Szolnok Megyei Néplap, 1965. március (16. évfolyam, 51-76. szám)

1965-03-18 / 65. szám

1365. március 18. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP SSBS A barátság levelei £ Qy idős szovjet házas­pár közel két évtized után sem tudott belenyu­godni abba, hogy nem is­merik a sírt, amelyben a második világháborúban hősi halált halt fiuk, Szem- jonov kapitány pihen. A száluk Szolnokra vezettek. S a megbizonyosodásban a Rákóczi úti iskola úttörői segítettek. 1959 őszén még hiába, jöttek a fiuk sírját kereső öregek. Hamarosan azonban újból itt voltak, s a Rákóczi úti iskola úttörői elvezették őket fiuk sír­emlékéhez, a hősök temető­jébe. Ezer más gyermek között sem lehet felejteni az egyet­len fiút, aki olyan kedves, drága még holtan is a szü­lői szívnek. A szolnoki út­törők kedvessége, szeret sie azonban meghatotta a A mezőgazdász tanácsolj a n m f l « •• I» r • r hzaj- es koromfajos állatok takarmányozása A száj- és körömfájásba! megbetegedett állatok gyó gyulása és későbbi termelé­sük attól is függ, hogy be­tegségük idején milyen ta­karmányozásban részesül­nek. Az ilyen állatok eteté­sénél a fő gondot az okoz­za, hogy — a lábvégek és a tőgy megbetegedése mel­lett — a száj nyálkahártyá­ján borsó- és diónagyságú hólyagok keletkeznek, ame­lyeknek felfakadása után is nagyon érzékeny marad a száj. Emiatt áz állat nem szívesen eszik. Ezen az ál­lapoton a teljes gyógyulás befejezése előtt nem lehet gyökeresen változtatni, de megfelelő takarmányozás. sál mérsékelhető a beteg ál­latok leromlásai A gazdaságban fellelhető íegjobbminőségű, nagy táp- értékű és vitamindús takar­mányokat keli etetni: Ha ezekbői keveset fogyaszt is az állat — érthetően — több táplálóanyaghoz jut, mint a gyengébb minőségű takarmányokból; Arca is ügyelni kell. hogy az etetett 1 takarmány feltétlenül ízes, egészséges, puha legyen, vagyis olyan, ami nem sér­ti az állatok száját és nyel­vét. Ez elsősorban azt jelenti, hogy szénát, szalmát, kuko- ricaszárat ég különösen a nagyon „éles” töreket száj­éi körömfájós állatokkal nem szabad etetni. A gya­korolt gazdák jói tudják, hogy ezeket amúgysem szí­nesen fogyasztja él a be­teg jószág — tehát csak kárba veszne ez a később nagyon jól hasznosítható ta­karmány. Az abrakfélék közül mellőzni kell a da­rálás után_ síár érdes héj- részt tartalmazó árpát, ra- oot, drokot és egyes olaj­ipari melléktermékeket. Vi­szont jótékony hatású lehet a lédústakarmányok közül -* jóminőségű, egészséges ku­koricáséi láss és különösen a jói megtisztított takar­mány- és cukorrépa, de kis mennyiségben a nem rom­lott cukorgyári répaszelet etetése is. Az abrakfélék közül a hígra, „ivósra” zl- készített búzakorpával, vagy finomra őrölt kukoricadará­val, esetleg e kettő keveré­kével érdemes az állatokat kínálni. ízletessége és elő­nyös tápláióanyagtartalma miatt a melasz is jól fel­használható a száj. és kö­römfájós állatok takarmá­nyozásához: A ^ sertéseknél inkább a lábvégeken jelentkezik a betegség ég viszonylag rit­kábban mutatkoznak a száj­ban a már említett hólya­gok. Ha viszont a szájfájás is mutatkoznék a sertések között, akkor takarmányo­zásuk során ugyancsak a Nylon beton Beton, vasbeton, bambusz- beton. Nos, van már nylon- beton is. Szilárdsága 30- szorosan meghaladja a kö­zönséges beton szilárdságát. Ezenkívül igen rugalmas és hajlékony, ami a betonról nem mondható el. Mindez annak köszönhető, hogy a fémarmatúra helyett 2.5— 7.5 cm hosszú nylonrostokat ÍBHBsnáinak, puhább, ízletesebb, nagy energia- és vitamintartalmú takarmányok etetésére kell törekedni. A beteg állatok takarmá­nyozásánál alapelv legyen: naponta inkább többször, de egy-egy alkalommal csak keveset kapjanak enni. Az adag nagyságát — étvágyuk szemmeltartásával — ma­guk az állatok „határozzák meg”. Huzamosabb ideig ne maradjon előttük takar­mány, mert akkor azt csak otthagyják, összenyálazzá'.c. S mivel más állatokkal megetetni tilos, csak kárba veszne; A beteg, lázas állatok kívánják a folyadékot. Le­hetőség van arra, hogy — mivel egyébként sem kerül forgalomba — tejüket ma­guk a beteg tehenek fo­gyasszák el. Ily módon nemcsak folyadékhoz, ha­nem sok biológiailag érté­kes tápanyaghoz, továbbá vitaminokhoz és ásványi- anyagokhoz jutnak a le­gyengült állatok. Gondos­kodni kell a jószágok za­vartalan ivóvíz ellátásáról is. Itt két dolgot lényeges szetn előtt tartani: az ivó­víz semmi esetre sem le­gyen hideg és — az etetés­hez hasonlóan — naponta többször, de egyszerre csak kevés vizet adjanak a száj- ép körömfájós állatoknak: (F. K.) hzemjonov szülőket: az is­kola úttörőcsapata felvette a kapitány nevét. A barát­ság pedig tovább szövő­dött. A szülőváros, Kuli­nyin csaknem minden isko­lájába leveleznek már a szolnokiak. pásztor József né, az is- * kóla orosz-szakos ta­nára a levelezők legfőbb se­gítője, albumok sokaságát mutatja. Levelek* város­részletek fényképe Kali- nyinből, színes üdvözlőla­pok gondosan albumba rak­va. A másikban képek ue- ninről. A harmadikban ap­rócska levelek, ceruzás írá­sok, parányi kis rajzokkal, amelyeknek minden színe, minden vonása a barátság egy-egy szála. Kalinyin után újabb le­veleket vitt a posta a Rá­kóczi útról Moszkvába, ké­sőbb még több város felé. Az érkező levelekkel már szinte a fél világ érkezik. A közeli belga, csehszlovák, francia, jugoszláv, lengyzl, német, román, szovjet és a távoli amerikai indiai fiata­lok levelét izgatottan várja az iskola másfélszáz tanu­lója, több mint kétszáz kül­földi pajtásától. fx tthon pedig sokasodnak ** a messziről jött apró ajándékok. Parányi babó.k, apró dísztárgyak, gyermek­kéz faragta, rágta figurák, képeslapok, megfestett me­sealakok, zsebkendők, nyak­kendők és ki tudná felso­rolni, mi mindem ... Egy hősi halált halt if­jú katona sírja keresésével kezdődött, s a sír fölött szö­vődött ez a fél világot be­járó iskolás-levelezés. Az lett belőle, amiért Szemjo- nov kapitány 20 évvel ez­előtt ifjú életét áldozta: Barátság, amely minden földrész ifjúinak kedves, féltett érzése. 4 levelek százai között is egyet várnak most újból nagyon a szolnoki Rákóczi üti iskola úttörői. A Szemjonov szülőkét. Vá­laszt a meghívásra: Töltse­nek a körükben nagy nem­zeti ünnepünk, ápnilis 4 al­kalmával néhány napot. S most nagy a készülődés, hogy méltón fogadják azo­kat akik legdrágábbat, fiu­kat adták a mi igazi ünne­peinkért. CIKKÜNK NYOMÁN Á jászberényi tájlaboratórium nem csupán a Jászság ügye Nem. menthető azoknak a hibája, akik két év óta porosodni hagyják a fel­számolt gépállomás! kisla- bora tóriumok felszerelé­seit. Még akkor sem, ha az eszközöknek csak egy része használható. örvendetes jelenség el­lenben, hogy a Szolnok megyei termelőszövetkeze­tek mind nagyobb szám­ban tartanak igényt gaz­dálkodásuk tudományos megalapozásához szüksé­ges olyan vizsgálati ered­ményekre, amelyeket jól felszerelt laboratórium és megfelelő szakemberek nélkül kidolgozni nem le­het. Ezek a közelmúltban felszámolt, egymástól el­szigetelt kis laboratóriu­mok a követelményeknek helyzetükből adódóan nem tudtak és nem tudnának a jövőben sem megfelelni. Helyénvaló volt tehát fe1- számolásuk és nem helyes semmilyen formában az ezekhez hasonló lris labo­ratóriumok felállításának a gondolatával foglalkozni. — Nyilvánvaló, hogy a megye mezőgazdaságának összes talajtani és egyéb vizsgá­lati igényeit tájegységen­ként 2—3 laboratórium­mal csak lényegesen több kiadás, magasabb fenn­tartási költségek árán le­hetne megoldani. Szeretném felhívni az ezzel fáradozó, a helyes utat kereső érdekeltek fi­gyelmét, hogy a felszámolt kis laboratóriumok felsze­relésével ezt a problémát megoldani nem lehet. — Jelenleg porosodó felsze­relésük egy részét fel le­het és fel is kell használni, de ezek értékének több­szörösét kellene különböző felszerelési tárgyakra, mű­szerekre fordítani ahhoz, hogy a munkát egyátalán meg lehessen kezdeni. Ugyanezt a feladatot egy intézmény keretében keve­sebb beruházással, kisebb fenntartási költséggel, szak­szerűbben, termelékenyeb­ben lehet elvégezni. Sze­mélyes tapasztalataim in­dítanak elsősorban arra, hogy felhívjam a labora­tóriumok felállításának gondolatával foglalkozó ter­melőszövetkezeti vezetők figyelmét. Sok felesleges kiadás és elveszett idő igazolná a következő évek­ben ennek a legkevésbé sem korszerű megoldásnak a célszerűtlenségét. A vitára ösztönző cikk írója megemlíti az alesí- szigeti laboratóriumot, — amely az állami gazdasá­goknak nyújt segítséget feladataik megoldásához. Megjegyzem, hogy a megye területének egyhatod ré­szén működő állami gazda­ságok laboratóriuma mel­lett van még egy, a zöm­mel termelőszövetkezetek­ből álló öthatod rész igé­nyeinek kielégítése mellett az állami gazdaságoknak is dolgozó Országos Mező­gazdasági Minőségvizsgáló Intézet mezőtúri talajtani osztálya. Ez az osztály 1964-ben például 80 ezer holdon végzett a megye te­rületén talajjavítással, üzemi talajtérkép készítés­sel, szőlő- és gyümölcstele­pítéssel, öntözéssel, öntö­zővíz minősítésével kapcso­latos vizsgálatokat. Éven­te 20—25 ezer holdra ké­szít olyan részletes üzemi talajtérképet, amelyekhez a tápanyagellátottságra vo­natkozóan — az agronó- miailag jelentős egyéb ada- tök mellett — külön tér­képlapot készít. Igaz, hogy ez a 25 ezer holdas teljesítmény, ami­nél többet nyújtani a je­lenlegi feltételek és egyéb feladatok mellett az inté­zet nem tud, az 1965-re is bejelentett 100 ezer holdas igényhez képest kevésnek látszik. Ezenkívül vannak az OMMI-nak olyan osztá­lyai is, amelyek takarmány, műtrágya, szervestrágya vizsgálatával foglalkoznak. A termelőszövetkezetek és más illetékes megyei vezetőszervek türelmetlen­ségét a már adott lehető­ségek felhasználása, az igények gyorsabb, korsze­rű tudományos eredmé­nyekre alapozott kielégítése tekintetében teljesen indo­koltnak tartom. Noha nem lehet figyelmen kívül hagy­ni, hogy van két megfele­lő tapasztalatokkal rendel­kező intézmény a megyé­ben. Az új tájlaboratóriumokra számításba vehető költség és létszám igénynek csak egy részét kellene a jelen­leg használaton kívül lévő felszerelésekkel együtt a már meglévő intézmények egyikének rendelkezésére bocsátani. Ezzel gyorsab­ban, takarékosabban és jobban tudnánk nemcsak a jászsági termelőszövetke­zetek, de a megye egész mezőgazdaságának indokolt igényeinek megfelelni. Dr. Ferenc Kálmán Országos Mezőgazdasági Minőségvizsgáló Intézet mezőtúri talajtani osztályának vezetője Egy birkatenyésztő festőművész kiállítása Londonban A londoni Grosvonor Galériában nagy sikerrel mutatták be a 67 eszten­dős dél-franciaországi bir­katenyésztő, Paul Dufau festményeit Dufau, aki birkapásztorként kezdte pályafutását és feleségével és fiával mindmáig birka­tenyésztésből él, gyermek­kora óta kedvtelésből fes­teget, soha művészi okta­tásban nem részesült. Né­hány évvel ezelőtt Fleur Cowles amerikai írónő fe­dezte fel rendkívüli tehet­ségét. Londoni kiállítását és egyben a birka tenyésztő első külföldi utazását is Cowles asszony szervezte meg. ötven művét mutat­ják be az angol főváros­ban; nem csupán festmé­nyeket, hanem különleges szépségű domborműveket is, amiket saját találmányéi agyagfesték-keverékből ké­szít. Úc&Öd Bordács Albert köztiszte­letben álló nyugdíjas öcso- di, azt mesélte nekem. — Elsőnek 12 család ülte meg Öcsödöt, kérem. Szerinte a XIII. század­ban történt ez. Azóta két­szer elpusztult már a köz­ség, s ilyenformán éppen a harmadik helyen áll most. De a harmadik, a mostani település egyben megegye­zik elődeivel: mind a Körös partjára épült. Öcsöd nem létezne a Körös nélkül, s a Körös mivé lenne Öcsöd híján; Öcsöd a Körös gyermeke. Szülötte, neveltje és egy kissé eltartottja is. De Öcsöd a XX. század Ma­gyarországának falva is. Mennyire? íme: A fekete lobogó Gyászlobogót csattogtat a szél a Kossuth Tsz székhá­za felett. És sehol másutt a falu középületein. Eszerint a Kossuth saját halottjától búcsúzik. — Ki halt meg? — A Kovács-gyerek — Tagjuk volt? — Nem volt az. —' A szülei tsz-tagok? — Á. Még azok sem. Különös történet. A 21 *ves Kovács Ferenc sorsa " nőtt össze a szövetke­zettel, hogy mint talajja- vítós került oda dolgozni. Fiatalember volt, de nagyon egyedül érezte magát. A szövetkezet kiszesei maguk közé fogadták. Belépett még a szervezetükbe is. Éa olyan jól érezte magát ve­lük, hogy a munka befejez­tével hiába vonult el a ta­lajjavító _ vállalat, Kovács Feri továbbra is hűséges maradt a szövetkezeti KISZ szervezethez. Ragaszkodott hozzájuk, kapaszkodott beléjük. Egé­szen haláláig. A fiatal mun­kásembert az egész szövet­kezet — amelynek tagja sem volt, de melegében ré­szesült — gyászolta meg. Történész patrióták Régi históriák után ér­deklődtem a községi ta­nácsházán, amely környék­re szólóan kiemelkedően szép épület. Szikszai Péter, a tanácstitkár egy monográ­fiát tett elém. Géppel írták, házi kötésű példány. De igen szakszerűnek mondha­tó, részletes, megbízható forrásmunka. Szerzői még a község folklór anyagát is feldolgozták. írásos doku­mentációk és a szájhagyo­mány alapján munkálkod­tak, megjelölve kútfőiket. — Kik ezek a történé­szek?;— kérdezem megle­petten. — Á — tagadja a titkár —, dehogy történészek. Két tanács-dolgozónk, az Öze Kati és Rencsárné Kerekes Julika csinálta. ■ A két tanácsi tisztviselő érettségi után került a köz­ségházára. Ki tudja, milyen indítékból kifolyóan, neki kezdtek szülőfalujuk törté­nete megírásához. A szak­értelem hiányát pótolta a becsvágy, a belső fűtöttség. Azt mondja a titkár, leg­alább két évig szorgoskod­tak vele. Felhajszoltak min­den meglelhető írásos em­léket, kifaggatták a falu bölcseit, s egy igazán jól hasznosítható. napjainkig terjedő Öcsöd történetet tet­tek az asztalra: Csupán a szülőföld sze- retetétől vezéreltetve. •* Onajándék önmaguknak Tolnai Juliannát, a Sza­badság Termelőszövetkezet nőtanácsának titkárát hiá­ba kerestem egész nap. Jár­ta az utcákat, bekopogtatott társával az öcsödi. többnyi­re náddal fedett kis házi­kók kapuján. A nőnapi ajándékokat hordták szét. A Szabadság szövetkezeti gazdaság ötvenkilenc asz- szonyt és lányt jutalmazott meg a nőnapon. Kinek ha­risnya, kinek törülköző, másnak meg fejkendő, szal­véta, vagy zsebkendő ju­tott. Nem is az értéke a fő. hanem az, hogy a szövet­kezet megemlékezett .az isz- szonyokról. Gondolt az olyan idő9, magányos néni­kékre is, akiknek alig van valakijük. Nekik vitték az őket illető ajándékokat Tol­nai Juliannáéit. A szövetkezetben évek óta így szokás ez, A dolog első része igazán szép. Az viszont már senkinek nem jut eszébe, hogy a nőnapi ajándékokat a nők viszik el a nőknek? Zárás az akadémián Több községet bejártam a Tiszazugban. Szolnokon je­lölték meg, hogy ott talá­lok szövetkezeti akadémiá­kat. Kerestem is. Végre Öcsödön valóban úgy van, mint a megyeszékhelyen tudják, működik a tsz-aka- démia. Köszönhetően egy igen aktív fiatal lány, Nagy Júlia művelődési otthon ve­zetőnek, de elsősorban az öcsödi parasztemberek nagy érdeklődésének. Nyolc előadásból álló so­rozatot állítottak össze. Többnyire a faluban élő előadókra számítottak. Azt tapasztalták, a legnagyobb -skintélyük és vonzásuk ne­kik van. Ha a községben lakó értelmiségi tart elő­adást akár kisebb jelentő­ségű témáról is, száz ember ott tolong a kultúrházban; Nagyobb név. nagyobb té­ma, de idegen helyről már kisebb látogatottságnak ör­vend. A szövetkezeti akadémia előadásain állagban megje­lent hatvan ember. Nagy szó. Fémjelzi, hogy az öcsö- diek mennyire állítják a tudást, ismereteik bővülé­sét. Most készülnek a záró- előadásra. Bagolyvár a falu szélén A szántóföldek egyenesen község legszélső házainak tartanának, ha elébük nem állna a Bagolyvár, ahogy lakói nevezik. Az utcákból kiesőén, különállóan roska­tagságával is magára hívja figyelmét a település utolsó épülete, amelynek rangja mégis elsőszámú. Itt él és dolgozik Budai Gabriella, &« írónő. Csak nemrégen költöztek haza Budapestről, de Öcsöd legapróbbja is megmutatná, hol laknak. A falu büszke rá. S ő mégis társadalmi el­szigeteltségre panaszkodik: Megsértődtek írásai őszin­teségén. Biztosan lehet eb­ben valami. Ám azért dol­gozik, töretlen munkakedv­vel. * Öcsöd ilyen falu. Szépsé­gekben és rút vonásokban; győzelmekben és bukások­ban is bővelkedve, jő em­berekkel és rosszakkal is megáldva az Alföld köze­pén, a Kőrös partján. Borzát La*

Next

/
Oldalképek
Tartalom