Szolnok Megyei Néplap, 1965. február (16. évfolyam, 27-50. szám)

1965-02-18 / 41. szám

1905. február IC. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Devizamentes tanulmányutak A napokban egyezményt írtak alá Moszkvában a ma­gi ar—szovj et mezőgazdasá­gi tudományos együttmű­ködésről. Az MTI munka­társa ezzel kapcsolatban tá­jékoztatást kért dr. Soós Gábor földművelésügyi mi­niszterhelyettestől, az egyez­mény megkötése végett a 3?ovjet fővárosban járt ma­gyar delegáció vezetőjétől. A Miniszterhelyettes el­mondotta, hogy az egyez­mény kiterjed a két ország kétoldalú mezőgazdasági tudományos-műszaki együtt­működésének valamennyi formájára. Ezek közül az egyik legfontosabb a kuta­tási tervek és a kutatási eredmények rendszeres cse­réje. Ez lehetővé teszi bi­zonyos feleslegs párhuza­mosságok elkerülését. Igen hasznosnak ígérke­zik a mezőgazdaságra vo­natkozó műszaki-tudomá- nyos dokumentációk és más tájékoztató anyagok kölcsö­nös, gyors cseréje. Az ille­tékes intézmények kutatási célokra mag- és más szapo­rítóanyag-mintákat is kül­denek egymásnak, a fertőző állatbetegségek elleni véde­kezés érdekében pedig ki­cserélik a szérum- és vac- cina-gyártáshoz szükséges anyagokat és műszereket. A magyar és szovjet ku­tatók, szakemberek közül már eddig is igen sokan jártak hosszabb-rüvidebb tanulmányúton a Szovjet­unióban, illetve hazánkban, a mostani megállapodás — azonban ezen a téren is to­vábbi lépést jelent. Ki­mondja ugyanis, hogy a két ország meghatározott keret­ben — kölcsönösen és de­vizamentes alapon fogadja egymás tudományos kuta­tóit és oktatóit. A szakem­ber cserére mór az idei részletes program is elké­szült. Dr. Soós Gábor miniszter helyettes befejezésül elmon­dotta, hogy az egyezmény a kölcsönös cserlátogatáso- knt az egyetemistákra is ki­terjeszti. A magyar agrár- egvetemi és főiskolai hall­gatók egy-egy csoportja nyári üzemi gyakorlatát a Szovjetunió legjobb szovho- zaiban és kolhozaiban végzi majd, s ennek megfelelően a magyar mezőgazdasági üzemek szovjet diákokat fogadnak. Az egy hónapos csere-gyakorlaton az idén 20—20 fiatal vesz részt Eltűntek a pávák az ENSZ székház parkjából A világszervezet székhe­lyének bővítési munkálatai nyomán eltűntek a New York-i ENSZ-palota kertjé­ből a pávák. Nincs kizárva egyébként, hogy a baboná­nak estek áldozatul, mint­hogy az egyik delegáció fi­gyelmeztette U Thant főtit­kárt, hogy hazájának hie­delme szerint a pávák bal- szerencsét hoznak. A pává­kat elszállították a Bronx-i állatkertbe, amelynek ve­zetői úgy látszik, nem ba­bonásak. IRODALMI EST Jászberényben Engedjék meg, hogy a szokásjogtól és minden sza­bálytól eltérően személyes élménnyel kezdjem beszá­molómat a kedd esti jász­berényi irodalmi estről. — Hiszen voltaképp minden művészi hatás értékét, nagyságát személyes élmé­nyek összessége határozza meg. Jszberényben ezen a na­pon birokra kelt a feb­ruári télvége a koratavasz első próbálkozásaival. Majd mosolygóra, majd borongó- ra változott az ég a város fölött, mintha maga sem tudná, mit szeretne jobban, napsugarat vagy hózáport. ii...nem elég akarni, tenni is kei!...” — (Váci Mihály: Még nem elég) Délelőtt Petőfi. Ady, Mó­ricz, Gyulai Pál, a rég itt járt költők. írók emléktáb­lákra vésett nyomait ku­tattam, és még ennek az utcákon barangoló séták­nak az emléke élt bennem, amikor beültem a Déryné Művelődési Ház színházter­mének nézőterére, hogy sokszáz jászberényivel együtt találkozzam az Űj Írás költőivel, íróival. Üj írás nemcsak egy fo­lyóirat neve, han^m célt, törekvést és egy kicsit be­teljesítést is jelent. Vala­miképp erről adott hitet Baranyi Gyula, a folyóirat főszerkesztőjének köszön­tője is. Nem jelöli azonban kizárólagosan csak a fia­tal írókat, nem nemzedéki kérdés, hiszen fent a szín­padon ott ült egymásmel­leit a 24 éves induló író, Simonffy András és a 68 éves Veres Péter. Szándé­kuk, nyugtalanságuk fűzi őket össze, hogy megvaló­suljon „gyönyörű képessé­günk a rend”. Egy folyóirat céljaiban egységes gondolatvilága bontakozott ki ezen az es­tén a jászberényi közön­ség előtt. Az író-vendégek: Gerelyes Endre, Simonffy András. Soós Zoltán. Sza- konyi Károly, Váci Mihály és Veres Péter az itt elő­adott műveikben is a ma emberének problémáira akarnak választ, megoldást találni —, hogy Baranyi Gyula főszerkesztő szavait idézzük — Nehéz emberek, akik nem akarnak az iro­dalom csendes vizein evez­ni, de nem is a leleplező szenzációkat, hanem meg­változott életünk igazságait kutatják. Az irodalmi est kétórás műsorán nem léptek fel előadóművészek, az alkotók maguk olvasták fel művei­ket, a közvetlen beszélge­tés élményét ébresztve a nézőtéren figyelőkben. Ez a „beszélgetés” egy kicsit bemutatkozás, egy kicsit a gondolatok kicserélése volt, mert a közönség sem ma­radt „szófián” nézősereg, — tapsaikkal, értő tekintetük­kel válaszol sattak a szán- pádon beszélő íróknak, köl­tőknek. — Hálás közönség volt. Azt hiszem, megértett ben­nünket — mondta Váci Mihály kissé fáradton, — amikor az előadás után ki­szabadult a dedikáció ké­rők „ostromgyűrűjéből”. Itt a művelődési ház Iro­dájában most valóban rea­lizálódott a közönség és az alkotók közötti imént leírt képletes beszélgetés. — Péter bácsi úgy lát­szik újra megtartja aziro­Mif Iá funk a képernyőn ? Monumentális vállalko­zásba fogott a Magyar Te­levízió. A két esztendőre tervezett 12 részből álló műsor első adását láthatjuk február 18-án, csütörtökön este 8 órakor. A műsor összefoglaló cí­me: Földönjáró csillagok- Valóban, a világirodaion) nagy egyéniségeit mutatja be, úgy. hogy emberközelbe hozza őket, s a világirodai­mat a közönség saját, bel­ső ügyévé teszi. A TV-ből már ismert, de minden ed­Közlemény Szolnok Megye Tanácsa legközelebbi ülését 1965. február 25-én (csütörtökön) d. e. 9 órai kezdettel tart)a a megyei tanács nagytermében. A tanács ezen ülésén többek között — megállapítja a megye 1965. évi tanácsi végleges tervét, a megye 1965. évi összesített és megy-’központi költségvetését, és intézkedési tervet fogad el az 1965. évi tervek végrehajtására, az irányító és végrehajtó szer­vek gazdasági tevékenységének megjavítására; — meghallgatja a Megyei Népi Ellenőrzési Bizott­ság jelentését 1964. évi munkájáról, jóváhagyja 1965. I. félévi munkatervét; — megvitatja a Megyei Tanács Jogi- és Államigaz­gatási Állandó Bizottságának beszámolóját tevékenysé­géről; — tanácsrendeletet alkot a mezőgazdasági termelő- szövetkezetek tűzrendészetéről; — megtárgyalja a „Társadalmi Munkáért” kitüntető Jelvény adományozására vonatkozó javaslatot. A megyei tanács végrehajtó bizottsága az érdeklő­dőket ez úton hívja meg a megyei tanács ülésére és kén a lakosságot, hogy a napirendekkel kapcsolatos észrevé­teleiket a megyei tanács vb titkárságának szervezési éc gazdasági osztályához 1965, február 23-ig juttassák el. Szolnok Megvet Tanács Végrehajtó Bizottsága diginél színvonalasabb ve­télkedőn döntik el, hogy ki ismeri legjobban az adott korszak világirodalmát. A színvonal egyik biztosítéka a 18 éven felüli korhatár — ez a vetélkedés kizárólag felnőttek társasjátéka lesz, — a másik biztosíték: a képernyőn csak az elő- és középdöntőt végigküzdött legjobb hat versenyző sze­repel. A sorozat első, csütörtö­kön látható része a görög drámairodalommal foglal­kozik. Devecseri Gábor, az Iliász, az Odysseia, és szá­mos görög dráma Kossuth- díjas műfordítója tartja a bevezető előadást. Ezután Hegedűs Géza: Istenek és fazekasok című cgyfelvoná- sos játéka következik, mely Euripides, a legtragikusabb görög tragédiaköltő életé­nek egyik epizódját eleve­níti fel. Az istenek és fazekasok nem képes melléklet a vi­lágirodalom tankönyvéhez hanem önálló mű, melynek izgalmas és eredeti alap- gondolata van- Pompás sze­replőgárda, Váradi Hédi, Benkő Gyula, Bessenyei Ferenc, öze Lajos és Náda- si Myrtill segíti a produk­ciót. A műsort a vetélkedő zárja le: kitűnő színészek részleteket adnak elő görög drámákból, s a jelöltek ezek felismerésével, a cím és az író nevének megjelölésével szerzik a sorsdöntő ponto­kat. dalmi estet — jegyezte meg mosolyogva Szakonyi Ká­roly, a Veres Péter körül álló emberekre mutatva. — De hisz’ jómaga is alig győzött válaszo'.gatni a meg­megújuló kérdésekre. Amikor a dedikációra váró könyvek és a kérdé­sek is kifogytak, az író­vendégek és a vendéglátók, a városi művelődésügyi „Gondolkodó módon csak az Irodalom által művelődhe­tünk..." — (Veres Péter) osztály, a művelődési ház, a járási könyvtár és az fmsz könyvesbolt vezetői a Lehel klub asztalai köré telepedve tovább folytat­ták a beszélgetést. Rideg Gábor Fotó: Nagy Zsolt Hét lóvééból ' bél almát • lyukasztott át a mesteri íjász Bár az íjászat népszerű­sége nem veheti fel a ver­senyt a modern céllövő és vívósportokkal, s a nyillö- vés az olimpiai számok kö­zött sem kap helyet, ennek az ősi sportnak mégis sok hódolója van. Megbízható adatok szerint hazánkban 1200-ra tehető a szenvedé­lyes íjászok száma, akik rekordot-rekorddal döntve tökélyre igyekeznek emel­ni Teli Vilmos művészetét. Tokió helyett nemrég az egyik pesti gyakorlópályán keltek versenyre a magyar Íjászok. A céltábla ezúttal a fekete körös papírlap he­lyett egy jonathán alma volt, amit 70 méter távol­ságról kellett telibe találni. Az almalövés legutóbb Teli Vilmosnak sikerüt, a legen­da szerint neki is csak 40 méter távolságról. — Igaz, hogy ott nagyobb volt a tét, mert azt az almát a nagy íjász gyermekének fe­jéről lőtte le. Ügy látszik, hogy a mai pesti íjászok legalább olyan biztos ke­zdek, mint nagy példaké­pük, legalábbis elmondha­tó ez Pap Józsefről, a vá­logatott fjászkeret edzőjé­ről, aki az almát az első lövésre telibe találta. — Igazi bravúrja csak ezután következett: hat tartalék­aimét is egymás után a céltáblára függesztettek és Pap József egyetlen lövése sem tévesztett célt. A hét nyílvessző a hét almába fúródott. A páratlan ered­mény jutalmaként a biz­toskezű íjász emlékbe meg. kapta az egyesületi pénz­ből vásárolt átlyukasztott almákat, a sporttársak pe­dig gratulációkkal halmoz­ták el. A legnagyobb elis­merést azonban feleségétől, lányától és veiétől kapta akik a család hagyomá­nyainak megfelelően, szin­tén szenvedélyes íjászok. SZÜLÖK i NEVELŐK óetfHA Aliért hazudik a gyermek? A hazudozás egyik gya­“ kori jellemhibája a gyerekeknek. Ha eredmé­nyesen akarunk ellene küz­deni, ismernünk kell a ha­zugságok lényegét, külön­böző fajtáit és a kiváltó okokat. A gyermekkor kü­lönböző szakaszaiban vál­toznak ezek, ezért a szülők­nek éber szemmel kell gye­rekeiket figyelni hogy ala­posan megismerhessék őket. És ne csak szavaikat, ha­nem tetteiket is. Már az ún. kisgyermek- korban találkozunk hazug­ságokkal. Ezek eredetüket tekintve még ártatlanok. Előidézői, hogy a kisgyer­mekek még nem ismerik a jó és rossz erkölcsi fogal­mát. Giziké, aranyos szőke csöppség játék közben le­verte az asztalról édesany­ja egyik legféltettebb vá­záját. Anyuka rémülten ro­hant a másik szobából. Gi­ziké, a kis aranyos felvett a földről két üvegdarabot és próbálta összeilleszteni. — Giziké nem törte el. össze fog nőni! — mondja a világ legtermészetesebb hangján. És amit mond, azt hiszi is. Nem így az anyukája. Vörösre paskolja a kislány kezecskéjét, miközben egy­két káromkodás is kicsúszik a száján. Giziké csak sír, sír... nem tudja megérteni, hogy az anyukája most miért kiabál és verekszik. Egy bizonyos: Legköze­lebb, ha Giziké kiszaggat­ja a játékbabájának a kar­jait, lábait, nem mutatja meg az anyukának, hanem gondosan besöpri a sezlon alá. Fél a veréstől. Ebben a korban a leg­helyesebb módszer a ha­zugság és a károk megelő­zésére, ha a szülők igyekez­nek az értékesebb tárgva- kat kívülhelyezni a kis­gyermek „hatósugarán”. Közismert tény, hogy — ahol több gyermek van egy családban, ott gyakran elő­fordul, hogy egymásra fog­ják a kártevést. Tehát va­lamelyikük hazudik. — Na már most, ha a szülő elfo­gultan ad igazat az egyik­nek (pl. a kisebbnek), noha az volt a tettes, és a mási­kat bünteti meg ártatlanul, ennek két káros következ­ménye Is lesz. Először: az ártatlanul szenvedett gyer­mek meggyűlöli édesanyját, elveszti szülei igazságossá­gában vetett hitét, és ettől kezdve más helven ő is ha­zugsággal próbál érvénye­sülni az életben. A hazug­sággal meemenekült gyer­mek ezután tudatosan fog hazudni, ha úgy látja, hogy ezzel megmenekül a rá vá­ró büntetéstől. I lyen esetekben alapo­* snn ki kell vizsgálni a dolgot a szülőknek, mielőtt intézkednének. És tárgyila­gosan intézni az ügyet. A hazuEtságok egv másik csoportjába tartozik az ún. fantázia-hazugságok. Álta­lában a 8—13 éves gyerme­kek között szokásosak. Kar­csi besötétedés után megy az utcán. Egv ártatlan eb rámordul. Karcsinak egy­szerre torkába uerik a szí­ve. és iszkiri... Másnap azt meséli pajtásainak az isko­lában. hogy egv farkas tá­madta meg, de ő bátran sz.embeszállt vele, meg ts ölte volna, ha a farkas el nem szalad... Sokunknak ismerőse bi- zonvára Móricz Zsiffmond egyik ifiú regénvhőse, a sokat evő Böszörménvb ö 1 még a csizmakenőcsöt is felfalta iskolatársa csomag­jából, de mindig azt hazud­ta, hogy neki majd egy egész sült libát küldenek otthonról. Pedig a csomag soha sem érkezett meg. Az első esetben egy el­szenvedett kudarcot próbál a gyermek hősi tetté szépí­teni egy kis lódítással, a másik esetben azért tért el a valóságtól, mert a hazug­ság valamiféle kárpótlást jelentett a valóságban so­hasem teljesült vágya ki­elégüléséhez. A serdülőkorú lányoknál a feltűnni akarás, a fiúk­nál az álhősiesség pózában —, néha a mártír szerep­ben való tetszelgés vált ki hazugságokat. Ezek már veszedelmesek­ké válhatnak, ha nem nye­segetjük le őket idejébeni Dicsérjük meg náluk az igazi értéküket, de mutas­sunk rá a hibás elképzelé­seikre is. Szeretettel, logi­kával, türelemmel. Egyszer­re nem megy a dolog. A z eddig felsoroltaknál “ már sokkal veszedel­mesebbek a gyermek jel­lemalakulása szempontjá­ból a tudatosságnak azon a fokán keletkező hazugsá­gok, amelyekre már azt mondja a közvélemény: — „Aki hazudik, az csal és lop is”. Akik tehát tudják valamiről, hogy azt nem szabad elkövetni, mégis el­követik, és aztán a bünte­téstől való félelmükben ha­zudnak, csalnak. Gondol­junk csak itt arra, hányán vannak, akik kivakarják a rossz jegyet az ellenőrző­ben, és jobbat írnak helyet­te. Vagy, ha haza is viszik a rossz jegyet, hazugságba kezdenek: „Tetszik tudni apuka, a tanár pikkel rám, és... stb. Ha a szülő, anél­kül, hogy meggyőződne a valóságról élhiszi a „me­sét” gyermekének, az mint­egy biztatást kap a további hazudozásokhoz. És ezzel a gyermek bűne a szülő bűne lesz. A felnőttek sajnos gyak­ran más formában Is előse­gítik gyermekeik hazudozá- si hajlamainak kifejlődését. Például: az apa eltiltotta lányát a moziba járástól, mert az visszaesett a tanu­lásban. Erre az anya legkö­zelebb pénzt ad a lányá­nak, mondván: „Eredj csak kislányom, de apukának ne mondiuk meg!” Egy másik eset. Kocsisék előre beje­lentett vendégeket várnak, akiket nem nagyon szívlel­nek. Szól a csengő. Az apa azt mondja fiának, hogy mondja azt, ha Kováesék jöttek, hogy ők nincsenek itthon. „De apuka... mon­daná a gyerek... aztán en­gedve a szigorú apai hang­nak elvégzi küldetését. — Közben tanult a felnőttek­től — hazudni. Nem soro­lom tovább. ET gv-két jótanács még. Ha észrevesszük, hogy gyermekünk nem mond igazat, mindig vonjuk fele­lősségre. És vizsgáljuk meg azt is. miért akar félreve­zetni bennünket. A gver- mek hazugságainak mindig — mint fentebb is láthat­tuk — okai vannak. És ezek az okok sokszor súlyo­sabbak, mint maga a ha­zugság ténve. Keressük, ku­tassuk tehát ezeket az oko­kat. Ez okok mögött rend­szerint felfedezhetünk va­lami komolvabb nevelési hibát, illetve megtalálhat­juk a gyermek szeméh’isé- gében, téliemében ennek mélyebb gyökereit. Csontos Sándor tanár Dia vetítés napfényben Hégely Gábor szegedi gyógypedagógus érdekes, olcsón előállítható készülé­ket szerkesztett a dia-vetí­tés tökéletesítésére Üjítá- sa eredményeként nappali fénynél is jól lehet vetíte­ni. Házilag készített be­rendezése zárt dobozban elhelyezett síktükör-rend- szerből áll A dia-vetítőben megvilágított kép fényei ezen át jutnak n homá­lyos üvegű, 30x40 centimé­teres „képernyőre”, ahol akár napsütésnél is tökéle­tes, az osztály minden pont­járól jól látható a kén

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom