Szolnok Megyei Néplap, 1965. február (16. évfolyam, 27-50. szám)
1965-02-02 / 27. szám
ví Világ proletárjai egyesüljetek! SZOLNOK ME6YEI A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ES A MEGYEI TANAC5 LAPJA XVL évfolyam, 37. szám. Ára 50 fillér 1965. február 3, kedd. Nem teher... Idős emberek gyakran panaszkodnak amiatt, — hogy öregségükre magányos, társtalan emberré válnak. Amíg dolgoztak, zajlott körülöttük az élet, gyakran meglátogatták őket rokonok, ismerősök is, ünnepen, névnapokon a vezetők, s a munkatársak is benéztek hozzájuk. Azután jött az öregség, a nyugdíj, 8 úgylátszik mindennek vége, hiszen üressé, hűvössé vált körülöttük a világ, úgy érzik, nem kellenek már senkinek. Nem hívják segíteni őket, nem hívják tanácsot adni. pedig szívesen elmennének. Boldogan elmondanák, amit tudnak, amit hosszú, munkás életük során tapasztaltak, s ráadásul hasznosságuk tudatában önérzetben is megerősödve élhetnének tovább. S ha segíthetnek, úgy gondolják, kérni is könnyebb, hiszen az idős, munkaképtelen ember — gyakran rászorulhat a támogatásra. Van, ahol megértik az öregek gondjait, emberséges légkört teremtenek körülöttük, iparkodnak széppé, barátságossá tenni megérdemelt pihenésüket. De olyan hely is akad. ahol másként áll a helyzet. Nem egy termelőszövetkezetben hidegen, embertelenül bánnak a nyugdíjasokkal. Az elnök valósággal háborog, ha segítségét kérik, azzal felel, hogy neki előre kell néznie, nem herdálhatja a közös jövedelmet múltbéli érdemek jutalmazására. Kimondva vagy kimondatlanul, az a véleménye, hogy az öreg ember amúgy is kevés vizet zavar, elégedjen meg azzal, amit kapj Szűklátókörű, a mai világtól idegen felfogás az ilyen, különösen, ha egy tsz-elnök vallja. Hiszen szövetkezeteink egész sora úgy lett szépen boldoguló, izmosodó közösség, hogy az öregek igenis „zavarták a vizet”, ők álltak a városba tóduló fiatalok helyébe, jórészt ők viselték az indulás, az új élet megteremtésének terheit. S még ma is feldobban az öreg szív, ha valami veszély fenyeget, ha összetorlódik a mun- ki. Hívni se kell őket, — mennek maguktól, mert megszokták a cselekvést, mert úgy diktálja a becsületük. Meg kell hallgatni az öregeket, nem lehet csak úgy elintézni őket, hogy „nem értik az újat”. Elégedetlenségük, panaszaik nagyon is természetes, figyelemre méltó emberi érzésekből fakadnak. Egy fiatal tsz-elnök nemrég utánajárt idős parasztjai jónéhány kifogásának, s rádöbbent, hogy nem az új világ, nem a sorsforduló hozta számukra a legnagyobb gondot. Az újat megértik és elfogadják, ott, ahol iparkodnak is megértetni velük. A panaszok inkább az öregséggel járó kisebbségi érzés volt. — Attól féltek, hogy felesleges embernek, nyűgnek érzi őket a család, a közösség, s ezt az érzést nagyon nehéz elviselni. Különösen olyan embereknek nehéz, akik azelőtt a maguk kis portáján valakinek érezhetik magukat, s szavukra nem egyszer a falu egész népe figyelt. Ma is azt szeretnék, ha hasznos embernek tartanák őket, — akiknek jelenléte pem teher a többiek számára. S ahol ez nem így van, ott igen nehéz az öregek sorsa. Ott nem csupán a magány, a betegségtől, az elmúlástól való félelem gyötri őket, hanem sokkal inkább a feleslegesség érzése. Hadd nyugtassuk meg mindazokat, akiket ilyen félelem gyötör: a mi világunk visszafelé is néz és nagyrabecsül minden valódi értéket, azt is, amit valaki régebben teremtett meg. S az öregek tapasztalata, becsülettel végzett munkája számunkra felbecsülhetetlen érték, amelyet nagyon is tisztelünk. Nemcsak úgy, hogy szavakban elismerjük az idősebbek érdemeit, hanem úgy is, hogy megosztjuk gondjaikat, segítjük őket, s úgy is, hogy felhasználjuk tudásukat, tapasztalataikat. Arra is vigyázunk, ne érje őket méltánytalanság, ahogyan a régi világban gyakran érte a munkában elfáradt, idős embereket. Dolgoztak, tettek amíg erejükből futotta, kijár nekik az alkotó embert megillető tisztelet és megbecsülés. K. Gy. Félévi értesítőosztás az iskolákban Csaknem másfélmillió általános iskolás és több mint 230 000 középiskolás diák kapta kézhez hétfőn a félévi értesítőt. Ezúttal először szorgalomból is osztályozták a diákokat, négy féle — példás, jó, változó és hanyag — minősítéssel. A félévi értesítőben — ugyancsak első alkalommal — írásbeli dicséret jelzi a huzamosabb időn át tapasztalt példamutató kötelesség- teljesítést, a kiváló tanulmányi eredményt, segítőkészséget. Az általános iskolák első osztályaiban most — a hivatalos rendelkezésnek megfelelően — még nem osztályozták a gyerekeket, ők csak a tanév végén kapnak bizonyítványt Az oktatási év „második félideje” június első felében ér véget. A középiskolák IV. osztásosainak körülbelül egy hónappal rö- videbb lesz a félév: számukra a tanítás csak május 8-ig tart, s akkor megkezdik a felkészülést az érettségi, illetve a képesítő vizsgádra. r így formálódik az újtípusú falu Dr. Juhász Károly, a Termelőszövetkezeti Tanács Szolnok megyei megbízottjának szekrényében díszes oklevelek, szimpatikus jelvények és zászlók várnak kiosztásra. Már nem sokáig. Gazdáikat, a szocialista brigádokat és a szocialista brigádok tagjait most jelölik ki a zárszámadó közgyűlések. A szolnoki, a kunszentmártoni járásban és Karcagon Néhány éve ugyanis, — egész pontosan 1962 óta új tartalmú versenymozgalom hódít a Szolnok megyei falvakban. A mezőgazdaság szocialista brigádjainak versenye Tiszaföldvárról indult útjára. 1962-ben 16 munkacsapat nevezett ugyan be a megyében e versenyre, de csupán a tiszaföldvári Szabad Nép Termelőszövetkezet — Kiss Gyula vezette szőlő- és gyümölcstermesztő brigádja nyerte el a címet. — ök voltak az elsők a megyében és az elsők közöttiek az országban. Azóta kiterjedt mozgalommá lett az újtípusú szocialista verseny megyénk szövetkezeteiben. Különösen a szolnoki és a kunszentmártoni járásban, Jászberény városban, valamint Karcagon igen népszerű. A tiszafüredi járásban, Tö- rökszentmiklós járásban és városban viszont egyetlen brigád és munkacsapat sincs még, amely e címért versengene. Meglepő, hogy a régi nagykunsági szövetkezeti városokban is egyedül Karcagon alakultak szocialista brigádok. A múlt évben már egész népes táboruk volt a szocialista brigád címért vetélkedőknek. 1964-ben 93 brigád ezeregyszáz tagja vetélkedett. A tiszasasi Rákóczi Termelőszövetkezetben 13, a cser- keszöllői Magyar—Román Barátság Termelőszövetkezetben 18, az öcsödi Kossuthban pedig 10 brigád, munkacsapat vállalta a múlt esztendőben, hogy szocialista módon él, dolgozik és tanul. A legtöbb szocialista brigád a tiszasasi Rákóezi Tsz-ben van. ott négy brigád büszkélkedik már e megtisztelő címmel. A tiszaföldvári Szabad Nép Tsz-ben viszont olyan brigád is van, amely már kétszer nyerte el a címet. És a kétszeres szocialista brigád cím ettől az esztendőtől kezdve valóban nagy büszkeséget lelept. A mozgalom történetében ugyanis az idén először azoknak a szocialista brigádoknak a tagjai, akik már kétszer vagy többször téliesítettek vállalásaikat. egyenként oklevelet és jelvényt kapnak. A brigádok pedig vándor- zászlókat és okleveleket. A falusi szocialista brf- gádmozgnlom hosonló idősebb testvéréhez, a városihoz Különbség azért van. A paraszatemberek szocialista brigádmozgalma fő céljai között szerepel a szakmunkás blzonvftvánv megszerzése. Míg az ipari üzemekben általános a szakképzettség, falun még manapság Is ritkaság. — A tiszaföldvári kétszeres szocialista brigádnak például huszonkét tagja van és közülük ötnek van szakképzettsége. A jászboldogházi Aranykalász Termelőszövetkezet tehenész szocialista brigádjában pedig nincs is még szakmunkás. A cibakház Vörös Csillag Termelőszövetkezet Habán Mi- hályné brigádjából viszont egy parasztasszony mező- gazdasági technikumba jár. A brigádok nagy részére azért az a jellemző, hogy az általános iskola nyolc osztályának elvégzését vállalják és teljesítik. Különbség az is, hogy az ipari üzemekben nagylétszámú közösségek tesznek felajánlásokat. A termelőszövetkezetekben kis egységek vállalkoznak a mozgalom hármas jelszavának betartására. És ez is a. ió. A kisebb egységek vállalásainak ellenőrzése könnyebb a szövetkezet adottságai között. A szocialista brigád cím odaítélését a termelőszövetkezet közgyűlése végzi el. Előbb a szövetkezeti versenybizottság tesz javaslatot a járási versenybizottság meghallgatásával a szövetkezet vezetőségének. Most a zárszámadó közKüIonos esti utazás volt — Szolnoktól idáig. Az apró „Nysa” buszban, az ekhós szekerek e késői, modem utódjában a Verseghy könyvtár irodalmi csoportjának tagjai zötyög- tették magukat a tavaszian fénylő csillagok alatt. A színházterem már megtelt emberekkel. amikor megérkeztünk. A kabátok és a nagy kendők a „hit- ting-kályha” makacsságán is kifogtak. A zsúfolt széksorokban talán kétszázan ültek, az ismerősök a közönség soraiban a környező községből jövők figyelő arcát is felfedezhették. Ünnepre gyűltek össze a tiszaroffiak. Immár szokásossá vált, hogy itt ebben a faluban egy-egy íróolvasó találkozó ünnepnek Számít. Nem véletlenül esett tehát a rendező szervek választása Tisearoffra, amikor a februári mező- gazdasági könyvhónap megnyitója helyének jelölték. Pallai Sándomé a Hazafias Népfront megyei titkára megnyitó beszédében a mezőgazdasági könyvhónapok országos jelentőségéről beszélt, és a roffi gazdák örömmel hallgatták a példák sorában, hogy a mezőgazdasági szakiroda- lom népszerűsítése közséA szolnoki, a kunszentmártoni járásban és Karcagon népszerű a m 9 tő gazdasági szocialista brigádmozgalom • Tisza földvár volt az első Szer Szolnok megyei tsz tag új tartalmú vetélkedése gyűléseken új szín a szövetkezetek történetében a szocialista brigádok tevékenységének értékelése. Az újszászi Szabadság, a cibakbázi Vörös Csillag és más szövetkezetekben osztották már ki az idén a szocialista brigád címeket. A mozgalom terjeszkedéséhez egyre több segítséget adnak. A Szolnok megyei termelőszövetkezeti versenybizottság elküldte a tájékoztatókat és azt várják, hogy júniusig minden eddiginél jóval többen jelentik be: 1965-ben a Szolnok megyei parasztemberek nagy tábora csatlakozik a mozgalomhoz. gükben is eredményes volt. Igen, a szakirodalom itt is egyre népszerűbb lesz, és a jelenlévők közül bizonyára sokan forgatták J. Horváth László vidám, rajzos állattenyésztési könyv- sorozatát is, akivel most ezen az estién személyesen találkozhattak. Ez a találkozás egy kicsit a szokásos író-olvasó találkozó, egy kicsit szakmai előadás volt, hiszen J. Horváth László olyasmikről beszélt, amik a tiszaroffi gazdáknak is mindennapi gondjaik. Egy-egy mondatát helyeslő moraj kísérte. A szünetben sokan megfordultak az előcsarnokban levő kis könyvki állítás előtt, kezükben a mező- gazdasági könyvek színes prospektusaival. A szünetet használtam fel én is, hogy a községi tanácstitkár segítségével egy kicsit közelebbről megismerkedjek a közönséggel. — Ma este itt nagyon sok gazdaembert láttam, olyanokat, akik munkájukban Is hasznosítani tudják a hallottakat, de vajon a termelőszövetkezet vezető szakemberei itt vannak-e? — Az előbb találkoztam a főagronómussal. és úgy láttam, hogy itt van minden üzemegységvezető is. Héttőn is ömlött a gáz Szánkon Szánkon, az Alföldi Kő- olajfúrási Üzem 4-es számú telepén, a gázkitörés a vasárnapi többszöri szünetelés után. hétfőn egész nap tartott, ereje azonban csökkent, s a gáz továbbra Ja vízzel és Iszappal tör a felszínre. Az új fúróállás — ahonnan „ráfúmak” a kútra — alapozása elkészült és megkezdték a gépek szállítását, szerelését Ez a munka előreláthatólag két hetet vesz igénybe. A szánk i gázkitörést vasárnap sok érdeklődő tekintette meg.- ♦ * Népesebb s fényesebb oskolát.,. * Negyven millió forint kártérítés * A római írnok sírja A választottak látják hasznát Persze a közönség közül nagyon sok embert elsősorban a most következő irodalmi műsor vonzott ide. Amíg az előcsarnokban a közönség békésen cigarettázott és nézelődött, addig az egyik emeleti szobában nem kis izgalommal készülődtek első szereplésükre a Verseghy könyvtár irodalmi csoportjának tagjai. PáldI János irodalmi öszszeállftása a faluhoz szólt, Mai magyar költők, írók, szülőföldjükről, a faluról írott vallomásai sorakoztak egymás mellé, és a hálás közönség őszinte örömmel fogadta a lelkes kis csoport produkcióit. Nagy Pál művész-tanár ujjal alatt felzendült az elektromos zongora, hogy kíséretül szolgáljon Pápay Mihály énekéhez, aki régi virágénekeket adott elő. Amíg egymás után következtek a műsorszámok, én újra csak utazásunkra gondoltam, és arra, hogy sorba lárva a Ws falvakat, községeket egy-egy ilyen este megér egy kis zötyö- gést, hiszen a fürge mikrobusz nem is ráz annyira, mint „hajdanán” a ponyvás Csepel teherautó. B. G. Á tiszaroffi könyvbarátok között Megnyitották megyénkben a mezőgazdasági könyvhóiapot
