Szolnok Megyei Néplap, 1965. február (16. évfolyam, 27-50. szám)

1965-02-16 / 39. szám

IM február 16. SZOLNOK MEG TRI NtPLAT 5 Ismert utakon KISZ-KAPMEVA A SZOLNOK! JÁRMŰJAVÍTÓBAN P edagógusaink legnagyobb része csak a felsza­badulás után ismerkedett meg a marxiz­mus—leninizmussal. Hosszú ideig neliés probléma volt a nevelők ideológiai képzése és to­vábbképzése. Természetes, hogy ez nemcsak és nem elsősorban didaktikai kérdést jelentett. Ezért nem is volt megoldható kizárólag oktatási módszerekkel. — Egész társadalmunk fejlődése, népi demokráciánk si­kerei, az élet átalakulása hozta magával a világnéze­ti tisztánlátás feilődését. Ez segítette elő egy rendsze­res oktatási forma kialakulását is. Ezerkilencszázötvenhéttől kezdve egy hároméves tanfolyam képezte a pedagógusok ideológiai to­vábbképzésének fő formá­ját. E három év alatt a nevelők megismerkedtek a dialektikus és történelmi materializmussal, a marxis­ta politikai gazdaságtannal és a munkásmozgalom tör­ténetével. Jelen pillanatban nemcsak azt állapíthatjuk meg elégedettséggel, hogy az általános és középisko­lai oktatók és óvónők leg­nagyobb része elvégezte ezt a tanfolyamot, hanem azt Sa, hogy oktató-nevelő munkájukat a marxizmus— latinizmus szellemében folytatják. Ä vetélkedőknek mindig megvan a maguk varázsa, így volt ezen az enyhe téli vasárnapon is, amikor a fiatalság zsúfolásig meg­töltötte a Ságvárit, hogy tanúja legyen huszonnégy szólista, illetve zenekar együttes produkciójának. A huszonnégy közül tizenket­tes! kerülhettek tovább, a tét meglehetősen nagy volt. A televízió Ki mit tud? játékok részéről Paulo La­jos rendező vett részt a vetélkedőn. A színvonal,— ahogy az már ilyenkor len­ni szokott, meglehetősen A megyei rendőrkapi­tányság közlekedésrendé­szeti osztálya és a Közle­kedési és Balesetelhárítási Tanács értesíti az ipari és mezőgazdasági szervek ve­zetőit (és gépjárműveze- tfitL a minden érdeklődőt, Megállapíthatjuk, hogy az ideológiai képzés, a poli­tikai meggyőzés, a világné­zeti átnevelés korszaka le­zárult. Megkezdődött a tu­dás elmélyítésének, a vi­lágnézet megszilárdításá­nak, az ideológiai tovább­képzésnek időszaka. Non túlzott optimista megálla­pítás ez, nem azt jelenti, hogy már mindenütt min­den rendben van — de az idők sodra nem állhat meg egy-egy elmaradt tempó miatt, hímem mindent ma­gával ragad. Az egyéni el­maradottságból gyorsabb fejlődéssel kell utolérni a többséget vegyes volt Nekünk leg­jobban Varga Mária (Ti­szafüred) saját gyűjtésű, jó előadású cigánydalai, a repülőtiszti iskola táncze­nekara és Ladányi Kriszti­na szavalata tetszett Végül is a jelentkező hu­szonnégyből tizenegyen ke­rültek a hatszázas keretbe, amelyből azután a száz­húsz tv Ki mit tud? részt­vevőt kiválasztják. A leg­jobbak ezenkívül könyv­és hanglemez-utalványt — valamint a kulturális szem­le arany, ezüst illetve bronz fokozatát kapták) hogy a szolnoki Vörös Csil­lag filmszínházban február 21-ére hirdetett ankét el­marad. Az újabb időpont­ról az érdekelteket később értesítjük. Szolnok megyei RcndörfőkanHányság Köz- lekedcsrendészeU Osztály* A továbbképzés új mód­szerei közé tartoznak most elsősorban a szaktárgyak­hoz jobban kapcsolódó tan­folyamok. Ezek a természet­tudományokkal kapcsolatos világnézeti kérdéseket, va­lamint a marxista etikát és esztétikát tárgyalják. To­vábbi lehetőség, melyet már egyre többen vesznek igény­be, a párt által fenntartott marxista-leninista esti egye­temeken, illetve azok fel­sőbb, szakosított évfolya­main való képzettség meg­szerzése. Kétségtelen, hogy mindez a gyakorlatban nem megy egészen símán, vannak szer­vezési hibák és vannak szervezeti hibák is. Ezek elkedvetlenítik a jószándé- kúak egy részét is. Szerve­zési hiba, ha nem kellő kö­rültekintéssel, az egyéni előrehaladás, ideológiai fej­lettség figyelembevételével történik a tanfolyamokra való beosztás — ilyenkor mondják sokan, hogy sok­mindent éveken át ismétel­teinek velük. Szervezeti hi­ba a mostani természettu­dományi szak bizonytalan­sága, az hogy a hallgatók nem kapnak megfelelően előkészített anyagot. Mindezek a nehézségek azonban nem érinthetik a lényeget azoknál, akik rend­szeresen, kitartóan, öntuda­tosan haladnak a maguk ideológiai képzésének út­ján. Azok számára nincse­nek „ismétlések”, csak to- vábbahaladás az ismert uta­kon. Éppen az volna baj, ha mindig valami merőben mást kellene megismerni. Viszont azt is látni kell, hogy a marxizmus állan­dóan fejlődő tudomány, azt nem lehet egyszerre egy- szersmindenkorra megta­nulni. A tudományok fejlő­dése és az új történelmi események mindig új prob­lémákat vetnek fel s a pe­dagógus nem maradhat le az eseményektől, nem kap­hatja meg a választ vala­mikori egyszer megszerzett ismereteiből Az ismétlésre nem lehet panasz — hiszen aki az esti egyetemre kerül, az maga­sa bbfokú képzést kap a há­rom év alatt. Akinek vi­szont már kiemelkedőbb tu­dása van, annak megadják a lehetőséget, hogy a két­éves szakosított évfolya­mokra iratkozzon. A módszereken azonban még sokat lehet és kell is vitatkozni. Maguk * neve­lők panaszkodtak eddig, hogy a különböző szaktaná­rok és az alsóosztályoa ne­velők, valamint az óvónők egy tanfolyamban való ok­tatása nem volt szerencsés, ürömmel üdvözölték a sza­kok szerinti oktatást. Mint minden új dologban, itt még sok a nehézség — ezek megoldásában tanácsaikkal, elgondolásaikkal nekik is segíteniök kell. — Az is megfontolandó elgondolás, hogy meg kellene találni az egységes ideológiai tovább­fejlődés útját &7. egyes tan­testületeken Helül is. Nem újabb tanfolyamokkal, ha­nem talán évi egv-két meg­beszéléssel. — X fiatalok közt vannak, akik úgy vé­lik: az évi négy „szakosí­tott” konzultációt a jövő­ben magához a szakmai képzéshez lehetne kap­csolni. Mindezeken belül első­sorban és végíills nélkülöz­hetetlen az öntudatog egyé­ni munka. Mintahogy állan­dóan figyelemmel kell kí­sérni a szaktárgy területén mutatkozó új tudományos eredményeket és eseménye­ket, azonképpen nem sza­bad érdektelenül elmenni az újabb politikai események s marxista tudomány fejlő­désének tényei mellett sein. De éppen azért van szük­ség az ideológiai tovább­képzésre, a magasabb mar­xista műveltségre, hogy'biz­tosabb legven a további ön­képzés, határozottabb e- gyen a haladé« az ismert utakon. LL Ki mit fizd? Szolnokon Varga Mária cigánydalokat énekel Közlemény Hercegség egy éjszakára! — íme, a járműjavító KISZ-karncváljának hercegi párja: I.örinczi Judit adminisztrátor és Gazdag András ifjúsági szocialista bri- gádvezető. Persze, » többi hatszáz ifjúmunkás is ugyanolyan jól szórakozott, mint * „hercegi pár” A sok-sok szín mellett az ötletekben sem volt hiány. Bizonyítja ezt a Jelmezeit és * táncolok színes forgataga és az a sok fiatal, aki hajnali négy óráig hódoU a farsangnak Valamikor divat volt az egyetlen igaz Shakespearet vagy Madáchot keresni a színpadi megjelenítésekben. Ma bátrabbak a rendezők s a sokféle feldolgozás között annyi kitűnő akad, hogy azt merjük mondani: nem egy „igazi” Shakespeare van, hanem annyi, amennyi „igazi” rendező akad. Nem nagyot akarunk ezzel mon­dani, inkább szerényebbek akarunk lenni azoknál a kritikusoknál, akik ugyan mindig megmondják, hogy ez meg ez nem felel meg Shakespeare szándékainak, de hogy melyik lenne az egyetlen igazi Shakespeare, azt még senki sem tudta megmondani. A remekművek értékeit éppen azáltal tudjuk min­den időszakban kifejezésre juttatni, hogy elhagyjuk be­lőlük a kor esetlegességeit, s azt hangsúlyozzuk, ami leginkább szól a ma embe­réhez. E hangsúlyban azon­ban ki kell fejeződnie a mű lényegének. — Az új szov­jet Hamlet-filmben ilyen meggondolások alapján üd­vözölhetjük Grigorij Kozin- cev eredeti, bátor megoldá­sait. Kozincev modem, a má­hoz szóló Hamletet alkotott Érezhető ez már az indítás­nál. Elhagyta a hosszú ex­pozíciót a így hamarább kerül sor a magát a drá­mát elindító találkozásra a meghalt király szellemével) Eredeti a befejezés is: a vl- vójelenet után Hamlet Ho­ra tio kíséretében kimegy a vár elé a tengerpartra, s ott hal meg, Fortinbras a Szovjet fiim sziklák tővén- a nem a te­remben találja őt. Nem ér­tünk egyet a Film Színhál Muzsika kritikájával, ami­kor hiányolja „a tömegmé- szárlág képét” s Fortinbraa idevonatkozó szavait: „IÜ koncolás volt — ah, kevély halál! Mi dáridó készül örök honodban, hogy egy lövéssel ennyi fejedelmet ily véresen levertél?” Ügy érezzük, hogy miután min­denkinek sorsa már betel­jesedett, a közönségnek „Hecuba” e fejedelmi tár­saság, egyedül Hamlettal kíván még foglalkozni. 8 éppen az igazi, az előbbi környezetből amúgyis ki­emelkedő zárókép az, ami nagyonis „filmre kívánko­zik” • így, a szabadban; ahogy megelevenedik For­tinbras szavai szerint („Négy százados Emelje Hamletet, mint katonát”) s megvalósul az, ami a szín­padon nem megoldható („Ily látomás Szép a me­zőn”). Amivel vitázni szeret­nénk, az a díszletek és kosztümök bizonyos „kor­hűség” formájában meg­mutatkozó naturalizmusé». A várkapu mechanizmusa, az öltözékek, a vértek és fegyverek mintha egy szi­gorú műtörténész előtt akarnának vizsgázni. — Ér­dekes, hogy lényegében ugyanezek az elemek egé­szen más, tartalommal tel­te bb művészi értéket nyer­nek, mihelyt „artisztikus”) színpadias, bevallottan szín­művet játszó formában nyernek alkalmazást. Ilyen a király szellemének vér- tezete, Ophelia, néhány je­lenete és a színészek elő­adása) Lőrinci Lóráad

Next

/
Oldalképek
Tartalom