Szolnok Megyei Néplap, 1965. január (16. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-10 / 8. szám

19GB. Január tO.

SZOLNOK MEGYEI NEPLAF

7

Húsz éve történt

Utólagos köszönet az Alföld népének*

Fiatalok—

a boldogságról

Húsz évvel ezelőtt, ! január 6-án, az MKP

,' Debrecenben ülésező

! Központi Vezetősége

' határozatot holott az

• ’ északi iparvidék mun• < kásainak megsegítő*

< j séről.

A borsodi munkások a fasizmus pusztítása idején hallatlan erőfeszítést tettek az üzemek és gépek megmentésére. Január elején a Borsodba látogató iparügyi miniszter külön hagsúlyoz- ta, hogy a munkások a „nemzeti vagyon jelentős kincseit megmentették”, az élelmiszerek elszállítását azonban már nem tudták megakadályozni. így a fel- szabadulás teljesen kifosztva találta az üzemek élelmiszerraktárait.

Súlyosbította a helyzetet az is, hogy a borsodi ipartelepekhez legközelebb eső dél-borsodi és hevesi területeken, a hosszú harcok során ugyancsak elpusztultak a tartalékok. A távolabbi vidékekről a közlekedési eszközök hiánya gátolta a szállítást. Ilyen helyzetben — a miniszter szavaival élve — a „munkásság a legnagyobb nélkülözések közepette hajtotta végre helyreállítási ..tevékenységét”.

Az üzemek és a városok vezetői (a kommunisták kezdeményezésére) saját hatáskörükben igyekeztek a súlyos helyzeten enyhíteni. Diósgyőrben ahol a munkások, a szó szoros értelmében, éhen fogtak hozzá a lerombolt ország és a fasiszták elleni háború szempontjából nélkülözhetetlen termékek gyártásához, a szovjet hadsereg adott 50 vagon lisztet, ami átmenetileg segített a helyzeten. Ebből minden munkás 4—5 kg-ot, az eldugott kevés zsírból pedig 12—16 dekát kapott.

A munkások helyzete válságos volt, s az ellátatlanság, az éhség rémével néztek szembe.

pe éhezett A debreceni Nemzeti Bizottság már január végén felhívást adott ki, hogy az élelmiszerek gyűjtésének fokozásával segítsék a főváros éhező lakosságát

Előbb Szegedről, majd pedig Orosházáról indult el az első szállítmány Budapestre. Február 26-ig 76

vagon különféle élelmet kapott a főváros népe. — Szarvas és Csorvás, Hajdúnánás és Kenderes, Kisújszállás és Tuzsér, Nagyszénás és Makó, Békéscsaba és Gyoma, Hódmezővásárhely és Nyíregyháza sorra küldi az élelemmel megrakott vagonokat Budapestre. A Viharsarok népének a budapesti Nemzeti Bizottság külön is kifejezte köszönetét a nyújtott segítségért

Javult az élelmezés Borsodban is. Január végén a miskolci Közellátási Bizottság vezetője már arról számolhat be, hogy az ellátás „hétről hétre javul”, s az utolsó héten a felhozatal megduplázódott.

S mire a hatóságok intézményesen hozzáfoghattak az élelmezés megszervezéséhez, a lakosság áldozatkészségére támaszkodva, a munkásság már átvészelhette a legnehezebb időszakot.

A munkás-paraszt szövetség első nagy próbája volt ez. S már itt is kiállta a próbát.

Méltó, hogy megemlékezzünk róla,

Lehoczky Alfréd

* Cikkünk egyidőben jelent meg a Szolnok megyei Néplapban, az Északma- gyarországban, a Hajdú- bihari Naplóban, a békésmegyei Népújságban és a szegedi Délmágyar- országban, mint a borsodi munkások megemlékezése az Alföld népének húsz év előtti áldozat- készségéről.

Három vélemény — a boldogságról

„Ismertem egy féllábú kosárfonót. Szomszédunkban lakott. Egyszer átmentem hozzá beszélgetni. Kosárfonás közben elmondta nekem, hogy ő boldog ember, Már nem emlékszem, miért nevezte magát boldognak, de azóta is sokat gondoltam arra a beszélgetésre és nem keveset arra, hogy mi is a boldogság valójában... Ki mondhatja magáról, —• hogy boldog ember?...”

„Megmondom őszintén — habár ezt nem akartam elmondani, — hogy egyszer odahaza beszélgettem egy pappal. Kissé féltem tőle, de azért meg mertem kérdezni: mi a boldogság? Arról beszélt, az Igazi boldogság a túlvilágon van. — A mennyei boldogság — a földi szenvedések jutalma — mondta. A földi boldogságra való törekvés elítélendő, — magyarázta. Nem tagadom, ma is tisztelem a tisztelendő urat, otthon mint idősebbnek jó napot-tal köszönök neki, el is beszélgetünk olykor, de válasza nem elégített ki”.

A harmadik vélemény: „A földön akarok boldog lenni. Nem hiszem, hogy két világ van. Létezőnek csak azt a világot ismerem el, amelyikben én is élek. Arra azonban még eddig — úgy érzem nem kaptam kielégítő választ, hogy .mi is tulajdonképpen a boldogság”.

Tartós öröm

A fiatalok egy része ügy véli, hogy apró, néha je- i lentéktelennek látszó sikerek jelentik számukra a boldogságot. Az élet apró, várt és nem várt örömeinek összességét tekintik boldogságnak.

„Szerintem a boldogság,

Tizennyolc, húsz éves fiatalok körében felméréseket, vitákat szerveztünk az élet értelméről, céljáról és a boldogságról. Mintegy másfélszáz fiatal véleményét hallgattuk meg erről. A válaszokat a Kilián György Repülő Tiszti Iskola hallgatói, a Verseghy gimnázium filozófiai körének tagjai, a szolnoki egészségügyi szakiskola tizenöt hallgatója adta*

mint állandó jelenség nem létezik. Ha kitűztem magam elé egy célt, és ha elértem, boldog vagyok. — De ugyanakkor jelentkeznek újabb igények, szükségletek, újabb célok és a következő esetben már hiányát érzem a boldogságnak. A boldogság csak pillanatnyilag létezik. — Megszokja az ember, közömbössé válik, s új eredmények elérésére törekszik...”

„Boldog vagyok, ha győz a csapatom, ha barátaimmal jól töltöttem az estét... Egyébként nem gondolkoztam még rajta, mi is a boldogság” — szól a másik vélemény.

A többség viszont úgy érzi, úgy látja, hogy a pillanatnyi öröm még nem boldogság, de még a tartós öröm sem az önmagában. „Úgy vélem, hogy az öröm, mint szubjektív érzés, elengedhetetlen feltétele a boldogságnak, de a pillanatnyi öröm még nem jelent boldogságot... Apám mesélte, hogy a múlt rendszerben sok szegény örült a karácsonykor osztott szeretet csomagnak... De én nem hiszem, hogy e csomagok boldoggá tették volna azokat, akik kapták...”

M egefégedettség, kielégítettség

Hogyan gazdagodott

a kormányzó úr?

A tárgyalás sokáig tartott (három fiatalember — cigányok, testvérek — lopásai után hozott ítéletet a bíróság). Dr. Törőcsik Béla, kunhegyesi járási vezető ügyész aztán a régi telekkönyvi betéteket mutatja.

— Stekler György, a járásbíróság telekkönyvi hivatalának vezetője találta az irattrában ezeket a régi lapokat. A Horthy-család kenderesi birtokviszonyaival kapcsolatosak.

Az egyik bejegyzés:

„Érk. 1911. június 7-én... Wienben 1911. május 20-án kelt névaláírás tekintetében közjegyzőileg hitelesített és hiteles magyar fordításban is bemutatott ajánlati okmány, a zálogjog negyvennyolcezer korona katonai házassági óvadék tőke, valamint ennek 5 százalék kamatai, vagyis kétezernégyszáz korona évi jövedelem erejéig, méh’ az óvadék kötelem fennállásának tartama alatt a jogosítottak állásának megfelelő ellátás megjavítására szolgál...

1902-ben hét Horthy-test- vér 110 ezer korona kölcsönt vett fel... 1939-ben „beruházási hozzájárulás” címén a kormányzó úr kenderesi birtokát több. mint 13 ezer pengővel terhelték meg.

— A kölcsönt bármilyen célra felvehették, a beruházási hozzájárulás”-ról — nem tudjuk, mi lehetett — mondja a telekkönyvezető,

— Megpróbáljuk előkeríteni az eredeti okmányokat, melyeknek alapján a bejegyzések történtek. Valószínű, hogy azok pontosabb eligazítást adnának. Fel akarom dolgozni a Horthy-család kenderesi birtokszerzésének történetét mondja az ügyész.

„A kormányzónak örökség révén Kenderesen — mindössze kétszáz holdas, nagyon silány birtoka volt, rajta szerény kis ház.., a helybeli közigazgatás segítségével hozzákezdett a földszerzéshez... kényszeritet- ték a parasztokat, kisbirtokosokat, hogy földjüket potom áron adják el... Az egyik szomszéd, akinek mindössze nyolc holdja volt, nem akart lemondani kis birtokáról. Egy éjszaka az idősebb fiút, az első világháború rokkantját, mint kommunistát a csendőrök elhurcolták és két hét múlva kiadták agyonkínzott holttestét. A rémdráma megijesztette a környékbelieket, és a kenderesi telekkönyvben Horthy birtoklapján hamarosan 600 hold tulajdon szerepelt...

Esténként, — munkaidő után az ügyész és a telekkönyvvezető gyakran bújják a régtől porosodó aktákat. A cél: egy tanulmány megírása;

ív- PJ

A fiatalok többsége szerint a boldogság nem csupán tartós öröm, hanem bizonyos megelégedettség és kielégítettség is, de ez mindenki számára elérhető;

Ellentmondásosak azonban a vélemények arról, hogy a megelégedettség és a kielégítettség lehet-e állandó és teljes vagy csak ideiglenes és viszonylagos.

,,A boldogság szerintem

— mondja az egyik fiatal

— a teljes megelégedés, az anyagi bázis megléte, a lehető legjobb megélhetés. Gondtalan, nyugodt, kiegyensúlyozott és harmonikus életmód” — hangzik egy másik vélemény. — A másik fiatal viszont vallja: „Nem gépkocsi, a gépkocsi még nem boldogság, de később, valamikor szeretnék magam is gépkocsit vásárolni...”

Van aki szerint/» „a

megelégedettség száműzése a boldogságnak. A megelégedettség ugyanis soha sem lehet teljes. Mint ahogyan az öröm sem lehet fájdalom nélkül. Értelmetlenné, üressé teszi pz életet”;

Általában az esetek többségében a fiatalok helyesen látták: nem tekinthető

boldogságnak társadalmunkban a gazdagság, a „karrier”, — az előnyös házasság, az anyagi biztonság, a jóllakottság, a kispolgári élet kényelme, az élvezetek hajszolása, az „élni tudás”, de ugyanakkor feltétlen szükséges a boldogsághoz az anyagi és kulturális szükségletek megfelelő és megalapozott kielégítése, az ember munkájának megbecsülése, elismerése, a harmonikus családi élet, a létbiztonság.

Mindez feltétlenül szükséges a boldogsághoz, de ez még így, önmagában nem boldogság.

A célok összessége

A fiatalok jelentős része már az ember céljainak megvalósulásában fogalmazta meg a boldogság tartalmát „Számomra a boldogság tartalma céljaim megvalósulása. Céljaimról azonban tudom, hogy nemcsak saját céljaim ezek, hanem a körülöttem élőké is egyben” — mondja az egyik fiatal. Egy másik — érettségi előtt álló — ifjú pedig így ír: „Kitűztem

magam elé azt a célt, hogy jó eredménnyel érettségizzem. Ha ezt elérem, boldog leszek. Ez azonban még nem jelenti számomra a végleges boldogságot. További célom az egyetem eredményes elvégzése. A boldogság, véleményem szerint, a kitűzött célok elérése”.

Fiataljaink közül mind többen látják tehát, hogy a boldogság valójában az életcélok távlatainak rendszere. Ezek az egyéni életcélok pedig a társadalmi célokkal esnek egybe alapjában véve. A boldogság a küzdelem, de nem a céltalan s értelem nélküli küzdelem vagy éppen a küzdés maga, hanem a tudatos és objektíve megvan lósítható, sőt fő vonalaiban éppen a megvalósítandó célok s eredmények — egy emberi élettartamon is túlmutató távlati rendszere.

Tanulságok

Fiataljaink tehát — hús2 esztendővel a felszabadulás után — többségükben úgy vélik, hogy a boldogság evilági, elérhető és nincs benne semmi titokzatos. Vannak ugyan, akik a pillanatnyi örömöket s anyagi jólétet önmagában azonosítják a boldogsággal, a megkérdezett fiatalok többsége azonban helyesen látja: a boldogság mindenképpen magában foglalja a tartós örömöt. Tartós örömet jelent számukra —- mint elmondják — a tanulmányi eredmény, élethivatásukra való felkészülés, munkájuk jó végzésé s az ennek nyomán járó anyagi s erkölcsi elismerés, megbecsülés. Többségükben érzik azt is, mindezek mellett- is csak akkor boldogok, ha környezetük, családjuk, munkatársaik, a közvetlen körülölelő közösség is velük örül.

Fiataljaink többségének a közeli, távolabbi e távoli céljai — alapjában véve 9 lényegében — egybeesnek a társadalom céljaival. Az is kitűnik azonban, hogy fiataljaink egy része számára e célok egybeesése nem elég tudatos Az egyéni célok és a nagy közösség céljai csak fő vonalaikban esnek egybe. Annak hatékonyabb tudatosítása is szükséges fiataljaink körében, hogy e célok eléréséhez — tehát a boldogsághoz is — csak szívós, türelmes, állhatatos és olykor áldozatos munkával juthatnak el. És éppen így bontakozik ki az a pozitív tartalmú lelkiállapot, ami valójában akkor tölti el az egyént, ha sorra megvalósítja saját maga és a szocialista társadalom fejlődése szempontjából előrevivő életcéljait.

Bálint Sánd*»

Felhívás a néphez

A súlyos helyzetre, mint akkor minden égető kérdésre a kommunista párt figyelt fel elsőként, s nyomban megoldást is próbált keresni. Központi készlet nem volt, gyorsan előteremteni nem is lehetett. — Egyetlen lehetőségként a felszabadult ország néptömegeihez kellett fordulni: segítsenek a fasizmus

pusztításai által okozott sebeket begyógyítani. Az MKP Központi Vezetősége által január 6-án kiadott felhívás külön foglalkozott az északi iparvidék munkásainak megsegítésével,

A Központi Vezetőség,

.addig is, míg megfelelő kormányintézkedések történnek — hangzott a felhívás — azonnali segélymozgalmat kezdeményez Miskolc, Diósgyőr, Ózd, Salgótarján és más iparvidékek munkássága élelmezésének feljavítására, ... felhívással fordul az Alföld városainak és községeinek lakossánához, a demokratikus pártokhoz, szakszervezetekhez, Nemzeti Bizottságokhoz, hogy... sürgősen indítsák meg az élelmiszer- gyűjtést...”

Az ország népe felfigyelt a párt szavára. A szegedi Nemzeti Bizottság felhívással fordult a város lakóihoz:

„Miskolc. Salgótarján, Őzd és Diósgvőr dolgozói ke- nyértelenül, az ellátatlanság rémével küzdve is dolgoznak, ...énftik az új Magyarországot. Teljesítsük mi is hazafias kötelességünket, a testvéri együttérzés parancsát: lássuk el őket élelemmel!”

Felhívásában a debreceni Nemzeti Bizottság példaadásra ösztönzi a debrecenieket, miközben megállapítja:

„...a felemelkedő magyarság nem tűrheti, hogy Ózd, Diósgyőr, Salgótarján, Miskolc iparvidékeinek munkásai éhezzenek’’.

íme, így válik Borsod munkássága, s az Alföld dolgozó népe a felszabadult Magyarország első nagy tömegakciójának részesévé. így jön létre a testvéri szolidaritás első nagy példája a még romokban heverő országban.

Az akció során megmozdul az egész társadalom, elsősorban mégis a dolgozó kisemberek vállaltak áldozatot, akik pedig maguk is nehézségekkel küzdöttek. A Hortobágyi Műmalom munkásai egy havi lisztadagjukat ajánlották fel a segély céljaira. — A szegedi Lippai és Fiai Gőzfűrész Rt; munkásai heti öt órát vállaltak „borsodi munkatársaik” megsegítésére. Dobund Tamás Szegedi munkás javasolta, hogy a szegedi dolgozók néhány napig mondjanak le kenyéradagjuk egv részéről, s azzal is segítsék az ipartelepek munkásait. A Debreceni Csokonai Színház egy délelőtti előadás teljes bevételét ajánlotta fel a munkásoknak.

Az akció sikerét természetesen a mezővárosok és a falvak dolgozó népe biztosíthatta elsősorban. — A gyűjtés megindult Karcagon és Bu csatéi epen, Józsa községben és Berettyóújfalun. továbbá más városokban, községekben. A helyzet nehéz volt, de mindenki igyekezett segíteni,

Fehér kenyér és túrós tészta

Az első szállítmány január 26-án érkezett Miskolcra. A szentesiek egy liszttel, kolbásszal, baromfival és 10 mázsa fehér kenyérrel megpakolt teherautót küldtek a miskolci munkásoknak. Amikor a kétnapos út után a szentesi küldöttek megérkeztek Miskolcra, nem lehetett tudni, mint a korabeli tudósításból kivehető, hogy a segítők, vagy a megsegítettek örültek-e jobban. — Bár az élelem volt a fontosabb, mégis a testvéri összefogás sikere feletti öröm volt a nagyobb. A miskolciak „elismerésüket és hálájukat fejezték ki a szentesi lakosság iránt”,

A szentesi küldeményből főleg a MÁV-fűtőház és műhely, az olaj- és sodronygyár nagycsaládos munkásai. valamint azok a családok kaptak, ahol a családfő beteg volt. Ma sem lebet meghatódottság nélkül

olvasni, hogyan fogadták a gyermekek a kapott „ajándékokat”.

„Egy kisgyermek — olvashatjuk a tudósításban — megcsókolta a régen látott kenyeret és a még régebben látott szalonnát”.

S bár a túrós tészta nem tartozik a munkások által előnyben részesített ételek közé most a diósgyőri munkásoknak ünnepet jelentett. amikor a közös étkezdében, a felszabadulás óta először, ilyen „ínyenc falatot” kaptak.

Az éhező Budapestért

Közben az egész Alföldön serényen gyűjtöttek. — Erre annál Inkább szükség volt, mivel Budapest ostromával, majd pedig fel- szabadulásával még égetőbbé vált az éhező lakosság megsegítése. Budapest né