Szolnok Megyei Néplap, 1964. december (15. évfolyam, 281-305. szám)
1964-12-17 / 295. szám
lfW. december 17. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A NEB vizsgálat tapasztalatai Növekedett a termelés de nem Javult a bérgazdálkodás és a termelékenység sok a túlóra A megyei Népi Ellenőrzési Bizottság egyik munka- csoportja a közelmúltban megvizsgálta a Szolnoki Ruházati Vállalatnál, a sütőipari vállalatnál, az Építési és Szerelőipari Vállalatnál, valamint a megyei tervező irodánál folyó bérgazdálkodást. Ezek o vállalatok az éves tervfeladatból a teljes termelési érték időarányos részét általában teljesítették, sőt a tervező irodánál 6,7 százalékos és a jászberényi sütőipari vállalatnál 5,2 százalékos túlteljesítést értek el. A munkás állománycsoportban a tervezett létszámmal szemben általában túllépés jelentkezik, — így például a ruházati vállalatnál 9, az ÉPSZER Vállalatnál 4,7 százalékos. Ez természetesen kedvezőtlen hatást gyakorol a termelékenységre. Az ÉPSZER Vállalatnál igen érdekesen, de elfogadhatatlanul indokolták a létszámtúllépést. Az igazgató szerint az első negyedévben azért alkalmaztak a tervezettnél több munkást, mert arra számítottak, hogy a jó időjárás majd lehetővé teszi a terv túlteljesítését. Persze nem volt jó idő. így az első negyedévi termelési feladatnak csak 95,5 százalékát valósították meg, s a létszámtúllépés ellenére 5580 túlórát használtak fel. A második és a harmadik negyedévi létszámtúllépést azzal indokolják, hogy gondos toborzással több munkaerőt tudtak alkalmazni és foglalkoztatni, — mint amennyit terveztekj A munkás állománycsoportban a béralap az átlag- keresetek emelkedése következtében a tervvel szemben komoly mértékben emelkedett, — így az ÉPSZER Vállalatnál 15,2 százalékkal. A ruházati vállalatnál a 9 százalékos létszámnövekedés mellett 11,2 százalékos béralapemelkedés következett be. A népi ellenőrök megállapították, hogy ennél a vállalatnál a létszám és bérgazdálkodás ötletszerű, a bizonylati fegyelem laza. Például nyolcezer forint kiváló dolgozó jutalmat számoltak el béralapra; Ä vállalatok termelékenységi mutatóikat általában nem teljesítették. A ruházati vállalatnál 8.5 százalékkal, az ÉPSZER' Vállalatnál 2,3 százalékkal volt rosszabb a termelékenység, mint tavaly. Kétségtelen, hogy az Építési és Szerelőipari Vállalatnál a termelékenység alakulására kedvezőtlenül hatott, hogy a felügyeleti hatóság 41 létesítményt törölt a tervezett feladatok közül, s helyette újakat jelölt ki. Az is igaz, hogy a termelés növekedését nem követi a gépesítés fokozása, sőt a meglévő gépek kihasználása rosszabb, mint 1963-ban volt. A vállalatoknál a telje- sítmcnyszázalékok nem mondhatók nagasnak. Viszont ha munkaterületenként vizsgálták a teljesítményt, akkor már korántsem ilyen kedvező kép alakult ki. A normák karbantartására vonatkozó kormányrendelet előírásait nem tartják be. Az ÉPSZER Vállalatnál a magas teljesítményszázalékokat megvizsgálják, s aztán az igazgató dönti el, hogy azt kifizetik-e a munkásnak, — vagy sem. Ugyanakkor az alacsony teljesítményszázalékok esetében semmilyen intézkedést nem tesznek. Augusztusban előfordult, hogy a kubikosok 160 százalékot, a műkövesek 151 százalékot, a parkettázók 137 százalékot, ugyanakkor a tetőfedők csak 75 százalékot értek el. A munkabizottság véleménye szerint megengedhetetlen az a gyakorlat, amelyet ez a vállalat követ. A vezetők tudomásul veszik azt, hogy az egyes szakmákban korábban kezdik és később fejezik be a munkát, anélkül, hogy túlóraigényt támasztanának, ugyanakkor csak nyolc órát számolnak el. A ruházati vállalatnál csak a fehérnemű konfekció részlegnél rendelkeznek mért normával, a többi munkahelyen a becsült normákat alkalmazzák. — Ezért fordulhatott elő nem egy esetben 296 százalékos teljesítés is. A ruházati vállalatnál a túlórák száma a tavalyihoz mérten 100 százalékkal emelkedett, s a harmadik negyedévben a megyei tervező irodánál is sok túlórát használtak fel. Végül a népi ellenőrök felhívták a megyei tanács szakigazgatási szerveinek figyelmét arra, hogy az utasítások végrehajtását az elkövetkezendő időben fokozottabban ellenőrizzék, s ne riadjanak vissza egyes esetekben a felelősségrevo- nástól sem. A népi ellenőrök úgy gondolják, hogy helyesebb lenne az utasítások helyett a hatékonyabb operatív irányítás, »Előzetes bekapcsolási engedélyeket" adnak ki propán-bután gáz használatára A hajdúszoboszlói földgázmező most épülő gazolin-telepe egyebek között nagymennyiségű propánbután gázt is előállít majd. Ez újabb nagy tömegek bekapcsolását teszi lehetővé a palackos gáz fogyasztásába. A fogyasztói kör bővítésének előkészítését már most megkezdik „előzetes bekapcsolási engedélyek” kiadása formájában. Az előzetes bekapcsolási engedély azt jelenti, hogy hozzákezdenek vizsgálni több tízezer fogyasztó-jelöltnél vajon lakásuk és már beszerzett tűzhelyük műszakilag megfelel-e a propán-bután tüzelés követelményeinek. A vizsgálat során kioktatják őket a palackos gáz használatára is. Az így felülvizsgált és előbekapcsolási engedély birtokába jutott fogyasztójelöltek azután azonnal megkapják az első palack gázt, amint Hajdúszoboszlón megkezdődik a probán- bután termelés. Az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt egyelőre 50 000 engedély kiadását biztosította a tanácsoknak. Ha lehetőség nyílik a gáztűzhely-import növelésére és a palackgyártás fokozására, úgy a jövő év folyamán újabb 50 000—100 000 előbekapcsolási engedélyt adnak ki. A hajdúszoboszlói gazolin-telep a terv szerint 1966 első negyedévében kezdi meg működését, az előzetes bekapcsolási engedélyek tehát tulajdonképpen majd akkor változhatnak tényleges gázhasználati engedélyé. íz ónét cozDfi mim ftfrdtíi«** 4% A keményszárú, fekete, görbe csizma, hasonszínü nadrágban folytatódik. Kurtább termetű — kun kötésű ember. Éles szögletekben határolódó arcából még külön is kiugrik, a tömött, V-alakú bajusz. Ha a Dunántúlon látnám is meg, rögtön kiszúrnám, csak karcagi lehet. — Kun paraszt, ugye? így mondanak minket — rakja keresztbe csizmáit, s várja, kérdezzem csak. Elmondom gyorsan, mi járatban töltöm az időt. Az egyéni gazdálkodás idején a fiatal gazda mellett mindig ott volt az öreg gazda, ö már kevesebbet dolgozott, de a szeme rajta a gazdaságon, beleszólt, sok tapasztalatával irányított is. Mostanra a szövetkezet idősebbjei az öreg gazdák. És az ő szemükkel nézve, milyen a közös, ezért kerestem fel Nagy János, 65 éves parasztembert, a November 7 Termelőszövetkezet tagját. — Ide figyeljen, hallja-e. Olyan messze van már ez a világ a régihez, mint a masinás zsidó az istenhez. Kis töprengés után: — Hát, hiszen ha én is korábban előveszem a jobbik eszemet, akkor már nyugdíjas vagyok. Az unokaöcsém — nem ismeri a Balogh Lajcsit? — bement még az elején, oszt hol tart ő meg én? — Mi hiányzik, János bácsi? — Hát éppen semmi különös. Azt se mondom, hogy dorbézolunk, de amit megóhajtunk, az meg van. ötszáz egységen felül volt még minden évben, Ösztönző premizálás Magas hozamok Tiszaszőllősön A tiszaszöllősi Petőfi Tsz- ben tavaly vezették be először a nádudvarihoz hasonló jövedelemelosztási módszert. A korábbi munkaegység szerinti elosztást az össztermés utáni tíz százalékos részesedéssel egészítették ki. Egyelőre két növény — kukorica, cukorrépa — után kaptak a művelők természetbeni, illetve pénzbeni prémiumot. Az anyagi ösztönzés kedvező hatást váltott ki, növekedtek a hozamok. E módszer még sem volt tökéletes, mert nem eléggé ösztönzött a tervek túlteljesítésére. Épp ezért, az idei tervtárgyaló közgyűlésen bővítették, kiegészítették a jövedelemelosztás rendszerét. A szövetkezetben az idén is munkaegységet írtak jóvá a kapások műveléséért és betakarításáért. A kukorica, cukorrépa és burgonya össztermésének tíz százaléka a tagokat illette. A terven felüli kukorica- és cukorrépa többletnek 30 százalékát a betakarítás után a művelők javára írták. A napraforgó és a fajtaborsó össztermésének egy százalékát osztották ki a gondozóknak. A szállító brigád tagjait az említett növények behor- dásáért szintén egy százalékos arányban premizálták. A jóváhagyott terv magas követelményeket támasztott. Cukorrépából 170, burgonyából 75, kukoricából 18 (májusi morzsolt- ban), napraforgóból 8 mázsás holdankénti átlag elérését írta elő. Tehát a ter- venfelüli prémiumot csak a gondosabb, lelkiismeretesebb munkával lehetett elérni. A nádudvari módszer kellően ösztönzött a magasabb hozamok elérésére. A csúcsmunkák időszakában jól mozgósított a családtagok bevonására. Faragó Pál és Sípos Sándor munkacsapatai a tavasszal kaszálni mehettek. A kapásokat szinte teljes egészében a családtagjaik művelték. Ha nem premizálják a cukorrépa termelését, bizonyára nem tudták volna a 80 hold termését az esős napokon egy hét alatt betakarítani. A tiszaszöllősi Petőfi Tsz- ben az idén igen magas hozamokat értek el. A napraforgó 12,5, a cukorrépa 205,5, a kukorica/ 22,54, a burgonya 150 mázsás holdankénti átlagot adott. Dicsérendő, megyei szinten is kimagasló eredmények ezek. Annál is inkább, mert a 220 hold kukoricából csak 90 holdat öntöztek. Az állattenyésztőket szintén változatos módon ösztönzik a magasabb hozamok elérésére. A tehenészek fix bért, egyedenként 100 forintot kapnak a gondozásért. A kifejt tej, a terven felüli mennyiség és az igazolt vemhes állatok után prémium jár. Havi jövedelmük 2000—2300 forint között van. Mégis „zúgolódnak”. Tavaly az ő kérésükre döntött a közgyűlés a fix fizetés mellett. Most látják, hogy magasabb lesz a munkaegység értéke, visz- sza akarnak térni a régi jövedelemelosztási módszerre. A szövetkezeti vezetők látják a premizálás eredSólyom Sándor, a gépműhely helyettes vezetője minden percét ott tölti a karbantartó lakatosok, szerelők, munkások között. Ha szükség van rá, maga is megragadja a kalapács nyelét. — A huszonötödik esztendőt töltöttem el a vízügy szolgálatában — mondta szerényen, kicsit töprengve, emlékezve. — A vívmányok térhódítása engem is arra sarkallt, hogy próbáljak valami újat, a korábbinál tökéletesebbet alkotni. Az íróasztalból fénykép és rajz kerül elő. A nagyhírű csőtisztító „vakond” dokumentációja. — Ez a karcsú, önműködő kis vakondom sorrendben a tizennegyedik újításom. Vasadi János segítségével, ötletgazdagságával közös siker született, mi több: szabadalom. Külön öröm számunkra, hogy ma már nemcsak itthon, hanem külföldön is érdeklődnek a „vakond” iránt. — Mennyi megtakarítást jelentenek eddigi újításai? — Ha a közös munkát is számba veszem, akkor a már bevezetett újításaim népgazdasági haszna évenményeit és észrevették a hibákat is. A kertészetben alacsony a prémium összege, magasak a követelmények. A tervezett árbevételnek is, a terven felülinek 10 százaléka a gondozóké. A gyümölcstermelők 5, illetve 6 százaléknyi természetbeni prémiumot kaptak. A jövő évi tervtárgyaláskor a közgyűlésnek azt javasolják, hogy módosítsák e két ágazat prémium- feltételeit. Ti szasaHí ősön összességében pozitív hatást váltott ki a nádudvarihoz hasonló jövedelemelosztási rendszer^ A tapasztalatok igazolják, hogy célravezetőbb a részes művelésnél. Azért is, mert több takarmány marad a közösben, mely további lehetőséget biztosít az állattartás bővítésére. Máthé László. te eléri az 1,4 millió forintot. Sólyom Sándor tevékeny* alkotó munkáját nagyrabe- csülik Aranykoszorús kiváló újító jelvénnyel tüntették ki. A 25. éves jubileumon a gép műhely munkásai fehér asztal mellett ünnepelték kiváló mesterüket. Sólyom Sándornak ezúttal volt ideje. Nem úgy mint máskor... ha valami újon törte a fejét. —e. s. — Otthon az asszonyok parancsolnak A francia közvélemény- kutató intézet az alábbi kérdéssel fordult a férfiak, hoz: „Ki parancsol odahaza?” összesen ötszáz férjet kérdeztek meg. Háromszázöt férj azt a választ adta* hogy „a feleségem", 194 pedig az anyósát nevezte meg. A megkérdezettek közül csupán egynek volt bátorsága kijelenteni, hogy ö parancsol. Később kiderülf, hogy az illető már négyéibe özvegy. Jubileum Apa nélkül maradt három unokáját is János bácsi „istápolja” pedig. Tavasztól őszig rizsőrösködik, utána a raktárban gyarapítja munkaegységeit. Két éve még kint lakott a pusztán, a Bugái legelőkön, tanyán. Ott telt le életének javarésze. Ereje, fiatalsága ott szóródott szét, valahol a 13 hold föld barázdáiban. — Hát én ezt a mostani gépezetet kifogástalan is pártolom. Én még nyomtat, tam is huszonötben. Akkor termett az a temérdek xö- les a karcagi határban. De búza olyan kevés, hogy az apám sajnálta a géprészt. Na, hozzáfogtunk szérűt tapasztottunk, nyomtattunk a lovakkal. Másnap megjött az eső. Borzasztó munka volt az, elpocsékolódott három géprész is. Mikor nagysokára vége lett a csigázás- nak, úgy tesz az apám: na fiam, így kerestük a kenyeret ezelőtt, mégis fehér cipót ettünk. Én meg azt válaszoltam rá: ha a magam gazdája leszek, édesapám, másik vármegyébe keresek gépet, ha itt nem lesz. Nevetünk a történeten. — A szövetkezet? — Az én észlelete 1 szerint, okos dolog ez. Itt van a rizs is... Hosszú monológba kezd. 1927-ben vásárra mentek Kunhegyesre. Kenderes határában vezetett útjuk a Horthy-birtok mentén. Ott láttak rizst. Megálltak, csak csodálták, mi lehet ez, Hosszan bámulták a növényt, hallgatták a felügyelőt, mi pénzt ad a rizs. Aztán hazaszekereztek, az ámuló, rizstlátó karcagi parasztemberek, a Bugái sziklegelőkre. (Olyan gyér legelő volt, megesett, hogy meg se tudtuk kasszáim.) Mikor a szövetkezet csatornázta a telepet, ott voltak mind a bugaiak. Nézték, hogy jön majd ide a víz és hitetlenkedtek is: hogy forogja ki magát ez az óriási munka? Nem termi ki ez a föld azt soha. Folytatja: — Tavaly is nagyon jól sikerült. Én 7000 forint rizsjutalmat kaptam. De volt, aki 32 ezret. Hát, ezért meg kell azt jól gondolni, mielőtt ítél az ember. Az nagyon tetszik nekik, hogy a munkát is az öregekre bízzák. — Klement Lajcsi, a gaz- dászunk tavaly is kiállt: úgy csináljuk, ahogy mi jónak látjuk. Meg is volt. A többi öreg? — Olyan nem esett még, hogy mindenkinek jó legyen. Hát van olyan, aki fűt-fát-boronát összehord. De én azt mondom, rendes, magátbíró ember jó beosztással szépen élhet. Van nálunk olyan bizottság, aki „feljárja” az öregeket. János bácsi is tagja. — Hát én nem voltam olyan helyen, ahol panaszkodtak volna. De ellenben másutt hallosam olyant, aki a tűzrevalóját nem kapta meg. Én jártam egy özvegyasszonynál, az még köszönte is nagyon a kapottakat. Ha valahol agyonig dolgozta öregkorára magát parasztember, akkor a karcagi földön kétszeresen. KI jár-e hát a megbecsülés nekik, az öreg gazdáknak? — Hát, én igazgatósági tag vagyok négy esztendeje* Erre gyorsan rácsapok. — És ha János bácsi lenne az elnök... — Én aztán nem lennék — szakít gyorsan félbe. — Miért? — Hát, hol van nekem ahhoz a gógyi? — Játsszuk azt, hogy mégis az lenne. Min változtatna a szövetkezetben? — Nem nagyon semmit így jól van, meg van minden. De ellenben az én * égi, paraszti szememmel a nyári időt napkeltétől naplementig kellene használni* Én még hajnali háromkor keltem, mikor virradt. Na, jól van — mutatja a kezével — hát akkor, kedves még csak araszomra szán- togattunk a lóval. Most félméteres barázdák vannak, nagy haladás. Hát ne kell- jünk fel virradatkor, de azért a jó időben több mindent kellene csinálni, ne ilyen hátrányos télen. Bólint is rá. Nagy keze van. A munka szélesre '■&- posta tenyerét. Jól megrázom búcsúzóul; Bcrzák Lajos
