Szolnok Megyei Néplap, 1965. február (16. évfolyam, 27-50. szám)

1965-02-11 / 35. szám

íWB. február 11. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Megkezdődött az országgyűlés ülésszaka (Folytatás a 2. oldalról) Jövedelmező ága az idegen­forgalom. Ezért valameny- nyi érdekelt szerv feladata, hogy az e téren fennálló lehetőségeket maximálisan ka használja. A magyar uta­zók devizaellátását az ide­genforgalmi bevételek ará­nyában biztosítjuk. Ezért nagyon széleskörű az érde­keltség, hogy a hazánkba érkező turisták megfelelő ellátást kapjanak^ Tovább kell feileszteni a gazdaság irányítási módszereket Tisztéit Országgyűlés! 1965 második ötéves ter­vünk befejező éve. Az, hogy milyen eredményeket érünk el, bizonyos mérték­ben meghatározó a har­madik ötéves tervre is. — Ezért is erősítenünk kell a gazdálkodás rendjét és fegyelmét, fokozni kell az ellenőrző munkát, megfe­lelően felelősségre kell vonni a mulasztókat. Gondosan meg kell vizs­gálni mindenfajta deficit kiküszöbölésének lehetősé­gét és megfelelő intézke­déseket kell kidolgozni ezek felszámolására. A ta­karékosságot helyesen, ész­szerűen és nem kicsinye­sen kell alkalmazni. A termelékenység növelé­sének, a munkaszervezett­ség javításának, a készlet- gazdálkodásnak, a minőség javításának, az export-fel­adatok megoldásának, a gazdálkodási rend- és fe­gyelem erősítésének felada­tai nemcsak 1965-re szól­nak. A gazdasági vezetés­nek felül kell vizsgálni és tovább kell fejleszteni a gazdaságirányítási módsze­reket. Az MSZMP Központi Bi­zottságának decemberi ha­tározata napirendre tűzte az ezzel kapcsolatos tenni­valókat. E munka nagy fe­lelősségérzetet, elmélyülést, tudományos alaposságot igé­nyel. Sokoldalúan felül kell vizsgálni mind a vállala­ti, mind a felső vezetés követelményeit. Ki kell dolgozni azokat a javas­latokat, amelyek elősegí­tik az erők és képességek jobb kibontakozását. Mindez időt igényel, hisz nem kis kérdésről van szó. Míg az átfogó értékelés és elképzelések kialakulnak, számos vonatkozásban, ad­dig is folyamatosan javíta­ni kell módszereinken. Elő­reláthatólag még ez év so­rán kidolgozásra kerülnek bizonyos változások beru­házásaink jóváhagyási rend­szerében. Folyamatban van a szállítási szerződések sza­bályainak felülvizsgálata és reformja. Nem hirtelen és látvá­nyos intézkedésekre, ha­nem meggondolt, körülte­kintő fejlesztésre van szükség. Pártunk politikájának he­lyességét bebizonyította az idő. Népgazdaságunk alap­jai erősek és egészségesek, a hibák és fogyatékosságok megszüntethetek. Bizonyos, hogy a dolgozó tömegek tá­mogatását fogja élvezni minden olyan törekvés, — amely a kitűzött határoza­tok és irányelvek megvaló­sítását szolgálja. A költségvetési törvényjavaslat beterjesEtése Tímár Mátyás pénzügy- miniszter nagy tapssal fo­gadott beszéde után a napi­rend előadója dr. Dabrónaki Gyula; az országgyűlés terv- ég költségvetési bizottságának titkára emelkedett szólásra. — Az 1965. évi állami költségvetés tervezetét meg­tárgyalta az országgyűlés kilenc állandó bizottsága. Megvitatta a terv- és költ­ségvetési bizottság is, — amely más állandó bizott­ságok állásfoglalását is tu­domásul véve, a Magyar Népköztársaság 1965. évi ál­lami költségvetéséről elő­terjesztett törvényjavasla­tot az országgyűlésnek el­fogadásra ajánlja. Dr. Dabrónaki Gyula be­számolt arról, hogy az or­szággyűlés bizottságai a törvényjavaslat tárgyalása­kor a gazdasági munka és a munkafegyelem megjaví­tása mellett — elsősorban a közületek vonatkozásában — a takarékosabb gazdál­kodásra hívták fel a figyel­met. Tisztelt Országgyűlés! — Az 1965. évi beruházá­si előirányzatból az ipar 39, a közlekedés 11, a me­zőgazdaság pedig 21 szá­zalékkal részesedik. A költségvetés tervezete a tavalyinál többet, összesen 9.8 milliárd forintot bizto­sít mezőgazdasági beruhá­zásokra. Ezenkívül a múlt évinél 6,5 százalékkal több — összesen 6.3 milliárd fo­rint — hosszú- és középle­járatú hitelt irányoz elő termelőszövetkezeteink to­vábbi megerősítésére, szo­cialista útra lépett paraszt­ságunk gazdálkodásának tá­mogatására. Az országgyűlés ezután dr. Dabrónaki Gyula javas­latára elhatározta, hogy a Magyar Népköztársaság 1965. évi állami költségve­téséről előterjesztett tör­vényjavaslatot általánosság­ban és részleteiben együtt tárgyalja. A legfontosabb, hogy mindenei értse a feladatot Oláh György elvtárs beszéde Szünet után Pólyák Já­nosnak, az országgyűlés al- elnökének elnökletével foly­tatódott a tanácskozás. Molnár Ernő budapesti és Sümegi János Nógrád me­gyei képviselő felszólalása után Oláh György Szolnok megyei képviselő felszóla­lása következett. Tisztelt Országgyűlés! Az előttünk fekvő tör­vényjavaslat miniszteri in­doklása megállapítja, hogy az „összhangban van az 1965. évi terv előirányzataival és figyelembe veszi az ország gazdasági és pénz­ügyi helyzetéből adódó követeim ényeket’’. Ha a költségvetési javaslat arányait és tendenciáit ele­mezzük, ezt az indoklást helyénvalónak fogadhatjuk •L A törvényjavaslat min­denekelőtt azt mutatja, heg? a költségvetés össze­ge évről évre emelkedik; Érdemes összehasonlítani ezt a javaslatot az 1961. évi költségvetési javaslat­tal, vagyis az ötéves teiv első évi költségvetésével. A növekedés 22 milliárd fo­rint, vagyis több mint 28 százalék. Az ebből adódó következtetés egyértelmű: a népgazdaság erősödik, bázi­sa egyre szélesebb, méretei egyre nagyobbak. Véleményem szerint a terv és a költségvetés vég­rehajtásában két tényező döntő jelentőséggel bír: Az első és legfontosabb, hogy mindenki értse a fel­adatot. A Központi Bizott­ság december 10-i határo­zatának nyilvánosságra ho­zatala és a Minisztertanács ez évi tervekre és felada­tokra vonatkozó határoza­tának megismerése óta na­gyot léptünk előre. A leg­különbözőbb szinten és te­rületen dolgozó vezetők je­lentős része már ismeri a feladat lényegét és lelke­sen, lelkiismeretesen te­vékenykedik végrehajtása érdekében. Ugyanakkor azt is őszintén szóvá kell ten­ni, hogy még ma is akad­nak vezetők, akik nem ér­tik a feladat lényegét, nem látják annak célját, vagy egyszerűen közömbösek. A feladat megértése azért is nagyon lényeges, mert az élet dialektikája 6zerint a népgazdaság egé­szének fejlesztése, az elért életszínvonal megszilárdítá­sa olyan intézkedéseket is szükségessé tett, amelyek ezzel látszólag ellentétesek. Gondolok itt a létszámcsök­kentésre, a takarékossági intézkedésekre stb. Ez évben sok kerül a harmadik ötéves terv elő­irányzatainak kidolgozásá­ra. (Csak közbevetőleg jegyzem meg: nem volna rossz, ha a harmadik öt­éves tervet úgy tudnánk kezdeni, hogy birtokunk­ban lenne a tervtörvény.) Ennek kapcsán szeretnék az illetékesek figyelmébe ajánlani néhány gondola­tot: Mi állandóan küzdünk a különböző helyeken, kü­lönböző időpontokban ki­alakult aránytalanságokkal. Vegyük például a termelő és az adminisztrációs lét­szám arányát. Célszerűnek tartanám, hogy kerüljön végre meghatározásra: a különböző munkahelyeken az adott feltételek esetén milyeneknek kell lennie a helyes arányoknak. Ezzel összefüggésben szük­séges volna a különböző te­rületeken és ágazatokban az adminisztrációs tevé­kenység, főleg a jelentési rendszer ésszerűsítésére — (ami egyúttal csökkentés­sel is járna) és állandósí­tására. Ez lehetővé tenné e munkák gépesítését, vagyis gyorsítását is. Mi sokaljuk és tel'esen joggal, a termelési folya­matot terhelő adminiszt­rációs munkákat, kiadá­sokat. Nem volna-e ideje bátrabban előre menni e munkák gépesítésében? Az államigazgatásban is joggal merül fel az igény: tisztázni végre és egyértel­műen eldönteni, hogy mi­lyen feladatot, milyen szinten kell és lehet a leg­jobban elvégezni. A járási és megyei szervek hatáskö­rébe ma is tömegével tar­toznak olyan ügyek, ame­lyek a községeknek volná­nak leadhatók. Nem kevés azoknak az ügyeknek a száma sem, amelyek a minisztériumok hatásköré­be tartoznak, bár elintéz- hetők volnának (nem is rosszabbul) a megyei, sőt az esetek nagy részében a járási szerveknél. A taka­rékossági intézkedések ke­retében már eddig is több alkalommal került sor az igazgatási létszám kisebb, vagy nagyobb mértékű csökkentésére, ugyanakkor állandó az igény a külön­böző szakterületeken dolgo­zók létszámának a járásnál és a megyénél — és nem utolsó sorban a miniszté­riumokban — történő nö­velésére. Végső soron tehát az ál­lamigazgatási apparátus a csökkentési törekvések elle­nére tovább növekszik. — Még nagyobb probléma, hogy a növekedés a köz­ponti szerveknél volt a leg­nagyobb, lefelé haladva egyre csökkent és szinte egyáltalán nem érintette a községeket. Befejezésül javaslom is­mét megfontolás tárgyává tenni azt a gondolatot, hogy a jövőben ne csak a költségvetést, hanem az öt­éves terven kívül az éves tervfeladatokat is az or­szággyűlés tárgyalja, éspe­dig lehetőleg együttesen. A Magyar Népköztársa­ság 1965. évi költségvetésé­ről szóló törvényjavaslatot elfogadom. A Tervhivatal elnökének felszólalása Az ebédszünet után dr. Beresztóczy Miklós elnökle­tével folytatta tanácskozá­sát az orszáagvűlés. Dr. Ajtai Miklós, az Országos Tervhivatal el­nöke emelkedett szólásra, Tisztelt Országgyűlés! Az 1965. évi költségvetés, — amelyet Tímár elvtárs részletesen indokolt, — az ez évi népgazdasági tervre épül, azzal összhangban ké­szült el — mondotta, majd ismertette az egyes ipar­ágak termelési mutatóit. — Majd így folytatta: — Az ipar tervének egé­szét a termelés minőségi ol­dalának erőteljes előtérbe állítása jellemzi, több eset­ben a mennyiségi előirány­zatok rovására is, ezért a terv nem mindenütt irá­nyozza elő a kapacitások telies kihasználását. A terv­nek ez a sajátossága termé­szetesen iparáganként és üzemenként is különböző, és nem valamiféle — min­den termékre, üzemre vo­natkozó — sablon. A termékek jelentős szá­mának természetesen he­lyes volt előirányozni a ka­pacitások teljes kihasználá­sát. Több terméknél a ter­vek túlteljesítése is helyes és kívánatos: így például a nitrogén-műtrágyagyártás­ban, a timföldgyártásban, a kőolaitermelésben, a szén­bányászatban, a cellulóze- és papírgyártásban, és azok­ban a termékekben, ame­lyek gazdaságosan expor­tálhatok. Mindez azonban semmit sem változtat a terv alap­vető jellemvonásán, a fel­adat lényegén, hogy most erőfeszítéseink súlyát a minőségre, a hatékony­ságra, a termelékenység­re, a műszaki fejlesztési célokra szükséges kon­centrálunk. A mezőgazdasági terme­lés előirányzott emelkedése reálisnak, bizonyos fokig szerénynek is tekinthető. A mezőgazdaság termelési előirányzatával kapcsolato­san tartalékokkal rendelke­zünk. Megállapítható, hogy­ha jól dolgozunk, közepes időiárás esetén is lehetőség nyílik egyes területeken a túlteljesítésre. Ajtai Miklós a továb­biakban fejlődésünk egyik lényeges tényezőjével, a be­ruházások kérdésével és a terv néhány jellegzetes vo­násával foglalkozott. Tisztelt Országgyűlés! Az 1965-ös terv előirány­zataiból világos, hogy — bár egy év tervéről beszé­lünk — mégis a terv cél­kitűzéseinek egész sora át­nyúlik a következő évekre, további fejlődésünket ala­pozza meg, harmadik öt­éves tervünket készíti elő. A beruházások befeiezésé- nek gyorsítása csak részben érinti ez. évi eredményein­ket, részben már a további éveket szolgália, új beruhá­zások indulnak a további évek megalapozására. Dr. Aitai Miklós nagy tapssal fogadott beszéde utón Somoskői Lajos, Nóg­rád megvei, dr. Bélák Sán­dor, Veszprém megyei és Placskó Józsefeié, Zala me­gyei képviselő szólalt fel. Apró Anfol elvftórs Ezután szünet követke­zett. A szünet után Pólyák János elnökletével folyta­tódott a tanácskozás. Apró Antal, a Politikai Bizottság tagja, a Minisztertanács elnökhe­lyettese emelkedett szó­lásra. Tisztelt Országgyűlés! — A pénzügyminiszter elvtárs által beterjesztett 1965. évi költségvetés fi­gyelembe veszi az ország gazdasági helyzetét, a szük­ségleteket és a népgazdaság további fejlesztésének lehe­tőségeit. — Meggyőződésünk, hegy ha az állami, a gazdasági vezetés minden szintjén, a minisztériumokban, a taná­csokban, az ipari és a me­zőgazdasági üzemekben, a term előszövet kezetek ben jobban megszervezzük a munkánkat, és eleget te­szünk az 1965. évi terv és költségvetés minőségi, takarékossági, valamint kül­kereskedelmi ' előírásainak, olyan új tartalékot terem­tünk, amely megfelelő ala­pot biztosít az 1966-ban kezdődő harmadik ötéves tervhez. A jobb, takaréko­sabb, gazdaságosabb építő­munkának mind a politi­kai, mind a gazdasági fel­tételei adottak. Apró Antal ezután ha­zánk nemzetközi gazdasági kapcsolataival foglalkozott. Hangsúlyozta: — Építőmunkánk eddigi eredményei szorosan össze­függenek azzal, hogy a Magyar Népköztársaság nemzetközi gazdasági kap­csolatai és külkereskedel­me állandóan fejlődik és hazánk mind hatékonyabb, sokrétűbb kooperációt ala­kít ki a szocialista és a tőkés országokkal is. — FeilSdésflikhon alap­vető a KGST-hez tartozó szocialista országokkal kialakított sokoldalú gaz­dasági együttműködé­sünk. Az országunk ipari fejlődéséhez szükséges nyersanyagok többségét a Szovjetuniótól, illetve a KOST-hez tartozó többi országtól vásároljuk, — A KGST-hez tartozó országok mint vevők is mind nagyobb szerepet játsza­nak külkereskedelmünkben 1964-ben például hazánk gép- és berendezés kivite­lének 88 százaléka, ipari közszükségleti cikk-export­jának pedig 64 százaléka irányult a KGST-hez tarto­zó országokba. Külkereske­delmünk tehát döntően ezen országok piacaira tá­maszkodik. — Magyarország fejlődé­se szempontjából legfon­tosabb az évről évre nö­vekvő és mind sokoldalúb­bá váló magyar—szovjet gazdasági kapcsolat. A két ország között az elmúlt hat évben több mint két­szeresére nőtt az áruforga­lom, s 1964-ben elérte a 880 millió rubelt. A szocialista országokkal állandóan bővülő külke­reskedelmünk mellett mind nagyobb jelentőségűvé vál­nak nemzetközi kapcsola­tainkban a szocialista gaz­dasági együttműködés esyéb módszerei és formái. Igen nagy fontosságot tulajdoní­tunk az olyan két- és többoldalú vállalkozások­nak, amilyen a Csehszlo­vákiával, Lengyelország­gal, a Szovjetunióval, az NDK-val és Bulgáriával közösen létrehozott Inter- metall kohászati és gg- lyóscsapágyipari egyesülés. Kormányunk az elmúlt évben is tevékenyen ki­vette részét a KGST mun­kájából. Mint ismeretes, a KGST tanácsa éppen a napokban tartotta meg Prágában XIX. ülésszakát, ahol megvizsgálta: milyen utat tett meg a KGST a tagállamok párt- és kor­mányvezetői részvételével az 1963. nyarán tartott ér­tekezlet óta és meghatá­rozta a soronlévő új fel­adatokat. Az eredmények mellett természetesen akadnak problémáink is. Igen sok a tennivalónk az együtt­működés minden területén. — Meggyőződésünk, hogy eredményesebben oldjuk meg a fejlődésünk szem­pontjából fontos gazdasági feladatokat az erők össze­fogásával, miiit külön-kti- lön. Az internacionalista po­litika helyes alkalmazása azt jelenti, hogy figye­lembe vesszük a sajátos nemzeti érdekeket, ugyanakkor erősítjük a szocialista országok kö­zösségét és így biztosít­juk gyorsabb gazdasági fejlődésüket. Természetes. hogy nem megy máról holnapra a nemzetközi gazdasági együttműködés új formái­nak kialakítása. Türelemre, körültekintésre az egves államok érdekeinek, szük­ségleteinek gondos tanul­mányozására van szükség. — A magyar kormány a békés egymás mellett élés és a békés gazdasági verseny politikáját követve arra törekszik, hogy fej­lessze gazdasági, külke­reskedelmi és egyéb kap­csolatait a nem szocialista országokkal is. A második ötéves terv időszakában eddig hatvan százalékkal bővült külke­reskedelmünk ezekkel az országokkal. — A fejlett tőkés orszá­gokból származó behozata­lunkban jelentősen növe­kedett a beruházási javak részaránya. A gyorsütemű technikai haladás következ­tében napirendre kerültek számos nyugati partne­rünkhöz fűződő kapcsola­tunkban is a munkameg­osztás. a műszaki és ke­reskedelmi kooperáció kér­dései. E téren figyelemre méltó kezdeményezések és kezdeti eredmények szület­tek. Fejlődik a szellemi javak_ — a találmányok, gyártási eljárások — ex­portja s importja is. 1964- ben a gépipar, a vegyinar és más iparágak számára jelentős nyugati licenceket vásároltunk és számos esetben mi is kötöttünk megállapodást magyar li- eertcek nyugati értékesí­tésére. — A Magyar Népköztár­saság kormánya nagy je­lentőséget tulajdonít a gyarmati sorból felszaba­dult és az önálló fejlődés útjára lépett országokkal kialakult kapcsolatai sok­oldalú továbbfejlesztésé­nek. Mind a nemzetközi fórumokon — így legutóbb a világkereskedelmi kon­ferencián is —, mind két­oldalú kapcsolatainkban szerény erőnkhöz képest aktívan támogatjuk az újonnan felszabadult or­szágokat elmaradt gazda­ságuk fejlesztésében. Apró Antal a továbbiak­ban rámutatott: Rendkívül fontos, hogy mind az iparban, mind a mezőgazdaságban mű­szaki vonalon elérjük vagy megközelítsük a vi­lágszínvonalat. Minél szélesebb terüle­ten valósítjuk meg a tudo­mányos tapasztalatok cse­réiét, értékesítését, annál több új eredményhez ju­tunk mi magunk is. A nemzetközi tapasztalat azt mutatja, hogy az iparilag legfeilettebb országok egyik előnye, hogy a leg­gyorsabban átveszik és al­kalmazzák a termelésben a le"'obb műszaki megol­dásokat és új gyártmá­nyaikkal rövid időn belül ielenékeznek a világpiacon. Ebből nekünk is tanulnunk kell; Apró Antal végezetül javasolta, hogy az ország- gyűlés a beterjesztett költ­ségvetés-tervezetet fogad­ja él. A további vitában fel­szólalt Hevér Lajos Heves megvei, dr. Bencsik István Hajdú megyei és Szobek András Békés megyei kép­viselő. Az elnöklő Pólyák János ezután az országgyűlés szerdai ülését bezárta. Az országgyűlés csüf?'r>. tökön délelőtt 10 órako# folytatja munkájúk

Next

/
Oldalképek
Tartalom