Szolnok Megyei Néplap, 1965. március (16. évfolyam, 51-76. szám)

1965-03-28 / 74. szám

iStb március 28. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Mint azt már tegnapi lapszámunkban közöl­tük, a Szolnok megyei Pártbizottság 1965. már­cius 26-i ülésének na­pirendjén szerepelt a nőmozgalom helyzetéről szóld jelentés, a mozga­lomra vonatkozó párt­határozatok alapján. A megyei párt-végrehajtó bizottság beszámolóját üagor Tibor, a pártbi­zottság propaganda és művelődési osztályának vezetője terjesztette elő. Az alábbiakban közöl­jük a beszámolót, a vi­ta ismertetésére követ­kező lapszámunkban té­rünk vissza. 1961 óta a mesénk terü­letén élő és dolgozó nők helyzete, politikai szemlé­lete, munkához való viszo­nya, a politikai és kulturá­lis életben elfoglalt szerepe sokat változott és fejlődött. Nágyobb részt vállalnak az üzemekben, a termelőszö­vetkezetekben jelentkező feladatok végrehajtásából. Javult a megyei, járási-, vá- tosí és községi nőtanácsok, valamint az üzemi- ég ter­melőszövetkezeti nőbizott- ságok szervező tevékenysé­ge, munkájuk tartalmi színvonala, erősödött mun­kakapcsolatuk a tömegszer- vezetekkei, s tömegmozgal­makkal; Az elért eredményeknek legfőbb folyása egyrészt a szocializmus építésében el­én sikereink, a szociallz­Reális és lelkesítő feladatok a nőmozgalom előtt A megyei párf-végrehajtóbizotfság beszámolója mus alapjainak lerakása hazánkban, amely a nők társadalmi helyzetének to­vábbi javulását, eredmé­nyezte. Másrészt a párt tu­datos politikai szervező, ne­velő munkája a nők között, a nőá szocialista tudatának fejlődése. Végül a közvéle­mény fokozottabb megérté­se a nők társadalmi megbe­csülése iránt. A megyei párt-végrehajtó bizottság előterjesztését az indokolja, hogy a szocializmus teljes felépítésének feladatai elő­térbe kerültek hazánkban és azok végrehajtásában Szolnok megye lakosságára — köztük a nőkre is — sok tennivaló hárul. Az új feladatokkal, összhangban meg kell, keresnünk azokat az eszközöket, új módszere­ket. amelyeknek a segítsé­gével a nők termelésbe va­ló további bevonását bizto­síthatjuk és a nők még fo­kozottabb társadalmi meg­becsülésének útjában álló akadályokat elháríthatjuk. A termelés és közélet aktív szereplői A tennivalók nagyok, mert 26 549 fizetésből ró bérből élő, mintegy 20 000 tsz-tag és nagy létszámú még háztartásban élő és dolgozó nő sorsának továb­bi alakításáról van szó. Megyénkben a fizetésből és bérből élő szervezett nő­dolgozók 318 szakszervezeti alapszervezetbe tömörülnek:; Közöttük a nőmunka szer­vezését. irányítását a nőbi­zottságokra támaszkodva a szakmai megyei bizottságok végzik. ' A termelőszövetkezetek­nek 19 383 nőtagja van, a dolgozó, tagok 28 százalékát teszik ki. Az élet igazolja, hogy a dolgozó és családját ellátó, gyermeket nevelő nők a nehézségeik ellenére is évről évre aktívabb sze­repet játszanak a termelés­ben és a közéletben. A tár­sadalmi életben és a veze­tő-beosztásban dolgozók nők szívükön viselik nem­csak a család, hanem az egész közösség ügyét. Szá­muk növekszik a választott testületekben és közülük sokan kérik felvételüket a pártba; Az elmúlt négy évben — a második ötéves terv elő­irányzatának megfelelően 7900 fővel nőtt az állandó foglalkoztatottsági» nők szám®; -■* Könnyebb a helyzetük otthon és a munkahelyen 1964-re összehasonlítási alapul véve az 1962-es évet —, 18 százalékkal növeke­dett azoknak a nőknek a száma, akiket különböző munkaterületeken el tud­tunk helyezni. A dolgozó nők többsége jól megállja a helyét a munkában. Egyre nagyobb szerepet játszik a szocia­lista brigádok szervezésé­ben. Megyénkben jelenleg 3437 női dolgozó vállalt kötelezettséget a szocialis­ta brigád cím elnyerésé­ért. 1964-ben 1500 volt azoknak a nőknek a száma, akik olyan brigádokban dolgoztak, amelyek elnyer­ték a szocialista brigád cí­met. Mintegy 1000 nődol­gozó ..Kiváló dolgozó” ok­levelet és jelvényt kapott. A mezőgazdaságban fo­lyó munkaversenybe a nők 1963-ban kapcsolódtak be. 1964-ben a különböző mezőgazdasági termelési versenyekben már több mint 6000 asszony vett részt fa­lun. Szép eredményeket ér­tek el a szolnoki járásban, ahol 1600 nő versenyez. — Eredményesen tevékeny­kednek nőtanácsaink a ba­romfi tenyésztési verseny szervezésében. A felvásár­lási tervek teljesítését is komolyan elősegítette a háztáji gazdaságok barom- fitenyésztési versenye. A megyei pártbizottság 1961. márciusában elfoga­dott határozatának szelle­mében a gazdasági vezetők, a szakszervezeti nőbizott- sógok, a falusi nőtanácsok igyekeznek sokoldalúan gondoskodni a nők otthoni munkájának megkönnyíté­séről. (Üzemi mosodák léte­sítése, háztartási gépek kölcsönzése stb.) Az elmúlt három év alatt több mint háromszorosára nőtt a szol­gáltatás 103 boltegységben, egymillió forint értékű szol­gáltatási eszköz segíti a háztartási munka könnyíté­sét. Általában megoldották a. nők munkahelyre ki­es hazaszállítását, valamint a szabadnapok biztosítását. Gyarapodtak a szociális lé­tesítmények. A nők részvé­tele a termelésben jelentő­sen hozzájárul szociális helyzetük és kereseti vi- aonyaik általános javu- IMühoz, A megyei székhe­lyű minisztériumi vállala­tok összesített adatai sze­rint növekedett az 1300— 1500 forintig terjedő bér- kategóriákban kereső nők aránya; A termelőszövetkezetek­ben dolgozó nők is helyt­állnak a munkában, pél­dául tavaly a kunmadara- si Kossuth Tsz-ben fel­használt 164 400 munkaegy­ségből 194 nő 25 000 mun­kaegységet teljesített. — A kenderesi Haladás Tsz- ben 207 nő 28 000 munka­egységet szerzett az elmúlt gazdasági év folyamán; A nők munkájának el­ismerése a végzett munka arányában a jövedelemszint növekedésében is kifejezés­re jut a termelőszövetke­zetekben. Az az általános tapasztalat, hogy a család- fenntartó nők az egy hold háztájit, a többiek a vég­zett munkaegység után já­randó 800—1400 négyszögöl háztáji földet megkapják. A nőle termelő munkában való részvétele folytán, s a közöttük végzett tudatos szervező munka együttes eredményeként gyors ütem­ben fejlődik a nők tudata. A párthatározatok nyomán fokozódó érdeklődés Az 1961. márciusi megyei pártbizottsági határozat végrehajtásának eredmé­nyeként a nők egyre növek­vő érdeklődést mutatnak a párt politikája, az idősze­rű kérdések és nem­zetközi események iránt. — Figyelemre méltó jelenség, hogy pártunk Központi Bizottsága 1964. december 10-i határozatá­nak végrehajtása során többségük aktívan vesz részt a munkában. Arról számolhatunk be a pártbizottságnak, hogy az 1964—65-ös oktatási évben több mint 11 600 nő tanul a pártoktatás különböző formáin, a szakszervezeti politikai iskolákon, nőaka­démiákon és a szülök aka­démiáján. Értékes és sokirányú az a tevékenység, amelyet a nőmozgalom a gyermekne­velés területén végez. A szülői munkaközösségek ve­zetésében közel 8000 szülő vesz részt, döntő többségük asszony. A szülői munka- közösségek a megyében mintegy 45 000 családdal vannak kapcsolatban. A nőmozgalom kezdeményezé­sére és szervezésében mű­ködik a családvédelmi ta­nács. Á nők társadalmi megbecsülése A széleskörű, céltudatos eszmei, politikád nevelő­munka eredményeként a nők a közéletben is egyre nagyobb szerepet kapnak és vállalnak is. Figyelemre méltó, hogy a páttagság arányát vizs­gálva is emelkedett a női párttagok száma és a ta­valy megtartott pártveze­tőségek újjáválasztásakor is a vezetőségekbe nagyobb arányban kerültek nők, mint 1961-ben. A megyei, járási, városi tanácsokban 1964-ig az 1958-as 15,9 százalékról 22.3 százalékra emelkedett a nők aránya. Az elmúlt - években falun a tsz veze­tőségekbe mintegy 300 nőt választottak be. Közülük 58 vezető beosztásban dolgo­zik. Általában több nő ke­rült az utóbbi években ve­zető munkakörbe, mint ko­rábban. Mindezekből azt a következtetést vonjuk le, hogy a megyei pártbizott­ság 1961. márciusi határo­zatának végrehajtása során a nők társadalmi megbe­csülése, szociális helyzetük és kereseti viszonyaik javí­tása területén figyelemre méltó eredmények születtek. Az eredmények között kü­lönösen fontos, hogy a köz­tudatban egyre nagyobb helyet kap az a felfogás, hogy a nők társadalmi megbecsülése, bevonása a termelésbe, szocialista tuda­tuk kialakítását segíti elő. Az eredmények elérésében jelentős szerepet játszott a szervezett nőmozgalom, s annak pártdrányításában tapasztalható előrelépés az elmúlt három év alatt. A szakszervezeti nőbizott­ságok például évenként na­pirendre tűzik a dolgozó nők helyzetének értékelé­sét. A nődolgozók bérhely­zetéről, a magasabb szak- képzettség utáni átsorolá­sokról az üzemi nőbizott­ságok rendszeresen jelen­tést adnak. A különböző akciók, ünnepségek szerve­zése mellett több fontos, a nődolgozókat érintő kérdés­sel foglalkoznak. Ahol szükséges, műszakcseréket kezdeményeznek, ha a gyermekbetegség, vagy tá­vollakás miatt az előnyö­sebb. Személy szerinti agi- tációt fejteinek ki a nők között a szakmai és általá­nos műveltség fejlesztése érdekében. A nőmozgalom munkájának fő területe to­vábbra is a falu, ahol szin­tén lemérhető az előrehala­dás. A termelőszövetkezeti nőbizottságok az elmúlt években segítették a terme­lési feladatok elvégzését és ezzel hozzájárultak a‘ ter­melőszövetkezetek gazdasá­gi és politikai megszilárdí­tásához is. A tsz-ekben mű­ködő nőbizottságok száma a következőképpen alakult: 1961-ben 199 tsz tag kö­zül 66-ban volt és 1964-ben 149 tsz közül 101-ben van nőbizottság. Ma már nőta- nácsaink nagyobb gondot fordítanak egyrészt a ta­nyán élő asszonyok és a háztartásban dolgozó nők közötti munkára és általá­ban a nők érdekvédelmi képviseletére. A megye va- lemennyi községében műkö­dik nőtanács. A nőtanácsok többsége a helyi feladatok­nak megfelelően munkater­vek alapján dolgozik. Javult a nőmozgalom választott testületéinek irányító tevé­kenysége, különösen sokat javult a nőtanácsok végre­hajtó bizottságainak mun­kája. A megyei nőtamács végre­hajtó bizottsága folyama­tosan beszámoltatja a já­rási, városi nőtanácsokat a végzett munkáról és hatá­rozatokban jelöli meg a tennivalókat. A nők között végzendő politikai munka Figyelembe véve a jelent­kező igényeket, a megyei nőtanács végrehajtó bizott­sága mellett egy pedagógiai és egy jogügyi bizottság lé­tesült. A járásokban és vá­rosokban csak pedagógiai bizottságokat szerveztek. A nőmozgalomban bekövetke­zett változások olyan alap­vető párthatározatok végre­hajtásának eredményeként születtek, mint a Politikai Bizottság 1957, április 13-i, valamint az 1964. november 3-i határozata a nőmozga­lom és a nők között vég­zendő politikai munka to­vább fejlesztésére. Ide so­roljuk a megyei pártbizott­ság 1961. márciusi határo­zatát is, amelynek végre­hajtása során a járási és városi pártbizottságok törőd­nek azzal, hogy a külön­böző szinten dolgozó nőta­nácsok. nőbizottságok mun­kája állandó és folyamatos legyen. A megyei pártbizottság határozata szerint minden városban, járásban és ez­után a községekben is a kommunisták megtárgyal­ták a nőmozgalom helyze­tét. s határozatokat hoztak a továbbá munkára. A ha­tározatok nyomán 1962-ben> fellendült a nőmozgalom és szorosabb munkakapcsolat alakult ki a pártbizottsá­gokkal és a pártszerveze­tekkel. örvendetes, hogy a nők gyorsan és rendkívül egészségesen reagálnak a párthatározatokra és azok végrehajtásában közremű­ködnek. A nők körében végzett munkában és' helyzetűit ja­vításában az elért eredmé­nyek ellenére is sok még a fogyatékosság és a hiba a nőmozgalom tevékenysé­gében. Az előrehaladást több tényező nehezíti, köz­te az az elvont vita, amely általában a női egyenjogú­ság érvem'esítése körül folyik. A női egyenjogúság helyes értelmezése sok vitás kérdést oldana meg. A női egyenjogúsággal kapcsolat­ban az a helyes felfogas, amikor nemcsak egyszerűen a nőknek vezető tisztségek­be történő kiválasztását vagy a társadalmi és köz­életbe statisztika szerint ki­mutatott arányát vesszük számításba, hanem azt sok­oldalúan értelmezzük — be­leértve azokat az állam- polgári jogokat is, amelye­ket szocialista társadalmi rendszerünk biztosít min­den állampolgár — közte a nők — számára is. Hogyan értelmezzük az egyenjogúságot ? Amikor tehát női egyenjogúságról beszélünk, és gyakorlatban is törek­szünk annak érvényesítésé­re, figyelembe kell venni a nők foglalkoztatottságá­nak lehetőségeit, szakkép­zettségüket, családi elfog­laltságukat, alkati felépíté­süket és a még mindig ta­pasztalható ellenállást a nők társadalmi megbecsülése terén. A jövőben figyelem­be kell venni mindezt a nők iskoláztatása és ter­melésbe történő bevonása­kor, s tudatosan irányítani kell őket mindenekelőtt a ke­reskedelembe, a mezőgaz­daságba, a különböző sízak- irányító munkaterületekre, a pedagógus pályára, az egészségügyi pályákra stb. Azoknak a nőknek, akiket egyelőre a termelésbe nem tudunk bevonni, mert egy­részt lehetőségeink korlá­tozottak, másrészt meg ők sem akarnak dolgozni, fel- adatkéht a család, a gyer­meknevelést kell elsősorban megjelölni. A nők helyzetének javu­lásában, társadalmi megbe­csülésükben elért eredmé­nyeink ellenére is tapasz­talható, hogy — bár nőtt a magasabb keresetű kategó­riákban dolgozó nők aránya — még mindig kevesen vannak olyanok, akik ma­gas bérkategóriába tartoz­nak. A nők kereseti ará­nyainak az eddiginél gyor­sabb ütemű javítását nehe­zíti az a tény is, hogy a munkára jelentkezők első­sorban a háztartásokból ke­rülnek ki, többségük szak­képzetlen. Ez nemcsak a kereseti viszonyaik gyor­sabb ütemű javítását nehe­zíti, hanem elhelyezésüket is. Különösen kévés a mun­kaalkalom a városokban. — 1961-től 1964. végéig a mun­kára jelentkezők többsége városi volt. Ezért nem sza­bad várni a városokban arra, hogy majd nagyértékű beruházások megvalósulá­sával a nőket is lehet fog­lalkoztatni, hanem a legkü­lönbözőbb és kevés költség­gel berendezhető műhelyek létesítésével — gyorsabban, mint eddig, munkaalkalmat kell teremetenl számukra. A gyermek az anya gondja Sok még a tennivaló a szociális létesítmények épí­tése terén is. Az asszonyok­nak és a nőknek a munká­ba való bevonása sokszor azon is múlik, hogy el tud­ják-e helyezni gyermekü­ket bölcsődébe, napközi otthonba vagy óvodába. 1964-ben például Szolnokon a bölcsődékbe jelentkező 630 gyermek közül csak 285 kapott helyet. Jászberény­ben, Mezőtúron, Karcagon jóval 100 felett van az olyan gyermekek száma, — akiket bölcsődékbe kellene elhelyezni. Nincs megoldva a kereskedelemben és a többműszakban dolgozó nők gyermekeinek a felügyelete sem. Sok tennivaló van még a nőknek a vezetői munka­körbe való beállítása során is. A tanácsok végrehajó bizottságainak vezetői kö­zött mindössze 22 nő van. akik főleg községi szinten töltenek be vezetői munka­kört. Kevés a nő a pártmunká­sok között, és egyetlen tsz elnöknő van a megyében. A pedagógusok 65 százalé­ka nő. Az általános igazga­tóknak mégis csak 12,6 szá­zaléka a nő. Még rosszabb ez az arány a középiskolai igazgatókat tekintve, A városhoz hasonlóan a falun jelentkező gondok is nagyon összetettek. — Szembetűnő, hogy jó terme­lőszövetkezeteink nagy ré­szébe nem vesznek fel nő­ket tagként, • noha a jelent­kezők száma emelkedik, — vagy ha vesznek is fel, ak­kor különböző követelmé­nyeket állítanak a felvétel­re jelentkező nők elé. Ilyen felfogás mellett a termelő- szövetkezetek tagságának megfiatalításáról szó sem lehet. A jelentkező nők túl­nyomó többsége ugyanis fiatal, vagy középkorú. Ezért a termelőszövetke­zetbe jelentkező asszonyo­kat fel kell venni tagként! A termelőszövetkezeti veze­tőségek gondolkodjanak el, hogyan teremthetnek mun­kaalkalmat számukra. Való­színű, hogy ez a közös gaz­daságok egy részében a gazdálkodás strukturális módosítását is igényli. A nők felvételével kapcsola­tos elzárkózás helyett sok­kal helyesebb, ha a jó meg­oldásokon törik a fejüket a termelőszövetkezeti vezetők és a pártszervezetek. Ugyan­akkor az is igaz, hogy a gyengén gazdálkodó szövet­kezetekbe viszont a nők nem akarnak belépni, ezért körükben felvilágosító mun­kát kell kifejteni. A nőmozgalom és a szakszervezet nevelőmunkája A nőmozgalom fejlődését nehezítik még azok a fo­gyatékosságok és hibák is, amelyek a nőtanácsok szer­vező, nevelőmunkájában ta­pasztalhatók. A nőmozga­lom vezető testületéinek a nők körében végzett szerve­ző, eszmei politikai nevelő­munkája, a nők nem min­den rétegében volt hatásos, így például a tanyán élők és az értelmiségi pályákon működő nők között sem. Ez abból adódik, hogy az álta­lános és politikai felké­szültség tekintetében né­hány nőtanács végrehajtó bizottsága elmaradt a fej­lődésben. Sok az olyan asz- szony, akiket idős koruk miatt a területi munka szervezésével megbízni már nem lehet. Egyeseket a szalo­nnái, vagy más irányító munkájuk, társadalmi el­foglaltságuk gátol abban, (.Folytatás az 5. oldalam'

Next

/
Oldalképek
Tartalom