Szolnok Megyei Néplap, 1965. január (16. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-31 / 26. szám

lf*5. Január 31.

mowtnc mong m%Ap

7

Józanság és emberség

Gondolatok egy felmérés nyomán

Egy írásbeli felmérés sohasem nyújt teljes képet arról, amiről szól Viszont éppen azért, mert rövid idő, egy óm alatt készül és két- három összefüggj problémára kér választ, nem ad alkalmat a mérlegelésre, a vélemények kozmetikázására, finomítására. S ha az illető őszinte ír- ezt névtelen felmérés esetén nyugodtan feltételezhetjük — hiteles vallomásokat kapunk.

Ilyen írásbeli félmérést végeztünk a túrkevei gimnázium egyik harmadik osztályában, és a mezőtúri iparitanuló iskola villany- szerelő szalumét tanuló elsőévesei között. A szülök részéről minden, a társadalomban számbajöhető réteg képviselve volt, a gyerekek érdeklődése is sokirányú.

A kérdés, amit feltettünk: Mi a haza és ki a hazafi? Továbbá: Mi a véleménye a válaszadónak az idegen népekről? A két kérdés kiegészítette egymást és képet nyújtott arról, hogyan állunk a nevelési tervek, célkitűzések azon pontjával, amely a szocialista hazaszeretetre és a proletár internacionalizmusra nevelést tűzte ki célul. Az ipari tanulóknál huszonhárom, a gimnazistáknál huszonnégy választ kaptunk. Ha országos általánosítást nem is lehet ebből készíteni, bizonyos következtetések levonására feltétlenül alkalmas.

Jóleső örömmel állapíthatjuk meg, hogy a felmé- rés elsősorban az ifjú nemzedék józanságát bizonyította be. Ha visszaemlékezünk saját ifjúkorunk uszító féktelen nacionalista- soviniszta propagandájára, amelynek nyomai még ma lg kísértene^ csak örülhetünk azoknak a nagyon tárgyilagos, ugyanakkor rendkívül pozitív megnyilatkozásoknak, amelyeket tapasztalhatunk, elsősorban arra a kérdésre: ki a hazafi?

Szinte valamennyi írás amellett foglal állást, hogy az igazi hazafi az alkotó, tettrekéez ember. „Hazafi

nek, de ez a tizenöt éves korosztály romantikus beállítottságát tekintve természetes. És nem tarthatjuk beszajkózott frázisnak az ilyen szívből fakadd mondatot: „Hazafinak az önzetlen szivü embert nevezhettük, aki a népet szebb, jobb életre akarja téríteni, akármilyenek; a külső vk szonyok,” Példaképp ság- vári Endrét említi. „Az az igazi hazafi, aki egyetért a dolgozó emberekkel és a szocialista eszméért harcol” írja egy másik tizenöt éves.

Jóformán egyöntetű a vélemény a másik nagy kérdéssel, a más népek tiszteletével és szeretetével. Az ipari tanulók számára kissé konkrétebben fogalmaztuk meg a (kérdést: szereti-e a szomszéd népeket? A válasz pozitív és egyes megnyilatkozásaiban szívhez szóló. „Szerintem, aki nem szeret más népeket, az a sajátját sem szereti, legfeljebb bebeszéli magának’’. Egy másik: „Ott van az USA. Ott nem szeretik a négereket, de ha hozzánk érkeznek, ugyanúgy tiszteljük ókét, mintha közülünk való lenne.’’ — „Miért ne szeretnénk más országok népeit, amikor ugyanolyan emberek mint mi’’. Ez az utóbbi gondolat több ízben előbukkan, demonstrálva, mennyire más a fiatalság gondolkozása ebben a kérdésben, mint azoké, akik a faj felsőbbrendűségének, a többi népek, elsősorban a szomszéd népek megvetésének légkörében nőttek fel.

Hasonló véleményeket olvashatunk a többi válaszban is. „Szeretem a szárászéi népeket, mert az ellenforradalom Után segítettek.” „Szeretem, mert kölcsönösen segítjük egymást. Érdekes módon szinte valamennyi tizenötéves hangsúlyozza az egymásrautaltságot. A gazdasági oldalát jól ismerik az együttműködésnek, de érzelmi élményeik még nemigen vannak ezen a területen.

Nem lenne teljes a kép, ha nem állapítanánk meg. hogy éppen ezen a területen azért még akadnak ferde bizonytalan nézetek. Nyolcán alkottak erről a kérdésről többé kevésbé téves véleményt.

Sok kommentár felesleges. Az ifjúság politikai érdeklődése sokkal élén- kebb mint feltételezzük és nagyon sokat kell velük beszélgetnünk. Józanul, tárgyilagosan, emberségesen, mint amilyen ez a nemzedék. És nagyon őszintén mindenről, ami a hazaszeretet és az internacionalizmus fogalomkörébe tartozik .

Ne féljünk az érzelmekre haitni, de csak annyira, hogy ezeken az érzelmeken mindig ott csillogjon a világító értelem visszfénye is.

— ht —

A ^

UilLflLIIKIliS élei

A rádió zenei stúdiójában ezútal sem zenekart, sem énekest nem találhatunk. Négy-öt asztal összetolva, köröttük mintegy húszán, fiúk, lányok. Azon a magnetofonon, amelyen a riportokat szokták vágni, most vágás nélkül pereg a szalag. Ütemes léptek dobaja hallatszik, vasalt csizmák csikorogása. Zeng a náci katonainduló: az Erika.

Figyelem az arcokat. Valami furcsa feszült érzés tükröződik rajtuk. Tizenhéttizennyolc évesek az itt ülők és még nem tudják, hogy tulajdonképpen mi célból is hallgatják meg újra a rádió szolnoki stúdiójában nagy figyelmet keltett műsorát, a HalálmarSOtí

A Magyar Rádió Szolnoki Stúdiója 1964. őszén sugározta a Halálmars című nagysikerű dokumentumjátékot. Egykorú írások, politikusok rádióbeszédei, a háborús évek slágerei szerepelnek az összeállításban, szemléletesen elénkvetítve az uralkodó osztály1 álhazafias frázisai mögé rejtett népgyilkos politikáját.

Gyerekkoldnsok hangján kántál: csak egy kis kenyérre valót Csak néhány fillért. És belerikkant a szomorú kis hangok sorába, a Jaj, de jó a habos stites]>to5i>6£

mény. Dmrog a pezsgő és dörög az ágyú. A Tisza Szálló vitézi bálján egy perces néma felállással adóznak hős honvédeinknek. Tehetik. A kibicnek semmi sem drága. És elnémult hómezők fölött búgja az énekeshő: Jóéjt, sok magyar honvéd, jóéjt.

Figyelem az arcokat. És olyan világosan lemérhetem rajtuk a megdöbbenést, hogy szinte felkiáltok: nem igaz, egyszerűen hazugság az, hogy a második világháború ezeknek a gyerekeknek olyan távoli, mint a tatárjárás! Nem a jól vágott, ügyes dokumentum összeállításnak szól az Izgalom és a tisztelet, hanem valaminek, ami mögötte van. Vagy csak én érzem így? Majd meglátjuk a végén.

Pereg a szalag. Viszik a szolnoki leventéket, felrémlik; a bombázások moraja, az országunkat csak stratégiai eszköznek tekintő Fri- esler náci vezérezredes gyilkos parancsa: megsemmisíteni az értékeket, a hidakat, a pályaudvarokat, a raktárakat, mindent.

A húszból legalább tizennyolcán jegyzetelnek. Gyorsan. igyekeznek minél többet rögzíteni. Társaik számára, maguk emlékezésére, szülőnek való elbeszélésre,

az, aki nem nagy szavakkal, üres frázisokkal nyilatkozik arról, hogy így a hazaszeretet, úgy a hazaszeretet, hanem ha kell, tettekkel bizonyítja be...” ...„aki a fennálló társadalmi rend, a munka iránt vállalt köie- lettségeit meggyőződésből, s nem kényszerből, vagy saját érdekből végzi jól” Érdekes módon ez több helyütt előfordul: nem tartják jó hazafinak, aki csak magára gondol, önzésből, más érdekeit figyelembe nem véve él és dolgozik. Ez azt bizonyítja, hogy a munkaerkölcs problémáival ilyen vonatkozásban is foglalkoznak a gyerekek környezetében, otthon és az iskolában.

A mai fiatalok nem szeretik a hangzatos frázisokat. Hogy néha fogalmazásban ők is beleesnek ebbe, az a mi agitációs nyélvezőiünk sajnálatos szegénysé- | gét bizonyítja, hiszen a m: valóságunk sokkal gazdagabb. mint azt érzékeltetni tudjuk. „Az még nem haza- fiság, ha miatti csak a tanulásnak él és hangoztatja, hogy a hazáért kész fegyvert fogni. Feltétlenül törődnie kell társaival, kell, hogy érdekelje minden, ami körülötte történik A jó hazafi a haza többrejutását fizikai vagy szellemi munkával segíti elő.”

A józanság világít annak a diákf tatainak az írásából, aki a következőképpen ve lekedik; „A hazafiság fo galmát. nem meríti ki a hangoskodás, az uszítás, . nemcsak a nagy, világraszóló tettek határozzák meg. hogy valaki jó hazafi-e, hanem a sok apró, szürkének látszó tett.” t

Érdekes, ha kevésbé gondolati síkon — ez természetes —, de a mezőtúri kis szakmunkásjelöltek írá- j sa is hasonló véleményekéi I tükröz. Itt nagyobb a hang- I sűtr% a hősi cselekedetek- ■

Qflbzár&s Ma jús:

LAKÓI KLIP ÉPÍTÉSE

Pályázati

felhívás

A Művelődésügyi Miniszté- i rium művészetoktatási osztálya és a Zeneműkiadó Vállalat pályázatot hirdet az állami zeneiskolák számára írandó alábbi tankönyvekre és hangszeres iskolákra:

1. Szolfézs-tankönyv T—Iliit- osztály részére. A tagozat2- Szolfézs-tankönyv I—II— III- osztály részére, C tagozat.

3. Hegedű iskola I —II—III osztály részére4. Gordonka iskola I—II— III- osztály részére.

5. Zongora iskola I—II- osztály részére.

A pályázatok benyújtásának határideje: 19S5. szeptember hó 1.

(A pályázni kívánók az új tantervét átvehetik a Zeneműkiadó Vállalatnál. Budapest, V- kerület Semmelweis utca 1-3- Kontra István fő- az.erkesztőnél.)

A pályázat díjai- első ifi 3000 forint, második díj 2000 forint, harmadik díj 1000 forint.

ki tudja. A lapok gyorsan telnek, a szalag pereg, fogy az egyik orsóról, tekergőik a másikra. Vége felé jár a hang játék és lassan be is fejeződik. Aztán hátradőlünk és cspnd. Senki sem szól, rendezgetik a jegyzeteiket, a gondolataikat. Két percnyi csönd, aztán egyszerre tízen kezdenek gl beszélni.

..Mikor nálunk...” „az én édesanyám is...” „nekem az tetszett a legjobban, hogy...” Aztán az ankétok szokott medrébe terelődik a vita és a húsz fiatal, a verseghys- ták, a közgazdaságiak, az egésszégügyi szakiskolások véleményt formálnak.

— Anyu mesélte, hogy annakidején gyakran beszéltek arról: kiegyenesítették a frontot. Elmondta, hogy ez valóságos csalás. Most legalább meggyőződtem róla, milyenfajta csalás ez. — így Halász Géza.

— Kinek halt meg hozzátartozója a második világháború során? — kérdezem közbevetően. Lassan, szinte vonakodva emelkednek fel a kezek: az enyém, nekem is, a nagybátyám, az egyik unokatestvérem — hangzik innen is, onnan is.

Ami meglep, az a kérdések bősége. Hallatlan tudásszomjjal kérdezgetik: hogy volt ez, hogy volt az? Ki volt az és ki volt a másik, aki szerepelt? S a válaszokat tőlem, mint a nagy idők tanújától várják. Én meg igyekszem kielégíteni kíváncsiságukat, hisz egy kérdésre az is kiderült, — hogy például senki sem tudta, ki is volt az a Rár- dossy László. S amikor elmondom a történetet és a magyar nép jogos ítéletét, néma fejbólintások adják tudtul: így helyes, így követeli meg az ő igazság- érzetük is.

Az igazság. Ezeket a fiatalokat éppen az ragadta meg a dokumentum műsorban, hogy egy egész népgyilkos rendszer alapvető hazugságait leplezte le. És tízen tízféleképpen mondották el, gyűlölik a hazugságot. A beszéd és a tények közti különbséget jól lemérte Bálint Erzsi, aki azt mondta:

— Hallottuk, mit mondtak az ország akkori vezetői a leventékről. Aztán tudjuk, hogy mi lett a sorsuk.

Jó volt ez az ankét, gondolatébresztőnek. S erről beszélgettem azzal a hét fiatallal, akik elkísértek engem egész hazáig, házunk kapujáig és tovább folytatták a megkezdett vitát. Azt fejtegették igen szenvedélyesen, nem tudják miért vádolják őket érdektelenséggel. Igenis érdekli őket közelmúlt mert, mint az egyik fiú mondotta:— Jó lenne, ha az osztálytársaim hallanák ezt. Van egy fiú például, aki hallgatja a Szabad Európát és csak legyint, ha ilyenekről beszélünk. Talán a té- nvek meggyőznék. Hiszen alapjában véve becsületes, jó gyerek.

Többen mondták, hogv

ezt a műsort sokaknak ke1- !ene hallgatni. És az ankét legszebb dicsérete, hogy ogvüttlétünket követő nao délelőttién felhívott a stúdió vezetője:

— Te nem tudsz valamilyen megoldást? Ostromolnak az iskolák, egész osztá- lvok akarják meghallgatni a Halálmarsot. A stúdióban tudod, nem igen fogadhatunk húsz-huszonlcét embernél többet.

— Kérjétek kölcsön a Sápvárit — javasoltam. — Hadd tudják meg minél többen, hadd ismerjék meg ne csak tudásanyagban, hanem idegeik rezdülésében is a múltat, hogy jobban tudják szeretni a mát.

H. F