Szolnok Megyei Néplap, 1964. december (15. évfolyam, 281-305. szám)

1964-12-24 / 301. szám

VHA ff proletárjai, egyesit Hetek! SZOLNOK MEEYII A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJÄ1K2ftS£2££?€2i / r f f XV, évfolyam, 301. szám. Ára 50 fillér 1964. dec. 24., csütörtök. A közös és a háztáji ■léhány évvel ezelőtt az '• egyik termelőszövet­kezet igazgatósági ülésén élénk vita folyt a háztáji gazdálkodás szerepéről. — Egyesek úgy vélekedtek: csökkentmi kell a háztáji gazdaságok termelési tevé­kenységét, mások viszont ennek ellenkezőjét vallot­ták: gyarapítsa minden csa­lád a maga tehetsége sze­rint a ház körüli gazdasá­gát. Az előbbiek azzal ér­veltek, hogy hovatovább a tsz gazdák közül többen azért nem dolgoznak teljes erővel a közösben, mert túlságosan leköti őket a háztáji; az utóbbiak pedig azt hirdették: nem csök­kenteni, hanem növelni kell azt a jövedelmet, amely az egyes családok­nál a háztájiból származik. Az elnök hozzászólásában nem külön, egymástól szét­választva kezelte a közös és háztáji gazdaságot, ha­nem a kettőt egységes gaz­dálkodási tevékenységnek tekintette. Ilyen felfogás­ban folytatódott tovább a vita, s ennek köszönhető, hogy ebben a termelőszö­vetkezetben a gazdálkodási tevékenység e két ágazata nem mint egymással ellen­tétes, hanem egymást ki­egészítő egészként fejlődik. Bizonyára napjainkban is számos termelőszövetkezet­ben vitatkoznak erről. A dolog lényegét tehát min­denképpen érdemes mé­lyebben is vizsgálni. A termelőszövetkezeti gazdaságok termelési tevé­kenysége kétségtelenül so­kat erősödött az utóbbi években. Ezt jól bizonyít­ják a növekvő hozamok mind a növénytermesztés­ben, mind az állattartásban. De az is tény, hogy a kö­zös gazdaságok termelése még nem fedezi minden termékből a népgazdaság szükségleteit. Tavaly és az idén a háztáji gazdaságok­ból került ki a baromfifé­lék, a tojás, a tej, a hízott sertés jelentős része. A tel­jes átállás a kisparcellás gazdálkodásról nagyüzemire nem megy egyik évről a másikra. Hosszabb fotyamat, amelynek fejlődési ütemét állandóan egyeztetni kell a népgazdaság teherbíró ké­pességével. A közös gazda­ságokban tehát még nincs kellő mértékű nagyüzemi bázis, viszont minde­nütt meg vannak rész­ben, vagy egészben a ház körüli gazdasági épü­letek, amelyeknek tovább­ra is fontos szerepet kell betölteniök a mezőgazdasá­gi termelésben. Ha a jelen­leg háztáji gazdaságokban lévő tehénállománynak — nagyüzemi férőhelyet akar­nának építeni, akkor erre országosan több mint 10 milliárd forintot kellene költeni. Mindebből követ­kezik, hogy a szarvasmar- hatenvésztés fenntartásá­ban és fejlesztésében még a következő években is je­lentős szerepük lesz a ház­táji gazdaságoknak. Ismeretes az az erőfeszí­tés, amellyel évek óta tö­rekszünk a baromfihús és a tojástermelés növelésére. A ház körüli gazdaságokra még nagyon hosszú ideig fontos szerep hárul a ba­romfitartásból eredő termé­kek előállításában. Hiva­talos statisztikai felméré­sek szerint 1963-ban az or­szágban az állattartásra al­kalmas falusi udvaroknak csaknem fele — kereken egy millió — üresen állt. Gondoljuk csak meg: egy­millió udvar és háztáji gaz­dasági épület üresen! El­képzelhető, hogy mind­egyikben nem lehet tehe­net, vagy sertést tartani, de baromfifélék felnevelé­sére bizonyára alkalmas valamennyi. Némelyikben felnevelhető 80—100, a má­sikban 20—30 aprójószág. Ha udvaronként átlagosan felneveltek volna 40—50 baromfit, ez már 40—50 millió csirke, kacsa vagy liba. Ez pedig mindenkép­pen számottevő mennyiség. Sorolhatnánk még tovább a háztáji gazdaságok ter­melésének fontosságát. Hi­szen kell a népgazdaságnak az a tej, hízott sertés, házi kertben megtermelt gyü­mölcs és főzelékféle, amely jelenleg és a következő időszakban a háztáji gaz­daságokból kerül ki. Még akkor is, ha egyik másik esetben ezek a termékek nem piacra kerülnek, ha­nem a család szükségletét fedezik. Az ilyen családok ugyanis már kevésbé je­lentkeznek a piacon mint vásárlók; Többen és gyakran té­vednek abban, hogy ház­táji gazdaság alatt csupán a tsz tagoknak kimért fél vagy egy hold kukoricát értik, noha csak a háztáji gazdaságnak egyik — bár kétségtelenül nagyon fontos — része. És ahogyan nem lehet ezeket a kiparcellá­zott kukoricaföldeket a kö­zös gazdaságtól függetlenül szemlélni, ugyanúgy nem lehet külön kezelni és szembeállítaná a közös és háztáji tevékenységet sem. Statisztikai felmérések iga­zolják: 1961 óta hazánk termelőszövetkezeteiben — egyaránt növekszik a tag­ság közösből és háztájiból származó jövedelme. A té­nyek igazolják: a háztáji gazdálkodásnak egyaránl szerepe van a még gyenge és a már megerősödött kö­zös gazdaságokban akkor, ha a háztáji tevékenység nem ellentétes a közössel, nem gyengíti, hanem segíti annak fejlődését. nm őst, a tervezések ide- jén minden termelő- szövetkezet sokat tehet azért, hogy megfelelően összehangolja a szövetke­zetben élő és dolgozó csa­ládok e kétféle gazdálko­dási tevékenységét. Az a termelőszövetkezet cselek­szik helyesen, amelynek gazdálkodási tervében a közös fejlesztésével együtt megfelelő helyet kap a ház­táji megtervezése is H. L. 500 hektoliterrel többet iszunk A Pest—Szolnok megyei Állami Pincegazdaság szol­noki pincészetéből 1910 hektoliter bort szállítottak ki az ünnepekre. Közel 500 hektoliterrel több bort iszunk meg, mint az el­múlt hónapokban. Ezt a mennyiséget csak a megye egy részén fogyasztják el, mivel a másik körzetet a jászberényi pincészet látja el. Az ünnepi pulyka, kacsa és disznósültekre jól fog csúszni a csongrádi nemes kadar, a pusztamérges! és badacsonyi rizling és # csemege fehér. Pénteken jelenik meg KÉPLAP 16 oldalas karácsonyi száma * A TARTALOMBÓL: 1965. évi népgazdasági tervünk * Megkérdezni érdemes, meghallgatni jó őket (Építőipari munkások nyilatkoznak munkahelyük gondjairól) A tiszai homok (Riport egy bátor tettről) * Tánc a laktanyában (Katonák mai karácsonya) Asszonyok k arócsonya * Rádió műsor JATEKKIÁLLITASOM ■S ■ : m^rM Még a felnőttek figyelmét is megragadja az idei bu­dapesti játékkiállítás. A könnyűipar és a kereskedelem ezúttal valóban kitett magáért. A bemutatott anyag gazdag, érdekes és az apróságokat hasznosan, szelle­mesen neveli és szórakoztatja produkcióival. Képűnk egy édesapát ábrázol kisfiával a kiállított tárgyakat szemlélve. (Csepregi István felvétele) Apuka, te is itt (Tárca) vagy? Télapót vártuk (Képes riport) * Jászkun Kakas * Élet-halál: 4 perc (Riport a megyei kórház baleseti sebészetéről) • Szorul a hurok (Vadász-riport) * Tallózás a 30 évvel ezelőtt megjelent újságokban IRODALOM: Gerencsér Miklós, Rózsa László, dr. Győrffy Lajos írásai, Tasnádi Varga Éva, Nádass József versei KICSINYEKNEK: mese, rejtvény, társasjáték SPORT: — A Szolnoki Olajbányász gondjairól — Bemutatjuk a Jászberényi Lehel új edzőjét URH rádiók, tartalék autóbuszok mégsem javul jövőre a közlekedés Beszélgetés Kerekes Ferenccel a 7-es AKOV igazgatójával — Januárban azt a tájé­koztatást kaptuk önöktől, hogy intézkedéseket dol­goznak ki a városi közle­kedés megjavítására. Mit tettek a fentiek valómnál• tása érdekében? — Talán azzal kezdeném, hogy míg 1963-ban közel 18 millió utast szállítottunk, ebben az évben az első 11 hónapban ez a szám túllép­te a 19 milliót. Az elmon­dott adatok az egész me­gyére vonatkoznak, jólle­het, hogy az összforgalom nagyobb része a megye- székhelyen bonyolódik le. — A jelentkező utaslét­szám miatt még szerény elképzeléseinket sem tud­tuk megvalósítani. Arra számítottunk, hogy az új kocsik forgalombaállltásá. val meggyorsul a forgalmi idő. Azt reméltük, hogy ez­által pontosan betarthat­ják gépkocsivezetőink és forgalmi irányítóink a me­netrendet. — Ebben az évben 12 új autóbuszt kapott a vállalat. Ugyanakkor nyolc kocsit kiselejteztek. Tehát 1964. ben négy kocsi jelentette a fejlődést. A hét új kocsi, amit az év második felé­ben vártunk, csak most ér­kezett meg — talán kará­csonyi ajándékként. Mo­dern, hatvan személyes, kétajtós, kimondottan váro­si közlekedésre alkalmas autóbuszok. Ezen a héten hat már üzemel. Természe­tesen mindez sovány vi­gasz, különösen akkor, ha figyelembe vesszük a mi­nimális igényt; ez pedig 12 új autóbusz, csak a szolno­ki közlekedésben. Ilyen utcahálózat és út­viszonyok mellett nem le­het a menetidőt betartani folytatja az igazgató! A csa­tornaépítés és útjavítás miatt a következő évben két és fél kilométerrel nö­vekszik a fő autóbuszútvo­nal hosszá. Elég, ha meg­említem, hogy emiatt fél­millió forint többletköltsé­ge van a vállalatnak; — Ebben az évben a cu­korgyári végállomást kihe­lyeztük a vegyiművekhez. Ezáltal a vegyiművek dol­gozói és a környékben la­kók 10 perces autóbuszjá­ratot kaptak a régebbi har­mincperces helyett. Sajnos, ezenkívül lényeges válto­zást nem eszközöltünk. Autóbuszaink zsúfoltak, da így sem sikerül csúcsfor­galmi időben elszállítani az utasokat. — Különösen a reggeli és az esti csúcsforgalomban már-már botrányos jelene­tek sorozatának, az embe­rek bosszúságának vagyunk tanúi, magunk is. Ismeri-e ezt a helyzetet, igazgató elvtárs? Véleményem szerint az a segítő szándékunk, hogy minél több utast vi­gyünk el, megbosszulja ma­gát. A zsúfoltság a maxi- maiitás határát súrolja. — Ezért a tárgyi és személyi sérülések napirenden van­nak. De ha nem vesszük fel az utasokat, azzal sem ÉPÜL A KARCAGI KÓRHÁZ v gft mm MM Éj g Éj m 1 A tervek szerint a jövő tavasszal elkészül a tizedik emelet Is oldódik meg a probléma. — Tisztában vagyok az­zal, hogy néhány gépkocsi- vezető és kalauz a legele­mibb társalgási köve.elmé- nyeket sem tartja be. De ha angyalok ülnének a vo­lán mellett, akikor sem le­hetne tíz kocsival, tizenöt­nek a forgalmát lebonyolí­tani. — Milyen azonnali, intéz­kedéseket kívánnak beve­zetni a közlekedés legsúlyo- sabb gondjainak enyhítésé­re, illetve milyen elgondo­lásaik vannak a közleke­dési problémák teljes meg­oldására? — Csak az év utolsó hó­napjában jutottunk odáig, hogy konkrét és megvaló­sítható tervekről beszél­jünk. Néhány URH rádió- készüléket kaptunk. A végállomásokon helyezzük el ezeket. A forgalmisták felhívhatják egymást rá­dión, és percnyi pontosság­gal ellenőrizhetik a menet­időt. Ha a kérdéses autó­busz valamilyen oknál fog­va késik, nem fogják az okot keresni, hanem azon­nal indítják a végállomá­sokon tartózkodó tartalék buszókat. Valószínű, hogy ezzel leküzdhetjük a gyak­ran félórát igénybevevő za­varokat. — Január 1-tűl felmuta- tásos jegyrendszert veze­tünk be. A bérletet az utas csak megmutatja, a kalauz nem lyukasztja ki. A szá­mítások szerint két és fél, három perccel megrövidül ezzel egy-egy forduló. Az új évben emeljük dolgo­zóink fizetését is. Bizonyá­ra ösztönzőleg hat majd munkájukra. A kilométer­pénz — amely nálunk az anyagi érdekeltség megnyil­vánulása — fizetésben is változások lesznek, — A jövő évre semmi biztatót nem mondhatok. Ügy értesültünk, hogy nyolc új kocsit kapunk, ugyanennyi lesz a selejt is. Az előbb említett újítások csak ideig-óráig javítanak a helyzeten. Ha a déli ipar­terület üzem«" "ek mun­káslétszáma ilyen mérték­ben növekszik, nem bírunk lépést tartani a fejlődéssel, hacsak nem növeljük lé­nyegesen a kocsiparkot. Az autóbuszokat viszont nem mi gyártjuk, ezért nem raj­tunk múlik. A régi kocsik javítása érdekében mindent megteszünk, mégis gyakori a meghibásodás. Kétségtelen, hogy súlyos problémák várnak megol­dásra. Az is igaz, hogy csak több szerv közös mun­kája, együttes intézkedése hozhat lényeges vál ozást. Ha csak mindenki beszél és nem cselekszik, akkor a szolnoki közlekedés előbb-utóbb zsákutcába jut. Minél tovább várunk, an­nál több millió forintba fog kerülni a változás. Ez pedig senkinek sem érdeke.

Next

/
Oldalképek
Tartalom