Szolnok Megyei Néplap, 1965. január (16. évfolyam, 1-26. szám)
1965-01-14 / 11. szám
IMS. Január M. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A fudományos- és műszaki kutatómunkák koordinálása A KGST tudományos és műszaki kutatómunkák koordinálására alakult állandó bízót* ág Moszkvában megtartotta rendes ülését, amelynek munkájában Bulgária, Csehszlovákia, Lengyelország, Magyarország, a Német Demokratikus Köztársaság, Románia és a Szovjetunió képviselői vettek részt. Különmegállapo- dás értelmében az ülésen jelen voltak Jugoszlávia képviselői is. Az állandó bizottság jóváhagyta az 1966-tól 1970-ig terjedő időszakban végzendő kutatásokról szóló előzetes jelentést és megvitatta a tudományos és műszaki tájékoztatások területén folyó együttműködés kérdéseit. A Vöröscsillag Ruházati Ktsz-ben férfi öltönyök, ingek, női orkán- kabátok, valamint bakfis és női ruhák készülnek. Férfi ingekből havonta hétezer darabot készít a Ktsz Körmendi Ferenc üzemvezető egysoros, háromgombos férfi zakó minőségét ellenőrzi ANIKÓ mosolyog — Hej, de nőnek ezek a csibék! Mit csinálsz velük, Anikó? — kérdezi a helyiségbe lépő férfi, — Majd megmondom rög- tün, csak gyorsan tegye be az ajtót — Hát azt biztosan nem csinálom, hogy engedjem rájuk a hideget. Ilyen kicsi korban még nagyon kell azokat félteni a megfázástól. — Hány fok itt a meleg? — kérdezősködik tovább a látogató, akiről máris le- azorulóban a télikabát. — Nézze meg, ott a hőmérő a kezeü gyében — ajánlja Anikó. — Én így is tudom, hogy megvan a 25 fok« — Az ám, közelebb a 26- hoz — nyugtázza a férfi.— De még mindig nem mondeljegyzésre is kell pénz. Menyasszony lesz, de erről nem akar többet beszélni. Szíveválasztottjáról is csak annyit árul el: a szakmája kőműves, a most Karcagon dolgozik. — Édesanyám megígérte: kétezer forinttal megtoldja a keresetem, hogy jobban boldoguljak. Andrási Anikó, a tisza- szöllősi Szarvas Sándor Tsz baromfigondozója özvegy Gyenes Imrénét nevezi és érzi édesanyjának. Ez a kicsiny asszony nevelte kéthetes kora óta, megosztva kifogyhatatlan anyai szere- tetét Anikó és későn született kisfia között. Most is mellette áll, egyengeti útját, mert azt szeretné, ha sokáig, nagyon sokáig nem hervadna le a mosoly kislánya arcáról; í tad, mitől fejlődnek ilyen ■sépen ezek a kis csipogók? — A táptól. Ezzel töltjük Cél az önetetőket és a csibék akkor esznek, amikor éppen nekik tetszik, még éjjel is. Amikor látogató kívülről becsukja az ajtót, Anikó megtoldja a magyarázatot: — Értékes állomány ez, húsi-ibrid. Édesanyámmal ketten gondozzuk, ö az éjszakás, most otthon pihen. Tavaly 14 ezer naposcsibét neveltünk fel olyan korig, hogy az utónevelőbe kerülhettek. Az idén 30 ezer a terv. Üjabb látogatók szakították meg rövid időre beszélgetésünket. S én már gondolatban rosszmájúskod- tam, hogy nem is a csibék, hanem Anikó vonzza ide az érdeklődőket. Mert nagyon szemrevaló teremtés a 17 éves kislány. Dús, sötét haját csak üggyel-bajjal szorítja le a kendő. ívelt szemöldöke növeli szeme szépségét, s arcán kedves mosoly; Mintha csak olvasna gondolataimban, így szól: — Érdekli az embereket, hogyan sikerül a téli csibenevelés. Eddig még nincs sok elhullás, s ne is legyen. Nekünk is úgy jó, mert akkor több a kereset. — Mit vásárol zárszámadás után? — Ágyneműt. A szobabútorom már megvan. És az SZ. SIMON ISTVÁN: ARMAGEDDON UNOKÁJA evezik pedig ö egyszerűen Viszi Péternek — a keze után, s bizonyos „Armageddon” szekta tagjának, „unokájánakf’ — a hite szerint. Bajuszra és fizimiskára éppen olyan, akár a többi ember. Ugyanazon a lyukon nyeli le a kolbászt, amelyiken a hitetlen Farkas Pali, az ájta- tos Bedő Gáspár vagy a képmutató Csáki Marcel. Almában éppúgy horkol, mint az öreg Mikulás bácsi, s majd mindent úgy cselekszik, ahogy a többiek. Ha valahol kiejtik a nevét, mégis fülig szalad majd minden száj. Van Péternek másik, tisztességesebb neve is, de azt csak a tanácsházán tudiák. Ezt, amelyiken emlegetik, a népi bölcsesség adta neki, miként a Tutajost annak, aki a Maroson ereszkedett le és úgy telepedett meg a községben; a Göthöst a kö- högősnek és a Görbét a hajlotthátúnak. Szóval Péterre úgy ragadt mostani előneve, hogy amit a két szeme meglátott, azt a két keze ott nem hagyta. Nem tolvaj 6 azért, sem nem zsivány, mert lopni meg vinni — az kettő. A tolvaj fölfeszíti a tyúkólat és zsákba rakja a kövér jércéket. elemeli a füstről a sonkát, amíg Rozi néni a litánián morzsolgatja az olvasót, de ő ilyet nem tesz. Ellenben ha a dűlőúton baktat és megbotlik egy szőrtarisznyában, a piactéren rátalál egy dagadt bukszára, art magához veszi, mert az S prófétája, életben és hitben vezérló Armaa^ddonia kül dötte azt neki. Vagy ha egy tyúk bekaparja magát a kerítés alatt az ő portájára, az sem igen káritydl többet, mert Armageddon azt is néki vezényelte, méghozzá egyenesen a fazekába. Jó hozzá, s ezért a mezőn is oda-odasúg neki, mikor elkotyog a szekérrel a közös kukoricája vagy a Gaj- dacsi háztájija mellett: „Péter testvér, ebből a tengeriből neked küldök egy zsákkal, s nem különben Gajdacsi kövér lucernádból három villával”. S mivel Péter hivő ember, úgy cselekszik, ahogyan engedelmes bárányhoz illik, fogja és viszi. A parancs — parancs. Ha egyszer-egyszer megcsípték, akkor sem jött zavarba soha. Elódaigott, mint a leintett puli, s azzal magyarázta magának az esetet, hogy bizonyára rosszul értette, amit Armageddon lélekhangon közölt vele Ezért gyakrabban és áhita- tosabban kell nyálazni a biblia lapjait és jobban kell ügyelni, nem ólálkodik-e gonosz szellem valahol a mezei adomány körül. Különben dolgos ember Viszi Péter, nem tart se köznavot, se ünnepet, se karácsonyt, se újesztendőt. Csak akkor ül be a tiszta- szobába, ha egy-egy testvére meglátogatja. Ilyenkor viszont lehet a legnagyobb dologidő, szél hordhatja a meggvűjtött szénát, nap peroethefí az érett gabonát, Péter a kamrasarokba támasztja a vasvillát, szögre akasztja a kaszát: csak a testvérrel, Armageddon másik „unokájával” konzultálja a bibliát. Ha egy hétig marad a testvér, akkor egy hétig ünnepel. őst is ünnepe volt. Valahonnan az ugari tanyákról tisztelte meg egy testvére. Három teljes napig sillabüálták a bibliát, olvasfák elölről hátra és hátulról előre, mígnem ráböktek arra a cikkelyre, ahol effélével ijesztgetik az emberiséget: És jőni fognak kígyók, békák és hiénák és farkasok, és tífusz és kolera meg minden, és sötétség lön, és mind elpusztulnak, akik letértek az igaz útról. Péter is megrettent, de testvére megvigasztalta, hogy „ők megmaradnak és sokasodni fognak, és újjászületik majd a föld minden gonoszság, fettelmes- ség, bűn és termelőszövetkezeti mozgalom nélkül”. Bezzeg megörült ennek az irgalmasságnak Armageddon unokája és terjesztette is n ugyanja igéjét boltban, kocsmában, borbélynál, s a hitetleneknek a bibliát is felmvtatta. Az értetlenebbjének türelmesen magyarázta, hogy előbb csak „három napos sötétség lesz. aztán meg vakító vitáaossáa. aztán jön a forróság és a hideglelés, majd elszabadulnak a pokol szörnyei és nyavalyái”. Volt i< foganatja a jővénA szerszám nem játék A különböző intézkedések ellenére növekszik a balesetek száma A helyi és megyei munkavédelmi bizottságok rendszeresen foglalkoznak a baleseti és üzemegészségügyi helyzettel és ha kell, megfelelő intézkedéseket hoznak. Igen sok üzemben megtörtént az elavult termelő berendezések felújítása, a korszerű termelési eljárások bevezetése. A bizottságok tevékenysége többirányú. Az ellenőrzésen kívül a munkavédelmi oktatás színvonalának emelésével, a dolgozók minden rétegére kiterjedő oktatási rendszerrel nagymértékben hozzájárulnak a balesetek számának csökkenéséhez. A különböző vállalatok és intézmények vezető beosztású dolgozói kötelező biztonságtechnikai vizsgát tettek. Az erőfeszítések ellenére még mindig előfordul egyes helyeken, hogy nem biztosítják szervezetten a dolgozók feltétlen részvételét a baleseti oktatásban, mint például a Nagykunsági Állami Gazdaságban. A vállalatok — a szak- szervezeti bizottságok segítségével — a munkavédelmi terveket a legtöbb esetben teljesítették. Néhány üzemben megfelelő anyagi fedezet hiányában az előzetes tervek nem valósultak meg maradéktalanul. Ezzel szemben eredményeket értünk el a munka- védelmi ellenőrzések tömegmozgalommá válásában. Megyénkben ezerötszáz főre tehető a munka- védelmi őrök száma, akiknek munkájában az utóbbi időben határozott fejlődés tapasztalható. Az üzemekben fokozódott a társadalmi munka- védelmi felügyelők és aktivisták megbecsülése. Egyre többször kérik tanácsaikat a baleseti veszélyek elkerülésére. Ahol a gazdasági vezetés és a szakszervezeti bizottság együttesen foglalkozik a munkavédelmi rendelkezések végrehajtásával, ott az eredmény sem marad el. Bizonyítja ezt a közlekedési építő vállalat példája, ahol tizennyolcról kilencre csökkent a balesetek, 541-ről pedig 354-re a kiesett munkanapok száma. Az utóbbi időben a vállalatok egy része a balesetek megelőzése érdekében eredményesen alkalmazza az anyagi ösztönzést. Az Alföldi Kőolajfúrási Üzem a jól működő munkavédelmi őröket már több ízben is jutalmazta. De megtalálható ennek gz ellenkezője is, például a Tiszameti Vegyiművekben, ahol prémium és nyereségrészesedés megvonásával sújtják a baleset bekövetkezéséért felelős személyeket. A különböző intézkedések ellenére tavaly nem csökkent, hanem növekedett a balesetek száma. Még súlyosabb a helyzet, ha figyelembe vesszük azt, hogy nőtt a halálos balesetek száma is. Az új törvény jelentős mértékben növelj a szak- szervezeti szervek jogait és intézkedési lehetőségeit. De ha a dolgozók ittasan mennek munkába, ha nem használják az életüket védő felszereléseket, ha figyelmen kívül hagyják a szakemberek utasításait, akkor a határozat üres malaszt marad. A „legfőbb érték a2 ember” elv csak akkor valósulhat jneg maradéktalanul, ha az elméleti elképzeléseket a gyakorlatban maradéktalanul megvalósítják. dőlésnek, mert az öregasz- szonyok erről suttogtak és a boltos mind eladta a gyertyáit, az emberek meg mind a kocsmában várták a világvégét. Hiszen asszonyaiknak is meg kellett érteniük: ha már úgy sem sok van hátra, legalább azt a kicsit töltsék jó helyen. A teheneket azért persze, hogy megetették, a disznót is levágták, s még Péter is tett vett, rakta, rakogatta az új házat a Rozmaring utca sarkán. De még a szamarat is elvitte, hogy vizsgálná meg az állatorvos, mert kehel, márpedig mióta a lovat be kellett adni a közösbe, csak ezzel fuvarozgat, mert hogy ezt nem tiltja az alapszabály. Ahogy ott állt a sorban, s fogta a Tüske kötőfékét, megint csak rákezdett a mondókára. — Bizony, testvéreim, meg van ez jövendölve. Mert Armageddon megsokallta a bűnt, a kapzsiságot meg a fertelmességet. érász Gáspár, alti ugyan a keresztelő óta sem lépte át a templom vagy valamely vallási szekta küszöbét, még rá is kontrázott. — És mind elpusztultok és keselyük lakmároznak csiífságos testetekből... Kamarás Antal is értette a tréfát, — Nekem pedig Armageddon még azt is megsúgta, hogy mindez azért szabadul ránk, mert elrugaszkodtunk a földtől. És csak azok maradnak meg, akik Péternél feliratkoznak az új rendbe... — Hiába kunéroznak, ez már így lesz. Nem találkozunk sokan, az bizonyos... Az öreg Kórász kilépett a sokadalomból, egyenesen oda, ahol Péter szorongatta a Tüske kötelét. — Hát idefülel}, te fél- kallantyús! Azt mondod, mind elpusztulunk? — Mind, aki nem kedves neki. — Akkor minek rakatod azt a kőházat ott a sarkodon, te? Te lágy fejű! — Erre is van feleletem. Mert az igazak megmaradnak, és én is igaz testvére vagyok Armageddonnak — Unokájat nem? — No igen... — De hát akkor még nagyobb korpászsák vagy, Péter! Mert ha mind elpusztulnak itt a népek, ha Minyó Menyhért is, Ugrón Pál is ebsorsra jut, akiknek pedig a legszebb házuk van a faluban, meg ha a te... nem kímél senkit, semmit, hát csak lesz hol meghúzódnod néhány testvéreddel. Ott a nagyvendéglő, a művelődési ház, meg a mi házaink, a mi tanyánk... valamelyik csak megtenné? P *ter nem szólt, gondolkodott. összenézett Tüskével, a kalap karimája alól végiggusztália a hahotázó, hasukat fogó parasztokat, majd megrántotta a kötőféket. — Gyere, Tüske, gyere... — Az, látod, jó lesz! — bugyborékolt Korászból a nevetés. — Válasszon magához mindenki megfeleli társaságot!
