácsokat. A gördülé­keny stílusban megírt tájé­koztató három öntöző szak­mérnök. Mezei János, Pál- hidi Csaba és Gutmann Jó­zsef munkája. A kiadványt dasági üzemek zetei terjesztik. mezőgaz­pártszerve­lla/ai események A svéd külügyminiszté­rium meghívására vasárnap hat tagú magyar újságíró­küldöttség utazott Svédor­szágba. A küldöttség veze­tője dr. Pálffy József, a Magyarország főszerkesztő­je, tagjai: Baló László, a Hétfői Hírek főszerkesztője, Poll Júlia, a Magyar Szem­le főszerkesztője, dr. Randé Jenő, a Magyar Televízió politikai adásainak főszer­kesztője. Rajcsányi Károly, a Magyar Nemzet helyet­tes főszerkesztője és Várnai Ferenc, a Népszabadság szerkesztő bizottságának tag­ja, külpolitikai rovatvezető. * A Magyar Állami Eötvös Loránd Geofizikai Intézet az idén április 28-án Szol­nokon, 29-én és .‘iO-án Bu­dapesten rendezi hagyomá­nyos intézeti napjait, de jut egy-egy érdekes előadás Pécsre, illetve Sárospatakra is. Szolnokon a síkvidékek­kel kapcsolatos és elsősor­ban a kőolajipar számára fontos eredményekről, Pé­csett a mecseki földmágne­ses kutatásokat, Sárospa­takon pedig a Tokaj-hegy- ségi geofizikai kutatások helyzetét ismertetik. * A székesfehérvári villa­mossági-, televízió- és rá­diókészülékek gyárában megkezdték a Sztár tele­vízió sorozatgyártását. A2 új nagyképemyős készülék domborított, színezett csu­paszéin előlappal, s a mo­dem bútorokhoz illő kává­val készül. Az új típusból az idén előreláthatóan tíz­ezer kerül az üzletekbe. Az átalakított permetezőgép gettek, jegyeztek, mértek, rajzoltak, hogy az átalakí­tást minél hamarabb el tudják végezni. A tapasztalatcsere után két nappal már el is ké­szültek a rajzok, s ennek alapján a vezetőség meg­rendelte a szükséges alkat­részeket. Pusztamonostoron hamarosan az átalakított géppel permeteznek. Ez is bizonyítja, hogy hasznos a .televízió mezőgazdasági szaki il.. .-soroza ta __________________B. Gy. ( Tudósítónktól) A pusztamonostori Búza­kalász Tsz gazdái a tv mezőgazdasági szakfilm-so- rozatát nagy érdeklődéssel figyelték. A szőlő permete­zésről szóló előadásban olyan gépet láttak, amely- lyel ők is rendelkeznek, de a filmen bemutatott gép át­alakítással sokkal nagyobb terület permetezésére vált alkalmassá. A szövetkezeti gazdák úgy vélekedtek, az ő gépüket is át kell ala­kítani. Amikor pedig arról szereztek tudomást, hogy a Jászsági Állami Gazdaság­ban ez már meg is történt, tapasztalatcserére látogattak a gazdaságba. Holló Sándor az újerdei üzemegység körzeti szere­lője és Sós József munka közben mutatta be a szö­vetkezeti gazdáknak az át­alakított SPE—01-es per­metezőgépet. Jaloveczky Antal a tsz kovácsa, aki­nek nevéhez már sok újí­tás fűződik, Kónya Sándor múhelymunkás és Kecskés Ferenc traktoros kérdez­Figyelem! Állami gazdaságok, ter­melőszövetkezetek, —■ vállalatoknak vásárlás­ra ajánl: egynyári pa­lántákat jutányos áron a Mezőtúri Községgaz­dálkodási Vállalat.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom