Szolnok Megyei Néplap, 1965. március (16. évfolyam, 51-76. szám)

1965-03-25 / 71. szám

1WB, március 25, SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Ónálló, felelős vezetők minden munka poszton Tovább bővül a szolnoki Vosztok úti új városnegyed. Távirányító berendezéssel szerelik fel az országos földgáz-hálózatot Szerencsés fiatalok Ä Magyar Sajtó Házában házi ünnepségen a Magyar Újságírók Szövetségének képviseletében Rejtő Lász­ló adta át a „szerencse’? tárgysorsjáték főnyeremé­nyeinek beváltására jogo­sító utalványokat. A sze­rencse ezúttal a fiatalok­nak kedvezett. A kétszo­bás, garázzsal ellátott és személygépkocsival meg­toldott családi házat Ka­rasz István agronómus és Rácz Mária nyerte. A há­zat Üllés községben, az agronómus lakhelyén épít­teti fel a MUOSZ; A sor­solásnak talán a legfiata­labb nyertese Ács István tanuló, aki 60 000 forint ér­tékű hétvégi házra jogosító utalványt vett át. Lukács István, a Trabant személy- gépkocsi és Székely József, a 10 napos Fekete-tengeri utazás nyertese ugyancsak fiatalember A franciaor­szági körutazást viszont Szabó Imre 11 gyermekes lovászi lakos nyerte. — A Danúvia motorkerékpár tu­lajdonossá nem jelentke­zett. A kisorsolt több mint öt és félezer nyeremény közül mintegy háromezer- ötszázat már átvettek a nyertesek. A sorsjáték nye­reményeit április 30-ig le­het átvenni a Magyar Új­ságírók Qszágos Szövetsé­gében, Falun töltöttem az idei tavasz első vasárnapját, a tiszafüredi járás háromez­res lélekszámú községében, Tiszaburán. Sőt, már a szombat estét is ott csatan­goltam el; Szándékosan; Érdekeit, hogyan telik el egy ünnep a mai faluban: Nos, előre megmondom... Illetve mégis majd a vé­gén. De egyelőre még szom­bat este van, s egy ünnep­ségről jövet kószálok a Ti- sza-parton. Koccintani vol­tam az imént. Vizsgázott a burai esti tagozat. A hete­dik és a nyolcadik osztály megszerzése feletti _ öröm­mel várta haza a fiát Szol­nokról Füleki Miklósné, s indult megünnepelni Ba- ráth Sándor normás, Simon Sanyi KISZ-titkár és Kele­men, a gépesítési brigád­vezető. Többségük nem fiatal­ember, s hát a siker ennél íogva többszörösét éri. Raí- fai Gyula iskolaigazgató, fe­lesége és Szabó László ta­nárkollégája társaságában ugyanide tartott. A szövet­kezet székházában burai nedűből hörpölünk a vizs­gázók és a vizsgáztatók egészségére. fe volt a délután ese­Az országos földgáztávve­zetéki rendszert már erede­tileg úgy tervezték, hogy távirányítással szállíthassa majd a földgázt. Az évek­kel ezelőtt elsőként elké­szült Hajdúszoboszló—Ózd szakaszon annakidején a csövekkel együtt le is fek­tették a távirányításhoz szükséges kábeleket, a tele­mechanikai berendezéseket azonban mindmáig nem sze­relték fel, mert a vezetékre kapcsolt kevés fogyasztót egyelőre anélkül is gyorsan és biztonságosan ki tudják szolgálni. A következő idő­szakban azonban, amikor mind több fogyasztót kap­csolnak majd rá a vezeték­re, ez a felügyeleti rend­szer már nem lenne gazda­ságos, sem pedig eléggé biz­tonságos. Ezért, az idén, a negyedik negyedévben meg­kezdik a borsodi vezeték távirányító berendezésének felszerelését. Később, amint a többi országrészekben is ménye. Illetve még délben az történt, hogy Szabó Já­nos traktoros, a Kunhegye­st Gépállomás dolgozója, miután felöntött a gara-ra. DT gépével ..felszántotta” a község néhány utcáját. Ez szenzációnak számított, sokan kiálltak nézni a trak­toros ügyködését. Ez tör­tént délben. Este pedig jóformán sem­mi. Nyolc órakor indultam el felderíteni a tiszabu-ni szombateste vonásait. Kísé­rőm is akadt, egy Szolno­kon dolgozó járműjavítós villanyszerelő fiatalember. Televíziót szerettünk volna nézni. Elméletileg a falu­ban három helyen lehetne tévézni. (Sokkal több ké­szülék nem Is igen van még Tiszaburán' Az első a mű­velődési ház. a hajdani volt uraság faluszéli kastélya. Zárva. És a szövetkezeti szék­házban hasonlóan járunk. Pedig a kapuban több fia­tal és néhány asszony is ar­ra várna, hátha kinyitják a televíziót. De nem. S így a várakozók szétoszlanak, elmennek haza. Mi még szívósabbak vagyunk. Elsé­tálunk a harmadik lehető­séget felkutatni, a pártháx­kiépülnek a tervezett veze- tókágak, az egész országos földgázhálózatra kiterjesz­tik a távirányítást. A távirányítás központja Budapesten, az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt­nél lesz. A központ fődisz­pécsere az országos rend­szer távoli részein elhelye­zett aldiszpécser-állomások- kal áll majd összeköttetés­ben. A távirányítás a biz­tonságos üzemeltetésen kí­vül növeli a távvezetéki földgázszállítás gazdaságos­ságát. Nélküle ugyanis va­lamennyi leágazásnál, min­den fogyasztónál átadóállo- másd kezelőszemélyzetet kellene tartani. Ez három műszakban többszáz ember alkalmazását tenné szüksé­gessé. A telemechanikai rendszer segítségével a disz­pécser-központokból mind­össze néhány ember irá­nyítja majd az egész orszá­got behálózó földgázveze­ték-rendszert. (MTI) hoz megyünk. Ez is, mint az előbbiek. — Nincs itt semmi — ..íondja mérgesen újdonsült ismeretlen ismerősöm —, aki hazajön, az örül, ha pihenhet, aki meg itthon van, nincs hová lennie. — Bál? — kérdezem — bál nem szokott lenni. — De. Van minden más^ naponként. — Másnaponként? — Ja. Karácsony,, meg husvét másnapjain. — Ez­zel el is búcsúzik tőlem. A cukrászda nyolckor zár, de nem is olyan nagy baj Hatszemélyes Unipress házi kávéfőzőből adnak gyenge­minőségű fekete valamit. A kávéfőzés tudományát elsa­játítani nem igen adódik Bi­kalom, kevesen isznak itt kávét. Bort, pálinkát in­kább. Az egyetlen kifőzdés italbolt, azt hiszem, lebo­nyolít akkora forgalmat, min a többi üzlet együtte­sen. Most is népes. Aki befér, hallgatja Papp Ben­jámint, a kordélyozási fő­nököt. ő énekel a legszeb­ben Tiszaburán. Ezzel kész is a szombati eseményleltár majdnem. Hacsak két névnapot nem veszek még hozzá. Az egyi­Az MSZMP Központi Bizottságának december 10-i határozata után sokat tör­tük a fejünket, hogyan jár­hatnánk el legjobban, a mindannyiunk hasznát szol­gáló határozat végrehajtá­ket a falu orvosa tartotta, Tiszaroffról és Abádszalók- ról is ide verbuvála a kör­nyék diplomásait. A másik névünnepre Baráth Sándo- rékhoz rokonok, falu- és szövetkezetbeli munkatár­sak jöttek köszönteni. De még mielőtt a tudva­lévőén korán nyugvó vere­bek első álmára sor kerül­hetne, teljes csendesség, a megszokott kihaltság borul a falura. Vége a szombat estének. Igaz, másnap ko­rán ébred Tiszabura. Vasárnap reggel 6 órakor már pörköl a szövetkezet teherautója cigányokkal megrakottan. Mennek trá­gyát viliázni. Munkabéren felül még egy liter bort is ígért a vezetőség, s így le­hetett embert szerezni. A posta nyolc órakor nyit, odasietek Népszabad­ságot, Néplapot vásárolni. — Népszabadságom nincs — válaszol a postamester- nőt helyettesítő férfi. Majd kezembe nyomja a Néplap vasárnapi példányának fe­lét. — És a másik része? Meglepi, hogy még az is hozzátartozik, hogy már ti- zer ’-ét oldalas ünnepenként a lap. Még a délelőtt folya­mán esik meg a nap legnagyobb szenzációja. Felavatják a kocsmaud­varon a kuglipályát. Más híján ez Itt a népsport. Avatatlan bajnoka is van, Hubai István a legjobb dó­sában. Az első, amit tet­tünk, a politikai intézke­dési tervünk elkészítése volt. Ebben foglaltuk össze legfontosabb tennivalóinkat. Mindenekelőtt bó. Tekintély a községben. Tudja is. í — Egy Tichy az focizik, egy Hubai az kuglizik. A dobópályán ott emelge­ti a golyót Bukus Károly, a Lenin Termelőszövetkezet új elnöke. A teke különben nem rossz szórakozás, sok a viccelődés, évelődés, a de­rűs beszélgetés, játszás közben. Csak az a baj, hogy más nem nagyon van. Pontosabban még tarta­nak klubdélutánt a műve­lődési házban. Az igazgató elmondása szerint a jelen­legi időszak kivételével — mindig megtartották a va­sárnapi klubdélutánt. Ezen havonként egyszer szellemi vetélkedőket, máskor le­mezjátszóra táncolást ren­deznek. S van évente két alkalommal színi előadás a községi színjátszók produk­ciójában. Körülbelül ennyi van. És mennyi minden nincs? Ha­jai. Beszélgettem olyan fiatal­emberrel, aki otthagyta a falut. Legfőképpen azért. — Mert itt nem lehet csörögni. Csörgéssel helyettesítette a tánc fogalmát, de ebbe most ne akadjunk bele. Az értelmét vegyük: a tánc hiánva miatt ment el dol­gozni Buráról. Burán nincs tánczenkar, — Tiszaroffról szoktak hívni nagyritkán, vagyis a bálokra. A tánc felügyelet alatt történik, s a direktor azt vallja: — Én megszoktam szólí­kell. Most a heti kötelező munkanapok számát ennek ismeretében határoztuk meg. Az anyag- takarékosságról is sok esetben — taggyűlé­sen, vezetőségi ülésen, kn- sebb-nagyobb csoportos be­szélgetéseken — tanakod­tunk. Kiderült, hogy szánté mindannyian látjuk, milyen sok fogyóeszközt haszná­lunk fel feleslegesen is. A kötőféktől a gyökérkeféig sok mindenből elég lenne kevesebb, ha azt tényleg úgy is akarnánk. Ezért intézkedett már több mindenről a gazdaság- vezetés. Most például a szőlőpermetezéshez szüksé­ges rézgálicot egy helyen oldják fel és á megfelelően hígított permetlevet hord­ják szét a szőlőkbe. így megelőzzük, hogy „eldekáz- zák” a rézgálicot, ugyan­akkor egyenletes hatású a permetlé, stb. A hosszú tél után most jól esik kint járni a határ­ban. Szinte mindannyian nagy szorgalommal láttunk a tavaszi munkákhoz. — Zsombori Imréné tíz tagú női ifjúsági munkacsapata például két nap alatt 30 katasztrális hold szőlőre szórta ki a műtrágyát. Má­sok is szívesen, szorgalma­san dolgoznak mindenhol, ahol csak a földekre lehet menni és van ott munka. Dolgozunk, szorgoskodunk egy újabb, sikeres gazda­sági év reményében. Elmondta: Szepesi János, a tiszaugi Tiszagyöngye Tsz párttitkára tani a fiatalokat, ha nem ízlésesen járják. Ezen vitatkoztunk. Hiszen mi jogon diktálhatnánk mi az etikettet nyilvános köz­belépéssel? A négyszemköz­ti eszmecsere persze más, ha úgy gondoljuk a falusi fiatal nem tud választani. No, de ez a kisebbik baj. Nagyobbak vannak. — Az, hogy például Tiszaburán még soha fennállása alatt hivatásos színházi előadást nem tartottak. — Hivatásos művészek szólóban léptek már fel egvszer, két eszten­dővel ezelőtt. Az ilyen helyen szinte pótolhatatlan a műkedvelő színjátszás. Burán ennek hagyományai vannak. Kele­men Gyula, Vörös István régi „kellékei” a községi színpadnak. Most is elő­adásra készül a csoport: A Jegygyűrű a mellényzseb­ben című háromfelvonásos- sal. Végignéztem hétköznap este egy próbájukat. Fűtet- len, jéghideg teremben pró­báltak. Képesítés nélküli tanítók az ország majd min­den részéből és egy pár helybeli fiatal. Köztük a színpadon kitűnő érzékkel mozgó Vörös Zsiga. Csak hétköznap tudnak próbálni,- hét végén a tanítók haza­járnak. És hét végére kihal min­dig a kis Tisza-parti falu: Mint mostanra is. Ügy telik el itt a vasárnap, az ün­nepnap, olyan hétköznapia- san, nagyon eseménytelenül. Borzák Ls& TAVASZI VASARNAP TISZABURÁN a brigádvezetők önállóságának növelését szorgalmaztuk. Úgy mond­tuk ezt magunk között, hogy a forintot mindenki önmaga kapja, s lehetőleg a munkáért is így feleljen. Eddig naponta tartottunk eligazítást a brigádvezetők­nek arról, mit hogyan csi­náljanak. Utólag látjuk, hogy ezzel a módszerrel sokszor majdnem csak kül­dönc, futárszolgálatot tel­jesítettek, mert jobb hijján a vezetők intézkedéseit to­vábbították. Ne is mond­jam, hogy jobbéra ilyen volt a felelősségtudatuk is, hisz nem voltak önál­lóan gazdáj egy-egy munka megszervezésének. Ebből adódott egy má­sik mulasztásunk is. Az, hogy nem teremtettünk megfelelő lehetőségeket a kezdeményezésekre. — Nem volt eléggé ösztönző erre az eddigi irányítási mód­szerünk. A szervezés javítása mel­lett most újabb ösztönző eljárásokat is foganatosí­tunk azzal, hogy csak mi­nőségi munka után kaphat bárki is prémiumot. Erre is csak akkor számíthat azonban, ha a munkát a gazdasági terveinkben meg­szabott időre elvégzi. Különösen sokat foglal­koztatott bennünket a gé­pek és méginkább a gép­kezelők helyzete. Az erő­gépvezetők például eddig órabért kaptak nálunk. Így — bár többségük rendes, dolgos ember — csak az idő telesében volt igazán érdekelve. Az üzemanyag az alkatrész megtakarítás, a gépkarbantartás, a gyors szállítás már nem befolyá­solta fizetésüket. Most — hosszas viták után — ezek­nek a követelményeknek megfelelően dolgoztuk át díjazási feltételeiket. A munkafegyelemről is sokat tárgyaltunk az intézkedési terv készí­tése idején. Megállapítot­tuk, hogy már nem lehet nálunk a régi, a szövetke­zeti gazdálkodás kezdetén többször is tapasztalható, magyarán mondva munka­kerülésről beszélni. 1960. elején azonban túlságosan egyoldalú szigorral akar­tunk fegyelmet teremteni. Aztán egy későbbi közgyű­lés elfogadta ezt az elvet, hogy „ne büntessük olyan szigorúan magunkat egy- egy mulasztásért”. Ez volt az ellenhatása az előzetes nagy,' de mégsem elég ha­tásos szigornak. Mind a két szakaszban sok volt ugyanis a munká­ból való igazolatlan mu­lasztás. Most jutottunk el oda, hogy nemcsak kimond­tuk: meg kell szilárdítani a munkafegyelmet, hanem azt is megnéztük, miért voltak a mulasztások. Arra a kö­vetkeztetésre jutottunk, hogy ezeknek az elmara- dozásoknak egy része ért­hető. Nem hagyhatjuk ugyanis számításon kívül azt, hogy a szövetkezeti ta­goknak a háztáji gyümöl­csösüket, szőlőjüket is meg kell művelni. Arra is idő hazai forgalma az utóbbi négy évben csaknem négy­szeresére növekedett. Több palackozott bor kerül ex­portra is. Az idén a ter­vek szerint 440 000 hekto­liter bort töltenek literes, hétdecis üvegekbe, a ke­reskedelem és a vendéglá­tóipar azonban már hat­százezer hektoliternyi pa­lackozott bort igényelne. — Az idei mennyiséghez kö­rülbelül 55 millió palackra lenne szükség, s ennyivel a pincegazdaság nem rendel­kezik Az utánpótlásként rendelt 8.5 millióból az el­ső negyedévben egyetlen palackot sem kaptak. — A becslések szerint jónéhány millió palack hever ki­használatlanul a háztar­tásokban. Az így elfekvő palacmennyiség begyűjtése jelentősen enyhítené a hiányt. A palackozott borok

Next

/
Oldalképek
Tartalom