Szolnok Megyei Néplap, 1965. január (16. évfolyam, 1-26. szám)
1965-01-17 / 14. szám
1MB. Január W SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 9 Dokumentumok a magyar forradalmi munkásmozgalom történetéből , ^ (1919-1929) L kötet A kötet két dátuma a magyar ég a nemzetközi munkásmozgalom történetének két fontos időpontját jelenti. Az egyik 1919. augusztus 1., a Tanácsköztársaság megdöntésének tragikus időpontja, a másik 1929. augusztus 1., a forradalmi munkásmozgalom háborúellenes tüntetésének napja. E két történeti esemény közti időben szerveződik újjá a magyar forradalmi munkásmozgalom. A kommunista pártnak mély illegalitásban és az ellen- forradalmi rendszer kegyetlen körülményei között kellett kialakítani illegális taktikáját és szervezeti módszereit. A dokumentumkötet lényegében ennek a folyamatnak a bemutatására vállalkozott. A Somogyi Munkás tudósítása még arról számol be, hogy a szakszervezeti ülésen Kaposvár dolgozód a proletariátus hatalma mellett tettek hitet, amikor a „szakszervezeti” Peidl-kor- mány már egymás után adja ki a kapitalizmust visszaállító rendeletéit. Kibontakozik a fehérterror, ezreket gyilkolt, tízezreket hurcolt börtönbe, in- temálótáborokba. A kommunista, szociáldemokrata dokumentumok, a hatalom urai által kiadott rendeletek és intézkedések közrebocsátásával a kötet betekintést nyújt az olvasónak a fehérterror hónapjaiba. Mialatt újjáalakult a Magyarországi Szociáldemokrata Párt, a munkásosztály legális pártja és jobboldali vezetői osztálybékére hívnak fel röplapjukban, a kommunista és szociáldemokrata bányászok szervezett megmozdulásokban lépnek fel a kapitalista restauráció ellen. A szászvári csendőrőrs jelentése csakúgy, mint a győri ügyészség vádirata arról tanúskodik, hogy a proletárdiktatúra leverése után továbbéltek a forradalmi erők és már újak is születtek. Létüket és újjászerveződésüket a dokumentumkötetben a Kommunisták Magyarországi Pártiának első röpira- tai adják hírül. A huszas évek közepén s KMP-nek sikerült kitörni az illegalitás fojtogató szorításából. Politikájának megnyerte a szociáldemokrata pártban létrejött ellenzék jelentős részét, és vezetésével új legális munkáspárt született — a Magyarországi Szocialista Munkáspárt, a népszerű MSZMP. Az illegális kommunista mozgalom — a helyzeténél fogva — viszonylag kevés dokumentumot hagyott az utókorra, az MSZMP felhasználva félillegalitása minden lehetőségét, röpiratok és újságok gazdag anyagát készítette. Ebből az anyagbőségből készített válogatás sokoldalúan mutatja be az MSZMP harcát. A dokumentumkötet hűen kiséri végig a magyar forradalmi munkásmozgalom fejlődésének útját és a maga korlátozott lehetőségei keretében a magyar forradalmi munkásmozgalom harcosainak is emléket állít. Olykor nem név szerint, de a közreadott dokumentumok bizonyító erejével. Éppen ezért a forradalmi munkásmozgalom dokumentumainak közreadásával hozzájárul pártunk és a magyar munkásmozgalom történetének tanításához, (Sz. Á.) ß arhara apja a bányavállalat drótkötél vasút jának gépésze és őre. A drótkötélpálya irtózatos meredélyek, szakadék, sziklatornyok oldalába rögzítve vonul száz kilométereket a legnéptelenebb vadonban. A bányaüzem kizárólag egy ritka ásványfajtát termel. Alig van néhány munkása és a vállalat főtelepe is néhány rongyos viskó, egy kocsmát és egy kéngázt okádó rongy kis kohót jelent, a hozzáragasztott kietlen lakóépületekkel. Tersánsxlir Józsi Jenőt Bacfaa&a Barbara kereken szólva rettentően csúnya. Sárgásvöröses a haja, és olyan, mint egy drótgombolyag. Bőre szappanszínű, szeplős. A fogai kilátszanak, olykor félő. hogy beleakad ajka és fölsebződik. Aranyos szíve és türelmes jókedélye, meg virágzó ifjúsága persze még mindig megmaradhat Barbara értékének olyanoknál, akikel nem okvetlenül ragad el z külső. • Egy nap öt fiatalember érkezett munkásokkal Barbaráik házába, öt mérnök Szárnyvasút tervét kelleti elkészítendők a helyszínen, egy új, gazdagabb bányatelephez. Fél nap alatt remek otthont teremtettek masuknak Barbaráék mellett és berendezkedtek a munkára. A vezető egy óriástermetű, vöröshajú irlandi legény volt Mint egy férfivá vált vásott kölyök, olyan volt az egész ember. Társai közül egyik kicsi, fekete, nőiesen széparcú olasz, egy félbarna és egy szőke angol és egy furcsa, előkelő arcélű, szikár magyar volt. Az első estén Barbaráék vendégül látták a társaságot vacsorára. Parázs mulatság kerekedett a csöndes. erdei lak előtt. Barbara soha életében még ilyen boldog estét nem töltött. Egyetlen hölgy létére az egész társaság kényeztette. Vacsora után, az emelkedett hangulatban, a rádió zenéjére táncoltak. A fiatalemberek egymás karjából ragadták ki Barbarát. Egyetlen kivétellel! A magyar mérnök nem táncolt. Hihetetlen! Be azt vallotta: nem tud táncolni. Legalább volt, aki Barbara apját szórakoztassa. Az öreg dohogva fogadta, hogy Barbarát a fiatalemberek a gyér világításban magukhoz szorítva forgatják. Barbara boldogan lejtett táncosaival. Elhallgatta, amint bókokat sugdostak a fülébe. Még az apróbb túlkapásokat is megbocsátotta táncosainak. A mulatság befejezésével, a késő éji órákban Barbara éjjeli zenét is kapott. Reszketett ágyában és sírt a gyönyörűségtől. GÁCSI MIHÁLY: KÖNYVÉGETÉS Attól fogva így ment. Ha a mérnökök nem éjszakáztak kinn a bércen, a munkájuk miatt, akkor táncestély zajlott a kis erdei lak előtt, néha hajnalig. Barbara már megszokta, hogy a vörös irlandi lopva és alázattal megcsókolja tánc közben a füle cimpá- ját és súgja: — Imádom! Az olasz a Szent Szűzre esküszik, hogy soha még nő úgy nem tetszett neki: soha még nő úgy nem gyötörte meg őt a ridegségével és csélcsapságával, mint Barbara. A két angol pusmogásainak is csak ez maradt a veleje. Miért nem tünteti ki egyedül őt, a vallomástevőt, Barbara egyedül ro- konszen vével? A mag’-'r mérnök maradt ki csupán ezekből az ostromokból. ö sohasem jutott hozzá, nem táncolván, hogy Barbara melléhez simuljon, ö továbbra is Barbara apját itatta, szórakoztatta társaságával vagy kártyázással. ' * Aznap már összecsomagolták a mérnökök pogy- gyászát az indulásra. A búcsúestét tartották Barbaráéknál. A jókedv sohasem csapott ilyen magasra. Az öreg gépész is felöntött alaposan a garatra. Tele torokkal, a magyar mérnök gitárkísérete' mellett, ősrégi. óhazabeli dalokat énekelt az öreg a vacsora utáni közvetlen poharazga- tás al att. A fiatalemberek közben a szokásos program szerint a rádió zenéjére forgatni kezdték Barbarát. * Alig nyitották azonban ki a rádiót, rettentő robaj hangzott a hegyoldalból Valami történt a vezetékkel. Az öreg génész kijózanodva ugrott fel. A mérnökök szintén. És rohantak mind a robbanás színhelyére. Csak Barbara maradt, dón * azon csodálkozott, mért sírnak, A két nővér leült, hogy teát igyék, s Duszja megtudta, hogy a rokonság sok mindent széthurcolt. A jószágot — a három birkái, a kecskét, meg a tyúkokat — a nővére vette magihoz. Duszja előbb sopánkodott kicsit magában, aztán elfelejtette a dolgot, annál is inkább, mert sok minden megmaradt főként pedig a ház. Miután a teát megitták és eltereferéltek, a nővérek nekivágtak, hogy megtekintsék a házat. A háztáji fel volt szántva, Duszja csodálkozott is, de nővére elmagyarázta, hogy a szomszédok felszántották, nehogy a föld tönkremenjen. A ház pedig sokkal kisebbnek tetszett Dusz- jának, mint amilyenre emlékezett. Ablakait deszkával szegezték be, ajtaján lakat lógott. Először nővére próbálkozott meg vele, hogy kinyissa, aztán Duszja, majd megint a nővére, de sokáig bajlódtak, amíg ki tudták nyitni. Odabenn sötétség uralkodott, a deszkákon alig szűrődött be egy kis világosság. A falak megnyirkosod- tak s első pillantásra látni lehetett, hogy a ház lakatlan, de a levegőben kenyérillatot is lehetett érezni, ami a gyermekkorra emlékeztetett, úgy hogy Dúsz- jának megdobbant a szíve. Járkált a szobában, ide-oda nézelődött, mii végre hozzászokott a sötétséghez: a msHtnyezet alacsony volt és sSttobarna. A falakon még ott függtek a fotográfiák, de ikon, egyetlen értéktelen, ócska szentképet kivéve, már egy sem volt. Mikor egyedül maradt, Duszja felnyitotta a ládafiát — édesanyja hajdani illata áradt belőle. A ládában avatag öreg szoknyák, szarafánok, vedlett bőrujjasok hevertek. Duszja sorra előszedte, megnézegette őket, aztán még egyszer körüljárt a házban, bekukkantott az ürc udvarba, s úgy érezte, mindezt valaha régen, álmában már látta s most visszatért abba :iz álomba. III. Mikor a kiárusításnak híre ment, egymásután érkeztek Duszjához a szomszédasszonyok. Gondosan megnézegettek, megtapogattak minden tárgyat, s mivel Duszja olcsón adta, hamarosan meg is vásárolták őket. Legfontosabb a ház volt1 Duszja érdeklődött s nagyon örült, amikor megtudta, hogy a házak ára emelkedett. Hamarosan három vevő is akadt — kettő helyből, a harmadik egy szomszéd faluból. Duszinnak azonban nem volt sietős az ügy; egyre arra gondolt, anyja pénzt is eldughatott valahol. Három napig keresgélt; megkocogtatta a falakat. megtapogatta a matracokat, lement a pincébe. még a padlásra is felkapaszkodott, de sehol sem talált semmit. Mikor az árban m tgegyeztek. Duszja bement a városba, a telekkönyvnél bejegyeztette a házeladást, a pénzt pedig takarékba tette. Mikor visszatért, ajándékot hozott a nővérének s felkészült, hogy hazautazzék Moszkvába. Alkonyaikor nővére bement a gazdaságba, Duszja pedig fölkerekedett, hogy meglátogassa anyja sírját. Misa is elkísérte. Napnyugtakor indultak, s átmentek a réten. Itt-ott már előbújt a pitypang, a fű pedig zsenge volt és zöld. Délután kissé befelhő- södött az ég, estére azonban a felhők szétoszlottak, s csak távol, a szemhatáron, arra, amerre Duszja s Misa ment, csak ott lebegtek az égen vörösesen hamuszürke fellegek. Olyan messze voltak és olyan homályosak, hogy úgy tetszett, mintha a nap mögött úsznának. Vagy két kilométernyire a falutól a folyó elkanyarodott, s ott a kanyarban, a magas parton, mintha félszigeten lett volna, húzódott a temető. Valamikor téglakerítés vette körül, s magas boltíves kanun lehetett belépni. A háború után azonban a falat, lebontották, a téglákból házakat építettek, csupán a kenu maradt meg s mindenfelől ösvények kanyarogtak feléje. Űtközben Duszja az iskoláról, a munkaegységről, a kolhoz elnökéről, meg a termésről kérdezősködött Misánál, s nyugodt, volt és csendes. Aztán egyszerre eléje bukkant a lenyugvó napfényben úszó temető. Duszja f-s Misa elhaladi a félrebillent kapu mellett, jobbra fordultak, aztán balra — az ágasbogas nyírfák között erősen illatozó bokrok mellett mentek, miközben Duszja mind jobban elsávadt, a szája kissé kinyílt. — Ott van ni, az a nagyanyáé... — szólalt meg Misa és Duszja egy besüppedt kis halmot pillantott meg, amelyet gyér fű borított. A fű között homokos anyag fehérlett. Egy kisebb, szürke kereszt, amelyet a hó eltakarodása óta nem állhatták helyre, ferdén megdőlve állt. Duszja most egészen elsápadt s egyszerre úgy érezte. mintha valaki kést döfött volna a keblébe, a szivébe. Olyan sötét bánat omlott a ledére, hogy a lélegzete is elállt, megremegett, vadul felkiáltott és szinte térden kúszva közeledett <t sir felé, zokogás rázta meg s olya-i forró szavak bugyonták elő a szájából. hogy Misa meghedt. — XJ-u-u... — fájdult fel keble mélyéről Duszja, arccal a sír dombra borult s injait a nyirkos földbe mé- Ijesztette. — Anyácskám, lelkem, egyetlen édesanyám. Ó, szegény. ' árva édesanyámé. U-u-u... Soha többé nem látjuk egymást ezen a világon., Hogy fogok nélküled élni, ki simogat maid meg, ki lesz a vigasztalóm??.; Anyám, édesanyám. mit tettéi?... — .Duszja néni. Duszja néni... — zokogott ijedtében Misa s a nagynénje ruhaujját ráncigálta. S akkor Duszja rekedten felsírt, vo- naglani kezdett s fejét a rögökhöz verte. Misa pedig a faluba szaladt. Egy óra múlva, már koromsötétben, emberek jöttek a faluból Duszjáért. Az asszony ott hevert a síron, egészen magánkívül, már sírni nem tudott, sem beszélni, sem gondolkodni, csak összeszorított fogakkal nyögdécselt. Fölemelték, a halántékát dörzsölgették, csillapítgai- ták. igyekeztek a lelkére beszélni, haza vitték, ő pedig egy szót sem értett, kerekre tágult szemmel csak az embereket nézte, úgy érezte, sötét az élet, akár az éjszaka. Alikor betámogatták nővére házába, az áovra ros- kadr és — nyomban elaludt. Másnap, miután végleg határozott, hogy Moszkvába indul, nővérével teát ivott, már jókedvű volt, s arról mesélt, milyen pomnás lakásuk van Moszkvában, s a lakásban milyen kényelem. Így is utazott el, vidáman és megnyugodva, s búcsúzáskor még tíz rubelt ajándékozott nővérének. Két hét múlva pedig kinyitották a halott anya lakását, felsúrolták a padlót, meghozták a bútorokat, s új emberek kezdtek új életet a régi házban. Csuka Zoltán fordítása Azaz, hogy... a mérnökök közül a magyar nyugodtan jön a ház mögül és leül a2 asztalhoz, — Mi az? Hát maga? — kérdezi Barbara. A magyar erre elkezd rémi tőén hahotázni. — Ne féljen, Barharácska! — mondja azután. — Nincs semmi galiba! Én csináltam a viccet a robbanással. Hadd ugráljanak ezek a csirkefogók! Majd. ha visszajönnek, akkor vágjunk szörnyülködő pofát, mint akik nem tudnak semmiről. Érti? Barbara nevetett. A mérnök pezsgőt töltött és megkínálja Barbarát. Barbara az asztal mellett állott. A rádióból szóit a jazz. — Iszom, ha táncol velem! Mert magának a hazugságát úgysem hiszem, hogy nem tud táncolni. Ragadja meg az utolsó alkalmat, hogy táncol velem! A . magyar mérnök erre letette poharát és furcsán, merően bámult Barbarára egy pillanatig. Ettől a pillantástól Barbara egyszerre rémes reszkető zavarba jött. Be a magyar már felemelkedett ültéből és karja, mint a táncos mozdulata. Barbara dereka felé indult. Barbara valami olyan pokoli, mindent legázoló erő kiszolgáltatottjának érezte magát, mint még soha senki férfiemberrel szemben. Odarogyott szinte a mérnök kariára és mint aki teljes önkívületben cselekszik, a fejét lankadtam erőtlen hajtotta a magyar vállára. A következő pillanatban a magyar ajka már Barbaráéhoz tapadt: — Brága! — csak ennyi! súgott Barbarának... * Később levelet kaptak Barbaráék a mérnököktől. Barbarát üdvözölte sorban az irlandi, a két angol, az olasz, ahogyan sorban táncolt velük. A magyar kézjegyét hiába kereste a többi körött. Az olasz írta hogy: üdvözletét küldi általa a magyar mérnök is. • Másfél év múlva az öreg gépész váratlanul megbetegedett. Barbara kísérte el a városba. Aztán fölhívta a magyar mérnök szállóját Ilyen boldogságot! Magáva a mérnökkel kötötték öss-ze a vonalat. Vele beszélt. — Meghívta őt és az apja* felgyógyulása után, vendégül egy estére. Egyedül ment el a mérnökhöz. A mérnök kedvesen, bő kezűen, kifogástalanul viselkedett. Be Barbara mást. többet várt. A gyöngédségnek egy bizonyos vonalár ő maga kívánta túlléptetni a mérnököt ... Ez azonb.-v eredménytelen maradt... Végre egy kis lokálban kötöttek ki. A mérnök nevr szabadkozott itt a tánc elől. Mikor visszamentek a helyükre. egy kis diszkrét páholyba. Barbarának hangosan dobogni kezdett n szive. — Maga... Izé! — kezdte. — Látom, egyre nem akar emlékezni. Mi már... izé... bizalmasabb... Vagyhát mit kertelek! Maga megcsókolt engem... az utolsó estén... A mérnök zavarba jött egy pillanatra. Aztán mosolygón. mentegetődzve így válaszolt: — Igen, kissé többet ittunk akkor a kelleténél... Ne rója hát fel nekem, ha s2emtelemkedtem magával... Barbara megrázkódott. Utána mereven, bénul tan félrefordult. Maid szinte nyersen szólt a mérnökre: — Köszönöm a vendéglátást. Kérem, hozasson egy taxit... — Nézze Barbara — akarta enyhíteni kínos helyzetét a mérnök, de Barbara felugrott mellőle. — Isten vele! Ne kövessen! És otthagyta a mérnököt. az első és utolsó szerelmét.
