Szolnok Megyei Néplap, 1965. március (16. évfolyam, 51-76. szám)

1965-03-26 / 72. szám

1666 március 26. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 /ól telelt a vadállomány NÉGYSZÁZ VAGON BŰZA ÉLŐ VADÉRT — TŰ­ZÖK VADÁSZAT A NAGYKUNSÁGON — MÉRGE­ZETT TOJÁSSAL CSALJAK TŐRBE A RAGADO­ZÓKAT Tovább, a busz évhez Ünnepi taggyűlés a jászberényi hűtőgépgyárban Alig hiszem, hogy maradt volna még nyíló csere­pes virág az, egész gyártelepen. Mindet behordták a nagy ebédlőbe, hogy szépen, ízlésesen feldíszítsék az ünnepi taggyűlésre. Ide várták a Hűtőgépgyár nyolc pártalapszervezetének minden tagját és az ünnepi szó­nokot, Bartucz Istvánt, az MSZMP Központi Bizottsá­ga ipari osztályának munkatársát. Tóth Antal, az üze­mi pártbizottság titkárának helyettese üdvözölte őt, s a taggyűlés minden résztvevőjét, majd Bartucz elvtárs mondta el ünnepi beszédét. Szolnok megye az alföl­di tájegységek között a je­lentős vadállománnyal ren­delkezők közé tartozik, — Különösen apróvadban gaz­dag megyénk. Erre vall, hogy 35 vadásztársaság ezeregyszáz puskás embe­re talál szórakozást a téli időszakban és bőségesen vadat. Az abádszalóki Nimród nevet viselő egye­sületi a légjobb, de a többi is megközelíti ered­ményeiket. Az. idei tél ugyan nem tartozik a legsikerültebb vadászati idények sorába, Nem a vadakon- és nem a vadászokon múlott, hanem az állati megbete­gedések zavarták meg a programot. Am még így is 17 ezer élőnyulat, 5 ezer élőfácánt és 5 ezer élőfog­lyot értékesítettek a Szol­nok megyei vadászok. Va­lamennyit a MAVAD jut­tatta külföldre, s három és félmillió forint értékű valutát szereztek az ország­nak megyénk vadásztársu­latai. Nagy érték az élő­vad. Egy élőnyúl két má­zsa búzával egyenlő világ­piaci áron. A vadász szórakozást azért még mindig a pus­kás és nem a hálós vadász­sport jelenti. Nos, nem panaszkodhattak megyénk puskásai. Tizenhétezer nyu- lat kaptak puskavégre, és 18 ezer fácánt Ami ritka­ság számba ment eddig, e télen már nagyon dívott az őZ-vadászát. Az őzállo­mányból 277-et ejtettek el. Szenzáció számba megy, hogy Szolnokhoz közel két vaddisznó is puskacsőre akadt. A vaddisznó nagyon rit­ka vendég erre. A két ki­lőtt vaddisznó különleges­ségét az egyiknek remek trófeája még külön is ki­emeli. A vadászok bíznak benne, hogy a jövőben is portyázhatnak disznólesen, mert úgy hírlik, két konda megtelepedett a megyében. Különben az e télen kilőtt vadak 100 ezer kilogramm húsmennyiséget adtak. ■— Ennyivel segítették a köz­ellátást a Szolnok megyei vadászok, s juttattak belő­le ismerőseiknek, rokonaik­nak, maguknak; Az enyhe tél kedvezett a vadaknak Ezért a szokottnál na­gyobb az őzek agancsfejlő­dése. Szakemberek szerint 106 grammal nagyobb sú­lyú agancsot adnak az idén. Ami nem lényegte­len, hiszen áprilistól kezdő­dően külföldi vadászokat várunk szűkebb pátriánk­ba. Már a jövő hónapban megérkeznek a franciák és az olaszok, hogy Kisújszál­láson, Mezőtúron és Be- senyszögön túzokot hajszol­janak. Ezen a tavaszon 13 túzok van puskavégre sEánva. Az őzbakokat viszont a németeknek szánják. Má­justól kezdve száz őzbak „várakozik” német puská­sokra megyénkben. Meg­kezdődött a vadszámlálás is és április elejére a me­gye vadőrei felmérik a vadállományt. Pillanatnyi- Ing megbízható számokat senki sem tudna mondani, de az bizonyos, hogy tői elhullás az időjárás miatt nem igen volt Sőt, a va­dásztársaságok takarmány- készletének jórésze megma­radt Hiszen csak a leghi­degebb egy-két napon kel­lett etetni a vadakat: A hó nélküli tél viszont mt sasa tette lehetővé, hogy a ragadozókat irtsák, így most más módszerek­hez folyamodnak a vadász­társaságok. Tőrbecsalják a szarkákat és a szürke varjakat. Mér­gezett tojásokat raknak ki különböző helyekre és az azt dézsmáló ragadozók el­Megtudtam, hogy a múlt héten rátekintett Fortuna, a szerencse istenasszonya. Ép­pen ezért kerestem fel, meg azért, mert azt is tud­tam róla, hogy hetenként megveszi az „az ahetit”, s ötször két átlós vonallal át­húzza, s ba nem is idege­sen, de várja a pénteket. Arról akartam kifaggatni: milyen a módszere, temati­kus — ugyanazokkal a szá­mokkal játszik —, matema­tikus — variálja a számo­kat —, szerencséjére bízza —, ahogy eszébe jut, úgy húzza át —, vagy valami más, eddig nem ismert mó­dot használ. Lakásának szo­bájában fogadott, a köny­vespolc előtt, kedvesen tes­sékelve ültetett le. M*n t annyi kollégám, én is fel­tettem az első sablonmen­tes kérdést: — Hogyan sikerült meg­ütnie a szerencsét? Kerek arcát elöntötte o mosoly, megveregette válta­mat, s úgy válaszolt: — Nem volt könnyű... Három éve játszom, min­den héten rendszeresen, — Hány szelvénnyel? — csaptam rá, ezzel az egé­szen újszerű kérdéssel. — Egyszerre öt szelvény­nyel — majd szünetet ki­hullanak tőle. Természete­sen a vadőrök is vigyáznak egész éven át a kisva- dakra. A megyei tanács mező- gazdasági osztályán felhív­ták a vadászok figyelmét, hogy a pocok irtásánál le­hetőleg vegyenek részt és ügyeljenek a szakszerűség­re. A szakszerűtlenül el­helyezett pocok mérget ugyanis a fácán és a' fo­goly is felszedheti és nagy kár keletkezhet pusztulá­sukkal. tott. — Három év alatt át­lagosan 156 héten 780 eset­ben drukkoltam, hátha... S most, igen... most látom, megérte! — Milyen módszerrel ját­szik? — tettem fel puhato­lózva a kérdést, amiért fel­kerestem. Rám függesztette tekinte­tét, amelyben a kitartó em­ber fátyolossága, s az öröm apró szikrácskái kevered­tek. — Faggat? — kérdezte bánatosan — ...Rendben van — sóhajtott —, elmon­dom, tanuljon belőle, hi­szen a szerencse nem ön­célú dolog... Ötször öt az huszonöt. Mind a huszonöt számot megszorzom a fele­ségem és a saját születési évemmel, elosztom a sógor­nőm házasságkötésének dá­tumával, majd négyzetgyö­köt vonok belőle. A mara­dékot köbre emelem, s a kapott számjegyet elosztom huszonöttel, majd öttel. Az így kijött egy és kétjegyű számokat írom be a szelvé­nyembe. Ugye, nem ördön- gős dolog? Igen, azaz nem — vála­szoltam, bár a fejemben a sok matematikai jel megle­hetősen nagy káoszt terem­tett. Húsz éves most a magyar nép igazi hazája — hang­zott az emlékezés. — Nagy út volt ez idáig. A háború okozta mérhetetlen károk felett kérdeztük magunktól: lesz erőnk újjáépíteni, fel­építeni ezt az országot? És még fel sem száradtak a háború okozta könnyek, mi­kor már mi kommunisták tudtuk, igazi szabadságot hozott nekünk a szovjet nép felszabadító harca, s most építhetünk mi magunknak igazán szép hazát. Segítőnk, támaszunk volt a szovjet hadsereg, a szov­jet nép a felszabadulás után — most, szabadságunk 20. évfordulója közeledtén meghajtjuk az emlékezés, a kegyelet zászlóit a szovjet hősök, s a hősök emléke előtt is. A magyar nép legjobb fiai is küzdöttek azért, hogy béke, építés legyen ebben az országban. Az örökség, amit kaptunk, iszonyatos volt. A háború előtti nem­zeti vagyonunk 40 százalé­kát elvesztettük. A romok eltakarítása, az újjáépítés, s az ország azóta is tartó sza­kadatlan építése a munkás- osztály, a dolgozó nép újabb honfoglalása, igazi honfoglalása volt. Szólt az ünnepi előadó mai életünk demokratizmu­sáról, mai és távolabbi cél­jainkról is, majd így foly­tatta: két évtizedről adunk most számot, de mindenki tudja, hogy ez a két évtized évszázadokkal ér fel, évszá­zadokkal vitte előre sok­mindenben országunkat. Né­pünket pedig kultúrát szom­jazó és kulturált, művelt néppé nevelte. Ha a húsz éven át, a ro­mokból felemelkedni volt erőnk, hogy ne volna most tovább építeni a már meg­lévő alapokra a szocializ­must? Mindig volt, ezuTán is mindig lesz munkánk. S a munka közben gondok is. Együtt, párttagok és párton- kívüliek mindig megtalál­juk azonban a helyes utat, a megoldáshoz. — Most már csak arra szeretnék választ kapni — tettem fel az egyáltalán nem szokványos kérdést — mit vásárol a nyereményen? — Takarékos ember va­gyok — mondta, s közben az asztalon fekvő fekeiés csészékbe Bambis üvegből, házilag készített málnaször­pöt öntött. — Tizenhat fo­rint hetven fillérért taka­rékbetétkönyvet váltok, a fennmaradt háromharmin­cért pedig... na, mit gon­dol, mit veszek? Látva, hogy úgy sincs akkora fantáziám, amivel kitalálnám, gyorsan hozzá­tette: — Hármat találhat. — Egy doboz Munkás ci­garettát és egy gyufát — kockáztattam meg. — Nem! — Sörbontót. — Nem! — Talán — próbálkoztam meg harmadszorra — csők nem?... — De igen, igen, lottót veszek. Koccintottunk, sok sze­rencsét kívántam a boldog kéttalálatosnak, s búcsúzni Icészülődtem. Pótolva a mu­lasztást, keményen megszo­rítottam a kezét, ö a sze­membe nézett, s csak any- nyit mondott: — Máskor is legyen sze­rencsém! Gémes Gábor Befejezésül az üzem dol­gozóinak mondott köszöne­tét Bartucz elvtárs az 1964- ben végzett jó munkáért. Az ünnepi beszéd után került sor a taggyűlés leg­szebb eseményére: Bartucz elvtárs az üzem harmincöt dolgozójának — akik húsz évvel ezelőtt léptek a párt­ba — emléklapokat nyúj­tott át. Ám a gépek árát egyelő­re nem forintban rögzítet­ték, hanem a jelenlegi for­galmi értékben állapodtak meg. Figyelembe vették a járművek, munkaeszközök elhasználódottságát, s a for­galmi érték 30—40 százalé­kában születtek megállapo­dások. A közös gazdaságok tehát viszonylag olcsón ju­tottak állóeszközökhöz. Most újabb 11 termelő- szövetkezet gépesítette gaz­daságát. Együttesen 16 Ze- tor, 14 MTZ, 4 DT—54-es, 3 U—28-as és 3 G—35-ös vontató került a tsz-ek tu­lajdonába. Természetesen a hozzájuk tartozó munkagé­pekkel, ekékkel, tárcsákkal, kultivátorokkal, fogasokkal és egyéb eszközökkel együtt. A mezőgazdasági gépeket két lépcsőben adják át. Jú­nius elején következnek a nyári betakarításhoz és a talaj munkához szükséges eszközök. Ekkor 12 DT—54- es, 15 G—35-ös, 3 U—28-as traktort, 8 silókombájnt, 4 Egy fiatalemberről szeret­nék írni, neve ifj. Orosz Jó­zsef, a karcagi Lenin Tsz traktorosa, akit munkahe­lyén kötelességtudó, szor­galmas embernek ismernek. Nemrég nősült, a berek­fürdői Szekrényesi Erzsikét vette el, aki a Béke Tsz csibenevelője, s tavaly 700 munkaegységet ért el. Mi, az ismerőseik valamennyien úgy gondoljuk, hogy Jóska barátunk jó élettársat ta­lált benne. Fiatal feleségé­nek az ifjú traktoros, aki nagyön jó kézügyességgel rendelkezik, nem minden­napi ajándékkal kedveske­dett. Elkészítette a lány szüleinek házát — kicsiny modellben. Mégpedig úgy, hogy az a legapróbb részle­tekig megegyezik az erede­tivel, még villany is ég a Az időjárás kedvező, ha­ladéktalanul hozzá kell látni a tavaszi vetőmagvak csávázásához és vetéséhez. Csávázatlan magot ne ves­sünk, mert az terméskiesés­hez vezet. A csávázás vé­delmet nyújt az üszög be­tegségek ellen és vissza­szorítja az üszögfertőzés el­terjedését. A higanyos sze­rekkel csávázott vetőmag ellenáll az árpa fedettüszög, a porüszög, a zab porüszöa spóráinak. Az okleveleket Grundtner János köszönte meg, majd az úttörők, a kiszesek ne­vében Kocsis Károly húsz éves fiatal köszöntötte a taggyűlés résztvevőit. Tóth Antal elvtárs az ün­nepi taggyűlést bezáró be­szédében így szólt: Ez a húsz év sem volt könnyű, minden eredményünkért igazán megküzdöttünk. A jövőben is erre van szük­ség. A párttagok és a pár- tonkívüliek együttes küz­delmére ahhoz, hogy a húsz év eredményeihez méltóan teljesítsük újabb és újabb feladatainkat. Ez a mai, március 24.-i taggyűlés pe­dig valamennyiünknek ked­ves emlék marad. orkánt és 35 cséplőgépet adnak át szövetkezeti tulaj­donba, Az aratógépek és a kombájnok továbbra is a javítóóllomás tulajdonában maradnak, s kiszolgálják velük a termelőszövetkeze­teket. Ponyolcai Bálint főagro- nómustól megtudtuk, hogy Törökszentmiklós városban és a járásban ezután is ma­radnak részben gépesített szövetkezetek. A gyengén gazdálkodó tiszabői Petőfi Tsz nem kapott gépeket, a fegyvemeki Aranykalász Tsz-nek pedig nem kellet­tek. Rajtuk kívül Török­szentmiklós város 7 közös gazdaságát továbbra is a javítóállomás szolgálja ki: Ezek területe a 30 ezer hiú­dat is meghaladja: A közös gazdaságok jót­állással vették át a gépeket. Azok működéséért a javító­állomás egy hónapos garan­ciát vállalt. — m. 1. — parányi szobában, a virá­goskertet pedig — igen íz­léses megoldással — most készíti. De nem egyszerű, gyerekes faricskálás ez, ha­nem értékes munka, mely­ben mindenki gyönyörkö­dik. Ifj. Orosz József most 26 esztendős. Abban a korban van, amikor az emberben elevenen él az alkotás vá­gya, s munkájának eredmé­nyében az alkotó örömét le­li. Talán érdemes lenne ér­zékére, tehetségére felfi­gyelni, s módot adni neki arra, hogy képességeit fej­lessze, esetleg a későbbiek során ezen a téren tevé­kenykedhessen. Talán akad valaki, aki felfigyel rá, éa segít neki ebben. Vadai József Berekfürdő Az abádszalóki Lenin, a szolnoki Vörösmező és Le­nin Termelőszövetkezetben a növényvédő állomás csá­vázó gépei a közelmúlt na­pokban munkához láttak. Az állomás dolgozói — igény szerint — a termelő­szövetkezetekben nagytelje­sítményű gépeikkel elvég­zik a vetőmagvak csávázá- sát. Csizmadia László Szolnok megyei Növény­védő ÁUomáf B. L. Tavaly, március elején, még nem érkezett szovjet vasérc vízi úton Dunaújvárosba: az időjárás ugyanis igen nagy mértékben akadályozta a dunai hajózást. Az idén a havazások és fagyos éjszakák ellenére már folyamatos volt a szovjet szállítás a Dunán. Az aidunai Réni kikötőjéből egymásután indultak el felfelé a szovjet uszály-konvojok értékes szállítmá­nyukkal. Az idén március 4-én, már a századik szov­jet uszályból kezdték meg a kirakást Dunaújváros kikö­tő jébeiw Ebben az időpontban 87 ezer tonna nélkülözhetetlen szovjet vasérc került a dunaújvárosi nagy kombinát­ba és a szállítás mind erőteljesebb ütemben folyik. Képűnkön: Az uszályokból vasúti kocsikba kerül az érc. A SZERENCSEMALAC Látogatás egy lottónyertesnél B. E. Gépkiárusítás T ÖRÖKSZENTMIKLÓSON Három napos „vásárt” rendeztek a Törökszent­miklósi Gépjavító Állomáson. Nem nehéz a következ­tetés az állami tulajdonban lévő erő- és munkagépek cseréltek gazdát. Te* mclősz övetkezeti elnökök és gép­csoport vezetők mustrálgatták a gépeket, s alkudoztak a javítóállomás igazgatójával, főmérnökéveL Az ügyeskezű traktoros Most se kerüljön csávázatlan mag a földbe

Next

/
Oldalképek
Tartalom