Szolnok Megyei Néplap, 1964. december (15. évfolyam, 281-305. szám)
1964-12-11 / 290. szám
Világ proletárjai egyesüljelek! SZOLNOK MEOYII (A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XV. évfolyam, 290. szám. Ara 50 fillér 1964. december 11., péntek. Áz a bizonyos két százalék népművelés problémájáról vitatkozva mind gyakrabban hangzik el: jobban segíthetnének a termelőszövetkezetek. És példákkal érvelnek a hozzászólók: „Szegényes a falu könyvtára, kevés a valóban keresett szépirodalmi könyv a még kevesebb a szakirodalom. A tanács az erejéhez mérten segített, de a termelőszövetkezet eddig vajmi keveset adott könyv- vásárlásra.” Vagy: „Már régóta vajúdik falunkban a tsz-akadémia megszervezése. Hallgatója bőségesen lenne, ha valaki fedezné a költségeket. A termelőszövetkezet azonban...” A megjegyzések akaratlanul is felkeltik az ember érdeklődését. Tény: ma már rendelet írja elő, hogy a termelőszövetkezeti tagok évi összkeresetén ek két százalékát szociális és kulturális célokra fordítsák a vezetők, figyelembe véve a tagság igényeit és a közgyűlésnek ezzel kapcsolatos határozatát Száz forint két százaléka nem nagy összeg. Mindössze két forint Egymillió forinté azonban már jelentős sum- ma. Kerek húszezer. Egy négyszáztagú termelőszövetkezetben, ahol a tagság átlagkeresete nem több. mint évi tizenkétezer forint — azaz havonta egyezer —, ott a két százalék már megközelíti a százezer forintot. Ez pedig jelentékeny összeg ahhoz, hogy — az öregek és a betegek segítése mellett — hatékonyan támogassák a termelőszövetkezet kulturális életének fellendítését. A rendelet hasznos, szélesre tárta a lehetőségek kapuját: a rendelkezésre álló összegből sok gyakorlati célt szolgáló kezdeményezést. támogathatnak eredményesen. Mégis, sok termelőszövetkezetben eddig nem éltek jól a lehetőséggel. Nem egy helyen reprezentációra, irodai bútorok vásárlására, vagy éppen az adminisztrációs dolgozók jutalmazására fordították az összeg jelentősebb részét. Másutt alkalomszerűen gazdálkodtak a pénzzel, függetlenül a tagság igényétől és a szociális-kulturális bizottság megkérdezése nélkül. A termelőszövetkezetek szociális és kulturális alapjának felhasználására a megalakult szociális és kulturális bizottságok hivatottak javaslatot tenni. A döntés joga a közgyűlésé, s az ott hozott határozat már kötelező érvényű. Sajnos, a. termelőszövetkezetek egy részében a bizottság helyett a termelőszövetkezet elnöke rendelkezik az összeg felett. Közeledik a zárszámadó közgyűlések ideje, ahol számot kell majd adni a tagság előtt, hogyan sáfárkodtak a rendelkezésre álló szociális és kulturális alap forintiaival az idei gazdasági évben. S ami ennél is több: beszélni kell arról is, mi a tervük az elkövetkező esztendőben ezzel az ősz- szeggel. A korábbi években nem minden termelőszövetkezet segítette, támogatta kellőképpen a tagság tanulását, művelődését. Igaz, erejük sezn volt hozzá, a megalakulás, a tervezés első nehézségei lekötötték energiájukat. Ma azonban a lehetőség már adott. Annál is inkább, mert ahhoz, hogy a növénytermesztésben és 8z állattenyésztésben elérhessük a tervezett előirányzatokat, mind több mezőgazdasági szakmunkásra van szükség. Ez a jelentős szakmunkásigény elsősorban a gépész-, kertész- és állattenyésztő szakmákban jelentkezik. E szakmák elsajátításának alapfeltétele azonban az általános iskola elvégzése. íme, egy lehetőség a sok közül. Aztán egy másik: az olvasás, amely a szervezett oktatás mellett a művelődésnek fontos formája. — Hogy mit olvasnak s menynyit, ahhoz sok segítséget nyújthatnak a termelőszövetkezetek vezetői, ha a két százaléknyi összeg egy részét a helyi könyvtárak rendelkezésére bocsátják — új könyvek, elsősorban mezőgazdasági szakkönyvek vásárlására. A szövetkezet holnapját alapozzák ezzel, hiszen a műveltebb emberek nagyobb termelési eredmények elérésére képesek. A harmadik nagy lehetőség a klubélet káalakitá- sa. A fejlődés útja falun ugyanis nem az önálló nagy művelődési házak építése, hanem a klubok hálózatának kialakítása. Az otthonosan berendezett klubokban újságok, folyóiratok és könyvek mellett beszélgethetnek, szórakozhatnak a fiatalok és az idősebbek egyaránt. S ha a klubokban rádió, televízió, lemezjátszó, különféle társasjáték s hetenként legalább egy filmvetítés teszi még érdekesebbé a programot, rövid időn belül kialakítható a törzsközönség. Ilyen körülmények között a kellemes szórakozás mellett a művelődés sokféle lehetőségét is megtalálhatják. Ma már olyan termelő- szövetkezet is van az országban, ahol a rendeletben előírt két százalék helyett a fogság összrészesedésének nyolc százalékát fordítják szociális és kulturális célokra, azaz több, mint félmillió forintot egyetlen termelőszövetkezetben! — Hogy mi minden kerül ki ebből a jelentős summából? Havonta kilencven forintot pótolnák az öregek nyugdíjához. Fedezik a technikumi és a szakmai tanfolyamok hallgatóinak tanszer- és utazási költsége't, a tsz-akadémia előadóinak tiszteletdíját és társadalmi ösztöndíjaikat létesítettek. Tsz-klubot rendeztek be, évente ezerfori n ‘okkal támogatják a községi és a tsz-könyvtárat. a sportkört és a falusi tömegszervezeteket. Tanulmányi kirándulásokat szerveznek és fuvardíj-kedvezményt biztosítanak a házépítőknek. kA indezt saját erőből, úgy, hogy közben az előírásnál nagyobb mértékben növelték a fel nem osztható közös alapot is! Biztató perspektíva. Érdemes munkálkodni érte. Elsősorban úgy, hogy először a rendelkezésre álló két százaléknyi összeget használják fel az adottságokhoz és a tagság igényeihez mérten a leghasznosabban. Ülést tartott a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága december 8-án, 9-én és 10-én ülést tartott. A Központi Bizottság üléséin a Központi Bizottság tagjain és póttagjain kívül részt vettek a Központi Revíziós Bizottság, a Központi Ellenőrző Bizottság elnökei, a forradalmi munkás-paraszt kormány tagjai és néhány meghívott szakember. Az ülésen Nyers Rezső elvtárs, a Központi Bizottság titkára előterjesztette a politikai bizottságnak az 1965. évi népgazdasági terv fő célkitűzéseire vonatkozó javaslatát A javaslat feletti vitában 29 elvtárs szólalt fel. Felszólalt Kádár János elvtárs, a Központi Bizottság első titkára is. Az előterjesztést a Központi Bizottság egyhangúlag elfogadta és javasolta, hogy a Minisztertanács az 1965-ös részletes tervet az elfogadott Irányelveknek megfelelően véglegesítse és idejében hozza nyilvánosságra. Nemes De2ső elvtárs, a Központi Bizottság titkára, a politikai bizottság megbízásából jelentést adott a nemzetközi munkásmozgalom néhány időszerű kérdéséről. A jelentést a Központi Bizottság tudomásul vette. Biszku Béla elvtárs, a Központi Bizottság titkára előterjesztette a Központi Bizottság 1965. I. félévi munkatervére vonatkozó javaslatát A Központi Bizottság a javaslatot határozattá emelte. Hta: Új nap kezdődik Az őnakarat már kevés Az utazó falu Jövő heti rádióműsor Már a harmadik Is Dobhártyát repesztő sistergésben áll a „légiijabb” kénsavgyár a szolnoki Ti- szamenti Vegyiművekben. A kemence előtti magas- karzaton négyen sürögtek. Szikszai Ferenc üzemvezető, Kósa Béla főművezető, Gávris János művezető, tet@rm©l hét az egész vezérkar, valamint Juhász József a VEGYSZER művezetője. A leszerelt vezetékek azonnal elárulták, valami baj van. A helyzet azonban nem volt olyan, hogy feltehettem volna néhány kérdést, így csak a lejemmel intettem kérdően. — A tömítés — ennyi volt az összes magyarázat. Figyeltem milyen gyorsan dolgoznak, bár kezüket égette a forró cső. Türelmetlen sietség volt. Mielőbb célhoz érni — mindnyájukat ez hajszolta, Végre! Az utolsó csavart is meghúzták és Kósa Béla megnyitotta a csapot. — Jöhet a kén! — vezényelt az üzemvezető. Ahányan voltak az emelvényen annyi felé szaladtak. Csapokat, szelepeket zártak, nyitottak. A kénvezetéket egy vastag csőbe bújtatták, mert először a szabadba akarták vezetni a ként, meggyőződve arról, nincs-e valahol hiba a vezetékben. A cső végétől messzire húzódott mindenki. Vártunk. Egyszercsak egy izgatott ember futott a kénolvasztó felől. — A pakolás — kiáltotta már messziről, de hangja elveszett a pokoli zajban. Csak azt láttam, min lenki a távoli kénolvasztó bunkerok felé rohant. Hiába, megint baj van. Pillanatok alatt megbontják a csavarokat, csupán egy nem mozdul. A kulcs végére csövet húznak, hogy nagyobbat tudjanak fogni, de így sem megy. — A hegesztőt — csap a levegőbe Juhász József. Nem tudni honnan, de mire körülnéztem elő is került az apparát. — Égesd le az anyát — kiáltott a művezető — az anyja... — de a nagy zajban szerencsére elveszett a hangja. Fojtogató, könnyfakasztó gázban dolgoznak. Nem számít. Gyerünk, gyerünk. Vissza a kénégető kernen céhez. Türelmetlen topogás egyszercsak vékony sugárban, de nagy ívben kilőve! a cső végén a forró, olvadt kén. Finom, sárgás kenőolajra hasonlít. Földreérés után nemsokára megdermed és vékony sárga réteggé szilárdul. Minden rendben. Gyorsan kicserélik a fúvókát Azbeszt kesztyűvel emelik ki a gázolaj porlasztót é= helyébe három db 4 milliméteres kénfúvókát tesznek Ez sem megy könnyen, dc végül is az ember marad mindig az úr. Megengedték a kénveze ték főcsapját és háror szempár figyelte izgatottan hány atmoszféra nyomássá jön a kén. Egy oillanatra azonban a vezérkar arcára kiült a- aggódás. Vajon bent a ka zánban meggyullad-e a beadagolt kén. Aztán nemsokára vidámabban csillának a szemek. Ez is sikerült. Füstöt okád a kémény. Ez már azt jelenti, hog’ az égés megkezdődött, és - gyakorlatban, ha lassan b '-isebb zökkenőkkel is, d< a vezetékben csordogál az első napi kénsav. — bognár — Acs Zoltán az abszor^r toronyban a kinyomató szelep elforgatásával meg- 1 nyitja az első kénsav előtt az utat.
