Szolnok Megyei Néplap, 1964. december (15. évfolyam, 281-305. szám)
1964-12-06 / 286. szám
1VM. december i. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAt n Készül a csempe A BUDA! VÁRBA Régen volt, amikor a kis Rusóy Pista elszegődött a romhányi cserépkályha- gyárba tanulónak. Aztán Karcagra került Székely Szűcs Sándor kályhásmester uramhoz segédnek. Az öreg nyugdíjba ment, a mesterséget igazi rátermettséggel Rusóy István, a népművészet mestere folytatja. Ugye, milyen egyszerű így leírni egy életutat? Végigcsinálni azonban nehéz. Amikor harmadmagával megalakította Karcagon az Agyagipari Cserépkályha- készítő Háziipari Szövetkezetei, nem gondolta, hogy tizenkét év múlva nevüket az egész országban ismerik, hogy több mint hetvenen dolgoznak majd. hogy évi termelésük értéke eléri a három és félmillió forintot, s hogy ezer-ezerkétszáz kályhát tudnak készíteni. Ö, személy szerint, annak örül, hogy akkor, 1954- ben elvállalta a matyó szövetkezet cserépkályháinak készítését. Miért? — Miniszterek jöttek oda látogatóba, külföldi vendégekkel együtt. Nézték, ahogy raktam másodma- gammal a kályhát és megkérdezték, hová valósiak vagyunk, mivel foglaltco- zunk. Javasolták: készítsünk nér'es kályhákat. Gondolkodtunk rajta és nekifogtunk. Ma ketten vagyunk népművészek a szövetkezetben. Tóth Kálmán és én. — Fel lehet-e sorolni, hol melegít már az országban ilyenkor, télidőben karcagi cserépkályha? Az ország különböző városaiban melegít a karcagi cserépkályha — Az egy kicsit nehéz — mond ,a nevetve. S hogy még jobban menjen a gondolkodás, feljebb tolja a fején a kék svájcisapkát, úgy magyarázza: — Csináltunk egy szép kandallót Pestre, az Ördögorom csárdába. Nem tudja, hol van? Pedig jó kis hely az. — Aztán? — A gödöllői Zöldházba, igen, a vadászkastélyba is készítettünk egyet Minden csempét egy-egy erdei vad képe díszít. Itt van ni, nézze csak! Eltettem egyet emlékül. Küldtünk mi kályna- csempét aztán Debrecenbe, Sopronba, Győrbe... — Hallottam, hogy most igazán szíve szerinti megbízatást kapott. Láttak-e már ragyogni kék borostvánt? Milyen tiszta kék, és milyen csillogó! Ehhez hasonlíthatom Rusóy István szemét, ahogyan új munkájáról beszél. — Boros Mária néprajzosnak készítettünk a lakásába egy szép szemeská'y- hát. Ahogy dolgozunk, odajött Feuer Istvánná, a Történelmi Múzeum munkatársa. Nézte, hogy rakjuk a kályhát, aztán beszélgettünk. Beszéd közben megkérdezte, volna-e kedvem szétnézni náluk, mert ők is igen érdekes és értékes munkával tudnának megbízni. — És? — Elmentem. Mátyás korabeli csempéket mutatott. A budai vár restaurálásához van szükségük Mátyás korabeli csempékre. Míg nézegettem, arra gondoltam, de jó lenne, ha tényleg kapnák én is ilyen megbízatást — Sikerült: Bíráló bizottság előtt a mintapéldány — Igen. Apró darabokból volt összerakva az eredeti példány, de még így is hiányos volt. Úgy hoztam fura. mint a hímestojást. Még külön táskát is vettem hozzá. Aztán elkészült a mintapéldány. Ez az! A budai várat ábrázoló zöld csempét tett elém. Igazán csodálatos. Olyan, mint az eredeti! — Hogy csinálta? — Először gipszbe faragtam, aztán elkészítettem a matricát és csak azután jöhetett az anyagot formálni... Munka közben jöttem rá: nem mindegy, hogyan szikkasztjuk. Ha gyorsan, szétszakadozik és lehet kezdeni élőiről. Ezt a csempét már elfogadta a bíráló bizottság. Amit most készítettem el, ezt a másik fajtát... — elém tett egy gótikus áttört mintával készített csempét —. ezt most ■viszem a bizottság elé. Ügy tudom, a néprajzosok azon tanakodnak, milyen formája legyen a kályhának, mert nem mindegy ám az. — Mennyit dolgozott ezen a két csempén, míg elkészült? —- Körülbelül négyszáz Most már lehet majd sorozatban gyáriam. Úgy tudom, rajtam kívül még két budapesti iparművész kapott hasonló megbízatást. — És a színek? — Azokat természetesen ki kellett kísérletezni. Körülbelül 35—40 színmintát csináltam, míg sikerült az eredetit megkapnom. Mostanában azon gondolkodom, csinálok magamnak otthon egy kis házi múzeumot. Van egy szobám, amit berendezek. Kis kályhamodelleket, csempéket gyűjtők össze benne. Húsz-harminc év múlva legalább látják az unokáim, milyen is volt az a cserépkályha, amit mi készítettünk. A fiú az apa nyomdokaiba lép — De hiszen a munkája évtizedekig, évszázadokig fennmarad majd a budai várban és máshol is. — Ez így igaz. Meg azután a fiam, aki tőlem tanulta a mesterséget, csak megmutatja a gyerekeinek a szakmai fogásokat... De- ‘ hát a múzeum, az mégis ; más. Készül a csempe a budai I várba. S ha majd megnéz- 1 zük mi valamennyien a , vármúzeumot, megpillantjuk Mátyás király kályháját, gondoljunk arra. ez egy karcagi mesterember — mestermunkája. V .V. A zene langyos hullámain Az utóbbi időben sokszor kifogásolja a közönség a szolnoki vendéglátóipari szórakozóhelyeken a zenét. Vagy tán már nem is kifogásolja? Megszokta, hogy olyan, amilyen? Szerdán este végigjártuk a fontosabb vendéglátóipari üzemeket és meghallgattuk a zenét, megfigyeltük a hangulatot. Ahoí zavarják a zenekart Először a Múzeum Étterembe mentünk. Éppen szünet volt, majd szalonzenét, később tánczenét játszott a négytagú együttes. Felszerelésük: zongora, bőgő, dob, szakszofon, hegedű, csörgő. Legtöbb számukat jó ritmussal, szép összjátékkal adták elő. Nem tudtak azonban igazi hangulatot teremteni. Ez azonban nem egészen rajtuk múlott. Ebben a vendéglőben nem mindig kérik csendre a hangos vendégeket. Máskor egy fülig kalapos ember vonul végig a színen. Most meg egy bácsi töménytelen kolbászt húz elő a zsebéből. A zenekar A modíern f Nagyzási mánia régen és ma — Ha az emker nem ’ud diszimgva-ni — Szó no^on is gycgyLnaio a T?-nóaori A mai orvostudomány azt vallja, hogy a gyógyítás komplex folyamat, melyben a beteg személyisége is szerepet játszik. Az emberek különböző lelktolka- túak. A környezet behatásaira másképpen reagálnak. Az elmebetegeknél — akik abnormális lelkialkatúak — a személyiség megismerése, jellemző jegyeinek feltárása különösen nehéz. Pedig a „lélekbelátás”, a beteg megismerése elengedhetetlen gyógyításához. Ezt a sok türelmet, alapos körültekintést és jó kombinálóképességet kívánó munkát végzi dr. Sallai Lajos ideggyógyász, kórházi főorvos. Aki azt hiszi, hogy ő a Rockefeller A főorvos prakszisában a legkülönbözőbb esetek fordulnak elő. A legáltalánosabb a nagyzási mánia. — Ezek az emberek másnak képzelik magukat, mint akik valójában. És az az érdekességük, hogy nagyzási hóbortjuk a társadalmi fejlődés adott szakaszának függvénye. Régebbi betegeim között többen grófnak, vagy hercegnek képzelték magukat. Napjainkban nem egy esetben mai politikusokhoz, államfőkhöz hasonlítják magukat. Hogy a társadalmi .változás mennyiben érényesülaz elmebetegeknél, azt egy „klinikai” eset jól mutatja. A főorvos egyik nőbetege beszélgetésükkor leplezetlen büszkeséggel sorolta fel napjaink több kiemelkedő politikusát; mondván, hogy ő szoptatta őket gyerekkorukban. A tv megjelenése egy újabb mániát alakított ki. Az ebben szenvedők azt vallják, hogy a bemondók, sőt a tv-ben előadást tartó egyes személyek kizárólag nekik beszélnek. Egész viselkedésüket ez az önkényes kisajátítás határozza meg. Természetesen az ilyen betegek gyógyítása is hosszabb időt kíván. Á om-e vsgy valóság? Az elmebetegek egy részének lelkivilága a gyermekekéhez, hasonló. Ebből következik, hogy ál műk egy részét megtörténtnek véül.. — Egyik betegem azt álmodta, hogy férje meg akarja ölni. Ezt az álmot meglörténendönek is tekintette, csak hosszabb intézeti kezeléssel sikerült le’ki egyensúlyát visszaállítani. Ennek a disztingválóképes- ségnek a hiánya azt eredményezi, hogy képes a beteg olyan találkozóra elmenni, amit álmában beszélt meg valakivel. És ha nem találja ott az illetőt ugyanúgy bosszankodik, mintha igazi csalódás érte volna. Az ember társas lény. A környezet nagymértékben befolyásolja a viselkedését. Az elmebetegek gyógyítása megkívánja, hogy az ideg- gyógyász ismerje környezetét is. Az egészséges lelki- alkatú család nagy segítséget nyújthat, különösen az utókezelés alkalmával. Rendkívül bonyolult, összetett az em??er lelkivilága Ebben a kusza hálózatban kell a pszichiáternek megtalálni a vezérfonalat. Minél hamarabb megismer' a beteg egyéniségét, annál gyorsabban bekövetkezik a gyógyulás. És ez nemcsak a család hanem a társadalom érdeke is hiszen mindkettő visszavárja környezetéből kiszakadt tagját. Tóth László Mit mond a tudós a Föld forgásának lassulásáról Amint híre érkezett, — nemrég érdekes adatokat sikerült kiolvasni a Föld múltjára vonatkozólag a reges-régen elpusztult ko- rallok fennmaradt „életművéből”. A koraitok ugyanis — amint ezt a biológusok megállapították — csak napsütésben dolgoznak, énítik szigeteiket, az éjszakát „átahisszák”, és ágas-bogas alkotásaikon ennek a szakaszos építkezésnek a nyomai éppen úgy felismerhetők, mint az évgyűrűk a fákon. A koraitok „napi teljesítményei” ugyanis elárulják, hogy egy-egy Időszakban naponta hosszabb vagy rövidebb ideig dolgoztak-e. tehát hosszabb vagy rövidebb ideig tartott- e a napsütés, vagyis az építménynek az a része tavasz- szal, nyáron, ősszel, vagy télen rakódott-e le. — A lerakodásokból tehát szabályszerű „naptár” állítható össze. Az újabbkori építkezéseken valóban pontosan meg is számolható az évi 365 lerakodás, a régebbi képződményeken viszont évente 370, sőt még régebben 300 réteg figyelhető meg. Ez a megfigyelés újabb bizonyítéka annak, hogy a Föld forgása lassul Erre egyébként már régebben is következtettek abból, hogy a Nap- és Ho'dforyatkozá- sok látszólag mindig korábban következnek be, mint ahogy előzetesen kiszámították. A lassúbbodás okát azonban még nem sikerült egyértelműlen tisztázni. Főleg kétféle magyarázat van előtétben. Az egyik a Hold által okozott úgynevezett „dagálysúrlódásra” vezeti vissza, a másik pedig a Föld tágulására. A lassúbbodás mértékét azonban már ismerik. — Tudják, hogy ez a „késés” naponta elenyésző uglan, az elmúlt kétezer év 730 000 napja alatt azonban együttvéve több mint három órára nőtt. Mivel pedig a lassúbbodás mértéke a kamatos kamat módiára növekszik, napiatoktól számítva 11 000 év alatt további egész napot tesz majd ki. így akkor egy Holdfogyatkozás — amelynek a „menetrendjét” a Föld forgásának lassúbbodása természetesen nem befolyásolja — látszólag teljes 24 órával hamarabb következik majd be, mint amikor abban az esetben kellene, ha a Föld forgásának sebessége változatlan maradt volna. vár. Végre rákezdheti. Ekkor meg egy szék összeomlik a gyanútlan vendég alatt. — Hogy ezek nem tartoznak a tárgyhoz? Igaz. Éppen azért kellene kizárni ezeket a diszharmónikákat. Ahol o több - kevesebb Éppen szünetelt a zene, amikor a Tisza Szállóba érkeztünk is (hogy ne ismészámokban is indokolatlanul vontatott, az előadásmód mélabús, mondhatnánk úgyis, kissé unott Megtudjuk, hogy ez csak „kisegítő” zenekar. Hetenként egyszer itt, egyszer a Múzeumban, egyszer a Békében játszik. Egy rendszeres helyettesítésnek nem szabad ennyire „csak” kisegítésnek lennie! A vendég A Múzeum Étteremben teljünk sókat, előre megmondjuk, hogy így volt később a Nemzeti Éteremben és az Árkádban is). Húsz perc múlva elkezdte és huszonhárom percig játszott itt az öttagú zenekar. (?) Felszerelésük: zongora, villanyzongora, dob, piszton, klarinét, szakszofon, csörgő. Többen vannak és bővebb a felszerelésük, mint a Múzeumban mégis, ha amazokét jónak mondjuk, az itteniek munkáját langyosnak kell minősítenünk. A trombitás egy percre sem vette ki a hangtompítót. Hosszabb ideig nem kellemes ez a nazális hang. A zongora túlságosan háttérbe szorult és játéka nem tudott a kommersz modor fölé emelkedni. Tempo mutató? A Halászcsárdában egy cimbalom, három hegedű, egy bőgő és egy cselló a hattagú zenekar felszerelése. (A klarinét, a cigányzene jellegzetes hangszere miért hiányzik?) A prímás tisztább hangvételű játéka és jó ritmusérzéke időnként a töbibeket is magával tudta ragadni, de ha ő pihent, valami régies, szecessziós előadásmód került előtérbe. Gyakori volt a dallamcsonkítás, a cigánymuzsika „szalonzenésítésének” ez a bántó formája. Máskor az időmérték „mulatós” szét- tagolását tapasztaltuk. Nem vagyunk ellensége a „mulatós” tempónak, ha azt ízléssel, hangulatkeltőn és — dinamikusan csinálják. De ez langyos volt. ..Csak" kisegítés ? A Nemzeti Étteremben zongora, két hegedű és tangóharmonika áll a zenekar rendelkezésére. A zongorát támaszkodásra használják, a harmonika pedig bevonul a cigányzenébe és az operettbe. Tempójuk a lassú joggal elvárja, hogy minden nap jó zenét kapjon. Ahol már nem is táncolnak rá „Hold világos éjszakén. Miről álmodik a lány?...” énekli a dobos az Árkádban a letűnt idők bájdús románcát. Néha olyan mély és zenétien, hogy meg se rezdül tőle a mikrofon membránja. A pedállal az ütemet lötyögtette. Egyszer megpergette a dobot a kézi verővel is. (Úgy hangzott, mint amikor Sándor Mátyást a vesztőhelyre viszik.) A lány közben egészen másról álmodik. Szürke pulóverben van, vagy piros szvetterben, ezzel is jelezve, mennyire becsüli ezt a helyet. Másról álmodik, mint amit a zene mond, mert mást táncol. Maguknak táncolnak itt a párok, mindegyik mást, nem törődve a zenével. Requ'em Zenéről álmodnak a lányok a szolnoki vendéglátó- ipari szórakozóhelyeken. — Zenéről, igazi, jó szórakoztató zenéről. Kellemes, szépen zsongó szalonzenéről — de hol van az? Tánczenéről — minthogy az sincs, hozzámondják a tánchoz. A dzsesszről meg ne is beszéljünk. Cigányzene? Most van éppen lemenőben... Természetes, hogy így nem lehet jó hangulatot teremteni, a szórakozni vágyó közönség csak saját társasága hangulatát élvezheti. Pedig a vendéglátóiparnak nemcsak ételt és italt kell adnia, de arról is gondoskodnia kell, hogy a vendég jól érezze magát egyedül is, a maga társaságában is, és érezze azt a jó közhangulatot is, amit a figyelmes kiszolgálás és a jó zene megteremt. Ha volt is jó a zene, most kihalóban van a szolnoki vendéglátóiparban. De él és virul az, aminek a jó zene életbentartását kellene szolgálnia. A zenei felár. Lórin ez Lóráar
