Szolnok Megyei Néplap, 1964. december (15. évfolyam, 281-305. szám)
1964-12-25 / 302. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1964. december 25, Megkérdezni érdemes, meghallgatni jó Messze az ötéves tervtől Miért maradt teljesítetlen a szőlőfelújítás terve? A ciszakürti bornak híre van az országban. Most még. A tiszakürti szőlők ugyanis kiöregedtek és felújításra várnak. A Hunyadi Termelőszövetkezetben — a falu egyetlen közös gazdasága — 850 hold szőlő frissürgős lenne hozzákezdeni, mutatja egy tény is. Van a Hunyadi Termelőszövetkezetben olyan 150 hold parlagterület, ami semmit nem terem, de a szőlőt kiválóan elviselné. S van a szövetkezetben összesen 10 hold új telepítésű, már termő szőlő. Ezt még a második ötéves terv előtt végezték el. Az ötéves terv időszakára 110 hold nagyüzemi művelésre alkalmas szőlő telepítését tervezték. Nos, az eltelt négy évben egyetlen hold új szőlővel nem gyarapodtak. Az idén aztán úgy látszott megemberelik magukat, s egyszerre 40 holdat duggatnak be szőlővesszővel. Minden így is indult. Megtörtént a talaj előkészítése, a sorkijelölés, s eljutottak 12 hold betelepítéséig. Hiányzik az idei tervből 28 holdnak a benépesítése, amiből már vagy lesz valami, vagy sem* A szőlővesszők ugyan — százhatvanezer — Tisza- kürtön vannak. Csakhogy későn jutottak oda. A szőlővesszők megtermeltetése és elosztása az Ültetvényterv Vállalat monopóliuma Magyarországon. Ne», a vállalat idejében tudott arról, hogy a tiszakürti Hunyadi telepíteni szándékozik az idén. A szerződést mégis Vöröskereszt-aktívák jutalmazása sítése elodázhatatlan. Erre a szövetkezet a járással egyetértésben 20 éves tervet dolgozott ki. Húsz év alatt szépen meg lehetne újítani a tiszakürti szőlőtelepeket S hogy mennyire október 26-án kötötték meg. Azt Ú nagyon-nagyoti furcsán Ez a szerződés úgy készült, hogy aláíratták a szövetkezet elnökével, képviselőivel, vállalati kötelezettségvállalás nélkül, adá- tumos részeket üresen hagyva. Majd a már aláírt, tehát okmányszerű szerződést a vállalat központjában töltötték ld, mégpedig a következőképp«i. A vállalat arra kötelezte magát (október 26-án!), hogy október 20-tól a következő év április 15-ig köteles a szőlővesszőkről diszpozíclósze- rűen gondoskodni. 1965. április 15-ig az 1964-ben történő telepítésekhez! Ezzel együtt december végére mind a 160 ezer sző. lővesszőt megkapták a tf- azakürtiek. De honnan? A tiszakürti új szőlőtelep három kilométerre van a cserkeszöllői szőlőiskolától. A tiszakürtiek mégse Cser- keszöllőről kapták a vesz- szőt, hanem nagy részét a Pest megyei Tápiószöllős- rőL Ügy hírlik, azért, mert a kiváló minőségű cserkei vesszőket más megyébe szánták és vitték* A furEpítőmunkások, a szakma veteránjai, övék most a szó. Arról beszélnek, hogyan dolgozhatnának jobban, hogyan lehetne eredményesebb munkájuk. Hogyan könnyíthetnének szolnoki munkahelyük mindennapos gondjain* * — Virágzó, szép szakma ez a mienk. Megvan benne a megélhetőség. Csak szeretni kell a munkát Ha rajtam állna, többet gondosabban foglalkoznék a munkásokkal. Amikor idejön valaki, sohasem azt kérdezi, mennyit kell itt dolgozni. Mindenkinek az az első, hogy menynyit lehet itt keresni. Jó ez eddig így, hisz kinek nem fontos a pénz? Nekem is az. Én is hatodmagamra keresek. De végeredményben az a fontos: mennyit dolgozunk. Másból nincs pénz, csak abból, amit megcsinálunk. S ezt én jobban elhitetném az emberekkel, a munkatársaimmal. Segítenék abban, hogy legyen szívük a munkához. S akkor lesz pénze is mindenkinek. Másoknak meg hamarabb lakásuk, több szép új épület a városban. Szép, mint ez az új megyei pártszékház, amely a város egyik ékessége lesz, s amelyiken én, Kocsis István olyan szívesen dolgozom* • Amikor a vállalathoz jöttem, még nem volt üt ennyi gép. S amikor kezdtünk géppel dolgozni, gondoltam, milyen nagyon Jól haladhatunk majd. Haladunk is — ha mennek a gépek. De... Van itt például egy daru. Pénteken leégett a trafója. Rögtön értesítettük is a kölcsönző vállalatot. Ma mi van? Szerda. Máig se jöttek. Vállalatunk meg ugyanannyi kölcsöndíjat fizet, mintha minden percben dolgozna ez a gépóriás. Akárhogy is, de én jónak látnám megszigorítani, hogy akié a daru, annak is fontos legyen annak az „egészsége”, ne csak nekünk. A beton is külön gondunk. Három napja várjuk. S lehet, hogy mire megérkezik, akkorra itt lesz a goromba idő. Van úgy, hogy ilyenek miatt csak kapit- gálni tudunk az építkezésen. Pedig sürgetne a kereset, a munka és a határidő is. Van még egy fájdalmunk. Sokan vagyunk bejáró munkások. S nincs helyi Vonat Távolsági járaton utazunk. Van úgy, hogy késik. Jobb esetben a munkaidő kezdetére fut be az állomásra. Abonyból reggelenként legalább nyolc-ki- iencszázan indulunk útnak Szolnok félé. Késsünk csak mindannyian néhány per- Ctt, <« ki aok. De van as néha félóra is. Mennyi az összesen? — Hadd mondjak valamit a gépkezelőkről is. Ök többnyire órabéresek. Akárki elhiheti nekem, hogy ők nem annyira érdekeltek a folyamatos, gyors munkában, mint azok, akiket teljestmény után fizetnek. Egy műveleten egyszerre általában három szakma dolgozik egymás Vezére. Hogyan is lehetne jól együtt dolgozni, ha nem mindenki egyformán érdekelt a gyors munkában? Sulyok J; nos, a Ságvén úti 75 lakás építkezésénél; kubikosa mindenekelőtt ezekre a gondokra keres gyógyírt* * Kecskés Albert vagyok. Ismerem a vállalatot. Amióta megalakult, itt dolgozom. Szeretem is. De ha már ilyen lehetőségem van, hogy szólhatok, elmondom ismét azt, amit már taggyűlésen nem is egyszer hallhattak tőlem. Én már az építkezések kezdeti kezdetén másként intézkednék. Ügy, hogy legelőször út legyen ott. Mert itt az nincs. Mit tudnak tenni a kocsisok? Ledobálják a kocsiról az anyagot, annyit taposnak belőle a sárba, hogy azon tovább mehessenek. Látszólagos és hamis takarékosság az, hogy utoljára — vagy talán még akkor sem — építünk utakat az új házakhoz, lakótelepekhez. Kerítést, Kaput is építenék. Másképp könnyen élvész itt az anyag. Ezidő szerint még azt is mondhatom, hogy itt, a MÁV-kórház építkezésén pince weg as összhang • okét szerelőipari szakvállalatok és az építők között Amazok egy kicsit fontosabb embereknek tartják magukat nálunk, a „kőrakók- nál”. Mindenesetre a vezetők helyében élnék azzal a javaslattal: tartsunk időközönként közös megbeszélést, munkaértekezletet egy- egy építkezésen dolgozó minden munkással. Akkor talán nem feledkeznénk el arról, hogy egy épületben egyetlen tégla is fontos. Azt sem tudom, hogy a mosdóról szóljak-e? Hisz másfél év óta mindenkinek elmondtuk már, mégsem változik a helyzet. Csak annyit, hogy minket felelősségre vontak: miért követelőzünk, miért zajon- gunk miatta folyton? Várjuk ki, míg készen lesz. Másfél év után is ezt mondják. Mindenesetre én a főépítésvezetők helyében elhinném, hogy a munkások is szeretnek tiszta kézzel étkezni, szeretik a meleg vizet, főként télen. Végül pedig — ezt nem minden vezetőnek szánom —: nem adnék túl olyan könnyen a szókimondó embereken. Elviselném, ha nem értenek egyből mindenben egyet velem. * Pálinkás László és Egyed János, a betonüzem dolgozói, a vállalat törzsmunkásai. Nekik a téliesítés okoz gondot. — Télen is jó lenne a kereset. A munka is haladna és tavaszra nem széled- nének úgy széjjel az emberek, nem néznének más munka után, mielőtt ide visszajöhetnének. A munka folyamatosságára is nagyobb gondot lehetne fordítani, hisz ez is emberi számítás dolga. Itt mi holnap végzünk, s még nem tudjuk, merre megyünk. Az esetekből ítélve, más sem tudja. December hannadi- kán jöttünk ide tízen és három napot álltunk, mert nem volt anyag, amivel dolgozzunk. Pedig ahogyan három nap múlva lett, úgy három nappal előbb is lehetett volna. S akkor mi is sokkal jobban járunk. Mert ilyen télidőben a lazsálás, a tétlenség a legkellemetlenebb* • Jóakarattal, őszinte segíteni akarással szóltak munkájukról, munkahelyük gondjairól. Segítő szándékkal, bizonyítékául annak, hogy többre is telik az ő tudásukból, tapasztalataikból, mint néha irányítóik, vezetőik gondol-.ák. Sok okos javaslatot érlelt öt- tíz-tizenöt éves tapasztalatuk, munkásmultjuk. Megkérdezni éremes, meghallgatni jó őket Borsi Eszter Fotó. Nag? Mindig van tennivalója az épitőbrigádnak A Jászberényi Gépállomás házi építőbrigádjának sem kell a szomszédba menni munkáért. Akad tennivalójuk bőven. Nemrégen fejezték be a nyitott hangárszín átalakítását, amellyel mintegy 1600 négyzetméter műhelyterületet nyertek. A befalazott hangárszín jó szolgálatot tesz a téli javításnál* A tizenöt tagú építőbrigád az adagolójavító műhely építését is megkezdte, a kétszázötven személyes fördőben pedig a belső munkálatokat végzi. Szerdán délelőtt a megyei tanácsnál, a Vöröskereszt helyiségében kis ünnepség keretében jutalmazták meg azokat, akik évek óta széleskörű tevékenységet fejtenek ki az önkéntes véradók szervezésében. A névsor a következő: Dr. Hámori Rezső városi főorvos, Túrkeve; Terhes Györgyné körzeti ápolónő, Mezőtúr; Németh Lajos pártmunkás, Tiszafüred; Kádár Erzsébet vöröskereszt-titkár, Jászberény; R*- móczki Páiiné népfront-titkár, Kunszentmárton; dr. Lázár Zoltán községi orvos, Kunmadaras; Michovics La- josné, Tisza Cipőgyár; Tóth Kálmán pártmunkás, Jászberény; Sóskúti Ferenc, csaságok aztán fizzál folytatódnak, hogy a szövetkezet diszpozíciót sehonnan nem kapott Szóban értesítették, mikor és hová mehet vesszőért. A dologhoz hozzátartozik, hogy a szó- lővesszők átadásánál (se Cibakházán, se Tápiószöl- lősön, se Cserkeszöllőn) az eladó, a vállalat képviselője sohasem jelent meg* Ilyen tortúrával megy a telepítés. Nincs benne csoda, hogy a tiszakürtiek kedve megcsappant. De mégsem mentség, hogy ötéves tervelőírásukat nem teljesítik. Azért nem, mert a többi szövetkezet ugyanilyen módon, mégis megvalósította eddig a tervét. Szí. vósabbak voltak a tisza- kürtieknél. S az is igaz* hogy az idei dolgokért sem lehet csak egyértelműen az Ültetvényterv Vállalatot okolni. Mert az is megtörtént, hogy a tiszakürti szövetkezet értesítést kapott szóban: Cibakházára mehet vesszőért Nem mentek, mondván, úgy sinca annyi, amennyi nekik kell» De meg se nézték* Ilyenformán a felelősséget meg lehet osztani a szövetkezet és a vállalat vezetői között. De ebből még nem lesz szőlőfelújítás. ^ Márpedig a tiszakürti szőlők — az ottani gazdák legfőbb jövedelmi forrása — erre várnak. De abból ilyen félvállról vett nekibuzdulással nehezen lesz valami. Már pedig lenni kell. És ezért a járási főkertésznek is többet kell tennie, mint amennyit eddig közreműködött B. L Szolnoki Járműjavító; Pintér Béláné vöröskereszt-titkár, szolnoki járás; dr. Ga- laczi Andrásné vöröskereszt-titkár, Tiszafüred; Se. rés Sándomé vöröskereszt- titkár, Túrkeve: Hortobá• OVi Lajosné vöröskereszt- titkár, Tiszakürt; Horváth Györgyné pedagógus, Jász- árokszállás; Csatári Jánosáé vöröskereset-titkár, Ti- szaszentimre; dr. Miklós Károly Cibakháza; dr. Vor- ga Endre, Nagyrév; dr. Hegedűs András, Tiszasűly, községi orvosok; Csabai Ferencié szolnoki Járműjavító; Polónyi Józsefné ÓVSZ«; dolgozó; Gyarmathy Józsefné műtősnő; T ömösközi Sándomé mezőhéki Táncsics Tsz; Hoppál Zoltánná törökszentmiklósi BARNE- VÁL vöröskereszt-titkára; Lakatos Imréné, törökszentmiklósi Mezőgazdasági Gépgyár vöröskereszt-titkára; Szabó Ferenc községi tanács vb-elnök, Jászágó* A jól végzett munka öröme méginkább megszépíti a Tószegi Gépállomás dolgozóinak karácsonyát* — A hozzájuk tartozó termelő- szövetkezetekben december 20-ig 5400 holdon befejez* ték a mélyszántást. A derekasan helytálló traktorosoknak a műhelymunkásob Is segítettek* Közülük né- hányan gépre ültek, hogy a szántásra alkalmas idő* ben minél több traktca dolgozhasson* Húsz esztendő A Néplap felszabadulási pályázata Jövő tavasszal, 1965 április 4-én ünnepeljük hazánk felszabadulásának huszadik évfordulóját. Az elmúlt két évtized gyökeresen átformálta országunk arculatát, s nincs talán egyetlen olyan ember, akinek élete ne példázná ezt a mélyreható történelmi változást, A nagy történelmi sorsforduló apró mozaikköveit szeretnénk összegyűjteni, amikor pályázatot hirdetünk és kérjük olvasóinkat, Írják meg életüknek azt a legszebb, legkedvesebb élményét, amely legjobban példázza, hogyan változott meg hazánk felszabadulása után a magyar nép sorsa. Várjuk valamennyi kedves olvasónk levelét* A pályázatra beérkezett írások legjobbjait január 1-től folyamatosan közöljük. A megjelent írások közül a legjobbakat magas jutalomban részesítjük* I* DlJ UTAZÄS A SZOVJETUNIÓBA Ezen kívül még sok jutalmat osztunk ki. A pályázat elbírálása és a jutalmak kiosztása 1965. április 4-én, a felszabadulási ünnepségek keretében történik. A Szolnok megyei Néplap Szerkesztősége
