Szolnok Megyei Néplap, 1965. március (16. évfolyam, 51-76. szám)

1965-03-17 / 64. szám

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1965. március 17. A mérnökök továbbképzése (Folytatás az 1. oldalról) A kohó- és gépiparban doigozó mérnököknek mind­össze 15—20%-a vesz részit rendszeres oktatásban. Más tárcák területéin sem ked­vezőbb a helyzet. A nagy többség inkább alkalom^ szerűen tanul tovább. Té­ves az az elképzelés, hogy „ad hoc” jellegű, egy-két hetes tanfolyamokkal meg lehet oldani ezt a problé­mát. A tematikában rendkívül tömör, különleges tanfolya­mok áttekintést adhatnak ugyan egy-egy tudományág legújabb vívmányairól, ki­segítő szerepüket méltányol­ni kell, de a mélyreható, elemző, alapos feltáró mun­kát csupán elősegíthetik. A tanfolyam eredményes­ségéhez nélkülözhetetlenül szükséges, hogy annak idő­tartama alatt a résztvevők minden percüket a tanulás­nak szentelhessék. A tan­folyam hallgatóinak ugyan­is nemcsak az előadásokat kell látogatniuk, hanem la­boratóriumi munka és több önálló tanulás is vár rá­juk. Ez a jövő útja. És addig? A gyárak tehetnek leg­többet az ügy érdekében. Valamennyi vállalatnak — ismerve távlati fejlesztési tervét — célszerű lenne oktatási programot kidol­gozni. Ebben — a fejlesz­tés irányának megfelelően — valamennyi szakember­nek megjelölni, melyik részfeladattal ismerkedjék meg közelebbről, és azt is, melyik problémakörben te­gyen szert alapos jártas­ságra. Amíg központilag nem oldható meg minden „ap­róbb profilú” szakág mér­nökeinek továbbképzése, addig az üzemeknek kell magukra vállalniuk ezt a feladatot Fegyverek és nyomdagépek hangja 1945 március 17 s Partizáncsata Sárisápon Vannak a történelemnek sokatmondó dátum-találko­zásai. A felszabadulás tör­ténetének is vannak; rájuk kell csak lelni s néha töb­bet mondanak el, többet ta­nítanak, mint egy vaskos kötet téli tényekkel és ada­tokkal. Húsz esztendeje hűvös, de szivet pezsdítő, szépséges március volt már a haza nagyobbik felén. Tizenhete­dikén ülést tartott az ideig­lenes nemzeti kormány, rendkívüli ülést rendkívüli tárggyal: A kommunisták Javaslata volt a téma; s a rendelet, amelyet a reakció jobbszámyának meghátrá­lása után egyhangúlag fo­gadtak él, azt a címet kap­ta: „Az Ideiglenes Nemzeti Kormány rendelete a nagy­birtok-rendszer megszünte­téséről és földműves nép Kldhözj uttatásáról”. (A kor­mánynak egyetlen tagja volt, aki nem értett egyet azzal, hogy a föld azé le­gyen, aki megműveli. Gróf Teleki Géza, vallás- és köz­oktatásügyi miniszter, nem is vett részt az ülésen, csak a jegyzőkönyvre firkálta rá: hA rendeletet rossznak és keresztülvitelét törvényte­lennek tartom.”) Volt még jókora darabja a magyar földnek, ahol a hűvös márciusi szél lőpor­füstöt kavart és csípős haj­nalban tankrobajra, ágyú­szóra ébredt az ember — a szovjet hadsereg még ma­gyar földön űzte a nácikat. A Dunántúl északi felében, ott, ahol a Pilis, a Vértes és a Gerecse hegyvonulatai húzódnak, éppen ezen a na­pon, március tizenhetedi­kén feleltek harcos haza­fiak a történelmi tettre, a földosztásra — győzelem­mel, a náci-megszállók fö­lött aratott győzelemmel; Fegyverrel segítették a szovjet hadsereg harcát, a felszabadulás történelmi pillanatát A Magyar Közlöny, a Hi­vatalos Lap szedői egymás mellé rakták az ólombetű­ket a rendelet szavát, amely azt hirdette: „a nagybir­tok-rendszer megszünteté­sével valóra válik a föld­műves nép évszázados ál­ma... és megnyílik a poli­tikai, társadalmi és gazda­sági felemelkedés útja a2 évszázadok óta elnyomott magyar parasztság előtt” Sárisápon ezen a napon fegyverek ropogtak: a sári- sápi partizánok hosszú és eredményes harcuk utolsó csatáját vivták. 1944 szep­temberében kezdődött a kommunista bányászok szervezkedése Sárisápon. Fegyvereket szereztek és néhány nappal az októberi nyilaspuccs után harcba kezdtek. Zgyerka János, Gurin Lajos és mások ve­zetésével mindenekelőtt a fegyver- és lőszerszállítást biztosították: a faluban ál­lomásozó vagy ott átvonuló oád vagy nyilas egységek készleteit dézsmálták meg, nemegyszer a falu fiatalsá­gának segítségével. Kisebb- nagyobb katonai csoportok szökésében segédkeztek, el­látták a szökevényeket ci­vilruhával, élelemmel, bú­vóhelyet szereztek szá­mukra. A nyilasok megkísérelték a partizáncsoport felszámo­lását, de nem érhettek el eredményt: a sárisápi par­tizánharcosokat védte a fa­lu, a környék népe és az elfogottak hősiesen állták a kínzásokat — az ő hallga­tásuk is óvta, segítette a küzdők seregét. Március derekára külö­nös, nehéz helyzet alakult ki a kis bányászfalu táján. A náci hadsereg utolsó ma»- gyarországi harcait vívta — a Balaton tájáról és az osztrák határról német ékek nyomultak előre. (Egy elfogott tiszt vallotta: Hit­ler parancsot adott, hogy minden erővel kíséreljék meg visszavetni a Dunához a szovjet egységeket, „ettől függ az Ausztria-erőd vé­delme...”) Sárisápot ketté­szelte a front. A Malom­utca házsorai között a sen­ki földje volt, a falu alatt, egy elhagyott támarészben pedig a partizánok őrköd­tek a község odamenekült lakosságának élete és biz­tonsága felett A sárisápi vasútállomáson náci lőszer- szerelvények állomásoztak, a dombhajlatokban azonban már ott voltak a szovjet hadsereg állásai. A náci védelem elkeseredetten he- lyezgette át lövegedt — kí­sérleteztek, hogy a szovjet hadsereg állásait célba ve­gyék. Ám minden új lö- vegáilást eltalált a szovjet tűz: a sárisápi partizánok felderítették a hitleristák ágyúit és minden tüzelőál- lásról részletes vázlatot küldtek a felszabadítókhoz. Tizenhetedikén, azon a napon, amikor az Ideigle­nes Kormány miniszterta­nácsán eldőlt a magyar pa­rasztság sok százados pere, a múlt még megkísérelte visszaszerezni állásait. A próbálkozás egyik részének színtere a dunántúli bá­nyásztak! volt. Sárisápra náci rohamlövegek érkez­tek. Húsz sárisápi partizán, öt szovjet harcos segítsé­gével akkor elha+ározta: megtisztítja a falu északi részét is a náciktól. Ebben a csatában halt hősi halált Vitek János, lett rokkanttá X. Pál bányászpartizán. De a németet kiverték a falu­ból — utolsó maradékuk pedig március 28-án kotró- dotit el a környékről. Az ország nagyobbik fe­lén már béke volt, az építő munka zajai ébresztették hajnaltájt. A sárisápi par­tizáncsata másnapján zö­rögve indult a vén rotációs- gép: a hivatalos lap a nagybirtokrendszer végét adta hírül Gárdos Miklós Az amerikai légierő nyolcadik támadása A Vietnami Tájékoztató Iroda jelentése szerint Ha Van Lau ezredes, a vietna­mi néphadsereg főparancs­noksága összekötő bizottsá­gának vezetője üzenetet in­tézett a nemzetközi ellen­őrző bizottsághoz és ebben tiltakozott a VDK ellen hétfőn végrehajtott újabb amerikai légitámadás ellen. Az üzenet rámutat, hogy az amerikai légierő ez év feb­ruár eleje óta nyolcadszor sértette meg a Vietnami Demokratikus Köztársaság területi integritását, bom­bázott és lőtt lakóházakat, kórházakat és iskolákat, s ezzel megbocsáthatatlan bű­nöket követett el a vietna­mi nép ellen. Az üzenet, majd felszólítja a nemzet­közi ellenőrző bizottságot, követelje az Egyesült Álla­moktól, hogy haladéktala­nul szüntesse meg a VDK ellen irányuló háborús ak­cióit. A vietnami^ néphadsereg főparancsnoksága összekötő bizottságának egy másik üzenete rámutat, hogy a saigond hatóságok amerikai parancsra az utóbbi idő­ben sok értelmiségit, diákot és más személyiségeiket bör- tönöztek be azért, mert részt vettek a dél-vietnami háború befejezését követelő békemozgalomban, majd követeli a letartóztatottak szabadon bocsátását és a de­mokratikus szabadságjogok biztosítását. „á kormány a legsúlyosabb vereség előtt áll“ Bonn (MTI). Bonni kor­mánykörök — a közvéle­mény megnyugtatása céljá­ból igyekeznek csökkenteni az Arab Liga kairói határo­zatának jelentőségét. A Welt „katasztrófa” cí­mű vezércikkében azonban hangsúlyozza: nem szabad szépítgetni a helyzetet, az arab államokkal való diplo­máciai kapcsolatok megsza­kítását immár nem lehet feltartóztatni, s ez súlyos csapást mér a nyugatnémet politikára. „A kormány a legsúlyosabb külpolitikai vereség előtt áll — írja a továbbiakban a lap —, de nemcsak a közép-keleten érte csapás. Hasonló csa­pást kapott németországi politikájára is, annak az igénynek a fenntartásában, amely a németek egyedüli képviseletére irányul”. A lap a továbbiakban hangsúlyozza: Bonnak most már csak korlátozott diplo­máciai lehetőségei marad­nak, hogy feltartóztathassa az NDK előretörését az arab világban, majd végül így ír: „A kormány egy romhalmaz előtt áll. Súlyos politikai és talán jelentős pénzügyi és gazdasági vesz­teségeket is kell szenved­nie. De sajátmaga zúdította a fejére a bajt”; Johnson beszéde és törvényjavaslata Johnson elnök a szenátus és a képviselőház együttes ülésén hétfőn este szemé­lyesen törvényjavaslatot terjesztett be, amely biz­tosítani kívánja az ameri­kai négerek szavazati jogát. Az elnök utalt az alaba- mai véres eseményekre. „Férfiak és nők, akik hosz- szú időn át szenvedtek, bé­kés tüntetésen tiltakoztak amiatt, hogy megfosztják őket az amerikai állam- polgári jogoktól. Sokan kö­zülük könyörtelen támadás áldozatai lettek, egy lel­készt megöltek... Mint a Dél jó ismerője, tudom, mennyire gyötrőek ott a faji érzések — folytatta Johnson. — Tény, hogy az Egyesült Államok sok kör­zetében embereket meg­fosztanák szavazati joguk­tól csak azért, mert nége­rek. Az emberi leleményes­ség minden eszközét kihasz­nálják, hogy megfoszthas­sák a négereket ettől a jo­guktól.” Johnson felsorolt néhány ilyen eszközt. Elmondotta, hogy a néger állampolgár, amikor megjelenik a be­jegyzési irodában, gyakran azt hallja, hogy elkésett. Ha mégis sikerül a lajstro­mozó tisztviselő elé kerül­nie, gyakran ismét vissza­vetik, mert helytelenül irja le atyja nevét. Ha azonban egy négernek sikerült túl­jutnia mindezeken az aka­dályokon, rászabadítják a legutolsó és legnehezebb próbát: az úgynevezett mű­veltségi vizsgát. Felszólít­hatják, hogy mondja él fej­ből az Egyesült Államok alkotmányának teljes szöve­gét, vagy magyarázza meg az illető állam legbonyo­lultabb törvényeit. Az ilyen vizsgákon gyakran a végzős egyetemi hallgatók is meg­buknak. Az akadályok át- ugrására tulajdonképpen csak egy lehetőség van: fe­hér bőrt kell viselni. Az elnök hangoztatta, hogy lassan megy a nége­rek egyeojogosítása. No­ha száz év telt él a for­mális felszabadulás óta, a négerek máig sem teljesen szabadok, máig sem egyen­jogúak. A négereknek adott száz esztendős _ ígéreteket máig sem váltották be Amerika egyetlen részén sem. A selmád események ré­szét alkotják egy nagyobb mozgalomnak. Ezután kijelentette, tör­vényjavaslatot terjeszt be, amely minden — szövetségi, helyi és állami — választás valamennyi szavazási korlá­tozását megszünteti. A szö­vetségi kormány hivatalos megbízottad veszik át a választók lajstromozását a helyszínen, ha bármely ál­lam hatósága bárhol meg­Hallstein-doktrina akadályozná a választók nyilvántartásba vételét. A törvényjavaslat ezenkívül intézkedéseket tesz avégett, hogy egyetlen választót se lehessen megfosztani a sza­vazás lehetőségétől, egyszer­smind egyszerűsíti a lajst­romozás egész rendszerét. Az elnök felhívta a kon­gresszust, a legrövidebb időn belül fogadja el a tör­vényjavaslatot, mert ami a kongresszus falain kívül zajlik, az „a nemzet öntu­datának megsértése, sok nép súlyos aggódása, a történe­lem szigorú ítélete tetteink fölött”. Johnson külön üzenetben jelentette a kongresszusnak a következő tényeket: — Nyilvánvalóan elégte­lenek azok az eszközök, amelyekkel a törvény je­lenleg védelmezi az alkot­mányos jogaiktól megfosz­tott állampolgárokat, nem­különben azok az eszközök, amelyekkel a szövetségi kormány rendelkezik e pol­gárok védelmére. igj latszik, ezt a ruhát kihíztad, angyalom! (Die Zeit karikatúrája) BERLIN-TOKYO-MOSZKVA NEW‘YORK- BELGRAD - LONDON KAIRO Négy ember életét vesz­tette, 27 megsebesült: Ez a mérlege az egy hete tartó bahreini olajmunkás sztrájk letörésére alalmazott rend­őrterrornak. Az események központja a protektorátus fővárosából Manamából át­tevődött Muharrag szige­tére. Az olaj munkások tün­tetve követelték annak a törvénynek hatályon kívül helyezését, amely szerint a külföldi olajtársaságok el­lenőrzés nélkül elbocsáthat­ják a feleslegesnek minősí­tett munkásokat. A muharragi tüntetők el­len mozgósították a rendőr­séget. Sok tüntetőt letartóz­tattak. Kedden délelőtt a ható­ságok felszólitották a sztráj­kotokat, vegyék fel újra a munkát és ígéretet tettek követeléseik megvizsgálá­sára; VARSÓ Varsóban kedden meg­nyílt a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bi­Naqyqyűlés Conakryban Hétfőn este nagygyűlést tartottak a guineai főváros­ban abból az alkalomból, hogy Conakriban tartózko­dik Ben Bella algériai és Modibo Keita mali elnök. 1963 májusában Addisz- Abebában Afrika megjelöl­te azt az utat, amelyen ha­ladni szándékozik, — mon­dotta a nagygyűlésen el­hangzott beszédében Sékou Touré elnök. Ez az út az afrikai népek egységének útja az imperializmus, a gyarmati rendszer és a neo- kolonializmus elleni har­cukban. Azért gyűltünk ösz- sze, hogy erősítsük az egy­ségmozgalmat és akadályo­kat gördítsünk azok útjába, akik szeretnék megbénítani az Afrikai Egységszervezet tevékenységét — hangoztat­ta a guineai elnök. Modibo Keita beszédében kijelentette, hogy a függet­lenség nem lehet Afrika megosztásának eszköze. Va­lamennyien az Afrikai Egy­ségszervezet fenntartásáért és továbbfejlesztéséért száll­tunk síkra, — mondotta. Ben Bella felszólalásában hangoztatta, hogy a Conak­ryban összeült államfők — nem szövögetnek titkos ter­veket: az afrikai helvzetről tanácskoznak. — Céljuk a külső intervenció megaka­dályozása és Afrika egysé­gének megszilárdítása; zottságának plénuma, amely megvitatja a Politikai Bi­zottság beszámolóját a par­lamenti és a tanácsi válasz­tásokról és a pártszerveze­teknek a választási kam­pánnyal kapcsolatos felada­tokról. A plénumon W. Gomulka, a LEMP Központi Bizottsá­gának első titkára mondott beszédet. TOKIÓ Hét évig istállóban tar­totta elmebeteg leányát egy sizuokai japán férfi. — A rendőrségi vizsgálat kide­rítette, hogy az apa nem bírta fedezni a gyógyinté­zeti kezelés költségeit, ezért ketrecet épített az istálló­ban s ide zárta a szeren­csétlen beteget, aki 34 éves korában, hét évi rabság után, általános gyengségbep pusztult el; BELGRAD ? Titogradbán megkezdte munkáját a Montenegro» Kommunisták Szövetségé­nek 4. kongresszusa. A kon­gresszust Gyoko Pajkovics titkár nyitotta meg, majd Iván Gosnjak, a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége Végrehajtó Bizottságának tagja, jugoszláv honvédelmi miniszter üdvözölte a 322 küldöttet; MEXICO CITY Marcello Mastroianni olasz filmszínészt nyilvánította az 1964. év legjobb külföldi filmművészének a mexikói filmírók szövetsége. A leg­jobb színésznőnek pedig Katherina Hepburn ameri­kai filmszínésznőt válasz­tották. ASPEHN Kim Novak, a szőke ame­rikai filmcsillag hétfőn a Colorado állambeli Aspen- ben házasságot kötött —> Richard Johnson angol film­színésszel, akinek második felesége. KAIRÓ Az Egyesült Arab Köz­társaság fővárosában ked­den megnyílt az arab orszá­gok ötödik kőolaj értekez­lete. Az összejövetelén 12 arab ország, köztük az EAK, Szíria, Szaud-Arábia, Irak, Jordánia, Líbia, Libanon. Marokkó vesz részt. Megfi­gyelőként 18 állam küldött­ségei vannak jelen, köztük a Szovjetunió, az Egyesült Államok, Franciaország, — Magyarország delegációja. Az értekezleten megvitat­ják a kőolajiparra vonatko­zó információk cseréiének kérdéseit, a kőolajtermelő arab országok együttműkö­désének fokozását, az arab országok és a külföldi álla­mok kapcsolatainak fejlesz­tését a kőolajfinomítás kér­déseivel összefüggésben« Olvassa* féri ess xe NCPLAP-ot

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom