Szolnok Megyei Néplap, 1965. január (16. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-30 / 25. szám

IMS. január SO SZOLNOK MEGYEI NEPLAI 3 FÉLÉV FELÉ ka — zárnánk le a hosszas eszmecserét végül —, ha hazamegy, ne csináljon Er­zsikével semmi egyebet, minthogy dicsérje meg azért a sok szép négyesért. — Hogyan...? hogy meg­dicsérjem...? — hebeg el­képedve a mama. — Mikr r a Balogh Imi meg a Földi Jutka most is jeleseik lesz­nek, Erzsiké meg csak né­gyes?! — Ügy?! — csattan most kartársnőm eddig szelíd, meggyőző hangja. Most ő jön a kérdő- és felkiáltó­jelekkel. — Hát magánál csak hiúsági kérdés a gyer­meke előmenetele?! Azért akar belőle mindenáron ötösöket kipréselni, hogy henceghessen vele?! Kapott az a gyerek a természettől vagy magától olyan tehet­séget, hogy túlfeszítés nél­kül képes legyen erre? Magának minden teljesít­ménye az életben eddig ki­tűnő volt, diákkorában, munkahelyén, otthon?! No... Milyen jogon követeli még­is ezt a gyerekétől? Mert eteti, ruházza? S közben minden gyermeki örömétől megfosztja?! Idegroncsot nevel belőle?! Kemények a szavak na­gyon. De nem hatástalanok. Kovács anyuka őszintén megdöbben a ráismerések- től és az igaz szavak ere­jétől. Kovács mama azonban nem egyetlen és nem papí­rosfigura. Tipikus szülő ő, az örök elégedetlen, a túl­követelő, a gyermek- és ta- nárszomorító szülő típusa. Mondhatnám azt is: korunk sajátságos kórtünete. Egy rohamlépésben művelődő társadalom egyre igénye­sebbé válásának ferde pro­duktuma. A kitűnő tanuló gyerek divat lett, akivel úgy lehet feszíteni, mint egy belvárosban vásárolt feltűnő kompiéban! Ez már nem a helyesen értelmezett igényesség, de gyakran me­rénylet, a gyermek teher­bíró erejének, képességei határának vétkes megsérté­se. Aki ezt a határt negli­gálja, a jobb jegyekért va­lóban vesszőfutásra ítéli gyermekét. S félős, hogy ennek nyomai tartó® hegek­ként megmaradnak szemé­lyiségük alakulásában, mint az önmagát le- vagy túlér­tékelő ember egyformán szomorú két véglete. B. Tuboly Irén tanár, Üjszász „Megszállott" vasasok Vágó László közepes, Vájná Kati jeles, Varga Imre jó, Zana jó, Zsákay elégséges... sajnos. Hát így állunk, gyerekek. Ha még valaki szeretne javítani esetleg... Megpróbálhatjuk. Nyolc-tíz kéz is lendül je­lentkezésre. Javítanának ké­tes jegyeket és kétségtele­nül stabil osztályzatokat, jó­zan önkritikával és a tár­gyilagosság minden mellő­zésével, felkészülten avagy csupán próbálkozva. Ver­senyfutás a jegyekért, gyak­ran vesszőfutás... Nézem őket. Színek vál­tanak az arcokon, a szur­kolás vörössége vagy a sá­padt ..beletörődés; csügged­ten leeresztett hosszú ka­maszkarok, egymást mor­zsoló ideges ujjak; gyakran könny is a máskor, hetyke- pillantású vagy figyelmet­lenül elkószáló szemekben. Néha szinte idehallom a mellkasukban dörömbölő kis motor ijedt kapálózását. — Gyerekek, gyerekek — Intem őket mérsékletre —, mennyivel könnyebb lenne mindnyájunknak, ha ez a2 igyekezet szeptember óta arányosan elosztva most ka­matozna... X kicsinyeknél azon­ban messzebbre is elnyúl­nak a bajok gyökerei, nem­csak a hullámzó buzgalmú diákmentalitáshoz. Az idei ötödikesek kísérleti tanévet szenvednek át. Azt próbál­ják, hogyan lehet az alsó­tagozatos kis olvasmányok és beszélgetések után min­den átmenet nélkül négy áj tanulandó tárggyal — orosz, történelem, földrajz, biológia — egyszerre meg­birkózni; A küzdelem nem kevés szellemi erőfeszítést követel tőlük. Soha ilyen forgalom, mint mostanában pénteki fogadóóráimon;. Aggódva jönnék az anyukák, óh nem a gyenge és még gyengébb tanulóké, nem. A közepes és a jó eredmények azok, amelyek elindítják a becs­vágyó anyai szíveket, s vég­re az iskola felé egyenge­tik lépteiket — így január vége felé. (Eddig alig egy­két mama keresett meg, az is csupán azért, mert „nem szerették”, hogy az ő dédel­getett egyszem csemetéjük e mellett a--, tudomisénml- lyen, de mindenesetre ha­szontalan Ferkó mellett ül, akitől csak rosszat tanul.) Egyik látogatóm most va­lósággal siránkozik; «— Kétségbe vagyok esve, hogy az Erzsikének ennyi négyese lesz! Eddig mindig kitűnő és jeles volt! El sem tudom képzelni, hogy ro­molhatott le ennyire! Tes­sék mondani, hát lehetsé­ges ez? Én nem is tudom, mát csinálok avval a gye­rekkel, ha hazamegyek! Pe­dig tessék elhinni, az égvi­lágon semmi munkára be nem fogom otthon! Te csak tanulj! mondom neki foly­ton. Mégis egyre-másra csak a négyeseket hozza! Pedig már minden szórako­zást megvontam tőle! Nem mehet moziba, a tévét sem nézheti, még a szomszédba 6em engedem át, de hozzá se jöjjön senki, nehogy el­játsszák az Időt! Persze, több a lecke, mint alsóbb osztályokban, látom én! Nem is tudom, hogy lett egyszerre ennyi könyve! Nagyon sok az, amit meg­kívánnak tőlük csak egy napra is! De én nem szi­dom ezért az iskolát, ne- nogy azt tessék hinni! Ha sok a lecke, hát tanuljon többet az a gyerek, az a diák dolga, nem más! Ebéd után nekiül, estig fel sem engedem a könyv mellől! Szegény Erzsiké. Ketten vagyunk tanárok a kis nevelői szobában és felváltva csillapítjuk a csu­pa felkiáltójeles mamát és vesszük védelmünkbe a tan­tervet (bár nem érdemli meg!), Erzsikét, továbbá a munkára nevelés, a bünte­tés és jutalmazás megcsú­folt pedagógiai elveit. — Kedves Kovács aoyu­A szolnoki Vasipari Vál­lalat gyártó részlegénél 11 csoportban százötven em­ber versenyez a szocialista címért. A párttitkár. Mé­száros István míg kikeresi táskájából az elmaradha­tatlan versenyes dossziét, mondja: — Volt már, aki úgy tett: megszállott vagy, hogy annyit beszélsz a munkaversenyről. Nem a pártszervezet dolga az, a szakszervezeté. De... Ha már versenyre szántuk ma­gunkat, legyünk ura adott szavunknak — mindany- nyian; — Ezt a munkát egyéb­ként nem is győzné csak a pártvezetőség. Még az egész párttagság sem. -- Negyven millió forint kö­rül van az évi tervünk. — Majdnem kétszerese ez a tavalyinak. — Az a szerencsénk, hogy van pl. egy olyan újí­tási felelősünk, Baranyó Mihály, aki él-hal egy jó ötletért, 9 addig tanakodik, tanácskozik, töri a fejét, kutat utána, amíg valami haszon nincs belőle. A műszakiakkal is ilyen sze­rencsések vagyunk. Innen kerültek el szakiskolára, Itt ismerték meg a fizikai munka ízét, s iskola után is itt maradtak. — Ezernyi alkatrésszel ezernyi műveletet végzünk. Az sem ritkaság, hogy egy- egy munkaváitozás megtöri a kialakult rendet. Ott kell nagyon résen lennünk a biztatással. Egy-egy begya­korlott munkában jó a tel­jesítmény. Szinte minden megy magától. így volt pl. amikor darualkatrészeket gyártottunk. Szép szó, fi­gyelem, biztatás és korho- lás, szakmai tanács. — Ez mind kéznél volt, amikor az aránylag durva munka után ezredmilliméteres pon­tossággal kellett gyártani. De hallgassuk meg az alapszervezet tagjai közül az elvtársakat. Itt mind­járt Pélyi Gyulát. így lát­ják-e ók? ■— Sokszor olvasom, hal­lom, hogy most elsősorban a minőséget kell javítani. Ne vegyék okoskodásnak, ez volt az én elgondolásom is, amikor csoportot alakí­tottunk ~ mondja Pélyi Gyula: A minőségről különben a minőség atyját, Somlai Pali bácsit tessék megkér­dezni. Ő sohasem dicsér bennünket. Pali bácsi, az üzem MEO- sa, mintha neheztelne, amiért benne látják a megtestesült kifogásolást. — Hát nem jobb ezt családon belül elintézni? — Nem jobb, ha én mondom meg nekik, mintha..? De különben nem möndhatorin, hogy jobban már ne dol­gozzanak. Mindig a legjob­bak szintjéhez kell iga­zodni. — Még pénzt is láttunk a gyors munkából —mond­ja Demeter Flórián. Úgy jött tizenegyünknek tavaly az a négy és félezer forint plussz, mintha az égből pottyant volna, — Nem is tudjuk mi azt úgy kimagyarázni, aho­gyan szeretnénk, mi vál­tozott nálunk, mióta ver- senyzünk — folytatja Laj­tár Vilmos, a pártvezetőség tagja. — Nem is volt álla­pot, ahogyan néhány éve még csináltuk. Évelején he­tekig, sőt volt, hogy hóna­pokig csak készülődtünk. — Aztán a nagy készülődéssel úgy elmaradtunk, hogy alig sikerült egész évben utólémi magunkat. Nem mondhatnám, hogy ezt a szokást most már teljesen elhagytuk. Még most is elő­fordul, hogy pang a terme­lés hóvégén, vagy hó ele­jén néhány napig. Ezen még mindig javíthatunk. Molnár Zsigmond cso­portjában egész évben nem volt tavaly sem igazolatlan mulasztás, sem reklamáció selejtes munka miatt. — Mindenki így akarta, áld csak tehetett valamit Nem volt pl. egv olvan párttaggyűlés, amikor ne lett volna szó így vagy úgy a versenyről. Bársony Ferenc a leg­idősebb a versenyzők kö­zött. — Belevitték a fiatalok? — Inkább mi ök»t. Még- inkább: eeymást. De ne­künk most nem is tudna a pártszervezet, vagy a gaz­dasági vezetés olvan fel­adatot adni. amit el ne vé. geznénk. Tizenegy éven át a szahodban dolgoztunk, a téli időhen a munkanap ió- -£sZét rníÚAeodőben töltöt­tük. Fáztunk nn. Nomréa énült fel ez a műhelv. — Fűthető, mosdóval. meleg vízzel. Így jó dolgn—' ' B. E. Ami a számok mvan Aki csak az irodában tartózkodik, mindenki előtt sEámoszlopokkal teleírt, terjedelmes kimutatás he­ver. A zárszámadási ada­tokat egyeztetik, mielőtt a járáshoz viszik felülvizsgá­lásra, megerősítésre. Mit mutatnak a számok? Summázott válasz ez lehet: dolgos, takarékos emberek a fegyverneki Aranykalász Tsz gazdái. Olyanok, akik minden évben a termésho­zamok növelésére, gazdasá­guk további erősítésére tö­rekednek. S hogy nem si­kertelenül, az 1964. évi eredményük is igazolja. Kenyérgabonából a ter­vezettnél többet, 12.56 má­zsát termeltek holdanként. Volt olyan táblájuk is, ahol a Bezosztája 16 má­zsájával fizetett. Igaz, hogy összes búzájuk jó elővete- mény után, megfelelően előkészített magágyba, 1963. okóber 10-ig elvetették. Műtrágyázással, gondos ápolással is fokozták s hozamokat. A 182 növény­termesztő — közöttük is a csaknem hatvan nő — jól vizsgázott szorgalomból, szakmai hozzáértésből, ön­kéntes vállalással általá­ban 6 hold kapásnövényt műveltek. Sánta Józsefné, D. Nagy Sándomé, Fekete Lajosné, özvegy Tóth Ist­vánná és mások Is becsü­lettel elvégezték munkáju­kat. Eozsó Mártonná, K. Nagy Éva és Nagy Mag­dolna baromfigondozó mun­kája által is százezrekkel gyaropodott a közös bevé­tele. A sertéstenyésztők a süldőztetési idő kiiktatásá­val a nyolc-kilenc hónapos korú sertéseket 116 kilo­grammos átlagsúlyban ad­ták át. A daraértékesítésben nemcsak elérték, hanem egész évben tartották a 20 százalékon felüli szintet. A zárszámadó közgyűlé­sen elhangzó számadatok mögött ilyen derekas mun­ka található. S a jól össze­hangolt vezetés, az anyagi ösztönzés, valamint a párt és KISZ szervezet által kezdeményezett verseny is. ötven ketten vetélkedtek a kukorica, cukorrépa, stb. hozamainak növeléséért, és a rendkívül nehéz őszön a termés betakarításáért, a szántás-vetés elvégzéséért. Számontartják, s minden bizonnyal a közgyűlésen is megdicsérik majd Engler Jánost, Kiss Jánost, P. Nagy Jánost, Popovics Györgyöt, Tajtá Józsefet, » mindazokat, akik egész év­ben helytálltak, nagy szor­galommal dolgoztak. Az Aranykalász gazdái, vezetői jól tudják, hogy eredményeik további növe­lése csak akkor lehetséges, ha biztos alapokkal ren­delkeznek. Ahol erre nem gondolnak, előfordulhat, hogy egyszer hopp, máskor kopp. Nem akarják, hogy náluk így legyen, s ezért a tavalyi összegnél többet tartalékolnak. Hogy ponto­san mennyit? Ezt majd a szárszámadás során meg­tudhatja, akit érdekel. Már most beszélgetnek arról, hogy a gondosabb munká­val a növényállomány, il­letve tőszám szaporításával, az öntözéssel növelhetik a terméshozamokat. Mind­ezekről szót értenek a szö­vetkezeti gazdákkal, a ta­vaszi munkák megkezdése előtt tartandó családláto­gatások során. N. K. Új világatlasz jelenik meg az NDK-ban A gothai Hermann Haack-Térképészeti Intézet nyolc részletben, 1968-ig új világatlaszt jelentet meg. A világatlaszban több mint 200 térkép, a név­jegyzéket tartalmazó kötet­ben kereken 180 ezer föld­rajzi nevet közölnek. — A világatlasz első része már 1965-ben megjelenik, vele együtt egy kazetta vagy kemény könyvfedél, amely­be az egymást követő ré­szek befűzhetők; Figaró kerestetik Az ígért autót illik megadni Szolgáltatási gondok a kunszentmártoni járásban Évenként többször kerül napirendre tanácsüléseken, a tanácstagi beszámolókon a kunszentmártoni járás szolgáltatási helyzete. — Egyetlen tanácstagi fogadó­óráról sem hiányoznak az ezzel kapcsolatos panaszok. Megoldásuk komoly gondot okoz a községi tanácsok­nak, összességében pedig a járási tanácsnak. Ezért még tavaly októberben a járási tanács végrehajtó bizottsá­ga kidolgozott egy részletes tervet e gondok megszün­tetésére. Említésre méltó a szak­munkásképzéssel kapcsola­tos elképzelés, miszerint az idén az ipari tanulók szá­mát hetvenötre emelik. Ha­tározatot hoztak arra vo­natkozóan is, hogy az épí­tőiparban alaposabb ellen­őrzéssel elejét veszik a hi­báknak és az értéken felüli vállalásnak. Ezek a törekvések azon­ban csak kis részei a meg­oldásra váró feladatoknak. A lakosság igénye több en­nél. És ezt a többel a ta­nácsok nem tudják bizto­sítani. Csak addig nyújtóz­kodhatnak. ameddig a ta­karó ér. De ha felsőbb szervek is segítenek, ha az illetékes vállalatok ígére­tek helyett tényleges támo­gatást adnak, e takarót meg lehet nyújtani. Miről is van szó? Vegyük sorba azokat a szolgáltató egységeket, amelyek a legtöbb gondot okozzák, s amelyekre leg­inkább szüksége van a la­kosságnak. A Gelka-szerviz ellen na­gyon sok a panasz. A já­rásban egyre több a tele­vízió, mosógép és egyéb háztartási gép. Az utóbbi két évben ezek száma négvs^rfvsére Ezzel szemben a szerviz semmit, vagy csak alig fej­lődött. Ha ezt jelentik a Gelka központnak, a válasz csak ígéret. Az ígért autót még mai napig sem kapták meg. Pedig a községekből a gépek és készülékek be­szállítása igen nehéz. Sok­szor a már megjavított ké­szülék szállítás közben is­mét meghibásodik. A hely­színen. azaz a községek­ben való javítás pedig ép­pen az említett gépkocsi hiánya miatt lehetetlen. Hasonló gondokkal küzd a Patyolat "ók is." Igaz, ezen a kis helyiség bőví­tésével könnyíthetnének. És ehhez még a felsőbb szer­vek támogatására sem kel­lene várni. Saját erőből megoldhatnák. Csupán akarni kellene. E hibák megszüntetésére — ide sorolhatjuk még a ruházati ktsz javítási, szol­gáltatási tervének 50 szá­zalékos teljesítését, a vas­ipari vállalat tervét, mely­ből csupán 5 százalék a javító, szolgáltató munka, hogy Cserkeszöllőn a fürdő­idényben sincs fényképész és Csépán nincs női szabó — dolgozta ki az intézke­dési tervet a járási ta­nács vb. Igyekeznek tehát segíteni magukon. Igaz. tisztában vannak azzal, hogy az em­lítettek elsősorban a köz­ségek gondjai, nekik kell a nagyobb áldozatot vál­lalni. A. községfejlesztési alapból azonban nem futja mindenre. De — ismétel­jük —, ha ígéretek helyett segítenek a többi szervek, a Gelka az autóval, a Pa­tyolat esetleg helyiség bő­vítéshez pénzzel, a szolnoki fényképész ktsz — mely­nek egyik részlege dolgo­zik Kunszentmártonbah — a cserkeszöllői helyzet ész­szerű megoldásával, akkor közösen sikerül enyhíteni a járás javító és szolgáltató gondjait. Libáértcsirkéért — jő utat A jászberényi járásban eldőlt, kik voltak tavaly a legszorgalmasabb háztáji baromfitenyésztők. Az első díjra, pontosabban a leg­értékesebb jutalomra Szik- szai Jánosné jászapáti asz- szonyt találta jogosultnak a versenybizottság. Hatvan kilogramm csirkét. 300 li­bát és 4 ezer tyúktojást adott el szerződésre az fmsz-nek. Szorgalmának ju­talma: hat napos utazás a Szoyie*unióba. Sas Ralázsné is hat nap­ra utazik — Jászberényből J-TorVán,rf1*indnre Ez nz üdü­lés a járás második leg­jobbját illeti meg. Sasné 10 év óta mindig szerződést köt. Az ő szavára is min­dig lehetett számítani. — Tízezer tojást, több mint ezer liba és egy mázsányi csirke került piacra tavaly baromfiudvaráról. Hidas Lászlóné nem uta­zik Jánosh'dáról, neki „ház­hoz viszik’’ a háztartási kisréoet, ami a járás har­madik legjobb háztáji ba­romfi tenyésztőjének jár; Több mint félezer libát és kacsát, csaknem ennyi pulvkát és cs’rkét nevelt eladásra, szerződésre.

Next

/
Oldalképek
Tartalom