Szolnok Megyei Néplap, 1965. január (16. évfolyam, 1-26. szám)
1965-01-29 / 24. szám
i§®5. Január 29. SZOLNOK MEGY KI NÉP LAK 3 A termelőszövetkezetek tartalékolási kötelezettségéről A Magyar Nemzeti Bank ügyvezető igazgatójának nyilatkozata Az országszerte most készülő termelőszövetkezeti zárszámadások során a közös gazdaságok egy részére problémát okoznak az idei termeléshez szükséges tartalékolásra vonatkozó rendelkezések. Az MTI munkatársa ezért tájékoztatást kért dr. Kovács Sándortól, a Magyar Nemzeti Bank ügyvezető igazgatójától a termelőszövetkezetek forgóeszköz-tartalékolási kötelez''“ Régéről és az ezzel kapcsolatos jogszabályokról. SZÉPÍTCETÉS. KENDŐZÉS NÉLKÜL A pártvezetőség helyesen elemezte a továbbjutás módját Már jól az éjszakába nyúlt az este, de a párfve- zetőség tagjainak még volt mondani valójuk. Nem felesleges szószaporítással telt az idő, hanem nagyon is élőhúsba vágó dolgokról vitatkoztak. A megnagyobbodott közös gazdaság első évét, munkájuk, gazdálkodásuk tapasztalatait elemezték. — Minden termelőszövetkezeti tag saját korábbi tapasztalatából is tudja, hogy a termelés folyamatossága érdekében a jövedelemből először a következő évben szükséges vetőmagot és takarmányt kell tartalékolni, s csak az ezen felül megmaradó termény, illetve ennek pénzfoeni ér. téke fordítható személyes felhasználásra. A termelő- szövetkezetek működését szabályozó 1959. évi törvényerejű rendelet is ennek a nyilvánvaló és logikus követelménynek az értelmében állapította meg a szövetkezetek ezirányú kötelezettségét. Eszerint a szövetkezeteknek évi jövedelmükből — a személyes jövedelmet megelőzően — kell tartalékolniuk, természetben vagy pénzben a következő évi termeléshez szükséges forgóeszközöket, ezen belül a megfelelő mennyiségű vetőmagot és takarmányt. Az elmúlt években azonban, amikora termelőszövetkezetek egy része még a közös gazdálkodás megalapozásának nehézségeivel küzdött, a tartalékolásra vonatkozó törvényes előírások sokhelyütt nem érvényesültek maradéktalanul. A szövetkezetek egy része nem előrelátóan, hanem szinte máról-holnapra gazdálkodik, évi bruttó jövedelmének túlnyomó többségét, egyes esetekben több mint 90 százalékát személyes részesedésre fordítja és csak elenyészően kis részét tartalékolja. Az ilyen gazdaságokban azután mindig problémát okoz a takarmány, a vetőmag és a termeléshez szükséges más eszközök hiánya, s ez károsan hat a következő évi gazdálkodásra és jövedelemre. Mindezen túlmenően a gazdaságosság előtérbe kerülő követelménye a termelőszövetkezeteknél azt is jelenti, hogy ezeket a tartalék-hiányokat meg kell szüntetni, illetve a lehetőségekhez képest fokozatosan csökkenteni kell;-— Az 1964. évi zárszámadásról szóló miniszteri utasítás — a termelőszövetkezeti törvénynek megfelelően — ismét megállapítja a forgóeszköz-tartalékolási kötelezettséget. De mivel ezt nem lehet mindenütt egyik napról a másikra teljes egészében megvalósítani, az utasítás bizonyos könnyítéseket is tartalmaz. Átmenetileg lehetővé teszi, hogy ha a következő év termeléséhez szükséges tartalékolás erősen csökkentené a tagok személyes jövedelmét, akkor a tartalékolás a szükKevesebh új gyógyszer készül M. E. Driscol, az amerikai Warner-Lambert gyógyszergyár elnöke bejelentette, hogy 1965-ben igen sok amerikai gyógyszergyár áttér elektronikus orvosi műszerek előállítására. Ennek oka, hogy egyre kevesebb új gyógyszert állítanak elő és a gyógyszergyáraknak új piacok felé kell orientálód- ratufc, ségesnél kisebb legyen. A tartaléknak azonban az elmúlt évihez képest legalább olyan mértékben kell növekednie, mint amilyen arányban a személyes jövedelem emelkedett és nem lehet kisebb, mint amennyi 1964 elején volt. Ezeknek az előírásoknak megfelelően a termelőszövetkezetek nagy többsége a zárszámadásnál biztosíthatja a szükséges tartalékokat. Azok a közös gazdaságok, amelyek a zárszámadási utasításnak a fentiek szerinti pontos végrehajtásával sem tudják az ez évi termeléshez szükséges ösz- szes tartalékot biztosítani, az 1965. évi terv jóváhagyása után saját eszközeik kiegészítésére az eddigi gyakorlatnak megfelelően rövidlejáratú bankhitelt kaphatnak; — Központi előírás jelenleg csak az állóeszközök felhalmozásának mértékét szabályozza pontosan, s maguk a termelőszövetkezetek évi tervükben csupán a személyes jövedelmet tervezik meg összegszerűen, a forgóeszközök felhalmozásának mértékét nem. — A mezőgazdasági termelés növeléséhez, a korszerű nagyüzemi gazdálkodás fejlesztéséhez azonban elengedhetetlen, hogy a termelőszövetkezetek elegendő és évről évre növekvő mennyiségű takarmánnyal, vetőmaggal és egyéb forgóeszközzel rendelkezzenek. — Ezért hívtuk fel már korábban a termelőszövetkezetek figyelmét, hogy 1965, évi termelési tervek készítésénél az eddiginél naÖnök, fiatalok, nem tudják, ki volt Herr Taffler, a Taffler úr. Tulajdonképpen Balzac tollára való volt, ha akkor és Párizsban élt volna; így. sajnálatomra, kimaradt Balzacból, pedig talán jobb figurát formált volna belőle az írás fejedelme, mint Gobseck apóból. Taffler úrról azt híresztelték, hogy ka- matocskákból alapozta meg vagyonát, sőt növelte. Azt is mondták róla: úgy született, inasán, szikáron, őszülő bajusszal, csíkos nadrágban, fekete szalonkabátban, csak az évek során öregebb lett, nadrágja, kabátja pedig fakóbb. Bővebbet senki nem tudott róla, nem szerepelt a társasági életben, ahová vagyona révén belépője lett volna, politikai ambíciót sem voltak, mint sok kor- társának, akik. miután meg- vagyonosodtak, városatyai, képviselői rang után is tetették magukat. Magányos, zord farkas volt Taffler úr, megcsontosodott agglegény, nem szerepelt lóverseny-. kártyakrónikákban, nem pártfogolt kezdő színésznőket, puritán volt életét egyetlen szenvedélye töltötte ki: sarokházakat gyűjtött. Önök fiatalok, és most esetleg arra a sarokházra gondolnak, amely a tányérra laposan öntött csokoládétortából van, ezt körülöntik édes tejszínhabbal, önök ezzel kínálják a cukrászdában Mancikát, vagy a drága Violát. Taffler úr bizonyára megvetette volna önöket az ilyen pazarlásért, az 6 sarokházai telekkönyvi valóságok voltak, Budagyobb gondot fordítsanak a vetőmag-és a takarmányalap biztosítására. — A termelőszövetkezetek forgóeszköz-gazdálkodásának fejlesztése érdekében meg kellene fontolni néhány, a következő években megvalósítandó elképzelést is. Az egyik az, hogy a termelőszövetkezetek évi termelési és pénzügyi tervükben összegszerűen tervezzék meg az évvégi forgóeszköz-állományt és annak tehermentes részét is. Egy másik elgondolás szerint le kellene szögezni, hogy a forgóalapok részéi képező pénzbeni biztonsági alapot a vetőmag- és s takarmányalapok biztosítása után kell létrehozni. A biztonsági alapban lévő összeget a termelőszövetkezet ezután szabadon használhatja fel, így például ebből pótolhatja a következő években az esetleges bevételi vagy jövedelemkiesést. — Végül: meg kellene határozni az álló- és forgóalapok felhalmozásának kötelező minimális mértékét. A termelőszövetkezeti törvény most csak azt írja elő, hogy az állóalapokat jelentő fel nem osztható szövetkezeti alapot minden évben legalább a kiosztott részesedés 10 százalékának megfelelő összeggel kell növelni. A gyakorlatban a szövetkezetek átlagosan a részesedés 15—16 százalékát fordítják erre a célra. A felhalmozási kötelezettséget a jövőben ki kellene terjeszteni a forgóalapok növelésére is. Ezek szerint együttesen kellene meghatározni az álló- és forgóeszközök felhalmozásának kötelező legkisebb arányát, ami véleményünk szerint a rendelkezésre álló bruttó jövedelem 20—22 százaléka körül alakulhatna ki — fejezte be nyilatkozatát dr, Kovács Sándor; pestnek sok-sok olyan bér- háza, amelyik nem simul glédában a másik épüle' mellé, hanem úgy emelték, hogy mindenütt utcára néz a frontja. És ebben nagyon sok a ráció, mert a sarokházban több üzlethelyiség helyezhető el, mint a normál házban és az üzlet házbére több, mint a lakásbér. A háztulajdonosokról, kiméBodó Béla; letlenségiíkről. szőrös szivükről még a kabarék sanzonjai is (hamarjában Gábor Andort, Heltai Jenői idézhetném) szóltak, a kor más ilyen fuguráiról szintúgy, csodálatosképpen Taffler úr elkerülte ezt a sorsot. Talán nem is figyelt volna oda, hiszen gyűjtőszenvedélye olyan rabságban tartotta, hogy ezen kívül minden más meghalt számára. Abban az időben már tizennyolc sarokhaza volt a fővárosban és nyolc Bécsben, de gyűjteményét természetesen nem tartotta teljesnek. Fáradhatatlanul rótta az utcákat, kiszemelt egy-egy új sarokházat, meggusztálta. mint a telivér lovat szokás, rákacsintott, mint a fiatalok egy szép nőre, végigsimogatta a tekintetével, aztán alku az Nem véletlen, hogy a2 eredmények felsorakoztatása helyett inkább a gondokról beszéltek. Jól ismerik termelőszövetkezetük lehetőségeit, s azt is tudják, hogy ezeket kwántsem használták ki a most lezárt gazdasági évben. Érthető, hogy kutatják, keresik, miként lehet a mulasztást pótolni és biztosítani a jelenleginél sikeresebb gazdálkodást. A dolgok elevenjére tapintottak, amikor úgy foglaltak állást: egységesebbé kell tenni a vezetést, s hatványozottabban érvényesíteni a szövetkezeti demokráciát. Ehhez viszont a legelső lépés az, hogy nyílt, ügynökökkel, az ügyvédekkel, hosszas vizsgálódás a telekkönyvi hivatalban, méricskél«, fontolgatás. Az igazi szenvedély forrón uralkodik és örökké tart tapadó karjaiban. És ha 6 megszerezte az új házat, meglázasodott, mint a szerelmes az elért nagy csóknál. Aztán következtek a szép napok, a mézeshetek. Az imént vásárolt sarokházal is beiktatta é'ete megváltoztathatatlan ritmusába. — Vagyis korán kelt, elindult valamelyikbe, az újba, vagy a soron következő házba. Egyet sem kihagyva, beült a ház üzleteibe. Szólni nem volt szabad hozzá, ő sem beszélt, vékony ajkát ösz- szeszorította, figyelte a forgalmat. Ha a kis fűszeres bérlőjéhez azon a reggelen sok asszony jött kenyérért és tejért, ha a következő helyiségben, az olcsó divatárusnál éppen látogatása alatt fogyott több patentharisnya s gyerekzokni, — felemelte a házbért. A lakásokba is mindenüvé bement. Az én házam az én váram? A ház az övi volt, a lakás az övé. Középkorban az eleven ördögtől rettentek így, mint a őszinte hangú eszmecserét folytassanak a szövetkezeti gazdákkal. Szépítgetés, kendőzés nélkül tárják fel gazdaságuk valóságos helyzetét. Sóik kérdés vár tisztázásra, s az emberek igénylik, hogy őket is megkérdezzék. A szövetkezeti gazdák többsége elítéli a szervezetlenséget, fegyelmezetlenséget, ami csak rosszat szül. Olyanokat, amiről a pártvezetőségi ülésen is szó esett: a vezetésben, munka- szervezésben előforduló hiba, a munkaerő és a munkaegység pazarlása. Vagy a szövetkezeti demokrácia megsértése, azáltal, hogy nem tartják meg rendszeresen a vezetőségi üléseket, közgyűléseket. A szövetkeszótlan Taffler úrtól: leemelte a lábasokról a fedőt, megnézte, mit főznek ebédre, bekukkantott a spejzokba, lóg-e ott szalonna, mekkora a zsírosbödön, Délelőtt, délután, este érkezett, figyelte az üzletek fór. galmát, szimatolt a lakásokban. Sírni nem volt szabad előtte, „a gyermekem beteg, még a múlt évi adóval is tartozom...” — aki nyomorog, az nem lehet rendet házbérfizető... Mint a polgári világba transzponált hűbérúr, egyre újabb és újabb tartományok megszerzésére gondolt, újabb sarokházra: egy-egy napi sétája hűbéresei közt, az itéletszerűen közölt béremelések, valamivel mindig közelebb hozták csillapíthatatlan szenvedélye kielégítéséhez. A többi közt övé volt íz Józsefkörúti ház is, amelynek fő frontja körúti, egyik éle a Békés utcára, a másik a Kölcsey utcára néz. Itt, ahol ma cukrászda van. volt egy temetkezési vállalkozó. Ä vállalkozó felesége vezette az üzletet, a nagyon gömbölyű Malvinka nagysád. Dundori, szőke nő volt, Kicsattanó vidámsággal, Hivalkodó keblekkel, még rózsaszín keze, apró füle is azt harsogta, de jó élni. A sors tréfája, hogy éppen temetkezési üzletben kellett élnie, s mindig tragikus, szomorú arcot vágni, hiszen nem nevethetett gyászba borult kuncsaftjai szemébe. Ide minden héten eljár1 Taffler úr. Talán tetszeti neki a gömbölyű asszony? Ki lát egy sarokház-gyüjtó zetd gazdák sok mindenben nem látnak tisztán, nem is fejthetik ki véleményüket. Lehet-e csodálkozni ilyen körülmények között, ha az enyém és a miénk még nagyon is elkülönülő fogalom az emberek fejében. Hogy esetenként vastagabban fog a ceruza és a munkaegység egy része mögött nincs teljesítés. A pártvezetőség helyesen ítélte meg, hogy az említett hibák, gondok mind- annyiuk, a szövetkezet egészének érdekeit sértik. Sürgősen változtatni kell ezen, hogy az idei esztendő már zökkenőmentesebb legyen. Abban is igaza van a pártvezetőség tagjainak, hogy a vezetők nem nélkülözhetik a kollektíva bölcsességét és segítségét. Tisztázni, rendezni kell a vitás dolgokat, szót érteni mindenkivel <s olyan intézkedéseket tenni, amelyek biztosítják adottságaik jó kihasználását! A közeli napokban a pártszervezet tagjai, aktivistái felkeresik mind a háromszáznegyven családot* hogy elbeszélgessenek közös dolgaikról. A szövetkezeti gazdák éljenek a lehetőséggel, mondják el véleményüket, javaslataikat. Használják fel erre a zárszámadó és majd a tervtárgyaló közgyűlést, s egyéb fórumokat is; A tiszapüspöki Rákóczi Tsz jó adottságokkal rendelkező gazdaság. S bár most bőven kijutott a gondokból, bajokból, mégis a tervezett körüli jövedelemmel zárják az évet. Az eredmények további növeléséhez is adva a lehetőség, csak élni kell azokkal. A pártvezetőség helyesen látja azt is, hogy a vezetők és a szövetkezeti gazdák összefogott erejével leküzdhetik jelenlegi nehézségeiket. S hogy a megfontolt vezetés, az ésszerű takarékosság, a fegyelmezett, jó munka biztos záloga sikereiknek,- továbbj utasuknak; N. K. szívébe? — Tény: évek óta csak Malvin nagysádnak nem emelte a házbérét. — Igaz, hogy Malvin nagysád tudta a leckét. Nem volt túl gyászos, ha Taffler úr jelenlétében kellett o hozzátartozókkal tárgyalnia. — Mértéktartóan nyájas volt Taffler úrhoz, ha egyedül maradtak a cirádás koporsók közt. Malvin nagysád rákönyökölt a pultra, keble megfeszült a recés blúz alatt. Taffler úr farkasszeme villant. Jó jel. A ház- béremelés elmaradt. És itt a tanulság: a macska mindig a talpára esik! Egy illatos tavaszi délelőtt véletlenül nagy volt a forgalom Malvin nagysádnál. Egy anyóka, könnyeit sírva, koszorút rendelt élő virágból, sírkő-vésésre alkudozott egy kövér úr, más valaki temetés ügyben jött — négylovas hintó kell. gyászhuszárok, — tele volt az üzlet. Taffler úr ott ült. Éhes farkas. — Látom, — mondta szürke hangján, amikor a kuncsaftok eltávoztak, — hálisten, pusztulnak az emberek... Malvinka felelet helyett lejjebb húzta blúzának kivágását. Villant fehér bőre. Taffler úr szeme is. De azért ezt mondta: —■ A házbérüket ennyivel és ennyivel felemelem! Délután Taffler úr nem ment el egy bérlőjéhez sem, A Lipát körúton nézett ki egy sarokházat. Estig ott ólálkodott a ház körül. Egy személyvagon levele „Takaros kis személyvagon vagyok, igaz, kéttengelyes, de másodosztályú létemre műanyagborítással, bőrüléssel. A nevem 52 018. Nagy panaszom van a rendetlen utasokra. Szerdán például abba a személyvonatba voltam beosztva, amelyik 20.38-kor érkezik Szónokra a Keletiből. Érdemes lett volna megnézni engem a megérkezéskor. Kényes padlómon bokáig ért a szemét, cigarettavégek húszasával, papírgalacsinok, széttaposott hamu. Ugyanakkor ízléses hulladéktartó szekrénykéim, hamutartóim üresek voltak. A nemdohányzó részben csak papírhulladék és némi tökmaghéj volt található a padlón. Többi kocsitársamtól hallottam, hogy náluk is hasonló a helyzet. A szemetet főleg Budapest és Ujszász között hajigálják el. Egyszerű vasúti kocsi vagyok, de rajtam utazók beszélgetéséből értesültem, milyen erőfeszítéseket tesznek azért az illetékesek, hogy az emberek járjanak színházba, moziba, hangversenyre. Az én véleményem az, hogy a kultúra valahol ott kezdődik, hogy az emberek ne változtassák disznóóllá a környezetüket (Ilyesmiről különben váróterem-kollégáimtól is hallottam.) Szóval a tisztaságért, meg a hig!éniáért küzdeni kell, például helyszíni bírságolással is, ha a meggyőző szó nem használ. Tisztelettel: az 52 018-as kocsi. IZ «ZSBKQS
