Szolnok Megyei Néplap, 1964. december (15. évfolyam, 281-305. szám)

1964-12-24 / 301. szám

ISM. december 24 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Magasabb szintű szakszer? ezeti egységeket hoznak létre az élelmiszer iparban Januárban megkezdődik a vállalati, intézményi és hivatali szakszervezeti szer­vek újjáválasztása. Az ÉDOSZ megyei bizottságá­nak vezetőjét, Magyar Már- tonnét kértük meg, adjon rövid tájékoztatást az Élel­mezési Ipari Dolgozók Szak- szervezete megyei tévé. kenységérőh Szakszervezetünk tagjai, aktívái elég sajátos hely­zetben vannak. Az ipar át­szervezése sok vállalatot, üzemet érintett. Országos vállalatok jöttek létre. Eh­hez csatolták például a cu­korgyárat, a törökszentmik­lósi baromfifeldolgozó vál­lalatot, tröszthöz kapcsol­ták a szolnoki tejipari és dohányüzemet, a hús. és állatforgalmi vállalatot. Ugyanakkor vannak taná­csi vállalatok is a megyé­ben. Többek között a sütő­üzemek, a szeszt és üdítő­italt előállító üzemek stb. Ezekhez az újonnan ki­alakított üzemszervezetek­hez kell most a mi mozgal­mi szerveinknek is alkal­mazkodnia. Már maga a szervezés is sok új tenni­valóval jár. Mindenekelőtt úgy szeretnénk azonban alakítani szakszervezetein­ket, hogy a gazdasági ve­zetésnek segítséget adhas­son. Ezért arra törekszünk, hogy minél magasabb szin­tű egységeket hozzunk létre. Olyan helyen, mint a ga­bonafelvásárló és feldolgo­zó vállalat, amelynek pél­dául Szolnokon is több üze­me van — malom, tárház, keverőüzem és felvásárló kirendeltség — egy szak­szervezeti bizottságot alakí­tunk. Ugyancsak egy bi­zottsága lesz az olyan mun­kahelyeknek is, mint pél­dául a söripari vállalat ki- rendeltségei. Csak ezeknél ügy változik az arány, hogy a megyében lévő négy le­rakat dolgozói választanak egy bizottságot. Az egyes munkahelyeken pedig bi­zalmiak látják el a teendő­ket Az Élelmezésipari Dolgo­zók Szakszervezete nem tartozik a legnagyobbak közé. Az eddigi 13 alap­szervezetbe — a cukor-, do­hány-, baromfifeldolgozás kampányidejétől függően — 5,5—6,5 ezer ember tömö­rül. S azt, hogy ez a né­hány ezer ember hányféle foglalkozási ágat képvisel, hirtelen össze se tudnánk számolni. Az elmondottakból talán érzékelhető, hogy a válasz­tásoknak nálunk szervezeti értelemben is nagy jelentő­sége lesz. Legfontosabbnak azonban a taggyűlések tar­talmi munkáját tartjuk. Ezek közül is azt, hogy ak­tíváink segítsék az üzemek termelési feladatainak meg­valósítását. S ezt sem any- nyira mennyiségileg — hisz mezőgazdasági termelés és itt a mennyiség többnyire a az igények függvénye. In­kább a gazdaságosságot, a takarékosságot tartjuk szem előtt Ismerve a gyakorlatot, sok helyen kell ez alkalom, mai aktíváinknak foglal­A Szenttamási Állami Gazdaság dolgozói a me­gyében elsőként fejezték be az őszi mezőgazdasági mun­kákat. Az ősziek vetésével oíktóber 26-án, a tavasziak alá való mélyszántással no­vember 26-án végeztek. A gazdaságban soha nem szer­vestrágyáztak ekkora terü­letet — 661 holdat — mint az idén. A szakemberek példásan szervezték a munkákat, e a dolgozók lelkiismeretesen helytálltak a rendkívüli időjárási viszonyok között. A szántógépek kettős mű­szakban működtek. kozniuk bérkérdésekkel is. Ilyen esetekben azt várjuk és azt az álláspontot kép­viseljük, hogy a jogos ké­réseket mindig vegyék fi­gyelembe, de mindig csak a jogos, reális, indokolt ké­réseket képviseljék. Legalább ilyen mérték­ben merül fel a szociális létesítmények kialakítása. E tekintetben is sok panaszra számíthatunk. Sajnos, ke­vés az olyan üzem, ahol et­től nem kell tartani. Szeretnénk azonban, ha ez alkalommal a gazdasági vezetők valóban mindenütt meghallgatnák a dolgozók kérését. Gyakori ugyanis, hogy csak a jóakaraton mú­lik az öltözőszekrény, a mosdó, az ebédlő felszere­lése. Mert pénz legtöbb he­lyen van erre a célra, de, sajnos, másra költik. Reméljük, hogy a közel­jövőben kezdődő választá­sok alkalmával ezek és más hasonló kérdések tisztázód­nak majd a szakszervezeti tagok és az üzemek gazda­sági érdekeinek javára. A gazdaság vezetői 15 ezer forint céljutalmat tűz­tek ki a legjobbak premi­zálására. A traktoristák a normán felül elért teljesít­ményért holdanként 10 fo­rint, a vetők a jó minőségű munka után holdanként egy forint jutalmat kapnak. Premizálják a műtrágya-és szervestrágyaszórókat, to. vábbá a rakodókat és szál­lítókat is. A jutalmakat a teljesítmények értékelése után, még az idén kioszt­ják a gazdaság dolgozói kö­zött. Szenttamáson megjutalmazzák az őszi idény legjobbjait így teleltessünk Állattenyésztési teendők a beteleltetési szemlék után A Szolnok megyei ter­melőszövetkezetekben no­vember 10 és december 10 közötti időpontban állat­tenyésztési beteleltetési szemléket tartottunk. Azt tapasztaltuk, hogy a rendkívül esős ősz követ­keztében az őszi betakarí­tási és vetési munkák el­húzódtak és nem készültek fel a tsz-ek az állatállo­mány betelete lésére kellő mértékben. Így aztán bő­ven van tennivaló. A sok között is első he­lyen áll góhídi vér, konyhamoslék megfelelő előkészítés utána takarmányozását, mert ez­zel is lehet enyhíteni az abraktaikarmány hiányát. Az állatoik termelésének figyelembevételével gon­doskodjunk a szükséglet szerinti ásványi anyagok (foszforsavas mész, só) rendszeres adagolásáról. Amikor még van miből A takarmány takarékos felhasználásának alapja a megfelelő etetővályú, ön­etető és itató eszközök szakszerű használata. A jó ivóvíz-ellátás elősegíti a takarmány hasznosulást, kedvezően befolyásolja az állatok termelését. Különö­sen jelentős a tojótyúkok megfelelő hőmérsékletű, jó ivóvíz ellátása. A sertéste­lepeken legyen megfelelő melegítő üst, hogy a hideg­ben a víz melegítése meg­oldható legyen. Az átteleltetés helyes megszervezése korántsem jelent olyan költséget, mint az elmulasztásából eredő kár. Nagy gond több ezer számosállat elhelyezését, szakszerű takarmányozását megoldani. Az átteleltetés sikere a termelőszövetkeze­tek elnökein, főállattenyész­tőin, állatorvosain, állat­gondozókon és takarmányo- sokon múlik. Legjobb tu­dásukra, lelkiismeretükre támaszkodva segítsék az állatállomány veszteség- mentes átteleltetését. Virág István .„-gyei főállattenyésztő az elhelyezés Javítása Tekintve, hogy állataink a téli félév légi .agyóbb ré­szét istállóban töltik, ezért igen fontos az egészséges, jó férőhely biztosítása. — Gondoskodni kell arról, hogy az állatférőhelyek ne legyenek zsúfolták, hide­gek, huzatosak és páradú­sak. A férőhelyek téliesí- tése, ajtók, ablakok rend- behozása, a felesleges lég­tér szűkítése szintén ösz~ szefügg a takarmányérté- kesüléssel. Hideg helyen az állat az elfogyasztott ta­karmány nagy részét fű­tésre, nem gyarapodásra használja. A férőhelyek té- liesítése a takarmány ta­karékosságot szolgálja. Ér­jük él, hogy legalább any- nyi kocafiaztató legyen té­lies ítve, amennyiben a téli hónapokban, veszély nélkül fiaztathatók a kocák. A ke­mény tél beálltával a ma­lacólak kibúvó nyílásai elé tegyünk huzatvédőket; A torzsbaromfiállomány jó, világos elhelyezésére szin­tén ügyeljünk. A téli csibe­nevelés céljából a csibene- Táűk téUesítését még a nagyobb fagyok beállta előtt végezzük el.' ' A takarmány takarékos felhasználása A takarékos takarmányo­zás megszervezésének alap­ja a termelési irány sze­rinti takarmányadagok he­lyes összeállítása. A takar­mánykészletet úgy osszuk be, hogy az abraktakar- mányból, szénafélékből és a jóminőségű lédús takar­mányokból a tél és kora­tavasz minden napjára ju- san. A szénafélék felhasználá­sában a mérlegelést, por­ciózást meg kell valósítani. Gondoskodjunk a szecská- zásról és pácolásról. Legyen szérűskert-felelős, aki a beosztás szerinti felhasz­nálást segíti elő. Nagyon fontos a nedves répasaelet, takarmányrépa megfelelő tárolása és fagy­mentes felhasználása. — Ajánljuk a melléktermé­kek, fölözött tej, savó, vá­Asszonyok karácsonya Igen! Ok azok, akik az ünnepen sem pihennek. Ta­karítanak, főznek, sütnek, s az ebédutáni mosogatás után — amikorra a család férfi tagjai rendszerint már kipihenték az ünnepi ebéd fáradalmait — élőiről kez­dik az egészet. És ez min­denkinek így természetes. De vajon mi lenne, ha mondjuk egyszer a házi­asszonyok is követelnék az őket is megillető heti pi­henőnapot? Nem! Erről be­szélni sem jó! Meg aztán, ahogyan én az asszonyok körében tájékozódtam, nem is kell! Szívesen csinálják, szeretettel! Aki már tíz eve háziasszony — Milyen lesz az én ka- karácsonyom? — kérdezte meglepődve Grósz Miklós- né újszászi háziasszony. — Hát nem is tudom, mit mondjak. — Nem dolgozik sehol-■. úgy értem, máshová nem jár dolgozni? — Csak itthon. Itt is van mit csinálni. Két kislányom van, Ági és Ildi, két kisör­után a lemondás, rendsze­rint az asszonyé... — Gondolom, azért ju­tott most is karácsonyi ajándékra? — Hát persze. Csak a gyerekek meg ne tudják előre. Meglepetést készítet­tünk nekik. Vettünk már karácsonyi és újévi ajándé­kom. Négy évi házasság s az első lakás A jászberényi Hűtőgép­gyár műszaki és fizikai dolgozói közül tizennyol­cán költöztek a napokban Pemyész Istvánná itt még a könyvesboltban ^ látható — munkahelyén. Amikor ez írás megjelenik, már javában süti otthon az ünnepi kalácsot Az első dolgom s kipróbálom a konyhát új lakásba. Közülük ae egyik Aszódi Ferenc. Amikor bekopogtattam helyesebben becsöngettem hozzájuk az új második emeleti lakásba, csak az asszonyka volt otthon; — Tüzelek, lassan kell kiszárítani a cserépkály­hákat. Feri most ment el­intézni az autót. Talán már ma hozhatjuk a bútorokat — Kisfiú lesz, vagy kis­lány? Elpirulva nevetett: — Mindegy, csak erősj egészséges legyen. — Mikorra várja? — Három hónap múlva; Hát ezért is örülünk még inkább a lakásnak. Ez a mi legszebb karácsonyi aján­dékunk; Amikor 17-én megkaptuk a kiutalást, ko­molyan mondom, majdnem sírtunk mind a ketten. — Most karácsonykor leszünk négy éves házasok. A szü­lőknél laktunk Jászjákó- halmán. Onnét jártunk be naponta. De én már az utóbbi hetekben nem nai­gyon bírtam az utazást... — És karácsonykor? — Nem megyünk seho­vá sem! Igaz ajándékok vásárlására most nem te­lik, hisz olyan sok minden kell az új lakásba... de azt mondhatom, ez a nap, ami­kor költözünk, életem leg­boldogabb napja... Aszódi Ferencné már takarítja az új lakást — Szolnokon dolgozik... Bizony nem könnyű egy fizetésből. Azt az 1700 fo­rintod nagyon be kell osz­tani, hogy mindenre jus­son. És mi nem tudunk a hasunkon spórolni... ígyaz­dőben? Egy kicsit párás lett a szeme amikor vála­szolt: — Nem pénzt szeretnék. Azt, hogy az uram egészsé­ges legyen, mert beteges... az lenne az én legszebb Hat hónapos házasok Pemyész Istvánék. Ök is az új lakástulajdonosok kö­zé tartoznak itt Jászbe­rényben. Ök már birtokba vették a két szobát, kony­hát, fürdőszobát és az asz- szonyka kijelentette nekem, amikor munkahelyén, a jászberényi könyvesboltban felkerestem: — Már alig várom, hogy főzhessek! Én csinálom as ünnepi ebédet, Sütök is majd, a süteményes könyv, bői. Hiába még nincs olyan nagy gyakorlatom... de majd lesz. — És az ajándék? — Gazdag ajándék nem­igen lesz, sokba került a költözés. Majd olyasmit veszek ami hasznos is* szép is... A karácsonyfát már megvettük, a szalon­cukrot is... Fő az, hogy az idei karácsonyt kettesben ünnepelhetjük, igazi bol­dogságban. Varga Viktória Milyen lesz az én kará­csonyom? — tűnődik Grósz Miklósné dögfióka. De nem panasz- kodhatom, nagyon jó tanu­lók... — A férje? karácsonyfát, 1 kilót a 67 forintos csokoládé szalon­cukorból, egy társasjátékot, az a címe: Gazdálkodj oko­san. Azután kapnak baba­felszerelést, A mi világunk sorozat könyveit, én meg varrtam a babáknak ruhát, paplant... Sajnos, többre nem futotta. Az uramnak is csak cigarettát tudtam ven­ni... dehát a szeretet a fon­tos, amivel adjuk, nem igaz? — S mi lesz az ünnepi menü? — Ne nevessen, de beiglit sütök. Az uram azt szere­ti. Aztán aprósüteményt; Lesz húsleves, rántotthús.., még nem is tudom; Megkérdezem még tőle: mit szeretne az új észtén-

Next

/
Oldalképek
Tartalom