Szolnok Megyei Néplap, 1965. március (16. évfolyam, 51-76. szám)
1965-03-07 / 56. szám
Továbbra is zsúfoltak a buszok Némi önzés MORZSÁK És mondd Ernő, tényleg annyira kimerített a* utazás? A beteg milliomos ezt mondja háziorvosának: — Drága 'barátom, nagyon meghatott az a gondoskodás, amellyel engem kezel. Elhatároztam, hogy mától kezdve nem fizetek önnek honoráriumot, ehelyett gondoskodom önről a végrendeletemben. Halálom után szép összeget fog tőlem örökölni. Mit szól ehhez? — Természetesen nagyon hálás vagyok. De legyen szíves adja ide azt a receptet, amit ma írtam fél önnek. Egy kis változtatást ejtek rajta. Egyforintosokkal működnek a telefonautomaták — Mondja uram, nincs véletlenül egy felesleges nadrág gombja? VÁLÓFÉLBEN Idd meg gyorsan a kávét, kérőm érkezett! (Stern karikatúrája) TAKAREKOSSAC — Jól éltünk, túl jól — mondta a takarékosság ügyének főszószólója, a takarékossági osztály vezetője. aki január 1-én foglalta el új munkakörét — s kapott havi ötszázzal többet, mint azelőtt. — Takarékossági mozgalmunkban legfontosabb cél: az anyag gazdaságos fel- használása. Miután munkásaink körében e célból személyes és írásos agitációt fejtettünk ki, kiadtunk három brossurát, csináltattunk ötszáz falragaszt, most az irodák következnek. Mert a szellemi dolgozók is, igenis részesei lehetnék e nagyfontosságú mozgalomnak! Másnap a vállalati folyosókon röpcédulát osztogattak a gépírók. ízléses, puha kis papírokon nyomtatták őket. a nyomda igazán kitett magáért: Takarékoskodj idővel, papírral, pennával — magaddal — volt a vezérmondat, amelynek érdekében a takarékossági osztály dolgozói kereken 25 órát túlóráztak, de sikerült. Rövid, zelős mondatot szerénykedtek a papíron, s csupán az volt a furcsa, hogy az irodaiak kuncogva olvasták. — Mindig mondtam, hogy az iroda a visszahúzó erő — rágta könnet Buzgó kartárs. — Mi lesz. ha holnaD megjelennek a falragaszok? — Még nem jelenték meg — kelt ki magából az osztályvezető. — Na, majd én! / — Micike — udvarolt a telefonközpontosnak — dringensürgősre kérem a nyomdát! : A falragaszok után bros- surák következtek, s mintha érdeklődtek volna a szellem munkásai. Rendre mindenki kikövetelte a magáét. Aki aznap hiányzott, másnap rohant érte, követelte, néki is adjanak! A takarékosság ügyében kifejtett propagandakeret hamarosan kimerült. Mindenki a jól végzett munka tudatában örvendezett, amikor egy napon szerény kis levelet kapott az osztályvezetője: „Ez a levél azért nem ajánlva jött, mert takarékoskodók a saját pénzemmel is — írta a névtelen.— Csak azt akarom megírni, hogy hagyják abba a papírpazarlást. Mert amit maguk csinálnak, nem más. csak az. Mi meg azért kapkodunk utána, mert bevonták a toaletpapírt, s restellünk sima, szép lapokat odah ir- dani. Mindenesetre szociális gondolkodásra vall. hogy úgy a röplapokat, mint a brossurákat finom, puha papírból készittették! Ez íól esett!” S. J. „A tárna z utcán hever” — mondják. Ez igaz, csak nem mindig hever mellette egy jó Író is, aki megírja. Sok a panasz a magyar filmekre. Mindenki aggódva keresi az okát. Az én szerény kérdésem: vajon jó irányba forgatják...? * — Láttad este a tévét? — Igen. — Na, milyen volt? — Orion. * Néhány film előadása alatt kitehetnék a következő táblát: „Igényedket kérjük a ruhatárban hagyni.” * Két elítélt beszélget: — Te miért ülsz? — Egy közmo^^á« mtn+t. _ ??? — Elfelejtettem, hogy akinek nem inge, ne vegye magára. Magamra vettem a más ingét. * Egy színész így szól barátjához, a filmszínészhez: — Nektek, filmeseknek sokkal könnyebb játszani. Nem látjátok, amikor az emberek a darab befejezése előtt elhagyják a nézőteret. * Rendező: Tehát Smith úr, a film utolsó jelenetében ön belép a tigris ketrecébe. A tigris nem ismeri magát és magára veti magát... — Színész: Bocsánat, de... Rendező: Ne aggódjon. Mondtam, hogy ez a film utolsó jelenete. Lift nélkül működnek az új bérházak — Miért csodálkozik! As orvos eltiltott n lér>c«i’ná- szástól!
