Szolnok Megyei Néplap, 1965. február (16. évfolyam, 27-50. szám)
1965-02-05 / 30. szám
1WB. február 5. SZOLNOK MEGYEI NEPLAi 3 KI A FELELŐS a traktor hibájáért ? a leltárhiányért ? az óvórendszabályok elmulasztásáért ? Érdekes bírósági Az egyik termelőszövetkezet a megyei mezőgazda- sági ellátó vállalatnál 96 ezer forintért traktort vásárolt. A gépnél már az első naptól kezdve üzemzavar mutatkozott. Így a többi között az üzemóra számlálója csak 500 órahosszat működött. A tápszivattyú öntési hiba következtében nem adott elég üzemanyagot. Az indító kismotor, valamint a hidraulikus berendezés sem volt jó. A szövetkezet kisebb javításokat végeztetett, de négy hónap múlva a traktor teljesen üzemképtelenné vált- A szövetkezet ezt levélben bejelentette a vállalatnál, amelytől vásárolta, és kérte, hogy a hibákat azonnal javítsák ki. A vállalat intézkedésére két hónappal a bejelentés után szerelők jelentek meg a szövetkezetben, jegyzőkönyvet vettek fel, és újabb két hónapig kellett várniok, amíg végülis a hibákat, kijavították. Ilyen előzmények után a szövetkezet 9200 forint megfizetéséért kártérítési pert indított a vállalat ellen, arra hivatkozva, hogy a traktort hosz- szabb ideig nem használhatta, s emiatt kára keletkezett. A szállító szavatossági kötelezettsége A pesti központi kerületi bíróság a keresetet elutasította, kimondva, hogy a szavatossági igény érvényesítésével a szövetkezet elkésett. Fellebbezésre az ügy a fővárosi bíróság elé került, amely az elsőfokú ítéletet megsemmisítve a vállalatot elmarasztalta. — Nem kétséges, hogy a szövetkezet szavatossági jogainak érvényesítésével elkésett — hangzik az ítélet indokolása. — A vállalat mégis kártérítéssel tartozik. Azzal ugyanis, hogy a tsz levelében elkésve rögzített szavatossági kifogásokat a vállalat elfogadta és a hibák kijavítása érdekében intézkedett, tulajdonképpen új szerződés jött köztük létre. Többé tehát nem hivatkozhat arra, hogy a szövetkezet a szavatossági igény érvényesítésével elkésett. Az új szerződés létrejöttével a vállalatot mindazok a kötelezettségek terhelik, amelyek a megállapodás folytán reá hárulnak. A bíróság azonban tekintetbe vette, hogy a szövetkezetei is mulasztás terheli, mert a kárenyhítés érdekében nem tett meg mindent. Ha a traktor nem működött, a fogatos munka kellő átszervezésével — ha nem is tökéletesen —, de megoldhatta volna a problémát. A bíróság ezért a vállalatot csupán hatezer forint kártérítés fizetésére kötelezteKöltözködési segély Egy agrármérnököt az egyik szövetkezetből a másikhoz helyezték. A felmerült szállítási költségeket a tsz kifizette, mert a mérnök arra hivatkozott, hogy mint átirányított szakember, erre a kedvezményre — rendelet értelmében — jogosult. Később a megyei tanács mezőgazdasági szak- igazgatási szervei kétségbevonták, hogy a mérnök irányított szakember lenne, ezért — utasításukra — a tsz a költségek visszatérítéséért pert indított a mérnök ellen. Az ügy tárgyalásán a fővárosi tanács megnézte a mérnök munkakönyvét, amelyből kitűnik, hogy előző munkahelyéről — a Földművelésügyi Minisztérium rendeletére — „áthelyezéssel” került a másik szövetkezethez. A munkakönyvből, valamint a munkaszerződésből a bíróság kétséget kizáróan megállapította. hogy a mérnök átirányított mezőgazdasági szakember, akinek, ha más községbe helyezik, költözködési segély jár. Igaz, ennek folyósítása a megyei tanács vb hatáskörébe tartozik. Ezúttal az történt, hogy a tsz elkésve terjesztette elő a tanácsnál a kérelmet, hogy az előlegezett költözködési költséget visszakapja. Mulasztásának következményeit a szövetkezet maga tartozik viselni és nem háríthatja át másra. Holálos haleset Az iparos öt hordó dugóját eltávolította, majd a hordók egyik végét hegesztő pisztollyal levágta. A hatodik hordónak azonban nagyon beszorult a dugója, ezért nem vette ki. Ebben a hordóban korábban lenolajat tartottak és belső falán vékony kocsonyás réteg döntések képződött. Amikor a lakatos a hegesztőpisztoly lángjával a hordó végét ki akarta vágni, a hő hatására a belső falon a lenolaj kivált, elgázosodott, a levegővel érintkezett, s robbanó keverék képződött, amely a lángtól felrobbant. A hordó alja levált és a keletkezett légnyomás a lakatost agyonsújtotta. Az SZTK az elhunyt ember családjának kifizetett társadalombiztosítási illetmények visszafizetéséért fizetési meghagyást bocsátott ki a szövetkezet ellen, azon a címen, hogy a halálos balesetért a tsz-t óvórendszabálysértés terheli. A tsz a fizetési meghagyás hatályon kívül helyezéséért a fővárosi bíróságon pert indított. — Arra hivatkozott, hogy a balesetet az elhunyt gondatlan magatartása okozta. A pesti központi kerületi bíróság úgy találta, hogy a tsz megsértette a mezőgazdasági balesetelhárítási és egészségvédelmi óvórendszabályt és ezért keresetét elutasította. Fellebbezésre az ügy a fővárosi bíróság elé került, amely az elsőfokú ítéletet megváltoztatta, a keresetnek helyt adott és az SZTK fizetési meghagyását hatályon kívül helyezte. — Amennyiben valamely baleset kizárólag a sérült óvórendszabály - mulasztása miatt következik be, a munkáltatót kártérítési kötelezettség nem terheli —, hangzik az ítélet indokolása. A tsz-ben a lakatos- ipari tevékenység körében kellő szakmai jártassággal az elhunyton kívül senki sem rendelkezett. Így tehát az óvó-réndszabályi előírások betartása, az ipari tevékenység megfelelő megszervezése és végrehajtása a lakatos feladata volt. Ellenőrzésére mód sem adódott, mert az elhunyt ember azután, hogy a tsz-be belépett, tovább is saját műhelyében dolgozott. — A baleset körülményeinek megítélésénél ennek a sajátos helyzetnek döntő jelentősége van, mert az eseményeket nem . lehet kiraea- dottan értékelni, hanem összefüggésükben kell vizsgálni. — Kétségtelen, hogy a lakatos halálát az óvórendszabályok megsértése okozta. (H. E.) A közgyűlés egyik főszereplője Még akkor, amikor 11 hold földjét mezsgye határolta, valami arra ösztönözte, hogy tanuljon. — S meg is tette. Mintagazda lett. Faluszerte úgy ismerték, mint olyan embert, aki érdeklődő, mindent élesszemmel figyel és jól ért a gazdálkodáshoz. Patócs István jó tulajdonságaira akkor is emlékeztek gazdatársai, amikor vele együtt a közös útra léptek. Nem véletlen tehát, hanem az elismerés és bizalom jele, hogy ráesett a választás, amikor sor került az ellenőrző bizottság vezetőjének megválasztására. A korábban kisebb területű Búzakalász Tsz-ben két éven át tevékenykedett az ellenőrző bizottság elnökeként. S most, a 3800 holdas gazdaságban szintén ezt a tisztet tölti be. Szervezi, összefogja a hét tagú ellenőrző bizottság munkáját. Úgy osztják meg erejüket, hogy hónapról-hó- napra a gazdaság egy-egy területén alaposan szétnézhessenek. — Nekem is előnyös, hogy nem vagyok helyhez kötve. A növénytermesztésben dolgozom, s így az egész határt bejárom, — Munka közben is lehetőség nyílik a szemlélődésre, ellenőrzésre — mondja. Patócs István. — Tapasztalt-e sok hibát? — Talán nem is így mondanám, hogy sokat, hanem olyanokat, amelyek azt mutatiák: nem mindenki érez felelősséget a köA jászberényi művelő- ** dési házban az értelmiségi klub megalakulásáról tárgyaltak szerdán este. Merje-e magát egyáltalán értelmiségi klubnak nevezni? Erről volt először is szó. (Az elnevezést csupán azért nem tartjuk szerencsésnek, mert nem a céH: hane.n a tagok társadalmi hovatartozását jelöli meg- Ugyanezért nem tartjuk jónak a munkás-, vagy parasztklub elnevezést sem.) A háromórás megbeszélésen — mely maga is érdekes vitaest volt — legtöbben úgy látták, hogy főleg művészeti kérdések vonzanak a tagságot. Ehhez kapcsolódott az az inkább csak elgondolt és félszavakkal kifejezett óhaj, hogy az elhangzott problémákról kialakult véleménynek bizonyos társadalmi súlya legyen. A város értelmisége nem ismeretterjeszfő előadásokai akar hallgatni meghívott előadókkal, vagy egymás szakmai titkainak elbeszélése során. Nem. Vitákat akar, magas szinten, a művészet aktuális kérdéseiről, Művészetpolitikát. Az építészet, építőművészet — természetesen elsősorban a városépítészet kérdéseiről. Jászberényről. Várospolitikát. í\e mi is lehetne más, ami legizgalmasabb és álmukban sem aluvó problémája a város tanult polgárainak? Nagyüzemi mérnök, pedagógus, tanácsi hivatalnok, egy fontos intézmény pártiitkára, orvos, múzeumigazgató, könyvtárigazgató — és így lehetne sorolni a megjelenteket, akiknél a művészettel való találkozás vágya több, mint a megismerkedés igénye, akik — szabadjon így mondani — felsőbb szinten, a polis, a köz szempontjából akarják megvitatni a művészet kérdéseit. Erre mutat a február végén, vagy március elején tartandó első vitaest témája is: „A modern művészet jövője". Valószínűleg nem sikerűi ezen az estén a modern művészet jövőiének kérdését eldönteni. De a k’ub jövőjére nézve döntő lehet az első összejövetel. Jó lenne, ha sikerülne rendszeresen összejönniök azoknak, akik erre már régóta várnak. Különböző szakmák képviselői, művészek és közéleti emberek — értelmiségiek — azért várnak, vágynak erre, hogy — mint ők mondják — szélesítsék a látókörüket. Tudományosan úgyis mondhatnánk, hogy szocialista műveltséget akarnak szerezni. De a szocialista műveltség nem kész valami és nem is lesz az. Aki ezt az alakuló szocialista műveltséget megismeri, vissza is hat rá is szerepe tehet annak továbbfejlesztésében. L. lu zösért. Az, aki szénagyűjtéskor elhagy egy-egy villára valót, talán nem is gondol arra, hogy mindannyiunk zsebe érzi meg, ha hanyagul dolgozunk. A cukorrépa betakarításánál is jogosan méltatlankodtak a tagok, hogy jóformán csak minden második-harmadik sorban emelte ki a répát az eke. Pedig be lehetett volna úgy állítani, hogy rendes munkát vége, zen, s valóban megkönnyítse a szedést. — E példákkal csak érzékeltetni akartam, hogy a mulasztás, a hiba forrása legtöbb esetben a nemtörődömség, a felelőtlenség. S ebben csak akkor történik lényeges változás, ha nemcsak a vezetők, vagy az ellenőrző bizottság tagjai teszik szóvá, ami nem jól van, hanem a gazdák maguk is figyelmeztetik egymást. — Tavaly is sok gépet vásároltunk, építkeztünk, egyszóval erősítettük gazdálkodásunk alapját. Az is szükséges azonban, hogy megbecsüljük, óvjuk a közös vagyont. Ne tűrjük a lazaságot, fegyelmezetlenséget és a rossz minőségű munkát. Patócs István és az ellenőrző bizottság többi tagja erre neveli a tiszaőrsi Búzakalász Tsz gazdáit. Amikor figyelmeztetnek, bírálnak, vagy felelős ségrevonást javasolnak, akkor sem önös érdekbői teszik, hanem a közösség sorsáért érzett felelősségből. Ignácz Károly, Zám Rudolf, Szabó János, az ellenőrző bizottság többi tagja is becsülettel eleget tesz tisztségéből eredő feladatának. Patócs Istvántól pedig nemcsak a munkában, hanem a tanulásban is példát vehetnek gazdatársai. Korábban elvégezte az ezüstkalászos tanfolyamot, tavaly három hónapig az öntözést tanulta. A zárszámadó közgyűlésen Patócs István számot ad az ellenőrző bizottság tevékenységéről. Tartalmas és megszívlelendő lesz a mondóké ja. Mert azt szedi csokorba, amit élesszemmel egész évben megfi-' gyeitek és javaslatukra megváltoztattak. — Okos, megfontolt szavait, a bírálatban is tükröződő segítőszándékát bizonyára azzal is nyugtázzák a nagy szövetkezeti család tagjai, hogy elismerik: — közgyűlésük egyik főszereplője pz ellenőrző bizottság elnöke volt Nagy Katalin Most a bal hármas záp- foggal járok az SZTK-ba. Lám, Ervin is itt ül a váró helyiségben, még a jobb fel. ső szemfog időkből ismerem. Keserű a képe, kezét az arcához szorítja. És bizony esze ágában sincs már szemét legeltetni a sorstársakon. Most nem súg neki a szíve. Akkor, a jobb felső szemfog-ügyem idején, egyedül én ültem itt derűsen cigarettázva, annak a gyakran tapasztalható jelenségnek a jóvoltából, hogy a fogászai küszöbét átlépve, egyszerre kiállt a fogamból a háromnapos fájás. És rajtam kívül csak ezen a hullámos hajú, rokonszenves fiatal mackón nem látszott a szenvedés. A szeme ugyan izgatottan csillogott, de később kiderült, hogy nem a félelem, hanem a reménység miatt. Látszott, hogy valami kikívánkozik a fiúból. Ahányszor futólag rápillantottam, el akarta fogni a tekintetemet. Végül mellém húzódott a pádon, megszólított. — Talán nem is kezelésre tetszett jönni? — Hát mi az ördögért? — Mert én nem azért járok ám ide — közölte cinkos mosollyal. — Hanem ugyanazért, amiért szeretek a mozik előcsarnokában is várakozni. Két jegyet veszek, és úgy nézelődök partner után. De az rossz hely, pocsék hely. Moziba mindenki a párjával megy. Tét ■ szik tudni, nálunk, tetőfedőknél almás ám a szaktársnő. A legényszálláson se látni nőt. Neadj isten hát, hogy egy valamire való ismeretségre szert tehessek. Egyébként, ha megengedi... — Ekkor mondta meg a nevét, amiből csak az „Ervint” tudtam megjegyezni. — A tippet tulajdonképpen a Handzei szakinak köszönhetem. Az injekciónak még a gondolatától is hideglelést kap az öreg. hát idekísértem múltkor a rossz fogával. Akkor láttam, ez jó hely. Itt sokáig üldögélnek a pacik, és szívesen tárgyalják eptjmással a fogfájásukat. Azóta eljárok ide Már a harmadik estén súgott a szívem: itt az igazi: Most éppen bent van. Ma jd tessék megfigyelni, ha kijön. Jó kiállású, helyes, kedves, éppen nekem való. Az idegkezelt fogáról mindent tudok... nagyon édes kis fog ...de őróla is már annyit, hogy Erzsi a neve, meg hogy hol fordul be hazafelé. Mihelyt először belépett, beszédbe elegyedtem vele a fogakról. Amikor kijött, bezengtem, hogy én u most végeztem, és érdeklődtem, mi volt a kezelésén. Ugyanaz történt két nap múlva. A Körútig mindig az ő fogáról volt szó, a Körúttól addig, ahol befordul, az enyémről. Persze én ugyanazt mondtam más szavakkal, amit ő, mert hisz én nem kezeltetek. Igen, eddig még csak a fogakról beszélgettünk. De ma... ma elkészül a kezeléssel, hát én is felkészültem, hogy vasárnapra táncolni hívom. Tessék majd véleményt mondani róla, ha kijön, csak egy hunyorításscl. Mert év határoztam. Végszükség esetén a komoly szándékoktól sem zárkózom el... Egyre kényszeredettebben hallgattam a kitárulkozását. Mert a szemfogam megint nyugtalankodni kezdett, mintha valami izegne benne, s attól kis áramütések érnék az állkapcsomat. Ez a fiú még boldogságot mer hajhászni itt, ahol szenvedő emberek keresik a nyugalmukat: Felpattant az ajtó, és Ervin felugrásán, villanó tekintetén láttam, Erzsi az, aki kilép a rendelőből. Egy egyszerű, rokonszenves, üde fiatal lány. Ennél jobbat Ervinnek az SZTK-receptre se írhattuk volna fel. A fogam rosszindulatú viselkedése ellenére megszólalt bennem az együttérzés. Kedves fiatalok! Milyen szép is ez! Az is cenk, aki irigykedik rátok! Elvégre nemcsak házibulin meg munkahelyen születhetnek szerelmek. A fogászaton is! Miért ne? Éppen elismerően akartam hunyorítani, amikor valami számításon kívüli dolog történt. Sokan szoktak várakozni, ezúttal aránylag kevesen voltunk. Az asszisztensnők gyakran unottan szedik ösz- sze a beteglapokat, most azonban a szívbemászó Erzsivel együtt egy lelkes asz- szisztensrő lépett ki a rendelőből. S miközben Erzsi tekintete kíváncsian szántott végig a váróhelyiségen, és örömmel állapodott meg Ervinen, az asszisztensnő szeme is megakadt a fiún. — Ne éljek, ha «em másfél óra óta látom magát itt ücsörögni — kiáltotta az asszisztensnő. — Hogyhogy nem került sorra még? Az igazolványa? Be sem adta még? Idetartozik a mi rendelőnkhöz? Hadd lám! A fiú elsápadt. Megzavarta az erélyes fellépés, a kérdések özöne, de mégin- kább attól való félelme, hogy fortélya lelepleződik Erzsi előtt. Vesztére elővette igazolványát, s az asz- szisztensnő amint belepillantott abba, már karon is ragadta. — No, jöjjön velem, maga gyámoltalan... — De... — Ervin Erzsire nézett, és a homlokán megjelent egy verítékcsöpp. — En... — Hit persze, csak menjen... — lehelte Erzsi. Mondhatott mást? És Ervin mögött becsapódott az ajtó. A lány arcáról olvasni lehetett. Ma hát nem egyszerre végeztek... Elszakad a kapcsolat? Erzsi elindult, de láthatóan tétovázott, engedhet-e a büszkeségből? Et úgy döntött: engedheti mert visszalépett az ajtóból, és helyet foglalt. Megkísérelte, hogy a végzettel harcra keljen. Én azt hittem, ez elég. Megvárja Nem veszítik el egymást! Természetesen elmegy táncolni vele! Csak akkor vettem észre, hogy izgalmamban elfelejtettem beadni a lapomat. De fogam abbahagyta intrikus működését, semmit se bánva gyönyörködtem a fordulatban. Ervin negyedóra múltán kioldódott nyakkendővel, izzadságban úszva került elő. Az eléje lépő lányt észre se vette — azon való nagy igyekezetében, hogy kiköpje a tampónt az érzéstelenítéstől élettelen ajkai közül. Feldúltan indult az ajtó felé. Az asszisztensnő utána szólt. — Aztán ne felejtse, még négy fogát kell kihúzni, mert baj lesz! Ettől Ervin vakdühvel rontott le a lépcsőn, és egy pillanat alatt nyoma veszett. Hát igen. Ember legyen az, akinek ilyenkor mást súg a szíve. Földes Pél«' Egy értelmiségi klub dicsőjénél
