Szolnok Megyei Néplap, 1964. december (15. évfolyam, 281-305. szám)
1964-12-15 / 293. szám
W9t. deesmbe? 15. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A bizalmitól megértést, meggyőzést várnak A pártszervezetek legkisebb egységei a pártcsopor- eok. Megkönnyítik, segítik a pártvezetőségek munkáját, s ba jól működnek, eleven mozgalmi életet teremtenek a munkahelyeken. S most, hogy az alapszervezetekben befejeződtek a vezetőségeket újjáválasztó taggyűlések, a közeljövőben pedig újjáválasztjuk a bizalmiakat is, a figyelem jórészt a pártcsoportok tevékenységére irányul. Ez alkalommal a szolnoki járműjavító néhány bizalmiját, D. Istvánt, D. Jánost, K. Andrást, R. Ernőt és T. Lászlót kerestük fel azzal a kéréssel, hogyan látják saját helyzetüket, s milyenek mindennapi gondjaik. Lassú a hírszolgálatunk Nem lesz élüzem a Tisza Cipőgyár? — Azt csak mondogatjuk, hogy a vidékről bejáró dolgozók átlag kevés iskolát jártak. Arról viszont alig szólunk, hogy mennyire fogékonyak a különböző hírekre, milyen aktív újságolvasók. Néha a hivatalos tájékoztatásnál napokkal előbb hoznak hírt valamiről. Nem mondhatnánk, hogy gyakran van így. De az se a legjobb, ha csak egyszeregyszer fordul elő, hogy valamilyen hivatalosan meg nem erősített hírt, amit mondogatnak, mi cáfolga- tunk, aztán ugyanazt másnap, vagy harmadnap nekünk kell megmagyaráznunk. A pártbizalmi munka feltételezné, hogy az eddigieknél gyorsabban, pontosan értesüljünk üzemi, sőt olykor országos eseményekről is. Miért éppen engem ? Ha valami változás van a mindennapos munkarendben, azt mi érezzük meg leghamarabb. Példát is mondunk: A IX. osztályról többezer órára átvittek munkásokat a VI. osztályba, kisegíteni. Mikor ennek híre ment, hozzánk, bizalmiakhoz jöttek az emberek. Az volt az egyetlen kérdésük: miért épp engem küldtek? Ilyenkor kerülünk igazán nehéz helyzetbe. A műszaki vezető mondhatja: ez utasítás, végre kell hajtani. De a bizalmitól többet várnak: magyarázatot, meggyőzést. Már azt is nehéz megérteni, miért kell az ilyen átcsoportosítás, miért van ilyen kapkodás mindig az évvégi vagy hóvégi tervteljesítés előtt? Én is lakatos vagyok. Más munkában felényit sem érek, félannyit sem teljesítek, mint a szakmámban. Indokolni, magyarázni lehet, de helyeselni magam is alig tudom az ilyen átcsoportosítást. Lelkesedni érte, azt meg éppen nem. Akkor viszont kire számítson az üzem vezetősége, ha nem ránk? Nekünk néha olvasni, érteni kell egyes esetekből is, ki nem mondott vagy félig kimondott szavakból is. Mert sok magyarázatra nincs idő, még arra se, hogy minket meggyőzzenek. De mindenkora mi üzemünk, a mi kollektívánk, a mi munkásgárdánk helytállása forog kockán. Valamit tennünk kell. Csak egy napra cimborának Aki nem hiszi, mit dolgozunk, mennyire nyomjuk a munkát, annak szívesen ajánlom: jöjjön mellém egy napra cimborának. De magyarázattal nem pótolhatjuk a műszaki feltételek, a gondos szervezés hiányát. A száznyolcvan ember közül, akik szeptember elején a IX. osztályról jöttek át a Vl.-osra, eddig százötvenhét, úgy tudjuk, itt hagyta a vállalatot. Érré azt kaptuk, hogy nem jól fogadtuk őket. Azt hiszem, ez néhány ■sober esetében előfordulhatott, de arra, hogy eny- nyien megváltak a vállalattól, lehet ez magyarázat? Most sem merem megkérdezni Ez nem egészen a kérdéshez tartozik, de hadd mondjuk el mégis: Régóta itt dolgozunk az üzemben. Mégsem érzem, hogy megbecsülnének. Sőt olykor hátrányát érzem annak, hogy bizalmi vagyok. Most sem merek például elmenni megkérdezni, hogy miért kaptak mások 1,80 forintos órabéremelést, én meg egy fillért se. Ha a művezetőhöz el is megyek, a személyzeti vagy munkaügyi osztályra már el sem indulok. Ott úgy is csak magyarázzák. S nekem, a bizalminak meg kell érteni, hogy én ha két forinttal kevesebbért is végzem ugyanazt a munkát, nem gondolhatok mindjárt A szerszámraktárban mindig nagy a forgalom. Sűrűn nyílik az ajtó, szerelők, kovácsok, traktoristák jönnek patkószögért, alkatrészért vagy az eltört csapágyat újra kicserélni. Kovács Laci bácsi a raktáros ezen a szürke decemberi reggelen nem győzi a sarokban álló vaskályhát eléggé etetni, olyan nagy a sürgés-forgás. Leltároznak. A leltározó bizottság: Fülöp Ferenc, Csinger András, Buckó András. A fogyóeszköz csoport. Rajtuk kívül még három bizottság végzi majd a munkáját a tószegi Dózsában. Lánc csörren, majd a mérlegre kerül. — 147 kilónak kell lenni — vélekedik a raktáros. Egy kilóval kevesebb. — Meg kell annak lenni valahol — morfondírozik Laci bácsi. — De máris újabb anyagok kerülnek elő. Kiürülnek és újra megtelnek a polcok, telnek a bizonylati lapok, a ládákra, dobozokra, eszközökre rákerül a piros festék annak jeléül, hogy felvételezték. Laci bácsi négy éve raktáros. Annak idején, az átszervezéskor még anyagbeszerzői tisztséget is viselt. Csendesebb leltárokra emlékezik, amikor fejletlenebb volt a bizonylatrendszer és sok dologról azt sem tudta az emberfia, van-e vagy nincs? — Ma már... — hol vagyunk már attól, jelzi egy kézlegyintéssel — csak ne lenne olyan kicsi ez a raktár. Pedig nem kicsi. Fülöp Ferenc, a leltározó bizottság elnöke, már kapaszkodik a padlásfeljáróra. A fogyóeszközt a padláson tárola kilépésre, mert ideköt húsz itt töltött évem, a mozgalmi múltam stb. Jobbára csak a neviink-bizalmi Így hát ha jólesik is a bizalom, szabadkozik is ettől az ember. Hogy egyelőre jobbára csak a nevünk bizalmi. Sokszor jöttek hozzám is: hogy lehet az, hogy egyesek olyan sűrűn kapnak szakszervezeti segélyt, pedig mi, ott a műhelyben legjobban tudjuk, nincsenek ráutalva? Másokat meg sorban elutasítanak. Mondjam el, hogy én 1950-ben kaptam utoljára? Hogy jó órában mondjam, nem is vagyok ráutalva. De most is kapnék, ha azt írnám a kérvénybe, hogy rám szakadt a ház, hogy beteg a feleségem stb. Csak el kellene határozni magam erre. Mert, hogy igazat írnak-e, legtöbbször senki nem néz utána... Hát ilyen a mi munkánk, ezek a mi mindennapos gondjaink. Csiszolatlan mondatok, nyílt gondolatok, vélemények. őszinte szavak, amelyek legalább ilyen őszinteségre, nyíltságra köteleznek másokat is az üzemben. Borsi Eszter ják. Néhány perc múlva repülnek lefelé a raffiaikö- tegek. Időközben Szolnokról a tűzoltófelszerelést jöttek ellenőrizni. Tanakodás, csöröfnpölés, lábdobogás... „ezt is jelöljétek meg piros festékkel...” — a leltár a padláson folytatódik. — Sokszor zsákutcába kerül a munka. Akadnak olyan anyagók, melyeket más néven vásárolunk, mint ahogy a hétköznapi szóhasználatban szerepel — mondja Csinger András. — Tegnap délután órákig kutattunk egy tétel csiszolóvászon után, s mikor mindenki nyakig poros volt, kiderült, hogy az orrunk előtt heverő smirgliről van szó. — Holnap rovancsolunk, — Fülöp Ferenc lekászálódik a padlásról — azaz a névre kiadott anyagokat ellenőrizzük. — Csak már kezdenétek — fohászkodik Fehér Vencel telepvezető, aki ugyan fejet hajt ennék a szükségessége előó, de az éwégi állatátadást fontosabbnak tartja. A bizottság harmadik tagja Buczkó András is ez ügyben van távol. Malacot szállít a vágóhídra. — öt-hat nap alatt végzünk — vélekednek a leltározók. — Lesz-e hiányuk? — Nem hiszem — így Kovács Laci bácsi, — ilyenkor nagy a rendetlenség, később előkerül még az az povkiló lánc is. Beléptem a hatvanharmadik életévembe, szeretnék annakidején majd hiány nélkül nyugdíjba menni. Egy hordó nem szerepel a raktárkészletben. Ott áll a helyiség közepén. RejtéA martfűi Tisza Cipőgyárban az idei kiváló termelési eredmények tudatában a vállalat összes dolgozója azt remélte: máris birtokukban van az élüzem cím. A kitüntetés elnyeréséhez szükséges feltételeket egy kivételével teljesítették. Egy esztendő alatt egytized híján két és fél százalékkal javult a lábbelik minősége, 9,7 százalékkal nőtt a termelékenység, a jövedelmezőség túlteljesítéséből több mint tíz, az export feladatok végrehajtásáért körülbelül hat nap nyereségrészesedés várható. A fő feladatként előírt fajlagos anyagfelhasználás is igen kedvezően alakult ebben az esztendőben. Ennek ellenére ma már majdnem mindenki tudja Martfűn, hogy az élüzem jelvény a balesetek, jobban mondva az üzemi balesetekből származó le nem dolgozott munkanapok nagymértékű megnövekedése miatt nem kerül a gyár bejárata fölé. A baleseti statisztika érdekes adatokkal szolgál. — 1963-ban — a debreceni gyáregységet is beleértve — 57 baleset miatt 771, ebben az évben november végéig viszont 64 baleset következtében 1490 munkanap esett ki a termelésből. Tovább vallatva a számokat az is kiderül, hogy az esetek nagy többségében a szerencsétlenségeket nem a működésben lévő gépek okozták, — hanem anyagmozgatás közben sérültek meg a dolgozók. E sérülések viszont sokkal lyes mosollyal ütik ki belőle a dugót. Alkalmi borszívó, a permetezőgép gumitömlőjén piros folyadék ömlik. — Kóstolja meg, zár- számadási bor. — De miért itt van? — Itt senki sem keresi!... Hogy alkalmasint ne ecetes vagy olajoshordónak nézzék az arrajáró tagok, egy pohár erejéig elárulom, nagyon jó bor volt. Kézenfekvő — — szóba került a zárszámadás. Bizalommal néznek elébe. így hát jó borhoz — jó zárszámadást! (Tudósítónktól) Mind a jászalsószentgyör- gyi Petőfi, mind a jász- boldogházi Aranykalász Tsz-ben már valósággal hagyományai vannak a televízió mezőgazdasági szak- film-műsora közös megtekintésének, módszeres feldolgozásának. Éppen ezért az 1964—65-ös őszi-téli szakfilmsorozatot igen nagy érdeklődéssel várták. Az előzetes szervezésben sokat segített a két község művelődési ház igazgatója és a tsz népművelési ügyvezetője is. A két első műsor címe: ..A gépek helyes üzemeltetésének feltételei” és ..Műszak közben”. Ezért a tsz-ek vezetőin kívül elsősorban a traktorosok, vontatóvezetők, szerelők, gépműhelyek vezetői ültek a súlyosabbak voltak, mint a megelőző években. A bajt ezért nem is a számszerű növekedésben, hanem az elszenvedett sérülések gyógyulási idejének elhúzódásában kell keresni. Az anyagmozgatás már régóta megoldatlan probléma a Tisza Cipőgyárban, mégsem lehet azt mondani, hogy a legnagyobb gondot az évek óta húzódó hibák és hiányosságok megszüntetésére fordítanák a vállalat vezetői. Világosan látszik ez az 1964. évi üzemegeszség- ügyi munkásvédelmi komplex terv e témához tartozó feladatainak teljesítéséből is. A hengerlőben már legkevesebb négy éve üzemel a második óriás keverőgép (mixer) mégis csak az egyik felett van futódaru, amellyel a gép súlyos alkatrészeit ki lehet emelni. Ha azt akarják javítani, amelyik felett nincs, akkor hegesztőpisztollyal levágják a darut és ideiglenesen felhegesztik a gép fölé. A TMK műhelyben elmondották, harmadszor már nem hajlandók ezt a megoldást választani, mert nem biztosak abban, hogy a daru teherbírása a többszöri elvágás következtében nem csökkent-e. Az 1964-es komplex tervben már szerepelt egy új daru beszerzése de nem valósult meg. Ugyancsak terv maradt az 5 tonnás futódaru vásárlása is, amelyet nagyobb gépek vagonból való kirakására használtak volna. így járt az egy tonnás emelődaru is. amelyet súlyosabb alkatrészek emelésére vásároltak volna. Nem valósult meg a sarokműhelytől a Tisza- parti raktárakig vezető betonút sem. (Legalább salakkal javítanák ezt az utat.) Jövőre több mint kétszáz cipőipari és egyéb gépet kap a vállalat. A jelenlegi gépraktár már most túlságosan szűk ahhoz, hogy ott a drága géoeket megfelelően tárolják. Nem beszélve arról, hogy egy fal mellett lévő gép kiszabadításakor 20—25 másikat is meg kell mozgatni, holott itt is jelentősen megköny- nyítené a munkát eT" fut* daru. A gépraktározás ma is gond, de igazi gonddá csak jövőre válik amikor az újak is megérkeznek. Baleseti szempontból azonban nem a raktárban, haképemyő elé, sőt Jászbol- dogházán „felvonultak” a fiatal traktoros-jelöltek is, akiknek a számára december közepén nyílik meg a három hónapos szakmai tanfolyam. A tagok részletesen megvitatták a szakfilmnek a gépkarbantartással, az erőgépek vonóerejének kihasználásával, és a géphibák kijavításával foglalkozó részeit. A nézők a műsorban bemutatott témáról olvasnak is. A jászsági nézők már a tavasszal azt kér'ék a tv vezetőségétől, hogy a mezőgazdasági műsorban bemutatott témáról, a jelzett műsorral egyidö- ben jelen iék meg cikk a Magyar Mezőgazdaságban. A kérés teljesült, a Magyar Mezőgazdaság 48. számában valóban megfenem a műhelyekben levő gépek okoztak sok bajt. A mindennapos műszakváltást látva elgondolkozhat az ember: hogyan van az, hogy nem történt több és súlyosabb baleset? A váltó műszaknak mindössze 15 perc áll rendelkezésére, hogy az előző műszak más technológiai sorrendben felállított gépparkját a saját gyártási műveleti sorrendje szerint rendezze. Ez magyarul azt, jelenti, hogy ilyenkor „életveszélyes” a műhelyekben közlekedni, félő, hogy e'ütik a gépekkel száguldó ember- csoportok. A sok körömleesés, és lábujj-törés ennek a következménye. A Tisza Cipőgyárban azt mondják, ezt nem lehet megszüntetni addig, amíg elegendő gép nem áll rendelkezésükre. Talán majd jövőre. 1963- hoz viszonyítva az idén is sokkal több gép van, észrevehető változás — a balesetekre gondolva — nem volt, sőt rosszabbodott a helyzet. Persze előfordul — és hozzá szép számmal — olyan baleset is, amelyért kimondottan a dolgozó felelős. A 37/A műhely dolgozója nem okolhat magán kívül senkit. Munkakezdés előtt jóval korábban ment be a gyárba, egyedül próbálta a felsőrésszel telt kocsit felhozni a pincéből, s e közben a hüvelykujját szétroncsolta. A művezető még bent sem volt a műhelyben. A 48-as műhely egyik dolgozója 230 munkanapon keresztül kiesett a termelésből, mert egy vaskocsi a lábára esett és bokában eltörte. Ez a dolgozó 20 százalékos) rokkant lett, mert a gumigyárban eltorlaszolták a közlekedési utat, más útvonalon kellett mennie, ahol a szerencsétlenség hukövetkezett. A művezetőt, aki nem biztosított szabad útvonalat, csak nagyón enyhén büntették meg. Sajnos a Tisza Cipőgyárban a szemlélettel van baj. Sokszor álhumanitásból sajnálják megbüntetni azokat, akiknek a hibájából bekövetkeznek a szerencsétlenségek. Előfordult, akit ..megvédtek’’ a büntetéstől, vesztett az éberségéből és nem sokára sokkal súlyosabb szabálytalanságot vétett. Elsősorban tollát, a fegyelmet kell tovább erősíteni, mindjárt kevesebb lesz a baleset. lent az erőgépek gazdaságos üzemelésének feltételeiről szóló cikk. A hat képpel illusztrált érdekes cikk arról szól, hogy a pusztaszabolcsi gépjavító állomás és a pusztaszabolcsi Mező Imre Tsz ez év tavaszán szerződést kötött a termelőszövetkezet erő- és munkagépparkjának teljes műszaki kiszolgálására. Az eredmények máris jelentősek, érdemes tehát a tv-műsor nyomán ezt a cikket elolvasni. A Magyar Mezőgazdaság 49. számában megjelent „Műszak közben” című cikk a lőrinckátai Űj Világ Tsz kiváló, folyamatos, üzemzavar nélküli munkáját ismerteti, ugyancsak hat képpel. Bognár Gyula Pincétől a padlásig Leltározás, rovancsoiás a tószegi Dózsa Tsz-ben Bognár János VITA A GÉPEKRŐL KÉPERNYŐ ELŐTT
