Szolnok Megyei Néplap, 1964. december (15. évfolyam, 281-305. szám)
1964-12-13 / 292. szám
CÁFOLAT Töprengés a lehelben Újsághír: Takarékos város lett Jászberény. •Fantasztikus kérem, hogy mi mindent összebeszélnek az emberek. Nemrég jelent ■neg a legfőbb sportvezetés rendelet* a villám igazolásokról és máris micsoda pletykák járnak, Elképesz- tő! Hallottam olyat, hogy egyik focistánk azért megy másik csapatba, mert ott több pénzt kínáltak neki. Sőt, olyant is emlegetnek ezek a mindenféle rágalomtól vissza nem riadók, hogy másik játékosunk azért megy kétszáz kilométerrel odébb focizni, mert ott lakást is kap berendezve. Suttognak kérem itt pénzről, autóról, zsíros állásokra1 és még isten tudja mi trenden kitalált dologról. •Így érzem, tűrhetetlen e/ az állapot. Én kérem elvi talajon állok és mondhatom, mélyen sérti ez az undok szóbeszéd az amatőrizmusba vetett hitemet. És hogy én nemcsak mentegetem az alantas rágalomtól sportunkat, bizonyítani is fogok. Felkerestem a sokat emlegetett játékosokat és nekik szegeztem a kérdést: — — Miért mennek egyik napról a másikra, egyik csapatból a másikba? 7me a válaszok: Buzogi II. balhátvéd: — Eri kérem közel egy éve vagyok Szolnokon esztergályos és mellékesen labdarúgó. Most meghallottam, hogy Jászberéaybe egy új nyugatnémet horizontál eszterga micsoda érkezett. Nekem kérem mindenem a munka. Azért megyek oda focizni, meri ott van ez az izé. Ha Békéscsabán lenne, oda is elmennék. Serege Bubi obbszélsö: — Az utóbbi időben erősen gyengélkedtem, úgy érzem nem használ nekem a dunántúli levegő. Azt mondták, az alföldi légkör jót tesz a szívemnek és a vérnyomásomnak. Ezért döntöttem, hogy megyek. Mégpedig villámmal. Első az egészség. Foroga Tomi bamzélsö. — Maga is hallott a lakásról, amit kaptam? Az az igazság kérem, hogy én már hat éve beadtam ide a tanácshoz a lakáskérelmem. Nem, dehogy laktam itt eddig, hát hogyan lakhattam volna, hiszen csak most kaptam meg a kiutalást. Nem igaz? Ké'száz kilométerre laktam, de az első értesítésre jöttem. — Hogy berendezett lakást kaptam? Hát most már így adják. A tanácsnál mondták, most jött a rendelet, hogy az új lakások tíz százalékát berendezve kell átadni a balszélsőknek. Pacek Pepi középcsatár: — Nézze engem nem lehet kifaggatni. Látott valaki olyan nyugtát, amit én aláírtam? Ugye nem? Sem- : milyen pénzről nem írtam én elismervényt, tehát nem is kaphattam. Ez csak világos? Hát kérem, kell ezeknél jobb. őszintébb cáfolat? Azt hiszem, egyszer s mindenkorra elhallgattatfam a rosszmá súgdolózókat. Nem is értem, hogy volt merszük egyeseknek profizmusról beszélni, hiszen a nyilatkozatok bizonyítják, hogy náluk a foci becsület, dicsőség és villámigazolás dolga. Ehhez tartsák masukat. — egy — — Vajon mekkora lesz a bécsi? Karácsonyi igény — Elektromos gitár köllene neki! A HÍRES LABDA (*■.«) A gumi készítmények : raktárában egyszer legurult | a polcról a kis szürke láb- 1 da. A földre pottyant, aztán nekirugaszkodott és egészen a mennyezetig röpült. Előfordul az ilyesmi: fellelkesül az ember és nemcsak a mennyezetig, hanem még magasabbra is szárnyalhat. így volt ez a labdával is. Ettől kezdve a raktárban csak Labda kiváló eredményéről beszéltek. A raktár faliújsága egy egész oldalt szentelt ennek az eseménynek, s a cikkben többek között az állt, hogy Labda csak az egészséges kollektíva támogatásának köszönhetően ugrott a mennyezetig. Labda elhatározta, hogy még egyszer ugrik. De az öreg Kalocsni ekkor azzal a javaslattal fordult hozzá, hogy az Amortizált Készítmények Házában tartson előadást Mitől ugrottam a mennyezetig címmel. Labda beleegyezett és megtartotta az előadást. Tartott még másodikat is, harmadikat is. Ezután odagurult hozzá a felfújható gumilabda és azt mondta: — Kiport a mennyezetről címmel könyvet írok az ön eredményéről. Nem akarna társszerző lenni? S Labda társszerző lett, aztán pedig még író is. Hírnevet szerzett és ez ellen nincs kifogásunk. Csak egy baj van: Labda nemcsak hogy a mennyezetig nem ugrik többé, hanem egyáltalában nem mozdul. Ezt már feleslegesnek tartja, . Homo zsurnalisztisz A Kakas MtfUmapi el met kedése aztán az újságíró megírja az életet olyannak, amilyennek ő véli és a vélt élet ilyenkor helyreigazitási kérelemmel fordul a szerkesztőséghez. A szerkesztőség nem más, mintegy olyan karantén, ahol elzárják az újságírókat másoktól és másokat az újságíróktól, nehogy kölcsönösen elrontsák egymást. Minek ehhez találkozni, elég ehhez olvasni is újságot. A szerkesztőség egyébként annyira tágas hely, ahol egymás vállán ülne.* az újságírók, és azon értekeznek, hogyan lehetne jót írni és arról írnak, hogyan lehet jól értekezni. A szerkesztőségben a következőit dolgoznak: főszerkesztő, he. lyettes szerkesztő, olvasó- szerkesztő, tördelőszerkesztő, főmunkatárs, rovatvezető és még néhányan, akik dolgoznak is. 'Az újságíró egyébként a Magyar Népköztársaság választó és választható polgára, aki ennek megfelelő jogokkal rendelkezik, bár ezt többen kétségbevonják, abból kiindulva, hogy aki firkálásból él, az sem nem értelmiségi, sem nem munkás, sem nem paraszt, még csak nem is kispolgári réteg. Az: újságíró. S róluk nem jelent meg egyetlen marxista kézikönyvben sem megfelelő elvi álláspont. Tehát nincsenek is. Ha vannak — elég baj az. Pedig már régen elhal az állam, amikor újságíró még juszt is lesz! Mert az újságíró az emberi kíváncsiságból él: hol mi, mikor én hogyan történt, és ha történt, helyes-e, hogy történt. Ha nem lennének újságírók, azt talán még megtudnák az emberek, hogy hol, mi, mikor és hogyan történt, de az* soha, hogy helyes-e, hogy megtörtént. Virágnyelven Az utazókupéban kellemes illat terjeng. Egyik utas narancsot hámoz. A gerezdeket alaposan meg- hempergeti kristálycukorban, majd sorra mindet kidobálja az ablakon. — Mit csinál, uram? — éld'' 1 ^k a szembenulo kocsányon lógó szemekkel. — Narancssalátát. — De az istenért, mért dobálja ki-7 — Mert n«m szeretem! KÍSÉRTÉS A Magyar Tudományos Akadémia embertani tanszéke számára alullrottan elkészitettem feljegyzésemet arról a genusról, amely egyesek szerint a homo sapiens baloldali ágához, masok szerint a jobboldalihoz tartozik. A homo zsurnalisztisz, az újságíró, aki annak ellenére, hogy újságíró, mégis ember, onnan ismerhető fel, hogy szent meggyőződése: mindenhez ért, sőt mindenhez jobban ért, mint más, emiatt rendre szégyenbe marad, mert olyan emberekkel akad ösz- sze, akik csak egy dologhoz értenek, de ahhoz nagyon. A szakmájukhoz. Az újságíró vagy lesz. vagy születik, ellentétben a poétával, aki mindig annak születik, ami... Az újságíró abból él, amit ír és nem abból, amit leközölnek tőle lapjainkban, mert nap jainkban attól nyugodtan nem élhetne. Az újságíró két lábon járó aníagoniszti ■ kus ellentét: Kajevác szerint a világ legrendesebb embere, Burbulya szer .ni, mind akasztófáravaló. Ka- jevácról ugyanis tegnap jót írt. míg Burbulyáról rosz- szat, s Burbulya nem is azért haragszik, hogy róla rosszat írtak, hanem mert Kajevácról jót* Mert a közmondás örök: minden jó, ha másnak ross*.. Az újságírónak az a rögeszméje, hogy neki korszak- alkotó gondolatai vannak a . életről, meg mindenről, ami még nem lenne baj. A baj ott kezdődik, hogy úgy véli, ezeket a gondolatokat a világ közkincsévé kell tenni és teszi is. Az újságíró rendszeresen kimegy az életbe, néha egészen a sarokig ellohol, s igazán nem tehet róla, hogy éppen akkor, amikor odaér, az élet még nem ért oda. Ügy kell az életnek! Emiatt
