Szolnok Megyei Néplap, 1965. január (16. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-09 / 7. szám

1965, Január & SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Amiről a brigádnapló nem késiéi Megszakadta barátság Fiatalok A„BABAHÁZBAN” í A brigáddal úgy ismer­kedtem meg, hogy először a naplójukat böngésztem át. Nagyon emberséges, szép dolgokat műveltek ők négyen, a fűtőház Gagarin szocialista brigád. A rendes munkájukon túl, — amit jól elláttak, hiszen számtalan bejegy­zés tanúsítja — még sok társadalmi munkát is vé­geztek. Erről egyébként számtalan fénykép is ké­szült, ami szintén a bri­gádnaplót díszíti. Riportot írtam hát róluk, amely arról szólt, hogyan építette újjá a brigád Szi­geti néni elkorhadt, kidőlt kerítését, ezenkívül milyen remek betonjárdát csinál­tak a háztól a hátsó épü­letekig, hogy az idős asz- szony ne tapossa folyton a sarat. Szigeti néni ugyan­is egy volt fűtőházi dolgo­zó özvegye. Szegény meg­boldogult férje több mint harminc esztendeig szorgal­mas, megbecsült dolgozója volt a vasútnak. A brigád önzetlen segítő­készségét dicsértem. Leír­tam, milyen meghatottan köszönte meg a nénike nagy jóságukat, amit ide­gen ember léttükre soha nem remélt volna tőlük. A cikk nem jelent meg. A magyarázat, ami a kézirat visszaadását kísérte arra ösztönzött, hogy alaposab­ban megismerkedjem Fan­csali Ferenc brigádjával. — Üjból átolvastam a naplót és utána az emberekkel akartam beszélni. Most már nem kerülte el figyelmemet a legkisebb bejegyzés sem. Így akadt meg a szemem az alábbin is, amelyet 1964 májusában írtak, s amelyik így szólt: „B. Simon Fe­rencnek rossz a magatartá­sa, elszakad a brigádtól. — Csak többszöri unszolásra volt hajlandó társadalmi munkát Végezni. Hazudott is. Figyelmeztettük, ha még egyszer ilyen történik, an­nak komolyabb következ­ményei lesznek.” S a későbbi bejegyzés: „B. Simon Ferenc a több­szöri figyelmeztetés ellené­re sem változtatott maga­tartásán. — Hangsúlyozta, hogy neki teher a társadal­mi munka, valamint a po­litikai oktatáson való rész­vétel. Azt mondta, szíve­sen elmenne a brigád­ból. Hozzájárultunk.” Ezt ebben az évben, júliusban írták. A brigád megalakulása óta 6 a második, aki „kilé­pett”. Először Szegi Sándor, aki helyett az öreglegény Bede Ferenc került a kis kollektívába, azután a fű­tő. Vajon miért? Az indo­kok, amelyekkel távozásu­kat magyarázták a napló­ban, valahogy nem voltak meggyőzőek. Kíváncsi voltam, mi a véleménye mindezekről a volt brigádtagnak; * Éppen aludt. Felesége, akit a kis udvari épületben varrás közben találtam. — azonnal felkeltette. A fűtő csíkis pizsamában és pa­pucsban szaladt át az ud­varon. Dereshajú, ötvenen felüli emben — Nemrég aludtam el, — mondta miután bemutat­koztunk egymásnak és én megmondtam, hogy miért zavarom. — Csak nyugod­Hizlalási szerződés köthe­tő az eddig tömésbe nem fogott és törzsnek nem meg­felelő libára. Az év első negyedében a szerződésre átadott hízott liba kilo­grammjáért 25 forintot fi­zetnek. A szabad felvásár­lási ár 24 forint, A földmű- —nr.zövetkezetekhez tarto­tan kérdezzen, kialszom még magamat estig. — Miért hagyta ott a brigádot? — tértem rög­tön a tárgyra. — Én nem hagytam ott. Engemet a főnök levett a gépről- és ez nagy különb­ség. — Miért? — Mert Fancsali azt mondta, hogy már három hónapja nem beszélünk egymással és így nem le­het a mozdonyon szolgá­latot teljesíteni, — így volt? — így. — Miért? — Hosszú sora van en­nek. Elmondom. Januári nap volt, jó 25 fok hideg lehetett. Légorsóval dolgoz­tunk. Egyszercsak eldur­rant a szelep. Előzőleg sem ő, sem én nem tudtuk ki­nyitni a légorsót, mert beT szorult. Ö elkezdett molesz­tálni, hogy miért robban­tottam szét a szelepet. — Tudta ő is, hiszen ő sem bírt vele. Tovább piszká- lódott. Erre méregbe jöt­tem, szó szót váltott. — Mit mondott neki? — Szeretnéd ugye, ha el­mennék a gépről? — kér­deztem tőle. — Ne vitatkozzunk — mondta ő, egyébként jobb lesz, ha bemégy a főnök­höz és elkéred magad — tette hozzá. — Maga mit mondott? — Mit mondhattam vol­na? Nekem a történtek előtt semmi bajom nem volt Fancsalival; — Végül? — Maradtam. Ment min­den a maga útján, csak a barátságunk torpant meg. Az nem ment tovább. Telt múlt az idő, csak köszön­tünk egymásnak, de beszél­ni csak akkor beszéltünk a gépen, ha az már elkerül­hetetlen volt. A társadalmi munkáról is el-elmaradoz- tam, mert nem nagyon hí­vott. — Nem vette észre, hogy a brigádvezető békülni szeretne? — Nem, sőt egy szép napon ezzel állt elő: nem ér ez így semmit. Semmi értelme annak, hogy to­vábbra is együtt legyünk. Üjra azt javasolta, hogy menjek be a fűtőházi fór nőkhöz, vegyen le a gép­ről. Tudom, azt akarta, hogy én robbantsam szét a brigádot. — Rövidesen levették a gépről ugye? — kanyarod­tam vissza; — Igen. Azóta Szajolban dolgozom, ugyancsak a tartalékon; Ott nincs bri­gád. — Igaz, hogy a politikai oktatáson csak kényszerből vett részt? A szeme sem rebbent a kérdésre, úgy szólt oda a feleségének: — légy szíves, hozd be az okleveleket. — Itt vannak apjuk — tette férje elé Simonné. — Ezeket a politikai ok­tatásban elért jó eredmé­nyekért kaptam. Nézze meg, ki írta alá. — Fancsali Ferenc pro­pagandista — olvastam hangosan; — Na? — Hm... Kiváló dolgozó oklevél, rendkívüli előléptetés és végül a jelvény, amelyet nem tűzhet a mellére. zó tömő-társulások részére — amennyiben azok alap­szabály szerint működnek —- kilogrammonként 1 fo­rint nagyüzemi felár is jár. Á kukorica juttatásra és a hízott liba minőségére to­vábbra is az 1964 évi szer­ződés előírásai az irány­adóit; — A társadalmi munká­val mi volt? Arról mit írtak a naplóba? — fesze­gettem tovább a kérdést. — A többiekkel beszél­jen — kért B. Simon Fe­renc. — Mindegyikkel kü- lön-külön. Kikisért a kapuig és sie­tett vissza, nehogy megfáz­zon a vékony pizsamában. Bognár János Folytatása következik: Társadalmi munkák? A központi major fényei viaskodnak a sötétséggel. Az istállókból emberi han­gok és edénycsörömpölés hallatszik ki. Mire befeje­ződik az esti fejés, korom­sötét lesz. — Nyáron is éppenhogy virrad, amikor megkezdjük a napi munkát. Ilyenkor meg hajnali háromkor még öreg éjszaka van. De ak­korra már itt kell lennünk, hogy fejés előtt ellássuk a jószágot. Nem mondom, a reggeli fejés után van né­hány órai pihenőnk, dél­után kettőkor kezdjük újra az etetést, almozást — so­rolja Gyaíai Mihály. — S megint koromsötét­ben ballagunk haza — foly­tatja társa mondókáját VI- tek András, a tehenész munkacsapat vezetője. — Nem panaszként mondjuk ezt. Amikor felcsaptunk tehenésznek, tudtuk, milyen a munkarend, s hogy 365 napot kell dolgozni. De azért nem bántuk meg a cserét — néz Gyalaira vá­rakozóan, helyesli-e, hogy az ő nevében is beszél. Dr. Besze Pál több mint 15 éve a Szol­noki Cukorgyár üzem­orvosa. Az első vá­lasztások óta tanács­tag, és tagja a városi tanács végrehajtó bi­zottságának. * A délelőtti rendelés be­fejeződött. Sokan voltak. — Két éve kerültem eb­be a körzetbe. Orvosi mun­kám és a tanácstagság ki­egészítik egymást. Több kisebb nagyobb kérdés el­intézéséhez tudtam segítsé­get szerezni a gyár veze­tőitől. S jobb, hogy ebben a körzetben vagyok tanács­tag, a városszéli gondok- bajok az enyémek is. — Tudom, hogy óriási eredményeket értünk el. A város külsejére talán rá sem ismerne, aki tizenegy- néhány éve elszármazott innen. Az újat, a jobb kö­rülményeket hamar meg­szoktuk — ísv természetes —. és ismét olyasmik ke­rülnek a napirendre, me­lyeken javítani kellene. — Van eav récri kéré­sünk: nagyon kellene a cukorgyári autóbusz-meg­állóhoz fedett váróhelyisé­get építeni. Ebben az év­ben a városi tanács bizto­sított 12 ezer forintot rá. a vvár dolgozói nedig vál­lalták. hogy társadaimi munkában megépítik. En­nek iparán örülnek e kör- nvék lekéi. S itt van eav ■ekein is. S SZ Idoléró vagy innen eliáró gyerekek Mintha csak böjtje volna az őszi, a kongresszus előt­ti sok munkának. Nagyné Lendvai Margit mondja: — Most nem tudunk gyű­lést tartani. Leltár van. Ott vannak legalább tizen­öten. És összesen is csak huszonnégyen vagyunk itt KISZ-tagok. A leltározók is mind messzi vannak innen Szolnoktól. Gödöllőtől Nagy- ivánig sokfelé van dolguk. Nem is szólva arról, hogy S a beleegyező bólintását szavakkal is megtoldja: — Nem bizony. Jobban megtaláljuk a számításun­kat, mint a kosárfonással. Én most is 944 munkaegy­ségre részelek, s úgy hal­lottam, a tervezett 30 fo­rintnál több jut egységen­ként Vállalt területem is volt. Másfél hold naprafor­gó, kilencszáz négyszögöl cukorrépa. Ennek termés­többletéért 1240 forintot prémiumként kaptam. — A tej utáni prémium is általában 140 forint ha­vonta. Az éves tervnél, ami tehenenként 2700 liter, vagy száz literrel többet fejtünk. Pedig sok az előhasi üsző. mert tavaly cseréltük ki tbc-mentesre az állományt — magyarázza a munka­csapa tvezető. — Az a célunk, hogy nö­veljük a tejhozamot, 9 ez az idén talán már jobban sikerül. Persze nem csupán rajtunk múlik, hanem azon is, hogyan tudjuk takarmá- nyozni a jószágot. Búczkó András, a fiatal hóban-esőben a szabad ég alatt várakoztak. — Az iskola a gyár épü­letében van. Nem mond­hatnánk, hogy korszerű ok­tatásra ad lehetőséget. Csak az alsó tagozat jár ide, a felsősök az újvárosi isko­lába. Körülbelül négy éve kijelölték már egy nyolc tantermes új iskola helyét, a megvalósulás azonban saj­nos elmaradt. — Igen gyakori a panasz az egyetlen élelmiszer bolt ellátására. Több ízben szól­tam már a kereskedelmi csoportnak, s esetenként van is eredménye. Általá­ban azonban alig kapunk friss kenyeret, néha kevés is, s szinte minden nap ké­sőn, tíz óra felé szállítják a süteményt, így aztán a reggelihez sohasem lehet kapni. — Mintegy fél éve a szomszéd körzetet is én „viszem”, mert Fogarasi Ignác bácsi, idős korára való tekintettel, kérte a felmentését. A két körzet határán van a Gyökér ut­ca, mely kivezet a Körösi útra, de csak a cukorgyár kapujáig van kiénítve. — Azon túl igen rossz, noha a forgalom nem kicsi er­refelé. Az utca két oldalán lefolyik a latvak és sár a valamivel alacsonyabban levő udvarokba, kertekbe. Az út meffén’töse kéts^pre- sen hasznos lenne: nem mnrí't1ó'tn'Snnk a génko­csik. s a környék lakói is egy vezetőségi tagunk, a sportfelelős, már ki is „dőlt” a sorból. Elpártolt a vállalattól. Helyette is vá­lasztani kellene valaki mást; Szeptemberben volt a ve­zetőségválasztás. — Akkor mindjárt megállapodtak, hogy a hónap első hétfője a KISZ taggyűlési nap. Eh­hez tartsa magát mindenki, hívás nélkül is. Csakhogy a gyakorlat könnyen megtépázza a ter­főállattenyésztő nevetve mondja: — Ügy beszélnek, mintha maguk nem tudnák, hogy mennyi takarmányunk van. Pedig ugyanúgy elsorolhat­ják, akár csak én, hogy mi­ből mi jut egy tehénnek. S hogy az eddigi eredményre sem panaszkodhatnak, azt az utolsó dekád eredménye is bizonyltja. A fejési át­lag ekkor 8,4 liter volt. A kis zárszámadásnak beillő beszélgetés tükrözte, hogy a tószegi Dózsa Tsz tehenészei keményen dol­goznak. Munkájuk eredmé­nyeként pz évi pénzkerese­tük 32—33 ezer forint, s eh­hez jön a háztáji föld ter­mése és a prémium is. Ért­hető, hogy elégedett, jó a hangulata Végh Lászlónak, a munkacsapat legidősebb tagjának, csakúgy mint a kosárfonóból lett tehené­szeknek és a többieknek Váradi Mihálynak, Pocsai Imrének és ifjú Kálmán Andrásnak is. N. K. megszabadulnának a sár­áradattól. — Mostanában ezek van­nak napirenden a körze­tünkben... Én úgy megszok­tam a közéleti elfoglaltsá­got, hogy szinte hiányozna, ha nem csinálnám. Délután rendel az álla­mi gazdaság betegeinek; orvosi ellátásuk együtt van a cukorgyáriakéval. A város határban mint­egy 250—260 tanya van. A városi tanács vb elkészítet­te a parcellázási tervet: a beköltözők házhelyet kap­nak a város déli részén. Körülbelül 70 telket jelöl­tek ki, melyeket a tanyai porták helyett adnak. Ha több házhelyre is szükség lesz, ugyancsak ezen a részen továbbbiakat jelölnek ki. Ősszel megkez­dik az új városrész közmű­vesítését: egyelőre járdát és villanyhálózatot építenek. * Fiatal orvosokat várnak. b lakást épít számukra a vet. Elég annyi, hogy a tit­kárt beosszák valami nem várt munkára. Mint most Balogh Lukácsot is a leltá­rozáshoz. Mondhatja ezt?: „Nem megyek, mert akkor mi lesz a KISZ gyűléssel”; Dehogyis mondhatja. Nem is mondaná, hisz az az el­ső, amiből élünk. Pedig szép, jó mozgalmi tervünk van erre az évre. Igaz, hogy egyedül a titkár készítette. De nem felejtett el belelapozni a vezetőség­választó taggyűlés jegyző­könyvébe. Aztán a megvi­tatáskor a vezetőségi tagok is megtoldták még néhány javaslattal. S abból ezért már jónéhányhoz hozzálát­tak. Szabó Anna miközben vegyésztechnikusi teendőit végzi, szervezi a szakma ifjú mestere tanfolyamot is. Ez nehéz is, meg nem is. Nem nehéz, mert mindenki szívesen tanul. Nehéz is, mert már sokan elkötelez­ték magukat. Van, aki két- három helyre is. Horváth István az egyik szocialista címért küzdő brigád tagja például gépipari techni­kumba jár, de nekivágott a gépkocsivezetői tanfolyam­nak is. Ez egy esztergályos­nak is mindenkor hasznára lehet. S ha már ennyit vállalt, még egy politikai szeminárium-sorozatról sem maradhat el. Szeberényi Jutka tavaly farsangkor szorgoskodott először a KISZ-ben. Nem is sokkal azelőtt került a vál­lalathoz. S idestova már fél éve lesz, hogy az alap­szervezet kulturális fele­lőse. — Most kicsit tétlenke­dünk, mert nem tudunk taggyűlést tartani — mond­ja ő is, — de azért volt már egy-két rendezvé­nyünk. Közös klubest az iparcikk kiskereskedelmi vállalat kiszeseivel, haltisz­títási és főzési verseny, kö­zös mozi és színházlátoga­tás. Április 4 tiszteletére pe­dig szellemi vetélkedőt ren­dezünk. Nem lesz ám köny- nyű kidolgozni, megszer­vezni a programot. S köz­ben még mozi látogatást is szeretnénk szervezni. Sok sok filmet megnézni. És április 4-ig még sok más tervük is van. Igazán szép ez a Verseghy úti új épület. Azért is nevezték el maguk között „babaház­nak”. De az udvara, az már nem valami rózsakert. Nem is lehet az egy olyan vállalatnál, mint a Víz- és Csatornaművek víztermelő telepe. De rendesebb azért lehetne. Rengeteg hulladék­anyag van ott, amiből még sokat meg is lehet menteni az enyészettől. És senki sem fog neheztelni rájuk azért sem, hogy elszánták magukat: A szép új iroda­házban belül megőrzik, kö­rülötte pedig megteremtik a rendet. B. E. városi tanács: egy teljesen új lesz, a másik kettőt pe­dig egy meglévő épületben alakítják ki, rendel őszobé- val egyetemben. A tanács saját brigádja még ebben az évben elkészíti az új la­kásokat. * Tavaly 8 család költözött be a városba a cigánytelep­ről. A tanács telket adott és megépítette az új házak betonalapjait. Azokat segí­tették, akik vállalták, hogy elbontják a telepi szállásu­kat és tető alá hozzák aa épületei Most is lehet szerződni libahizlalásra T élen hajnali háromtól... Kosárfonóból lett tehenészek és mások zárszámadása Tanácstag v. p. Kisújszállási MOZAIK

Next

/
Oldalképek
Tartalom