Szolnok Megyei Néplap, 1965. március (16. évfolyam, 51-76. szám)

1965-03-14 / 62. szám

1965. március 14. A halhatatlanság lapjai A Volokalamszki országút szerzője. Alekszandr Becs és Úja Kopalin ismert szpvjet dokumentumfilm rendező másfél évi munka után befejezte A halhatat­lanság lapjai című filmjét, amely a polgárháború évei­nek, a szovjet nép hősi helytállásának állít emlé­ket. Kopalin rendező ér­dekes részleteket ismerte­tett a filmről, amelynek magyar vonatkozása is van: a Vörös Hadsereg ol­dalán küzdő külföldiek so­rában magyar arcokat is felvillant. köztük Zalka Mátéét. Érdekessége Kopa­lin és Beck munkájának, hogy az eseményeket nem időrendben eleveníti fel, — hanem arra törekszik, hogy az akkori idők atmoszférá­ját próbálja visszaadni. — Azóta felnőtt a har­madik nemzedék, —mond­ja Kopalin — és sok fiatal számára már-már mú’t idők legendás ködébe vész a polgárháború, az inter­venció, a fehérterror, a rombolás, az éhínség. Ezért elsősorban f fiataloknak ajánljuk filmünket. A filmben ismét láthat­ják a nézők a Vörös Had­sereg sok kiváló hadvezé­rének alakját: olyanokét is, akiknek nevét a személyi kultusz éveiben elhallgat­ták. így például a legendás hírű Frunze, Csapajev, Bu- gyonnij, Vorosilov mellett megemlékezik a film Blüherről, Tuhacsevszkij- ről, .lakiiTÓl, Jegorovról, Raszolnyikovról és mások­ról. A film hossza 2100 mé­ter, de elkészítéséhez mint­egy 800 ezer méter film­kockát kellett átnézni, — szovjet és külföldi archí­vumok anyagát. Tízezer métereket kellett levetíteni ahhoz, hogy néhány méter­nyi érdekes anyagra tegye­nek szert. így sikerült elő­ször kibányászni eredeti felvételeket a VIII. párt- kongresszusról, (külön ér­dekesség, hogy ezek a Kremlben készült felvéte­lek sorában a legelsők kö­zé tartoznak). Űj filmkoc­kákat találni Csapajevről és John Reed-ről, akinek a Nagy Októberi Szocialista Forradalomról szóló köny­vét (Tíz nap, amely meg­rengette a világot) a ma­gyar olvasóközönség is is­meri. A szovjet alkotóknak nagy segítséget jelentett az NDK, Csehszlovákia, Ma­gyarország, Lengyelország illetékeseinek közreműködé­se, francia és angol film­archívumok megértő együtt­működése. A szovjet városokban emellett nagyszámú fény­képet gyűjtöttek össze. — Ezek lehetővé teszik olyan események dokumentálását is. amelyekről annak Ide­jén nem készült filmfelvé­tel. Ezenkívül hat forgató­csoport egy éven át járta az országot, felvételeket készített a polgárháború egykori frontján, lefényké­pezte az emlékműveket, az események ma is élő rész­vevőit szemtanúit, vala­mint fennmaradt tárgyi emlékeit. Az emlékek ko­rabeli és ma is énekelt da­lokban ugyancsak élnek, ezért a film alkotói fel­használták ezeket a képek j zenei aláfestésére. A film- i he? L. Knipper írt zenét. I Honismereti mozgalom Első országos tanácsko­zásra készül az alig négy­éves — 1960-ban a Bács- Kiskun megyei Foktőn kezdeményezett — falu- krónikás mozgalom. — A honismereti mozgalommal kapcsolatban nemrég tar­tott budapesti konferencia SZOLNOK MEGYEI Könnyen, gyorsa oroszul ankét AZ M$ZBT*BÉN 17 A cím ne tévesszen meg senkit sem. Nem egy új orosz nyelvtanfolyamról van szó, hanem árról, hogy gyermekeink ezt á rendkívül fontos, az életben, utazásoknál, de egyetemi tanulmányok során és más alkalmakkor használt és használatos világnyelvet ho­gyan sajátítják el, Erről rendezett vitát az MSZBT, amelyen az általá­nos iskolai é9 középiskolai szakfelügyelők, nyelvtaná­rok vettek részt. A vitát Szurmay Ernő, a városi ta­nács vb elnökhelyettese — jómaga is nyelvtanár —ve­zette. Néhány érdekes és feltét­lenül megszívlelendő tanul­ság került napvilágra ezen az ankéton. Az első: még mindig nem ismerik egy­más munkáját megfelelően az általános és a középis­kolai orosz nyelvtanárok. Az általános iskolában nem készítik elő megfele­lően a tanulókat a középis­kola magasabb követel­mény-szintjére, a gimnáziu­mi tanár viszont legtöbb­ször friss-sütetű diplomájá­val a zsebében valamiféle arisztokratikus magaslatról nézi az általános iskola anyagát és a tanterv célki­tűzéseit maximálisan kí­vánja megvalósítani. Ezen csak úgy lehet segíteni, ha jobban megismerik egymás tantervét, egymás munká­ját. Feltétlenül kívánatos lenne, hogy a középiskolai tanárok legalább egy-két órát látogassanak a nyolca­dik általánosban. Termé­szetesen fordítva is szükség van erre. Ezzel kapcsolatban me­rülj fel a vitában a nyelv­tanárok túlterhelésének kér­dése. Közismert dolog, hogy a nyelvoktatás csak kisebb csoportokban hozhat jó eredményt. Húsz-hus2onöt fő az a kedvező létszám, amely lehetővé teszi, hogy egy nyelvet jó pedagógus vezetésével megfelelő szin­ten elsajátítson a gyerek. Ez a Szovjetunióban általá­nos gyakorlat. Nálunk azon­ban a körülmények ezt nem teszik lehetővé, általános a pahasz, hogy negyven-ötve­nes létszámú osztályokban kell megoldani a nyelvtaní­tást, ami különösen a gyen­gébb tanulókat szinte meg­oldhatatlan feladat elé ál* Ix'tja. Az egyik szakfel­ügyelő elmondotta, hogy a külső Abonyi úti iskolában ötvenkét gyermek tanul az egyik osztályban. Ilyen kö­rülmények között Igen so­kat jelent a nevelői aktivi­tás, amiről viszont az ese­tek többségében csak elis­meréssel lehet beszélni. Ér­dekes esetet mondottak el, az egyik negyvennyolcas létszámú osztályban három ötös tanuló volt, amikor kísérletképpen az osztályt ketté osztották, a következő évben ez a szám megötszö­röződött. másféj hónapig tanítja az írást. A szöveg a három periódusban ugyanaz. Ez egyúttal hozzásegíti a neve­lőt ahhoz, hogy megtanít­son beszélni. A jelenlegi tankönyvek ugyanis erre nem igen adnak alkalmat (sajnos, sok nyelvtanár kép­zettsége sem elegendő ah­hoz, hogy a nyelvet a tár­salgás szintjén tanítsa meg). Az új könyv és majd a rá­épülő későbbi könyvek for­radalmasítják a nyelvokta­tást. Végül a szemléltető esz­közökről alakult ki beszél­getés. Elmondották, hogy azok a játékos eszközök, amelyeket a különböző szemléltetőeszköz kiállitá. sokra készítettek, nem al­kalmasak a beszélgetés el­sajátíttatására. Sokkal cél­szerűbbnek bizonyultak a diafilmék, magnószalagok, hanglemezek. Továbbra is ez á nyelvtanítás szemlélte, tésének helyes útja. A vita hasznossága két­ségtelen. Sok kérdést vilá­gosabban lehet látni, s a megbeszélés nyomán nem­sokára megindulhat a köl­csönös látogatások szerve­zése, tapasztalatok átadása. Nevelőink mindent meg­tesznek, hogy többek között orosz nyelvből Is felkészült, jótudású fiatalok hagyják el az iskola padjait. — ht — MÜVEK - ALKOTÓK ^ Berberek!: KUTSZOBOR A szolnoki Tisza Szálló árkádsora előtt álló kis­lányszobor Borbereki Ko­vács Zoltán, a harmincas években Szolnokon dolgozó szobrászművész alkotása, aki jelenleg a Fokföldön él és nagy külföldi kiállításo­kon jelentős sikerrel szere­pei müveivel. A kútszobor figuráját 1937-ben mintázta és Szol­nokon még ez évben kiállí­táson mutatta be. Aztán a szobrocska a háború viha­rában elkallódott. 1936 ta­vaszán talált rá egy fővá­rosi bizományi áruházban dr, Elek István, a város művészetbarát volt tisztifő­orvosa. A városi tanács 1416 forintért megvásárolva ha­zaszállította a szobrot. Amikor elhelyezéséről dön­töttek, figyelembe vették, hogy Borbereki Kovács Zoltán a Tisza Szállónoz korábban már tervezett egri kútszobrot. A jelenleg o Nemzeti Galériában őrzött Bivalyos fiú című kompozí­cióját szerette volna itt fel­állítani. A Borbereki-féle kislány­szobor felállítása óta ked­ves színfoltja a Tisza part­nak. A városba érkező tu­ristáknak is kedvelt fotóté­mája. A fej, az alak megformá­lásának van egy bizonyos archaikus jellege, amely a régi archaikus görög szob­rokra emlékeztet. Erre utal a szimmetriája, a figuro arcán elomló kedves mo­soly és alig áttört frontali- tása. Ugyanakkor az alak megformálása a művész éles, realista megfigyeléseit tükrözi. A kamasz lány-test arányai, a hátravetett tar­tás, a kissé előrehajló nyafc, mind-mind ezt igazolja A hegyesszöget bezáró szim­metrikus kartartás, nem bontja meg a kompozíció zárt egységét. A halak stili­zált formájának félköre, amely a figura fején lévő tálból indul, lezárja a kom­pozíciót és kútszobor mivol­tát hivatott hangsúlyozni. A szobor elhelyezése azért is szerencsés, mert a háttér, az árkádsor nyílásai ugyan­csak félkörívvel záródnék, mintegy felelgetve az előbbi formának. R. G. Humanistának lenni A legnemesebb emberi érzés kifejezője: humanis­tának lenni annyi, mint emberiesnek, emberszerető- nek. lenni. A mi társadalmi rendünk alapja a humaniz­mus, amely igazi értelmét éppen a szocializmusban topta meg és a kommuniz­musban nyeri el végső ki- teljesedését. Lehet-e annál humanistább társadalom, amelyben megszűnik a ki­zsákmányolás, amelyben nem lehet egyik ember a másik szolgája, nem rabol­hatják el munkaerejét egyé­ni érdekekért? A szocialista humanizmus ezért magn- sabbrendü minden eddigi­nél, s éppen ezzel bizto­sítja az emberi méltóság érvényre jutását. Humanizmusunk tehát társadalmi rendünk lénye­géhez tartozik, éppen ezért abból mitsem engedhetünk, meg nem csorbíthatjuk. Mégis szinte napról napra tanúi vagyunk. miként csorbul meg szemünk lát­tára ez a nemes eszme. A megszokottnak vélt fogalom olykor a fonákjára fordul, elveszti igazi jelentését. így azután időnként anélkül, hogy észrevennénk, a hu­mánum antihumánummá torzul... Önmaga ellenté­tévé. Hányszor és hány üzem­ben hangzik el naponta: „Ugyan, szaki bácsi, hagyjon már egy kicsit pihenni...” És a szaki bácsi hagyja. Mert ő megértő, humanista ember. Minek „hajtani” azt a szegény fiút, meg azután minek kellemetlenséget, népszerűtlenséget idézni a saját fejére. Pedig ez csak kis példa. Az efféle elnéző „humanizmusnak” akadnak nagyobb, veszedelmesebb vadhajtásai is. Amikor nem szólunk, nem követeljük meg az intézkedések töké­letes végrehajtását, nem lé­pünk fel a mulasztással szemben, eltusoljuk a fele­lősségre vonást... — s így sorolhatnám tovább. Mind­ezt azért, mert „humánus­nak kell lennünk...” Humánusnak, de kivel szemben? Humánusak va­gyunk egy-egy emberrel, miközben megcsaljuk a tár­Könyvespolc Maria Rossels: KELETI KOKTÉL Brüsszel, Alaszka, Japán, Manila, Hongkong, Kairó, Isztambul, Brüsszel. Ez az Arany Kör, a KLM repülő- társaság világutazó útvo­nala. Ezen az útvonalon repült és rögzítette benyo­másait Maria Rossels, bel­ga újságírónő, aki józan humorral és nagy szakmai rutinnal írja meg úti él­ményeit. amelyek színesek, változatosak, mintha egy mixer keverte volna. Igazi koktél, pikáns éles. kicsit hódító. saöaimat és antdhumánu- sokká válunk a közösséggel szemben!? Pedig a legfőbb humanizmus: az egész tár­sadalom érdekeinek a szol­gálata és Védelme. Aki ezt nem tartja szem előtt, ha­misan szól a haumanizmus- ról. Gyakorta esik szó az egyéni érdek alárendelésé­ről a közösség érdekének. Sokkal szerencsésebb a két érdek összhangjáról beszél­ni, mert hiszen a mi tár­sadalmi rendünk ezt bizto­sítja. Nálunk az egyéni ér­dek a legszorosabban vett társadalmi érdek is, és megfordítva. A ketté köl­csönhatásban áll egymással. Ezért nem bocsáthatunk meg, ezért nem nézhetünk el semmiféle közösségelle­nes magatartást, mert az végső soron magára siz egyénre, a társadalom egy- egy tagjára üt vissza. Nemrégiben művezetők nyilatkozatait Olvastuk. — Okos, higgadt és tárgyila­gos szavakat. Egyikük arra mutatott rá, hogy nem hunyhatja be a szemét a hibák előtt, nem fogadhat el tessék-lássék munkát, mert ezzel a közösséget ká­rosítja meg. Ha viszont ren­det, fegyelmet tart, akkor ez — mint mondotta — a gazdasági eredményekben is tükröződik. Vajon a nyilatkozattevő gondolt-e arra, hogy ő humanista­ként cselekszik? Akár igen, akár nem, ő és a hozzá hasonlók társadalmunk iga­zi humanistád. Akik előtt boldogulásunk közös célja, a jobb és gondatlanabb em­beri élet megteremtése le­beg. Alák tudják, hog" ezért küszködni, dolgozni kell, erőt feszíteni, gondol­kodni, és nem tűrni, hogy bárki is a lábát lógassa, amikor mások vállukat ve­tik a dolognak. Az ilyen embereknek, a szocializmus tudatos építői­nek a tettein, személyes példamutatásán, meg nem alkuvásán múlik, hogy igaz értelmében érvényesüljön és csengjen: „Legyünk hu- munisták!”... (L. 2.) Legtöbb időt Japánban tölt el az írónő és megpró­bálja benyomásaiból jelle­mezni ezt az ellentétekből összenőtt országot Rendkí­vül sok teret szentel a ha­gyományoknak, de észreve­szi azok fonákját is. Ros­sels humanista, ez minden leírt során meglátszik. A könyv színes, érdekes, de van egy gyengéje: túl­ságosan is látszik rajta a turista-szemlélet. S a sok érdekesség között valahol egy kissé elhalványul a lényeg. Az írónő nem kom­munista, nem kérhetünk tőle számon egy harcias, szociografikus jellegű szem­léletmódot. De egy kicsivel szélesebb látást azért nem bántunk volna. Jegygyűrű a mellényzsebben Bemutató a Szigligeti Szinházban Kevés a szakfelügyelő. Az általános iskolákban a megyében nyolcvan körül van a képesítés nélküli orosz nyelvet tanító neve­lők száma. Ezeknek, és a többieknek is fokozottabb módszertani segítségre len­ne szüksége. Ezzel szemben az egész megyére jut két szakfelügyelő, ezenkívül egv Szolnokon társadalmi mun­kában végzi feladatát Az ankét mindegyik részt­vevője dicsérte az új ötödi­kes tankönyvet. Ez forra­dalmasítja a nyelvoktatást, amennyiben három hóna­pig csak szóbeli anyagot ad másfél hónapig olvastat és ják az ehthnikások első országos tanácskozását. A foktői kezdeményezés nyo­mán ugyanis a Nógrád me­gyei falvakban gyorsan szé­lesedett a földrajzi és helyismereti gyűjtés, smár a megye 40 községében eredményes munkát végesz­nek. Tóth Miklós víg játékáról néhányszor már írtunk. — Sajnos nem annyi jót, mint amit igazán szívesen írnánk már egy valóban mai tár­gyú darabról. A Jegygyűrű a mellényzsebben tartalmát a cím teljes egészében ki­fejezi — a néző azt találja a színpadon, amit élőre ki­gondolhatott. Kár, hogy a szerkezeti lazaság miatt el­sikkad néhány jó poén, ki­aknázatlan maradnak jól előkészített szituációk. A prózai jellegű darabot G. Dénes György versed és Vlski András zenéje nem teszik valóban „zenés víg­játékká”. Zeoe ém ének csak külön élvezhető, nem forr egybe a cselekménnyel. A főszereplő Pongrácz Imre, ami sajnos csak a második felvonásban derű! ki. A szerző eleinte mások­nak ad fontosabb szöveget és nagyobb játéklehetőséget. Pongrácz pedig ragaszkodik kultúrált modorához s nem akarja Csórt Antal so­vány szerepét mestersége­sen meghizlalni s a többi szereplőt „lejátszani”. Ké­sőbb ugyanezzel a nyugodt, befelé forduló játékkal kap az események központjában megérdemelt tapsokat. És vannak komoly pillanatai aa. általában könnyed hang­vételű játék során — ezek­kel különös feszültséget tud előidézni. Győri Ilona a feleség szerepében szintén képes az általános könnyed hangvételt egy-egy komoly pillanattal színezni. A má­sodik felvonástól kezdve árnyalt játékkal használja ki a szerep adta lehetősé­geket. Felkai Eszter és Gálfy László sok kedvességgel, de éppen nagyonis egyenletes hangulattal játssza a sze­rel mespárt. Molnár Miklós jó, de kissé túl precíz Pá­los Imre szerepében, Tatár Endre minden színpadra lépéssel hozzátesz valamit Soitéee jó1 megírt szaténé­hez. — Lukovich Sándort jó fellépéséért már úgy di­csérhetjük, mint egy fel­nőtt színészt. A kéztartás eltúlzott .kamaszosságáért” viszont a rendezőtől kérjük számon a nagyobb gondos­ságot. Pásztor Erzsi kitűnően '.knázta ki a lehetőséget Kartalné szerepében, hogy hiteles, eleven figurát ala­kítson. Bor József rendezői mun­kája nem vitte a darabot a könnyen kínálkozó bohó­zat! megoldások felé. A ió elhelyezett komoly pillana­tok új lendületet adnak az egyébként talán túlságosan is egyenletes könnyed hang­vételnek. Ezt nem ártott volna a másik Irányban még többször mulatságo­sabb részekkel váfozatosab- bá tenni. Lőrinc Lóráad

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom