Szolnok Megyei Néplap, 1965. február (16. évfolyam, 27-50. szám)

1965-02-02 / 27. szám

ví Világ proletárjai egyesüljetek! SZOLNOK ME6YEI A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ES A MEGYEI TANAC5 LAPJA XVL évfolyam, 37. szám. Ára 50 fillér 1965. február 3, kedd. Nem teher... Idős emberek gyakran panaszkodnak amiatt, — hogy öregségükre magá­nyos, társtalan emberré válnak. Amíg dolgoztak, zajlott körülöttük az élet, gyakran meglátogatták őket rokonok, ismerősök is, ünnepen, névnapokon a vezetők, s a munkatár­sak is benéztek hozzájuk. Azután jött az öregség, a nyugdíj, 8 úgylátszik mindennek vége, hiszen üressé, hűvössé vált kö­rülöttük a világ, úgy ér­zik, nem kellenek már senkinek. Nem hívják segíteni őket, nem hívják tanácsot adni. pedig szívesen el­mennének. Boldogan el­mondanák, amit tudnak, amit hosszú, munkás éle­tük során tapasztaltak, s ráadásul hasznosságuk tu­datában önérzetben is megerősödve élhetnének tovább. S ha segíthetnek, úgy gondolják, kérni is könnyebb, hiszen az idős, munkaképtelen ember — gyakran rászorulhat a tá­mogatásra. Van, ahol megértik az öregek gondjait, ember­séges légkört teremtenek körülöttük, iparkodnak széppé, barátságossá ten­ni megérdemelt pihenésü­ket. De olyan hely is akad. ahol másként áll a helyzet. Nem egy terme­lőszövetkezetben hidegen, embertelenül bánnak a nyugdíjasokkal. Az elnök valósággal háborog, ha segítségét kérik, azzal fe­lel, hogy neki előre kell néznie, nem herdálhatja a közös jövedelmet múlt­béli érdemek jutalmazá­sára. Kimondva vagy ki­mondatlanul, az a véle­ménye, hogy az öreg em­ber amúgy is kevés vi­zet zavar, elégedjen meg azzal, amit kapj Szűklátókörű, a mai világtól idegen felfogás az ilyen, különösen, ha egy tsz-elnök vallja. Hi­szen szövetkezeteink egész sora úgy lett szépen bol­doguló, izmosodó közös­ség, hogy az öregek igen­is „zavarták a vizet”, ők álltak a városba tóduló fiatalok helyébe, jórészt ők viselték az indulás, az új élet megteremtésének terheit. S még ma is fel­dobban az öreg szív, ha valami veszély fenyeget, ha összetorlódik a mun- ki. Hívni se kell őket, — mennek maguktól, mert megszokták a cselekvést, mert úgy diktálja a be­csületük. Meg kell hallgatni az öregeket, nem lehet csak úgy elintézni őket, hogy „nem értik az újat”. Elé­gedetlenségük, panaszaik nagyon is természetes, fi­gyelemre méltó emberi érzésekből fakadnak. Egy fiatal tsz-elnök nemrég utánajárt idős parasztjai jónéhány kifogásának, s rádöbbent, hogy nem az új világ, nem a sorsfor­duló hozta számukra a legnagyobb gondot. Az újat megértik és elfogad­ják, ott, ahol iparkodnak is megértetni velük. A panaszok inkább az öreg­séggel járó kisebbségi ér­zés volt. — Attól féltek, hogy felesleges ember­nek, nyűgnek érzi őket a család, a közösség, s ezt az érzést nagyon nehéz elviselni. Különösen olyan embereknek nehéz, akik azelőtt a maguk kis por­táján valakinek érezhetik magukat, s szavukra nem egyszer a falu egész né­pe figyelt. Ma is azt sze­retnék, ha hasznos em­bernek tartanák őket, — akiknek jelenléte pem te­her a többiek számára. S ahol ez nem így van, ott igen nehéz az öregek sorsa. Ott nem csupán a magány, a betegségtől, az elmúlástól való félelem gyötri őket, hanem sok­kal inkább a felesleges­ség érzése. Hadd nyugtassuk meg mindazokat, akiket ilyen félelem gyötör: a mi vi­lágunk visszafelé is néz és nagyrabecsül minden valódi értéket, azt is, amit valaki régebben te­remtett meg. S az öregek tapasztalata, becsülettel végzett munkája szá­munkra felbecsülhetetlen érték, amelyet nagyon is tisztelünk. Nemcsak úgy, hogy szavakban elismer­jük az idősebbek érde­meit, hanem úgy is, hogy megosztjuk gondjaikat, segítjük őket, s úgy is, hogy felhasználjuk tudá­sukat, tapasztalataikat. Arra is vigyázunk, ne ér­je őket méltánytalanság, ahogyan a régi világban gyakran érte a munká­ban elfáradt, idős embe­reket. Dolgoztak, tettek amíg erejükből futotta, kijár nekik az alkotó embert megillető tisztelet és meg­becsülés. K. Gy. Félévi értesítőosztás az iskolákban Csaknem másfélmillió ál­talános iskolás és több mint 230 000 középiskolás diák kapta kézhez hétfőn a félévi értesítőt. Ezúttal elő­ször szorgalomból is osz­tályozták a diákokat, négy féle — példás, jó, változó és hanyag — minősítéssel. A félévi értesítőben — ugyancsak első alkalommal — írásbeli dicséret jelzi a huzamosabb időn át tapasz­talt példamutató kötelesség- teljesítést, a kiváló tanul­mányi eredményt, segítő­készséget. Az általános iskolák első osztályaiban most — a hi­vatalos rendelkezésnek megfelelően — még nem osztályozták a gyerekeket, ők csak a tanév végén kapnak bizonyítványt Az oktatási év „második félideje” június első felé­ben ér véget. A középisko­lák IV. osztásosainak kö­rülbelül egy hónappal rö- videbb lesz a félév: szá­mukra a tanítás csak má­jus 8-ig tart, s akkor meg­kezdik a felkészülést az érettségi, illetve a képesítő vizsgádra. r így formálódik az újtípusú falu Dr. Juhász Károly, a Termelőszövetkezeti Tanács Szolnok megyei megbízottjának szekrényében díszes oklevelek, szimpatikus jelvények és zászlók várnak ki­osztásra. Már nem sokáig. Gazdáikat, a szocialista bri­gádokat és a szocialista brigádok tagjait most jelölik ki a zárszámadó közgyűlések. A szolnoki, a kunszentmártoni járásban és Karcagon Néhány éve ugyanis, — egész pontosan 1962 óta új tartalmú versenymozgalom hódít a Szolnok megyei falvakban. A mezőgazdaság szocia­lista brigádjainak verse­nye Tiszaföldvárról in­dult útjára. 1962-ben 16 munkacsapat nevezett ugyan be a me­gyében e versenyre, de csu­pán a tiszaföldvári Szabad Nép Termelőszövetkezet — Kiss Gyula vezette szőlő- és gyümölcstermesztő bri­gádja nyerte el a címet. — ök voltak az elsők a me­gyében és az elsők közöt­tiek az országban. Azóta kiterjedt mozga­lommá lett az újtípusú szocialista verseny me­gyénk szövetkezeteiben. Különösen a szolnoki és a kunszentmártoni járás­ban, Jászberény város­ban, valamint Karcagon igen népszerű. A tiszafüredi járásban, Tö- rökszentmiklós járásban és városban viszont egyetlen brigád és munkacsapat sincs még, amely e címért versengene. Meglepő, hogy a régi nagykunsági szövet­kezeti városokban is egye­dül Karcagon alakultak szocialista brigádok. A múlt évben már egész népes táboruk volt a szo­cialista brigád címért ve­télkedőknek. 1964-ben 93 brigád ezer­egyszáz tagja vetélkedett. A tiszasasi Rákóczi Terme­lőszövetkezetben 13, a cser- keszöllői Magyar—Román Barátság Termelőszövetke­zetben 18, az öcsödi Kos­suthban pedig 10 brigád, munkacsapat vállalta a múlt esztendőben, hogy szocialista módon él, dol­gozik és tanul. A legtöbb szocialista bri­gád a tiszasasi Rákóezi Tsz-ben van. ott négy brigád büszkélkedik már e megtisztelő címmel. A tiszaföldvári Szabad Nép Tsz-ben viszont olyan bri­gád is van, amely már két­szer nyerte el a címet. És a kétszeres szocialis­ta brigád cím ettől az esz­tendőtől kezdve valóban nagy büszkeséget lelept. A mozgalom történetében ugyanis az idén először azoknak a szocialista bri­gádoknak a tagjai, akik már kétszer vagy több­ször téliesítettek vállalá­saikat. egyenként okle­velet és jelvényt kapnak. A brigádok pedig vándor- zászlókat és okleveleket. A falusi szocialista brf- gádmozgnlom hosonló idő­sebb testvéréhez, a váro­sihoz Különbség azért van. A paraszatemberek szocia­lista brigádmozgalma fő céljai között szerepel a szakmunkás blzonvftvánv megszerzése. Míg az ipari üzemekben általános a szakképzettség, falun még manapság Is ritkaság. — A tiszaföldvári kétszeres szo­cialista brigádnak például huszonkét tagja van és kö­zülük ötnek van szakkép­zettsége. A jászboldogházi Aranykalász Termelőszö­vetkezet tehenész szocialis­ta brigádjában pedig nincs is még szakmunkás. A ci­bakház Vörös Csillag Ter­melőszövetkezet Habán Mi- hályné brigádjából viszont egy parasztasszony mező- gazdasági technikumba jár. A brigádok nagy részére azért az a jellemző, hogy az általános iskola nyolc osztályának elvégzését vállalják és teljesítik. Különbség az is, hogy az ipari üzemekben nagy­létszámú közösségek tesz­nek felajánlásokat. A ter­melőszövetkezetekben kis egységek vállalkoznak a mozgalom hármas jelsza­vának betartására. És ez is a. ió. A kisebb egységek vállalásainak ellenőrzése könnyebb a szövetkezet adottságai között. A szocialista brigád cím odaítélését a termelőszö­vetkezet közgyűlése vég­zi el. Előbb a szövetkezeti ver­senybizottság tesz javasla­tot a járási versenybizott­ság meghallgatásával a szövetkezet vezetőségének. Most a zárszámadó köz­KüIonos esti utazás volt — Szolnoktól idáig. Az apró „Nysa” buszban, az ekhós szekerek e késői, modem utódjában a Ver­seghy könyvtár irodalmi csoportjának tagjai zötyög- tették magukat a tavaszian fénylő csillagok alatt. A színházterem már meg­telt emberekkel. amikor megérkeztünk. A kabátok és a nagy kendők a „hit- ting-kályha” makacsságán is kifogtak. A zsúfolt szék­sorokban talán kétszázan ültek, az ismerősök a kö­zönség soraiban a környező községből jövők figyelő ar­cát is felfedezhették. Ünnepre gyűltek össze a tiszaroffiak. Immár szoká­sossá vált, hogy itt ebben a faluban egy-egy író­olvasó találkozó ünnepnek Számít. Nem véletlenül esett tehát a rendező szer­vek választása Tisearoffra, amikor a februári mező- gazdasági könyvhónap meg­nyitója helyének jelölték. Pallai Sándomé a Haza­fias Népfront megyei tit­kára megnyitó beszédében a mezőgazdasági könyvhó­napok országos jelentősé­géről beszélt, és a roffi gazdák örömmel hallgatták a példák sorában, hogy a mezőgazdasági szakiroda- lom népszerűsítése közsé­A szolnoki, a kunszentmártoni járásban és Karcagon népszerű a m 9 tő gazdasági szocialista brigádmozgalom • Tisza földvár volt az első Szer Szolnok megyei tsz tag új tartalmú vetélkedése gyűléseken új szín a szövet­kezetek történetében a szo­cialista brigádok tevékeny­ségének értékelése. Az újszászi Szabadság, a cibakbázi Vörös Csillag és más szövetkezetekben osztották már ki az idén a szocialista brigád címe­ket. A mozgalom terjeszkedé­séhez egyre több segítséget adnak. A Szolnok megyei termelőszövetkezeti ver­senybizottság elküldte a tá­jékoztatókat és azt várják, hogy júniusig minden ed­diginél jóval többen jelen­tik be: 1965-ben a Szolnok megyei parasztemberek nagy tábora csatlakozik a mozgalomhoz. gükben is eredményes volt. Igen, a szakirodalom itt is egyre népszerűbb lesz, és a jelenlévők közül bizo­nyára sokan forgatták J. Horváth László vidám, raj­zos állattenyésztési könyv- sorozatát is, akivel most ezen az estién személyesen találkozhattak. Ez a találkozás egy ki­csit a szokásos író-olvasó találkozó, egy kicsit szak­mai előadás volt, hiszen J. Horváth László olyasmikről beszélt, amik a tiszaroffi gazdáknak is mindennapi gondjaik. Egy-egy monda­tát helyeslő moraj kísérte. A szünetben sokan meg­fordultak az előcsarnokban levő kis könyvki állítás előtt, kezükben a mező- gazdasági könyvek színes prospektusaival. A szünetet használtam fel én is, hogy a községi tanácstitkár segítségével egy kicsit közelebbről meg­ismerkedjek a közönséggel. — Ma este itt nagyon sok gazdaembert láttam, olyanokat, akik munkájuk­ban Is hasznosítani tudják a hallottakat, de vajon a termelőszövetkezet vezető szakemberei itt vannak-e? — Az előbb találkoztam a főagronómussal. és úgy láttam, hogy itt van min­den üzemegységvezető is. Héttőn is ömlött a gáz Szánkon Szánkon, az Alföldi Kő- olajfúrási Üzem 4-es számú telepén, a gázkitörés a va­sárnapi többszöri szünete­lés után. hétfőn egész nap tartott, ereje azonban csök­kent, s a gáz továbbra Ja vízzel és Iszappal tör a felszínre. Az új fúróállás — ahonnan „ráfúmak” a kútra — alapozása elké­szült és megkezdték a gé­pek szállítását, szerelését Ez a munka előreláthatólag két hetet vesz igénybe. A szánk i gázkitörést vasárnap sok érdeklődő tekintette meg.- ♦ * Népesebb s fényesebb oskolát.,. * Negyven millió forint kártérítés * A római írnok sírja A választottak látják hasznát Persze a közönség közül nagyon sok embert első­sorban a most következő irodalmi műsor vonzott ide. Amíg az előcsarnokban a közönség békésen ciga­rettázott és nézelődött, ad­dig az egyik emeleti szo­bában nem kis izgalommal készülődtek első szereplé­sükre a Verseghy könyvtár irodalmi csoportjának tag­jai. PáldI János irodalmi ösz­szeállftása a faluhoz szólt, Mai magyar költők, írók, szülőföldjükről, a faluról írott vallomásai sorakoztak egymás mellé, és a hálás közönség őszinte örömmel fogadta a lelkes kis cso­port produkcióit. Nagy Pál művész-tanár ujjal alatt felzendült az elektromos zongora, hogy kíséretül szolgáljon Pápay Mihály énekéhez, aki régi virág­énekeket adott elő. Amíg egymás után kö­vetkeztek a műsorszámok, én újra csak utazásunkra gondoltam, és arra, hogy sorba lárva a Ws falvakat, községeket egy-egy ilyen este megér egy kis zötyö- gést, hiszen a fürge mikro­busz nem is ráz annyira, mint „hajdanán” a pony­vás Csepel teherautó. B. G. Á tiszaroffi könyvbarátok között Megnyitották megyénkben a mezőgazdasági könyvhóiapot

Next

/
Oldalképek
Tartalom