Szolnok Megyei Néplap, 1965. február (16. évfolyam, 27-50. szám)

1965-02-26 / 48. szám

IMS. február 26. SZOLNOK MEG YB NÉPLAP 3 AZ ATYAMESTER UNOKÁJA dűs Urbán. 1863-ban volt a céh atyamestere. Az utolsó atyamester a nagyapa, He­gedűs Péter volt 1891-ben. Ugyanekkor szabadult az utolsó céhlegény, Dombo- roczki Lajos is. Jászberény­ben ezernyolcszázkilencven- egyben véglegesen meg­szűnt a takácscéh, de az ereklyéket megőrizte az utolsó atyamester unokája. Nagyot változott azóta a világ. Ha a mester hatodik őse, aki szintén takács volt — ahogyan ő mondja: a vakapúm — meglátná, hogy esténként a gimnáziumi tankönyvek fölé hajol, bi­zony nagyon elcsodálkozna. — Miért tanul ötvenéves fejjel? — A helyi KIOSZ egyik vezetője vagyok. Nekik azt mondtam, azért, mert hat elemivel nem állhatok elé­jük, fejlődni kell. Letettem a hetediket, nyolcadikot, s most gimnáziumba járok, meg aztán a szakma vég­napjait éli. Lehet, hogy egy­két év múlva már nem te­het ebből megélni — símo­„Jaj anyám a takács. keze lába mindig jár, nem megyek én ahhoz," — Ez a népdal valódi szövege, nem pedig az, hogy: „Jaj anyám a takács, büdös, mint a záptojás...’, r— Mert, látja, munka köz­ben mindkét kezünk és lá­bunk vitustápcot j$r, Saj-. nos', kiforgatták a régi dal szövegét —sóhajtott. A vékony kis efnbeí köz­ben megállás nélkül dolgo­zik. Csupa in jobbkezével ritmikusan „tépi” a zsinórt, amely a vetélőt futtatja, -hol balra, hol jobbra, a másikkal pedig a bordát kezeli. Két lába négy pedá­lon kerékpározik fáradha­tatlanul. — Milyen anyagot sző? — Derékaljat, Ezt még megveszik. — Hol adja el? Itt, az Alföldön, régebben sem használtak ilyesmit, most meg... • — Na. persze, nekem megvannak még a vevőim. Azért mondom, hogy még, mert azt már nem tudom, meddig maradnak vevők. A Mátrán túli vidékre járok. Mihálygerge, Karanes, Ce- red, Istenmezeje, Fedémes és Kisterenye korosabbjai jól ismernek. Harminchat községben árulom a porté­kát Az öreg. szúette szövő­szék fáradtan nyikorog. A műhelyben parányi, látha­tatlan pihék úsznak a leve­gőben, s ezek egy hét alatt vastagon belepik a kivén- hedt fatákolmányt, de alat­tomos támadást intéznek a takács egészsége ellen is. Kegyetlen betegség a tüdő­asztma. — Régi darab — mondom a mesternek. — Száznyolcvanöt éves — simogatja meg a fényesre koptatott hengert. — Nem ez a legöregebb. A padlá­son van egy kétszázötven éves is. De nemcsalt az van. He­gedűs József jászberényi takácsmester házában őrzi az 1028-ból származó céh­ládát. a céhkönyvvel együtt. A kézzel faragott és cifra vaspántokkal ellátott láda bizony már nagyon meg­kopott, az egyik sarka egé­szen elkorhadt. A céhkönyv ■■ónban teljesen ép, csupán m&en megsárgultak lapjai. Első oldalán a könyv ki- cirkalmazott címe olvasha­tó: „A Jász-Berényi Takáts Ifjúságnak Laistroma, vagy is jegyző könyve, A mely­ben is az ide bé jövő Be- tsületes Takáts Legények­nek Nevei Fognak bé Ik- tattni.” A könyv szerint 1833-ban Jászberényben 37 takácsle­gény szabadult. Ahogyan fejlődött az - ipar, ahogyan egyre nagyobb üzemek lé­tesültek, úgy apadt az ina­sok száma is. Tizenegy esz­tendővel később már csak huszonhármán szabadultak. 1850-től pedig megszűnt a céh könyv, ekkor már csak szabadulási könyvnek hasz­nálták. Hegedűs József takács- mester dédnagyapja, Hege­gatta meg a szövőszéket. — Poros, nehéz munka volt. Nem tudom azonban, ha abba kell hagyni, hogyan állnak át a kezeim, lábaim negyven év után. Eh, majd meglátjuk. Bognár János ELSŐ A MINŐSÉG Tavaly, szeptember 30-án alakult meg a jászberényi Felsőruházati Ktsz a szo­cialista címért versenyző, kilenctagú Kossuth-brigád, amelynek Szabó László a vezetője. A brigád tagjai vállalták, hogy selejt nélkül dolgoz­nak, az esetleges kisjavítá­sokat pedig munkaidő alatt elvégzik. A brigád átlagtel­jesítményét 106-ról 107 százalékra emelik — így szól a további felajánlásuk. Ezt a teljesítménynövelésre tett ígéretüket nagyon rö­vid idő alatt, már a harma­dik hónap végén beváltot­ták. A műhelyben, ahol kü­lönböző posztóöltönyökhöz készülnek a nadrágok, a szocialista címért versenyző brigád tagjain kívül még többen is dolgoznak. Jelen­leg sínadrágot gyártanak, amelyből naponta 100—110 kerül a raktárba. Képün­kön a Kossuth-brigád há­rom tagja látható. Középen a brigádvezető, Szabó Lász­ló, dolgozik, Afrikai fiatalokat várnak TÖRÖKSZENTMIKLÓSRA Beszélgetés a törökszentmiklósi KISZ titkárral Közel fél éve, hogy meg­választották a törökszent­miklósi városi KlSZ-bizott- ságot. Munkatársunk felke­reste Mász Imrét, a KISZ- biiottság titkárát, s meg­kérte válaszoljon néhány kérdésre. ? — Milyen elgondolások­kal, és hogyan láttak mun­kához a KISZ-bizottság megvolósí tásán dolgozunk: — Hadd mondjam el mindenekelőtt, hogy jó volt a vb-tagok kiválasztása. — Csabai Béla, Tóth Imre és Majzdk Feri pl. amióta a KISZ létezik, mindig ott voltak a mozgalom élvona­lában. ők nálunk a moz­galom veteránjai. Az ő ta­nácsukra és az 6 vezeté­sükkel a bizottság tagjai­ból munkacsoportokat ala­kítottunk. Ezek segítésével különösen egy fontos cél megvalóqításín dolgozunk­segíteni az alapszervezetek munkáját. — Mit és hogyan tudtak eddig segíteni? — Elmondok néhány pél­dát: a gépgyártó ktsz-nél megkerestük a gazdasági vezetőket. Mondtuk nekik, hogy szeretnénk ha bízná­nak az ifjakban és lehetővé tennék, hogy bizonyítsák akaratukat. A ktsz főmér- kével közösen végeztünk egy felmérést. Kiderült, hogy 0.5 százalékos anyag- megtakarítás is forintokban már igen sokat jelent a ktsz-nél. Van is rá lehető­ség. Pontosabb lemezmérés­sel, az évi 108 gép gyár­tása során a harminc vál­lalkozó fiatal 43 ezer fo­rintot takaríthat meg. — Más terv van a ba­romfiipari vállalatnál. Itt egy hűtőtárolót építenek. Igaz. hogy az építő válla­lat felel a kivitelezésért, de a mieink úgymond véd­nökei lesznek a batáridő betartásának. Erre az kész­tette őket, hogy jelenleg más városba viszik hűteni az itt feldolgozott árut. S ha lekésnék a határidőt az naponta több ezer fo­rintos, nem várt kiadást jelentene a vállalatnak. A fiatalok vállalták, hogy 3 vasárnapon társadalmi munkával segítik az épít­kezést, ha lesz elég szak­ember. Most azt intézzük, hogy az építők KTS7-szer- vezete Is járjon ezért köz­ben. — Tavasz közeledtén mi­lyen szórakozási programot készítettek a város fiataljai­val l — Egyik legmegszokot- tabb tavaszi programunk az ifjúsági találkozó. Ezt rhost is megrendezzük, a gyar­mati ifjúság napjával egy­bekötve. Vendégül látunk külföldi ifjakat. Nem sze­mélyes érdemem, dicseke­Csépán korábban két kö­zös gazdaság volt. Tavaly azonban azzal kezdték az évet, hogy az Üj Barázda és az Alkotmány Tsz egye­sült. A gyakorlatban persze j ez nem olyan egyszerű, — I ahogyan leírtuk. Sok töp- | rengés, vitatkozás és terve­zés előzte meg a döntést. S még azután is akadtak két­kedők, akik úgy vélték, hogy: „Nyugtával dicsérd a napot”, vagyis év végén tudják majd meg, miként vált be a házasság. Most már mindenki meg­bizonyosodott arról, hogy az egyesülés hasznára vált a közösségnek. Sáros János, a tsz elnöke azt tartja a legjelentősebb eredménynek, hogy össze­szoktak az emberek, nem forgácsolták szét az erőt a viszálykodások, s a nagy többség hangulata bizakodó volt. Ez a szorgalom, helyt­állásban is tükröződött. Ko­rábban például sikertelen volt minden olyan kísérlet, ami arra irányult, hogy két műszakban üzemeltessék gé­peiket. Tavaly viszont éjjel is dolgoztak a traktorosok. Ez csak egyetlen példa. — ennél jóval többet említ­hetnénk annak bizonyításá­ra —, hogy a Petőfi Tsz- ben miként fejlődött a gaz­dák munkához való viszo­nya. Nem lennénk azonban hűek az igazsághoz, ha csak a pozitív dolgokról szól­nánk, mert az év során gond, nehézség is adódott épp elég. — Különösen az ősz tette próbára a gaz- ; dákat, amikor a 407 hold í szőlő s a közte levő gyü­mölcsfák termésének beta­karítása egybeesett a cu­dem is véle: ebben már van gyakorlatunk. Afrikai fiatalokkal tartjuk jelenleg is a kapcsolatot és nagy örömünk, hogy szívesen jönnek hozzánk minden ta­vaszon. Találj ez a rendez­vényünk az, amelyre fiata­lok, idősebbek egyaránt szívesen és legtöbben jön­nek. korrépa szedéssel, kukorica töréssel, s az őszi vetéssel. A hetes esők mellett az is növelte a bajt, hogy a ijáz- táji szőlő, gyümölcs, főként a bő szilvatermés betakarí­tása elvonta az erőt a közös munkától. S végül a kuko­rica földről való beszállítá­sával csak január elején vé­geztek. Decemberben szed­ték a cukorrépát, s mintegy 10 holdon földben maradt a termés. (Pedig 300 mázsát adott volna holdanként)./ Okultak e hibákból, s már most a tervezésnél gondolnak arra, hogyan gazdálkodhatnak erejük­kel ésszerűbben, hogyan szervezhetik meg jobban a munkát, különö­sen az őszi betakarítást. Minden gond, baj elle­nére is sikeresen zárták az évet és jó alapokat terem­tettek további gazdálkodá­sukhoz. A tiszta vagyon 40, a fel nem osztható szövetkezeti alap 24 százalékkal növe­kedett. A termelési alap 72, a ta­karmányalap 46 százalék­kal több mint 1963-ban volt. Gazdálkodási eredményük 30 százalékát felhalmozták, egyszámlájukon 400 ezer forin'- van, amelyet üzem­viteli célra tartalékoltak. Az egy munkaegység értéke hacsak fillérekkel is, alatta maradt a tervezettnek, vi­szont az egész évben dol­gozó tagok közösből szár­mazó jövedelme fölözi a 16 ezer forintot. Az első év tapasztalatai, s a megteremtett jó alapok lehetővé teszik, hogy az idén még sikeresebben gazdál­kodjanak. Nagy KataJU» JÓL SIKERÜLT CSÉPAI HÁZASSÁG

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom