Szolnok Megyei Néplap, 1965. március (16. évfolyam, 51-76. szám)

1965-03-05 / 54. szám

iS65. március 5; SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Másfélezer kilométeren „gazdálkodnak" A KPM Budapesti Közúti Igazgatósága szolnoki kirendeltségének pártszervezete mindössze tizenkét ta­got számlál. Annál nagyobb azonban az a terület, ahol a kirendeltség emberei dolgoznak. Körülbelül másfél­ezer kilométer közút karbantartása, javítása a dolguk. AZ ALAPSZERVEZET három tagjával, Demeter Gáborné normással, Kátai József központi technikus­sal és Csanádi István szol­noki szakasztechnikussal be­szélgettünk arról, mit le­hetnek náluk, mit tehet a pártszervezet az MSZMP Központi Bizottsága de­cember 10-i határozatának végrehajtásáért. Vélemé­nyük összefoglalva így hangzik: — Elöljáróban is elmond­hatjuk, hogy különös hely­zet van nálunk. Érdemes talán megemlíteni, hogy 1954-ben a megye közulait négy környező közúti igaz­gatósághoz csatolták. Ki­lenc éven át még egyes városok — Szolnok, Mező­túr — közútjai is két vál­lalathoz tartoztak. 1963 ja­nuár elsején alakult meg a budapesti igazgatóság szolnoki kirendeltsége. A KÜLÖNBÖZŐ SZER­VEZÉSEK egyáltalán nem kedveztek a megye közút­jainak, de a munkásgárdá­ra sem voltak a legjobb hatással. A többszöri szer­vezés ellenére is valószínű azonban, hogy egyik olyan munkahely a miénk Szol­nokon, ahol aránylag leg­több dolgozó kapta meg a 15—25 éves szolgálatért já­ró törzsgárdajelvényt. Na­gyon rendes útőreink, mun­kásaink vannak. Sokan va­lósággal dajkálják az uta­kat. Törökszentmiklóson Szöllősi János 25, Karca­gon Papp Zsigmond 26 éve ..utasok”, és soha nincs elhanyagolva a szakaszuk. Szakembereket is említhe­tünk. Kigyóssy István és Pálya János szakaszmérnö­kök több mint 40 éve van­nak itt, ha nem is mindig a jelenlegi poszton tevé­kenykedtek. Hegedűs Fe­renc forgalmi technikus pe­dig 1938-ban kezdte itt a munkát. Nem te kell talán mon­dani, hogy a pártszervezet a gazdasági feladatokra váló ösztönzés segítésében nagyon számít a pártonkí- vüliekre, elsősorban az em­lített elvtársakra. Alig van olyan taggyűlés, amelyre nem hívnánk meg őket, vagy közülük valakit. — Most, az MSZMP KB de­cemberi határozata után különösen szeretnénk Jól dolgozni. Makrai elvtárs, az alapszervezet párttitká­ra jelenleg iskolán van. Mi azért itthon mérlegeljük, mit tehetünk azért, hogy Jól gazdálkodjunk. Mi ugyan csak a meg­valósult gyakorlatnak fo­gunk igazán hinni, de re­mélhetőleg most már né­hány hét múlva újból me­gyei közúti igazgatósággá alakulunk. Ez azonban még több önálló munkára kö­telez majd bennünket. TÖBB MAS VÁLLALAT­TAL fe kooperálunk. Mi is úgy javíthatunk mun­kánkon, ha azok jól építe­nek. Szigorúan meghatáro­zott dolog például, hogy bizonyos útszakaszokba mennyi anyagot „sulykol­nak” be. Sok évi tapaszta­lat alapján eléggé tartunk attól, hogy valamely vál­lalatnál rosszul értelmezik majd az anyagtakarékos­ságot. Van előttünk intő példa. Néhány éve például a Törökszentmiklós—me­zőtúri útszakaszt szinte új­já kellett építeni, mert elő­ször nem a meghatározott technológiával dolgoztak rajta. Igaz, hogy ez ne­künk nem jelentett több kiadást. Ha viszont a nép­gazdaságot nézzük, olyan veszteség érte. amit pontos munkával meg lehetett vol­na előzni A magunk berkeiről is szólhatunk. Évtizedeken át úgy volt szokás, hogy egy- agy szakaszra egyszerre vitték ki az egész évi Ja- vttiahioz szükséges anyagot Ha annak csupán fele kel­lett volna, akkor is mind elterítették az útőrök, — mondván úgyis hozzák majd a következő évit. — Nagy pazarlás volt ez, s puszta megszokásból még most is sokszor dolgoznak munkásaink több anyaggal, mint kellene. HÍVEI ÉS HIRDETŐI is vagyunk annak, hogy minden szem kavics oda kerüljön, ahol kell. Legna­gyobb gondunk ez Szolno­kon. Itt is főleg a papír­gyár előtt vezető útvona­lon. Az e télen bedolgozott 200 tonnányi anyag nagy­részét, sőt legtöbbjét erre az útra hordtuk ki. Még­Magyarországon a raga­dós száj- és körömfájás az elmúlt 10 évben csak szór­ványosan fordult elő. A be­tegséget a fertőzött helyek állatállományának hatósági rendelkezésre történő leölé­sével, vagy a fertőzött állo­mány zárlat alá helyezésé­vel minden esetben sikere­sen fel lehetett számolni. Az elmúlt évben több kö­zépeurópai országban jár­ványos jelleggel lépett fel a ragadós száj- és körömfá­jás. A nagyarányú idegen- forgalommal a betegséget Magyarországra is behur­colták. Az ország több me­gyéje fertőződött és a be­tegség egyes községekben járványos jelleget öltöt. Az ország fogékony állatállo­mányának a betegségtől va­ló megvédése érdekében szükséges megismerni a oe- tegség természetét és az el­lene való védekezés módo­zatait. A ragadós száj- és kö­römfájás bejelentési köte­lezettség alá tartozó fertőző állatbetegség, melyet vírus idéz elő. Különös sajátossá­ga a ragályanyagnak a rendkívül nagy ragályokozó képesség. Ezzel magyaráz­ható a betegség rendkívül gyors terjedése és ez nehe­zíti meg az ellene való vé­dekezést. A ragályanyag a lúgos fertőtlenítőanyagok és hő hatására aránylag köny- nyen megsemmisül. A betegség ragályanyagát a beteg állatokon kívül méginkább az ezekkel köz­vetlenül vagy közvetve érintkezésben volt szemé­lyek és tárgyak közvetítik, az állati nyerstermékek kö­zül a tej és a friss hús, va­lamint az ezek szállítására használt edények (teieskan- na) és göngyölegek. Ter­jesztheti a betegséget a fer­tőzött helyről származó ta­karmány is — különösen a szálastakarmány —, vala­mint az abraktakarmányok szállítására használt zsákok forgalma is. A betegség megelőzése és elterjedésének megakadá­lyozása végett éppen ezért rendkívül fontos a beteg­ség mielőbbi felismerése és bejelentése, a fertőzött köz­Közlekedés Építő Válla­lat Szolnoki Főépítés­vezetősége karcagi munkahelyre egy szakképzett Yillanyszerelőt felvesz. Jelentkezni le­het: Szolnok, Rákóczi u< 6, sz. alatt sem lehet rá sohasem azt mondani, hogy rendben van. Ennek egyik és leg­főbb oka, hogy ez az út nincs csatornázva. Abban, hogy jobbak le­gyenek az útjaink, több más vállalat is segítségünk­re lehetne, s ennek elérése egyik feladatunk. Jön, s várjuk is nagyon a tavaszt, a jó időt. Pedig tudjuk, új­ból lesznek a tavalyihoz hasonló gondjaink. Egyre több portalanított utat ala­kítunk ki. A kőpályák asz- faltosításának azonban a tavaszi, nyári locsolás egyik legnagyobb ellensé­ge. Sokszor kértük és meg­ismételve kérjük például a köztisztasági vállalatot, — hogy néhány napig ne locsolják a frissen épített szakaszokat. Másként né­hány hónapon belül újra felszedhetjük, javíthatjuk. ségekben pedig az állatok és az állati nyerstermékeik forgalmának, valamint a személyforgalomnak korlá­tozása és állategészségügyi ellenőrzése. A betegség be- hurcolásának megakadályo­zása érdekében a gazdasá­gok az újonnan beszerzett és máshonnan érkezett ál­latokat meglévő állataik közé csak 30 napig tartó előzetes elkülönítés és meg­figyelés eltelte után állítsák be. Az állatgondozókon és az állattelepen foglalkozta­tott dolgozókon kívül az ál­lattelepekre más személye­ket ne engedjenek be. Az állattelepeken alkalmazott dolgozókat lássák el mun­karuhával és lábbelivel, amit csak a telepen belül viseljenek. Biztosítsanak az állattelepen a dolgozók ré­szére megfelelő öltöző- és mosdóhelyet Az egyéni ál­lattartók se engedjenek be udvaraikba idegeneket. Mind a saiát, mind pedig hozzátartozóik kijárását, utazását, látogatását a leg­szükségesebb mértékre kor­látozzák. Az állataikhoz csak tisztára mosott kézzel és fertőtlenített lábbelivel menjenek. A ragadós száj- és kö­römfájás tünetei az egyes, a betegség iránt fogékony állatfajoknál különbözők le­hetnek. Az állatok lázasak, a szájban, sertéseken a tú­rókarimán is. a lábvégeken é9 esetleg a tőgyön hólya­gok keletkeznek. A szájbeli hólyagok szarvasmarhán diónagyságúak, sőt nagyob­bak is lehetnek, és csakha­mar felfakadnak, helyükön élénkvörös, kerek, cafatolt szélű sebek tűnnek elő. Az állatok nem esznek, csám­csognak és nyáluk folyik. Juhon és kecskén a szájbeli hólvaeok alig lencsényiek, ezeknél csámcsogás és nyál­folyás nem mutatkozik. A lábvégen a hólyag a pártaszélen, a körmök kö­zött. valamint a fattyúkör- mök tájékán keletkeznek. A beteg állatok sántítanak és sokat feküsznek. A juhoknál, kecskéknél és ^értések ol sokszor csak a lábvégek betegednek meg, a szájban nem mutatkoz­nak hólyagok. Az állattané, aki illatán a ragadós száj- és köröm­fájás tüneteit észleli, azon­nal jelentse a községi ta­nácsnak vagy a községi ál­latorvosnak. A betegség ész­lelése után az udvart ne hagyja el, a bejelentéssel olyan valakit bízzon meg, aki a beteg állat gondozá­sánál. etetésénél nem mű­ködött közre. A betegség leküzdését a továbbiakban a tanácsok irányítják. (MTI) Tudnivalók a ragadós száj- és körömfájásról A fisz fi híva fás korszerű mércéje Javulás az üzemi balesetek statisztikáj'ában Az elmúlt évben 305 ha­lálos baleset történt az ipar­ban, ide számítva az építő­ipart és a közlekedést is. Ez azt jelenti, hogy a száz­ezer dolgozóra jutó halálos balesetek száma 1964-ben olyan kicsi volt — mind­össze 21 —, amilyen még soha, amióta egyáltalán sta­tisztika készül az üzemi balesetekről. Az előző év­ben, 1963-ban még 354 dol­gozó halt meg üzemi bal­eset következtében, minden százezer közül huszonöt. A nem halállal végződött ipari balesetek száma 1964- ben 94 924 volt, kereken 2300-zal több az előző évi­nél. Ez az adat csak látszó­lag mutat a helyzet rosszab­bodására, mert a dolgozók száma sokkal nagyobb mér­tékben nőtt, mint a balese­teké. Ha ilyen összehason­lításban vizsgáljuk a hely­zet alakulását, kiderül, hogy 1000 munkásra számítva a balesetek száma 65-ről 64- re csökkent. A baleseti statisztikának ez az örvendetes javulása a SZOT szakemberei szerint elsősorban a tavaly életbe­lépett új munkavédelmi törvényre vezethető vissza. Mégpedig nem is csupán a jogszabály rendelkezéseire, hanem azokra a megbeszé­lésekre is, amelyeket ha­tályba lépése előtt folytat­tak a szakszervezeti szer­vek a dolgozókkal. A SZOT szakemberei sze­rint most a feladat tovább­ra is ébren tartani ezt a szellemet, amely a javulást előidézte. r lgondolkoztató távla- ^ tokát nyitott az új­ságírók előtt hét eleji sajtótájékoztatóján az Egye­sített Tiszti Iskola parancs­noka. Elmondotta, hogy a négyéves iskola elvégzése alatt hallgatóik tanársza­kon vagy felsőfokú techni­kumon — a tiszti rang mellett — matematikai-, földrajzi-, kémiai-, poli­technikai-, nyelvtanári ok­levelet, illetve híradástech­nikai, gépjórmű-műszaki- szaktechnikusi, számviteli főiskolai polgári képesítést is szerezhetnek. A szocialista társadalom életének újszerű alakja az a katonatiszt, aki nemcsak a haza védelmére fogja erősen fegyverét, hanem rendelkezik azokkal a ci­vil pedagógiai erényekkel is, amelyek egyaránt kelle­nek az embernevelés és szocialista munka hétköz­napjaiban. — Megszületik előttünk az a tiszttipus, — amely a katonai parancson túl eligazíthatja katonáit a modern világ polgári tud­nivalóiban, s ha kell, neve­lője a katonai őrhelyet kör­nyező lakosság tudásszom­jas fiataljainak. Jól emlékezünk azokra az évekre, amikor a tiszti hivatáshoz elegendőnek látszott egyszerűen a lelke­sedés, a forró szív. A fejlő­dő társadalommal együtt a hadseregnél is megemeltük a mércét, most már alap­nak is a középiskolai érett­ségit tekintjük. Erre épül rá a négy év tartalmas és nehéz tanrendje. jt zok a rétermett 18—21 ** éves fiatalok, akik felvételi vizsga után né- hányezerből kerülnek a néhányszáz elsőéves közé — romantikus, izgalmas és férfiasán szép éveknek néznek elébe. A szorgal­mas tanulás esztendei alatt is állandó kapcsolatban maradnak a társadalmat szolgáló anyagi világgal. Mint diákok megismerik nemcsak a tudományok el­méleti oldalát, de megisme­rik az anyagot formáló gé­pek működését is, részt vesznek az ipar, a mező- gazdaság, a közlekedés ki­sebb helyi „csatáiban”... Fegyelmezett, kitartó, rend- szerető, a kor színvonalán álló fiatal tisztekké vál­nak, akik az arany csillag mellett a jó pedagógus, a fiatal szaktechnikus társa­dalmi rangját is viselik láthatatlanul. Az ilyen ka­tonák az élet minden terü­letén megállják a helyüket. A középiskolákban, s a kiegészítő parancsnokságo­kon március közepéig gyűl­nek össze a fiatalok jelent­kezési lapjai. Az áprilisi felvételi vizsgán azután ki­derül, kik azok a jókból is legjobbak, akik átveszik ősszel az első osztályt át­adó „öregnövendékek” ka­tonás körletszobáit. Ezek a fiatalok kapják majd kéz­hez az iskola-parancsnok­ság új életszakaszt hirdető értesítését. A tiszti iskola szobáiban most ugyancsak feszült ta­nulás folyik. A laborató­riumokban sistergő vilió» mokkái ugrálnak a vol­tok tízezrei, a tanlövegeket másodéves hallgatók szere­lik, 9 a híradástechnikai szobában pattog a morze- billentyű. Az udvaron már gyakorolnak az ÉTI válo­gatott legényei, az iskola készül az április 4-i, ünne­pi díszszemlére. A felvo­nuló tisztjelölt fiatalok zö­me akkor látta meg a napvilágot, amikor hazánk egéről pufajkás harcosok elkergették a háború sötét fellegeit Zavartalan lesz a mezőgazdaság üzemanyagellátása A néhány hét múlva megkezdődő tavaszi mun­káik sikere jórészt a gépe­ken múlik, s ezért fontos kérdés, hogy milyen lesz az idén a mezőgazdaság üzemanyagellátása. Erről tájékoztatta a sajtó kép­viselőit dr. Hinyánszky Ist­ván, az ÁFOR főmérnöke. Rámutatott, hogy az érin­tett minisztériumok és a vállalat, megfelelő intézke­déseket hoztak annak ér­dekében, hogy az 1963. évi hiányok ne ismétlődjenek meg. A finomítókban a maximális igényeknek meg­felelő mennyiségű áru vár elszállításra. A vállalat ke­zelésében lévő üzemanyag­tárolók feltöltöttsége már most 90 százalékos. A számottevő beruházá­sok — 50 új 8000 literes tankautó üzembeállítása —, a szállítások ésszerűbb szer­vezése, a MÁV múlt évinél jobb felkészültsége, s a bő­séges készletek zavartalan ellátást ígérnek. A főmér­nök utalt arra a múlt évi tapasztalatra, hogy bőséges készletek mellett is sokhe­lyütt és sokszor álltak a gépek üzemanyaghiány mi­att. A nehézségek tetemes részét az okozta, hogy szö­vetkezeti gazdaságaink ve­zetői sok esetben csak ak­kor foglalkoztak az üzem­anyagellátással, ha hiány jelentkezett. A legfrissebb adatok szerint a mezőgaz­dasági üzemek tárolóinak feltöltöttsége alig 70 szá­zalékos. A gazdaságok saját érdeke, hogy a következők­ben meggyorsítsák a szállí­tásokat. A megfelelő tartalékolás érdekében nagyon fontos, hogy. az ez évre tervezett üzemanyag tároló telepeket készítsék el és szereljék fel. Sok helyütt még min­dig kihasználatlanok a ko­rábban a gépállomások tu­lajdonában volt üzemanyag- tárolók. Helyes, ha a szö­vetkezeti gazdaságok eze­ket a telepeket bérbe veszik. Az ÁFOR és a mezőgaz­dasági üzemek jobb együtt­működése, a szállítások cél­szerűbb szervezése nagy megtakarítással járhat, de legalább ennyi, vagy még több pénzt „foghatnak meg” a mezőgazdasági üzemek a szakszeri! üzemanyagtáro­lással. * * * Emlékezés a bátor ( kisgyepi asszonyokra ifuszonnéav év távlatá- ” ból szeretnék elmon­dani egy történetet. Abból az időből, amikor háború pusztított a világon. Az 1941-es július hétfői­nek egyikén történt. A pol­gármester és társai szokás szerint délelőtt 10 órakor bementek a hivatalba, s minden bizonnyal a német „villámháború” híreivel szó­rakoztatták egymást. A munkásnegyedben, a Kisgyepen — ahol én tó laktam — éhező és síró gyerekek, « munkanélküliek pörlekedése tette „változa­tossá” e nyári reggelt. Ne­héz napok voltak azok. Még jegyre sem volt mindig ke­nyér. Azt mondták, kell a fronton harcoló katonák­nak. Munka is éppen csak, hogy akadt egy kevés, fzen a reggelen néhány ^ asszony a Nyűi és a Daru utcából — névszerint Németh Istvánná, Virágh Istvánná, Szepesi Pálné. Gu­lyás Istvánná, Császárné, Bottyánná, Uegedűsné, idős Herczegné — végigjárta a házakat és kenyércsatára hívta az asszonyokat. Kö­rülbelül húszán, harmincán indultak el a kövezet nél­küli utcák vályogházaiból. Az úgynevezett Gólya ven­déglőnél már negyvenötre szaporodott a csoport szá­ma, s mire a városháza elé értek, már közel ezren vol­tak. Egymás kezét fogva kórusban kiabáltak: „Mun­kát, kenyeret a népnek.1” A polgármester először arra hivatkozott, van ke­nyér, csak a pékek nem akarják megsütni a lisztet. Az asszonyok nem voltak restek, s meggyőződtek. Az üzletek redőnyei egymás után hullottak le. Ekkor több mint ötven rendőr zár­ta körül a városházát, hogy védjék a polgármestert az asszonyok dühétől, A rend­őrök hol szép, hol durva szóval igyekeztek leszerelni az asszonyokat. Némelyi­kük még saját reggelijét és ebédjét is felajánlotta, csak hallgassanak. Hiába volt kérés, követelés, fenyegetés. Ekkor Imrei rendőrőrnagy kardot rántva rohamra szó­lította a rendőröket. S még ezután sem, tudták szétosz­latni a tömeget. A polgár- mester megjelent az erké­lyen és elmondotta, haj­landó fogadni az asszonyok küldöttségét. suémethné, Herczegné, * • Virágné és még né­hány asszony ment fel a nagy úr elé, s mondta el izérését, azt, hogy gyerme­kek, öregek éheznek. ígére­tet kaptak! Az emberek hittek, s ;z- tán pár nap múlva „a hang­adóknál” házkutatásokat és egyéb megtorló intézkedé­seket foganatosítottak. Tanúja voltam ezeknek az eseményeknek. S úgy ér­zem, hogy most, amikor a nők köszöntésére készülünk, emlékeznünk kell a. bátor kisgyepi asszonyokra. Ifj. Ka da JiiMf

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom