Szolnok Megyei Néplap, 1964. december (15. évfolyam, 281-305. szám)

1964-12-04 / 284. szám

XV. évfolyam, 284. szám. Ara 50 flllér 1964- december péntek* Neki sem könnyű... Hányszor hallani ma még faluhelyen, a szövet­kezeti majorban, vagy kinn a földeken, ha a termelőseövetkezet elnö­kéről beszélnek: Neki könnyű a dolga, ő csak dirigál.../ Aki ilyen véle­ményt hangoztat, bizo­nyára egyszer sem gon­dolta át: valóban, milyen is a szövetkezeti vezető dolga? Vajon például köny- nyebb-e vitázni a termel­tető vállalattal, átcsopor­tosítani a fogatok, a gé­pek rendjét (mert az esőzés mindent felborí­tott), aztán pénztárköny­vet fölülbírálni, majd a vezetőségi ülésre, vagy közgyűlésre készülni, a háztáji földek dolgában rendet teremteni, szemé­lyes panaszokat kivizs­gálni és orvosolni stb., mint villával, kaszával a kézben végezni a min­dennapi dolgot a szántó­földeken vagy az állatok körül? Nagyon sok olyan tsz- elnök van ma már, aki hajnalban elsőként jele­nik meg a gazdaságokban s este utolsóként tér ott­honába. Közben gyakran elhül az ebédje, s olykor még a vacsorája is. De a legfontosabb: a közös gazdaség eredményes mű­ködéséhez éppen annyira nélkülözhetetlen az elnök munkája, mint a növény- termesztőé vagy az ál­lattenyésztőé. Ezt több­nyire belátják a gáncsoe- kodók is. Aid nem pró­bálta, kevésbé tudja meg­érteni, hogy a közösségért való fáradozás mennyi fizikai és szellemi ener­giát, szüntelen figyelmet, körültekintést, anyagi és erkölcsi kockázatot, fele­lősséget és éberséget kí­ván a szövetkezeti veze­tőktől. S ki nem tudna példát arra is, majd minden faluban, hogy amikor esténként a szö­vetkezeti gazdák többsé­ge már rég a háztáji jó­szággal van elfoglalva, vagy a rádió mellett ül, az elnökük még otthoná­ban is másnapi terv­egyeztetésre, esetleg egy más kiadós tanácskozásra készül például a bankkal, vagy a biztosítóval. Egy-egy ember mun­kájának nehézségét és értékét csak a munka eredményén, a közösség anyagi és kulturális ja­vainak gyarapodásához való hozzájárulásán mér­hetjük le. S ezzel arány­ban kell állni a munkát végző ember megbecsü­lésének, tiszteletének is. Akár vezető az illető, akár tisztséget nem vi­selő tsz gazda. Százával és ezrével vannak ha­zánkban ma már olyan tsz-veaetők, akiknek a munkáját bárki megmér­heti, mert annak értéke jóval az átlag fölé emel­kedik. A jó múltkoriban az egyik szövetkezet elnöke — 12 éve áll a közös gazdaság élén — mondta: „A tsz-gazdák általában elismerik, hogy a közös­ségnek szüksége van ve­zetőre, de közülük néhá­nyan még csak a jogaikat tartják számon és szíve­sen megfeledkeznek a közös iránti kötelezettsé­geikről. Gyakran nem látják az összefüggést sem a saját és a vezetők munkája között. Ha a szövetkezetben jél men­nek a dolgok, azt kizáró­lag saját munkásságuk eredményeként tekintik, de ha akadozik a fogas­kerék, akkor azonnal a vezetőséget vagy az elnö­köt okolják”. Félreértés ne essék: nem arról van szó, mint­ha nem lenne még ma is, a maga feje után járó, senkire nem támaszkodó, a közösség bizalmával visszaélő tsz-elnök. Akad, de előre meg lehet mon­dani: az ilyen elnök nem jut messzire. Az öntuda­tában növekvő tsz-tagság előbb-utóbb tilos jelzést állít elébük. Termelőszö­vetkezeti mozgalmunkat egyre inkább a demok­ratizmus fejlődése jel­lemzi. A termeiőszövet- kezeti elnökök többsége az elmúlt 4—5 esztendő alatt országszerte dere­kasan megállta a helyét. Szemléltető bizonyítéka ennek: az átszervezés nehéz viszonyai közepette és az évek óta kedvezőt­len időjárás ellenére is a mezőgazdasági termelés szerényen bár, de növe­kedett. Éppen azért, hogy a szövetkezetek gazdál­kodása, a munkafegyelem megszilárdulása, általá­ban az egész üzem, elérje a kívánt mértéket, és a gazdálkodás még sikere­sebb legyen, egy-egy szö­vetkezet tagságának ösz- sze kell forrnia és segí­teni a maga választotta vezetőket. Miben álljon ez a segí­tés? Elsősorban abban, hogy kí-ki — bármilyen munkakörben is dolgoz­zék — lelkiismeretesen, pontosan, odaadással vé­gezze feladatát. A szövet­kezeti demokrácia kitel­jesedése érdiekében pedig nagyon fontos, hogy a szövetkezeten belül a ta­gok ne tűrjenek semmi­féle intrikát, védjék meg vezetőiket a bajkeverők­kel szemben. Aki már valaha is állt vezető poszton, — hacsak néhány ember vezetését is bízták rá, — az igazán tudja, milyen nagy gond, ha nemcsak magunkért, hanem mások munkájáért is felelősséggel tartozunk. Egy-egy szövetkezeti ve­zető vállára pedig 50— 100, vagy még több csa­lád gondja, baja, ezer­holdakon történő gazdál­kodás áttekintése, meg­szervezése nehezül. Hogy olykor még a legöda- adőbb munkában is be­csúsznak hibák, tévedé­sek? Ezért is ott a helye a tagságnak a vezető mellett, jóban és rossz­ban, hogy az eredmények sokasodjanak, de a bajok soha ne nőhessenek nagyra. És ha a tsz gaz­dák időnként komolyan mérlegelik elnökük tevé­kenységét, láthatják: neki sem könnyű,.. (B, A.) A lengyel nagykövei látogatása Szolnok megyében Magyar növényfaj ták sikere külföldön A KGST mezőgazdasági állandó bizottsága a közel­múltban megvizsgálta a nemzetközi fajtakísérletek eddigi eredményeit és jövő évi terveit. Mint a mező- gazdasági fajta- és termesz­téstechnikai minősítő inté­zetben elmondották, ezek a kísérletek Magyarország számára is igen hasznosak voltak. Három év alatt, 1961-től 1964-ig a KGST- arszágok közös fajtakísér­leteiben részt vett 313 nö­vényfajta közül több mint 150-et hazánkban is kipró­báltak. A vizsgálatok egyik előnyös következménye, hogy a magyar szakembe­rek átfogó képet kaptak a külföldi növénynemesítés eredményeiről, az új fajták színvonaláról, s emelett azt is megtudhatták, hogyan válnak be a mi fajtáink külföldön. Mindez ösztön­zően hatott a hazai nö­vénynemesítésre, meggyor­sult az új fajták előállítása. Az összehasonlító vizsgá­latok közvetlen eredmé­nyekre is vezettek: a kísér­letek során mindegyik or­szág talált több, közter­mesztésre is alkalmas kül­földi fajtáit. Nálunk például már több mint egymillió holdon termesztik a szov­jet Bezosztája búzát és mintegy 50 000 holdon a nagy olajtartalmú szovjet napraforgókat, elterjedőben van a német Amsel-bur- gonya. A fajtakísérletek révén vált ismertté és ter­jedt el számos magyar nö­vényfajta a baráti államok­ban. Bulgáriában például a polyploid cukorrépákat, a kecskeméti 363-as paradi­csomot és az iregszemcséi szóját, Csehszlovákiában a kompolti kendert, a Szov­jetunióban pedig a B 40-es őszi árpát és a Pannán őszi bükkönyt termelik. * A Miniszter­tanács ülése A kormány Tájékoztatási Hivatala közli: A Minisztertanács csütör­tökön ülést tartott. Az Or­szágos Tervhivatal elnöke jelentést tett a népgazdasá­gi tervnek az első három negyedévben történt és az év végéig várható teljesí­téséről, a munkaügyi mi­niszter a bér- és munka­ügyi gazdálkodásról tájé­koztatta a kormányt. — A Minisztertanács a jelenté­seket megvitatta és elfo­gadta. A földművelésügyi mi­niszter beszámolt az őszi mezőgazdasági munkák me­netéről és bejelentette, hogy a kenyérgabonát, a hosszabb időn át tartó eső­zések ellenére is lényegé­ben a tervezett területen sikerült elvetni. A kor­mány a beszámolót tudo­másul vette. Az Országos Idegenfor­galmi Hivatal vezetője az idegenforgalom idei tapasz­talatairól és jövő évi fel­adatairól számolt be. A Minisztertanács a Jelentést megtárgyalta és elfogadta. A kormány meghallgatta és tudomásul vette az igaz­ságügyminiszter beszámoló­ját a vezetésével a Szov­jetunióban járt küldöttség tapasztalatairól, majd napi ügyeket tárgyalt. Tegnap, december 3-án Szolnokra látogatott Jan Kilianczik, a Lengyel Nép- köztársaság magyarországi nagykövete, és a lengyel nagykövetség több tagja, A vendégeket a megyei párt- bizottság épületében Csáki István, az MSZMP Szolnok megyei bizottságának első titkára, Oláh György, a Szolnok megyei tanács vb elnöke, valamint a párt, az állami és a társadalmi szer­vek több képviselője fo­gadta. A megye sajátossá­gairól, munkánkról Csáki István tájékoztatta a ven­dégeket) Az Eger-köryéki olajme- zőíkön a föld méhében lévő olajkincsek mindössze 15— 20 százalékát sikerült eddig a felszínre hozni. A többi nagy százalékú nyersanyag a rétegben lévő porózus kő­zetekben maradt, féLtapactt a falzatra. Feranozy Imrének, a Nagyalföldi Kőolajtermelő Vállalat főtechnológusának elképzelése alapján most egy benyomó kúton keresz­tül 1500—1800 köbméter nyersgazolin (gázpárlatot) sajtolnak a föld alá. Eger­ben az olajjal együitt nagy­mennyiségű gazolin is fel­halmozódott, amit eddig nem használtak fel és amelynek az elszállítása tetemes költséget igényelt volna. A visszasajtolásnak az a célja, hogy a nyers­gazolin kőzetre tapadt ola­jat leoldja és maga előtt tolva, a termelő kutakhoz továbbítsa, Ezzel az eljárással a nyersolaj kinyerés 30—35 százalékra is fokozható. Az említett nyersgazolin mennyiség visszanyomés után gyűrű alakban helyez­kedik el a benyomókút kö­rül, s a továbbiakban már gáz vagy víz visszás®j tolása is eredménnyel jár, mert Ezután a lengyel nagykö­vet és munkatársai a párt és a tanács megyei, városi vezetőinek kíséretében a vegyiművekbe látogattak, ahol Bán László igazgató ismertette az üzem munká­ját, termelésben elért ered­ményeit, a jövő terveit. — Majd a látogatók megnéz­ték az új kénsavgyárat, — amelynek berendezéseit Lengyelország szállította, A Tisza Szálló éttermé­ben rendezett ebéd után a nagykövet és munkatársai vendéglátóik kíséretében Zagyvarékasra látogattak. ekkor a két anyag vala­melyike szorítja egyre szé­lesebb átmérőjű gyűrűvé az oldószert. A kísérlett érdekessége, hogy maga a víz és a gáz is végrehajtja az oldást. A kérdés csupán az, hogy a nyensgazolin-e, Csütörtök délután a Kremlben a csehszlovák párt- és állami küldöttség moszkvai látogatása alkal­mából, valamint a szovjet— csehszlovák barátsági, köl­csönös segélynyújtási és háború utáni együttműkö­dési szerződés 21, évfordu­lója tiszteletére hatezer ember részvételével szov­jet—csehszlovák barátsági nagygyűlést rendezitek. Az egybegyűltek tapssal fogadták a csehszlovák párt Ifla: A tizenkettedik tél előtt Jó szóval, orvossággal Jövő heti rádió és tv műsor és állami küldöttség tag­jait, valamint az SZKP és a szovjet kormány vezetőit, akik elfoglalták helyüket a nagygyűlés elnökségében. Nyikolaj Jegoriesev, a moszkvai városi pártbizott­ság első titkárának meg­nyitó szavai után Leonyid Brezsnyev, az SZKP Köz­ponti Bizottságának első titkára, majd Antonin No­votny, a csehszlovák párt- és állami küldöttség veze­tője mondott beszédet Ufóljára szól! a hajóküri Ölomezürke felhőkből sűrű pelyhek- ben hull a hó. A szél egy kicsit meg­táncoltatja az apró hópelyheket me­lyek nyomtalanul eltűnnek a Tisza zava­ros vizében. A hajóállomáson nagy a sürgés-for­gás. De olyan ez, mint a temetési moz­golódás. Temetnek is — vidám, gondta­lan hajóséletet — szép nyári emlékeket. A kikötőben egymás mellett ringatózik a két testvérhajó, a „Délibáb” és a „Rác­keve”. Mindkettő kissé megkopott, vihar­vert. A „Délibáb” meg is rokkant az utolsó napokban. Egy motorral indul utolsó útjára. A fiatalabb „Ráckeve” viszi ma az utasokat felfelé a Tiszán. A „Délibáb” csak díszkíséretet ad. Vissza­felé jövet összeszedik a kikötői pontono­kat és a tápéi téli kikötőbe vontatják. A kikötőben minden az elmúlást idé­zi. A hidat már levették, két ideiglenes palló Helyettesíti. Olajos hordókat guri­gáinak a matrózok. A jövő évi üzem­anyagot, hogy tavasszal visszaindulhassa­nak. Mosolytfakasztó kishajó, a „Kilián” motoros furakodik a többi mellé. Üzem­anyagot vesz fel és utána Szegedre indul. I Fordul egyet a Tisza közepén, mintha búcsúkört írna lé és dél felé fordítja orrát. Valahol a Tisza felső folyásán a „Rábca” motoros pöfög. Három nagyhasú kővel megrakott uszályt vontat Szolnokra. Utolsó szállítmány, utolsó út. A „Juhász Gyula” már Tokajban pihen nyolc uszály társaságában. Vaskos matrózcsizmák koppannak az állomásfőnök irodájában. A tisztek és a legénység jönnek búcsúzni, örülnek f. megérdemelt szabadságuknak, de mégis nehezen búcsúznak. Kellemes ünnepekei — mondják, hiszen hónapokig nem lát­ják egymást. Csak a téli kikötőben talál­koznak időnként, jégőrséget tartva. Egy- részük a téli hónapokban a hajók javítá­sát végzi. Mindenki először rég nem látott csa­ládjához utazik, hogy együtt töltse velük az ünnepeket. Kárpótlásként a sok magá­nyosan eltöltött vasárnapért. Délután két óra. Szőrffi Ferenc, a „Ráckeve” kapitánya órájára pillant. Előre tekint a parancsnoki hídról, majd le­nyomja a távvezérlő fogantyúját. Meg­szólal a hajókürt, teljes gőzzel előre. A „Délibáb” az idősebb méltóságával utána indul. Viszontlátásra tavasszal, jégolva­dás után, . „Nagymosás“ a föld mélyében Nyersgazolin „üldözi“ az olajat — Érdekes termelésnövelő kísérlet Egerben Szovjet—csehszlovák barátsági nagygyűlés Moszkvában vagy pedig a víz • hatá­sosabb, A kőolajtelepek leműve­lésének ez a módszere a jelenleg világszínvonalon isméit eljárások egyike.- bI ~

Next

/
Oldalképek
Tartalom