Szolnok Megyei Néplap, 1965. január (16. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-17 / 14. szám

IMS, január 17. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Az olajmező munkásai Dem jen község határá­ban, a hegyek lankásabb ölén baktattunk Balogh András párttitkárral a lánc­talpasok nyomán. Nem túl messze innen, Andomokon, egy szélroham földhöz vág­ta a fúrótornyot. Négyen az életüket veszítették. Negy­ven méter magasból zuhan­tak le a toronyhoz láncol­va. Eger hajításnyira. Itt, a demjéni, az andomoki tá­jon, tíz éve kétezer, tavaly nyolcvanezer tonna olajat szivattyúztak ki a földből. Az oligocén márga termé­keny, a kutak dúsak. Balogh gumicsizmája klaffog mellettem. Még mindig az andornokiakon töröm a fejem. • — Átvágunk ezen a csa­páson, így hamarabb oda­érünk. Dómján Pista bácsi a fúrómester. Az idén nyugdíjba megy. Tizenöt éves kora óta olajbányász. Még a kincstárnál kezdte Erdélyben — mondta. — Nem hagy nyugodni az Andomok... — Engem sem. Szinte ma sem tudom elhinni, pedig megtörtént. — És akik ott voltak s élnek? — Azt mondták, többé nem mennek fel a torony­ba. Már félnek. Ezt meg­mondták őszintén. Elhagytuk a csapást, s a tisztásra léptünk. Állt a torony a talpán, öten-hatan szorgoskodtak alatta a sodronnyal. Ké­szülnek a fúrásra. Szemben állunk egymással. Jó sze­rencsét, jó szerencsét — mondják és tovább dolgoz­nak. Az egyik szál kötél szépen, lassan leereszke­dett a koronacsigáról. A munkások fújhattak kicsiti Bordás Lajos hatalmas ter­metével tűnt ki társai kö­zül. Ő mondta: — Hát, kicsit korán jött. Csak tíz nap múlva indu­lunk lefelé. Igaz, a mostani munka se kutya. Nézzen csak körül. A »ár valóság­gal sziklává fagyott. A sze­relést idehozni nem kis do­log. hát még összerakni. Pista bécsi, az öreg, szép lassan botorkált a rögök hátán. Ügyesen és tapasz­taltán, akár az arató a friss tarlón. A kabátja nyitva, az ingenyaka kigombolva, mintha tavasz lenne. — Mi újság, Pista bácsi? •— kérdezte Balogh. — Miért? Hozott? — kö­tekedett amaz. —« Jól vannak? —• Jól — dörmögte, ne­kem meg azt mondta, kár még itt olajat várni, mert nincs. Aztán ravaszkás fény csillant a szemében. — De lesz! Azt meg én mondom. Másképpen oda a prémium. Furcsa munka ez. Ha belegebedünk a me­lóba, akkor nincs pénz, mert valami baj van ak­kor. Mondjuk, beszakadt a fúró. Ha meg nézzük, amint forog, jóformán nem csiná­lunk semmit, az vastagabb borítékot hoz a házhoz. — Csak a pénz... — Az is. Látott már ma­ga olyan kutat, ahonnan először jön fel az olaj? Mi­csoda öröm, hogy nem volt hiábavaló a munka, ötven éve állok a torony mellett, de még mindig úgy örülök, mint a gyerek, ha megvan az olaj. — Megszokta? — Nem. Távol a család­tól, a gyerektől, az asszony­tól, ezt nem lehet megszok­ni. Csak bele lehet törődni. — A munkára gondoltam — mondtam. — Sose egyforma. Csak a tél, az ősz, a nyár, a ta­vasz. Az mindig ugyanaz. Meg mi magunk. Tudja, hogy megunja az ember a másik képét, ha csak azt látja?! Az öreg hívott bennün­ket a házba, telepedjünk le nála egy kis időre. Du- rúzsolt a tűz. Egy kismacs­ka nyávogott. Pista bácsi tejet öntött neki a kulacsá­ból. — Jó lesz ez a kis nya­valyás, majd egerészni. — Szereljük az állatokat. — Volt egy kutyánk, a Kesz­tyű. Evekig velünk tar­tott. Valaki lelőtte. A bá­nyászok napokig keresték a tettest. Még most is. Ment­se isten a lelkét, ha meg­találják. Kinézett az ablakon. Hir­telen mozdulattal ledobta a cicát, rohant kifelé, csak úgy harsogott a hangja. — Jóska, a fene egyen meg, ne játsz nekem, mert még egyszer fel nem en­gedlek az biztos. Az ördö­gödet te! Dohogva húzta be maga után az ajtót. Vörös volt a méregtől. — Ez a taknyos Jóska azt hiszi, hogy cirkuszban van. Kéthónapos fúró-mun­kás. Aztán vieéckedik a toronyban. Maid adok én. Mióta az az andomoki do­log történt, azóta megve­szek az életükért. Ez meg itt játszik, a piszok. Me­gyek és körül nézek. Ketten maradtunk. — A párttitkár elmondta, hogy nehéz doleuk van a kom­munistáknak. ébínv em­ber. annyi felől ion. Az olaj ö's^okanesnlia ő'^et de a felükben bizony elég nagy a rendptlencég. — Nem panaszkodom. — Valahogy a „nehéz” szó nem fejezi ki azt, ami itt van — folytatta. — Hiszen egymásért tűzbe mennének. Ott volt a Far­kas Imre. A traktorával belezuhant egy szakadék­ba. A torony mellől min­denki úgy rohant le a ve­szélyes lejtőn, mint aki se lát, se hall. Valósággal széttépték a traktort, csak­hogy az Imrét mielőbb ki­szabadítsák. A kórházból naponta követelték a hírt róla. Aztán elmondta, hogy a Farkas Imréék öt gyerek­kel laktak egy szobában. A bányászok addig kilincsel­tek, veszekedtek, amíg la­kást nem szereztek neki. A kórházban a kezébe nyom­ták a kulcsot. Az asszonyá­nak már ő adhatta oda. — Hát ilyen emberek. A Pis­ta bácsi nekikeseredése ha­zavágyás. Hogy is unnák egymás képét. Lehet is azt? Hiszen eevütt nevet­nek bele az első olajtü­körbe. Az örömöt azt nem lehet megunni. Valami nagy dacosság kell ide, va­A Megyei Tanács VB. Titkársága azonnali felvé­telre keres egy szolnoki lakos, 40—50 év közötti férfi hivatalsegédet Jelentkezni lehet: a Megyei Tanács VB. gondnok- Szolnok, Kossuth Lajos utca 2. szám alatt. lami soha meg nem szűnő belső tűz. Ha vége a mű­szaknak, megszállja őket a magány, az asszony, a gyerek, az otthon utáni el­vágyódás. Ilyen a bányászélet. Búcsúzkodunk. Pista bá­csi, Szabó, Lukács, Bordás és a többiek éppenhogy csak felpillantanak úgy mondják a „Jó szerencsét”. Komolyan, mint az igét. A torony áll a tisztáson. — Alatta a történelni olaj­mező munkásai. Olyan ez, mint a vadászat. Szenve­dély. Csapdában van az olaj, nem menekülhet a bányászok elől. Fábián Péter A Be'ngyminisztérinm szimícnifcos zenekara Szolnokon Január 26-án, kedden es­te 7 órakor a Szigligeti Színházban a Filharmónia bérleti hangversenysoroza­tának legújabb rendezvé­nyét élvezhetik a zene kedvelői. A Belügyminiszté­rium szimfonikus zeneka­rát Lukács Ervin vezényli. A hangverseny külön ér­dekessége: megyénkbeli igen tehetséges, fiatal zon­goraművész működik köz­re, ifj. Bakki József sze­mélyében. Milyen állami támogatást kapnak az idén a tsz-ek? Talajjavítás, talajvédelem Ezekben a hetekben tart­ják zárszámadó közgyűlé­seiket a termelőszövetkeze­tek. Elemzik, értékelik a múlt év gazdálkodási ered­ményeit, s megvitatják azt is, hogy az új esztendőben miképpen lehet többet, ol­csóbban termelni. Igaz ugyan, az idei terveket jó­váhagyó közgyűlésekre csak későbben kerül sor, de az előrelátó szövetkezeti veze­tők és tagok már most számbaveszik lehetőségei­ket, tennivalóikat, s erre egyik jó alkalom a zár­számadás időszaka. Megkönnyíti a tervezést, hogy nem csupán a régebbi és a tavalyi tapasztalatok­ra, tanulságokra támasz­kodhatnak, hanem tanul­mányozhatják annak a messzemenő támogatásnak a módozatait is, amelyben az állam részesíti a terme­lőszövetkezeteket. Megálla­píthatják, hogy saját adott­ságaik figyelembe vételé­vel hogyan tudják az or­szág és a maguk javára leghasznosabban gyümftl- csöztetni a különféle ked­vezményeket. A Magyar Közlönyben és a Mezőgaz­dasági Értesítőben közzé­tették azokat a rendelete­ket, amelyek a tsz-ek 1905. évi állami támogatásának rendszeréről, illetve a ter­melőszövetkezetek szakem­berellátásáról szóló kor­mányhatározatok részletes végrehajtását szabályozzák. Köztudomású, a mező- gazdasági termelés- és áru­termelés fokozásának mi­lyen kiemelkedő szerepe Tan népgazdaságunk további erősödése, az egész nép élet- színvonalának emelkedése szempontjából. Ezért fordít nagy gondot kormányza­tunk arra, hogy a tsz-ek ál­lami támogatásának rend­szere a legfontosabbat, a termelés fejlesztését szol­gálja. A sokféle ilyenirá­nyú támogatás és kedvez­mény közül egyike a legje­lentősebbeknek az. amivel a talajjavítást, a talajvédel­met és az üzemen belüli vízrendezést segíti elő az állam. Vannak hazánknak olyan vidékei, ahol kedvezőtlenek a természeti, gazdasági és üzemi' viszonyok. Az ilyen körülmények között gazdál­kodó termelőszövetkezetek az átlagosnál nagyobb költ­ségekkel is kisebb hozamo­kat érnek el, mint a töb­biek. A szóbanforgó vidé­keken a földterületek meg­javításához többirányú fel­adat elvégzése szükséges. Minthogy a népgazdaság nem mondhat le ezeknek a területeknek a terméséről sem, a talajjavítás, a víz­rendezés, a fásítás és a többi munka pedig jóval meghaladja az ottani üze­mek teherbíró képességét Boci, boci magyar tarka Állattenyészeti őrjárat /ászabátin —A kosztromaiban nincs fantázia?—Ju<a omfeltétei az istálló falán Lecserélik a toc-s állományt Igazán példás a tanya­rend. Lengyel Gyula, a Szolnok megyei Állatte­nyésztési Felügyelőség igaz­gatója gyönyörködve néz szét a jászapáti Alkotmány Termelőszövetkezet szarvas­marha-telepén. Csillesorolt, vágatok kötik össze a2 épületeket. Mintaszerű trá­gyakazlak a majortól távo­labbra. S ami még a me­gyei felügyelőt is meglepi: — Odannézz. Befalazták az ellető istálló kifutóját. A falat csupán kukorica­szár képezi. De az is jó, az is felfogia a hideget és mindössze ilyen nagyon egyszerű megoldásra is hány helyen nem gondol­nak. A felügyelő elégedetten jön ki az istállóból, de csó­válja a fejét. Milyen csúnya fekete tarka állomány. Ki­derül — igaz, már az iro­dán — honnan e szokatlan szín. Az Alkotmány Ter­melőszövetkezet 1958-ban merész kísérletbe kezdett. Kosztromai (szovjet) bikák­kal keresztezte a szürke­magyar teheneket. Az utó­dokat illetően nagy volt a várakozás, s az ország szak­véleménye is kíváncsian fi­gyelte a jászapáti kísérle­tet. Mudri Mihály, a szö­vetkezet főállattenyésztője önkritikus ember. — Sajnos nincs benne fantázia. Még van ugyan belőle néhány tehén, de ebben az évben . azon is túladunk. Visszatérünk a magyar tarka állományhoz. Ennél jobb ezen a tájon nincs. Ennek a szövetkezetnek országos hírű a tenyészete. Az ország minden részéből iönnpk hozzájuk tenyész­állatokat vásárolni. Ez adja a nagy pénzt náluk S ami pillanatnyilag ké­szül az irodán, az már a jövő évi zárszámadásra szól. A premizálási terv. Nemhiába dolgozták át két­szer az állatgondozók be­vonásával, kitűnően is si­került,-Sok pénzt lehet sze­rezni egy jó állatgondozó­nak, de ha a feltételeket betartják, a szövetkezet nyer legtöbbet. Márpedig biztosítódnak látszik a va­lóra váltása. A jutalmazási tervet minden állatgondozó írásban megkapja, kifüg­gesztik az istállók falára, külön állattenyésztő gyű­lésen ismertetik. Az Alkotmányban min­den a legnagyobb rendben. De ne mindig az Alkot­mánnyal dicsekedjünk — véli a megyei felügyelő. — Nézzünk szét a Velemi- ben is. Annak irodáján szintén merész tervvel ho­zakodik elő a főkönyvelő. A Velemi Endre Termelő­szövetkezet elhatározta, hogy önerőből lecseréli a tbc-s tehénállományt. Két év alatt valósítják meg tervüket oly . módon, hogy minden hízóba fogott gü- műkóros tehén helyett sa­játnevelésű üszőt állítanak tenyészetbe. De hol van annyi üsző? — Itt van. Ebben az év­ben legalább nyolcvan üszőnk lesz. Kimegyünk a Dósa ta­nyára. Nagyon jó kondíció­jú, szépen ápolt szarvas- marha állomány. Kitűnő tehenek, igen szép borjak, tisztán tartva. Lelkiismeretes gondozók, állatszerető szövetkezet. Ez az összkép. De vannak szeplőfoltok. A megyei felügyelő szó­vá is teszi valamennyit. Sorjában. A borjúnevelő kifutó karámjában majd két méter magasra felhal­mozódott a trágya. KI kel­lett volna szállítani. A te­hénistállóban az igen jó minőségű takarmány és ab­rak tisztaságára nem vi­gyáznak kellőképpen. Az ablakban lim-lom, vasdara­bok, s az ilyesmi könnyen a takarmányba kerül. Az Üj Élet tanyán tehe­nészet és sertéstelep fogad. A tehénállomány itt is ki­váló. De a tejkezelés mar korántsem ilyen. A sertésólak szegényesek, de az állomány gazdag. — Zavarja ■ meg ezt a falkát — szólítja fel a fel­ügyelő az állatgondozót. látszatra jelentéktelen, valójában fontos művelet. A megzavarodott sertés ön­kéntelenül e1 köhögi magát, ha beteg. Nos, mindössze egy ad köttécselő hangot. Dicséretére a szövetkezetnek, mely még arra is gondolt, hogy a kutricák kijáróit zsákdarabokkal fedje be télire. A hízók mindössze hét-nyolc hónaposak, de olyanok, hogy két évvel ez­előtt ugyanitt a két éve­sek sem voltak jobbak és szebbek. — Két évvel ezelőtt egyébként — emlékezik vissza az állattenyésztési el ügyelők megyei igazga­tója — ezt a szövetkezetét ki akartuk zárni a tenyész­állat-ellenőrzésből. Ha így teszünk, nagyot tévedünk. Most minden amellett szól, hogy a Velemi nagyot fej­lődött és szép jövő előtt áll.. Minden ember úgy van vele, örül. ha „ szakmájá­ban valami szépet talál Lengyel Gyula megyei igaz­gató esész úton hazafelé jókedvűségről tanúskodik. Hiába, ma jó napja volt. Két olyan szövetkezetben járt Jászanátin. amelvek- ben nagyon szép az állat- tenyészet. B. L. — továbbra is jelentős tá-= mogatásra van szükség, a természeti viszonyok meg­javításához. Államunk a népgazdasági tervben meg­határozott ilyen körzetek­ben végzett talajjavítás, ta­lajvédelem, vízrendezési rét. és legelőjavítás ö6Szfs költségeire vissza nem térítendő állami támogatást ad az érintett tsz-eknek. A költségek, amelyekre ez a támogatás vonatkozik, magukban foglalják a ter­vezés, a beruházás bonyo­lítási és a műszaki ellenőr­zés költségeit is. Ugyancsak fontos tudnivaló, hogy a talajjavításhoz szükséges szerves-, mű- és zöldtrágya* valamint a lignitpor talaj­javító anyagnak számít. Ha a tsz saját előállítású talaj­javító, talajvédelmi, vagy vízrendezési anyagot hasz­nál fel, úgy. hogy a hely­színre is szállítja, akkor szintén állami támogatást vehet igénybe* Támogatja az állam azo­kat a termelőszövetkezete­ket is, amelyek nem ki­emelt körzetben működ­nek. Kiterjed ez az intéz­kedés a’ talajjavítási, mész- trágyázási, valamint az üze­men belüli lecsapolási és egyéb vízrendezési munkál: elvégzéséhez szükséges anyagok vételárára és a rendeltetési vasútállomásra történő szállítás költségei­re. A szervestrágya és a zöldtrágya vetőmagja ellen- ■ értékének kivételével vo­natkozik a kedvezmény azoknak a talajjavító anya­goknak az ellenértékére is, amelyeket a tsz maga állí­tott elő. A talajjavítással kapcsolatos gépi munkák költségeinek ötven százalé­ka erejéig szintén támoga­tást ad az állam. A gazda­ságilag meg nem erősödött termelőszövetkezetek első csoportjába tartozó tsz-ek esetében ez a támogatás a költségek' 80 százalékát je­lentheti. Ha a gépi mun­kákat a tsz saját gépeivel végzi el, az állami támoga­tás akkor is jár neki. Eb­ben az esetben üzemviteli célokra is felhasználható a támogatás összege. Az üzemen belüli vízren­dezésnél a. földmunka min­den köbmétere után tíz fo­rint állami támogatás illeti meg a tsz-t, ha a földmun­kát saját, vagy bérelt gé­pekkel, a szövetkezet mun­kaerejével végzi el. A tsz az így kapott összeget is felhasználhatja üzemviteli célokra. A talajjavítási, ta­lajvédelmi és az üzemen be, lüli vízrendezési munkák­hoz szükséges tervek és szakvélemények . költségeit az állam megtéríti a termelő­szövetkezeteknek Új intézkedés, hogy a ta­lajjavítás és a talajvédelem hatékonyságának fokozása érdekében szerződésben kell meghatározni azokat a fel­adatokat, amelyek egyfelől az érdekelt vállalatra, más­felől a tsz-re hárulnak. A kedvezmények igénybevéte­lének feltétele, hogy a tér- ' m el őszövetkezet hiánytala­nul teljesítse szerződéses kötelezettségeit. A termelőszövetkezetek állami támogatásáról’ szóló kormányhatározat és a vég­rehajtást szabályozó minisz­teri rendeletek természete­sen részletesebben foglal­koznak mind a talajjavítás, mind a szőlő- és gyümöl­csös-telepítés kedvezmé. nyeivel. Jól teszik a tsz-ek vezetői, ha nem elégszenek meg azzal, hogy ők megis­merik ezeket a jogszabá­lyokat, előírásokat. Beszél- •jenek ezekről a tagokkal la, («• W

Next

/
Oldalképek
Tartalom