Szolnok Megyei Néplap, 1964. november (15. évfolyam, 257-280. szám)

1964-11-21 / 273. szám

1#M. november 21; SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Közvetlenül és következetesen Pártvezetőség választás a szolnoki rendelőintézetben Ha úgy adódna, hogy va­lahová mintapéldányt kel­lene küldeni arról, milyen legyen a vezetőségválasztó taggyűlés beszámolója, a szolnoki rendelőintézet alapszervezetében készültet nyugodtan el lehetne kül­deni. Ez a beszámoló köz­vetlenül és következetesen beszél a feladatokról, őszin­tén, kritikusan és mégis optimista hangvételben szól az egész alapszervezet tevékenységéről. Mindenek­előtt arról, amin javítani kell. Tavaly és idén hat tagot és hét tagjelöltet vettek fel. így az alapszervezet létszáma megközelítette a negyvenet. S ezeknek az elvtársaknak a neveléséről így szól a beszámoló: A tagjelöltek nevelése nem mindig volt kielégítő. A pártcsoport sem foglal­kozott kellő mértékben ve­lük... Tarthatatlan pedig az a helyzet, hogy valaki egy évet, sőt másfél évet is dolgozik közöttünk, mint tagjelölt. A munkájában, magatartásában kifogásol­ható hibákról mégis akkor, azon a taggyűlésen beszé­lünk. amikor felvételét ké­ri. A közbeeső tíz, sőt oly­kor 15 taggyűlésen hallga­tunk róla. Pedig esetenként kellene bírálni a hibákat, akkor, amikor elkövetik. Nem kívánatos jelenség a nevelési módszerek nagy­fokú ingadozása is, a hatá­rozott és alaposan megin­dokolt véleménynyilvání­tástól való húzódozás. Nem lehet szó nélkül elmenni amellett, pl. hogy egy hó­nap leforgása alatt valaki többször is megváltoztatja véleményét: egyszer ajánlja, máskor nem ajánlja a fel­vételét kérőt. Előfordulhat ugyan, hogy valaki újabb adatait, tények alapján megváltoztatta addigi állás- foglalását, de a sűrű véle­ményváltoztatás már sokkal rosszabb ennél. A szavuk hitelét rontja. A szókimondásra, egyenes, bátor bírálatra nem most kezdte el nevel­ni a vezetőség az alap­szervezet tagjait. Erre utalt a legtöbb hozzászólás és beszámoló, amelyet a ve­zetőség nevében dr. Ozs- gyán István, az alapszerve- aet titkára terjesztett be. A párttagok önálló véle­ménynyilvánítása fokozó­dott az utóbbi időkben. Megszűnőben van a bólo- gatás, olykor a vezetőség javaslatát is leszavazzák, módosítják; Ezzel kifejezte a veze­tőség azt is, hogy az alap- szervezet tagjainak aktív közreműködésére, véle­ménynyilvánítására eddig is, s ezután is minidig szá­mot tart. Szólt a beszámoló a párt­tagok önként vállalt párt­munkájáról és a szakmai gazdasági munkában tanú­sított példamutatásról. Ta­lán néhány árnyalattal hal­ványult ez a következetes­ség, amikor a szakmai, gazdasági és pártvezetés kapcsolatát elemezte. Az állami tervfeladatok­ról, azok időszerű részletei­ről, egyes elképzelések ki­dolgozásáról, döntésekről, a végrehajtás módozatairól az ellenőrzés módszereiről a párttagság és a vezető­ség nem mindig tájékozó­dik közvetlenül és átfo­góan. Ezért nem is segíthetik megfelelően az állami ve­zetést. Márpedig ennek a tettrekész, őszinte, okos és következetes kommunista kollektívának az erejéből futná erre. S a két szerv módszere, — egy felől a vezetés, a szervezés, más felől a példamutatás és meggvőződés még eredmé­nyesebben kiegészíthetné egymást. Külön-külön elemezte a vezetőség az intézetben, il­letve az alapszervezet körül tevékenykedő, társadalmi szervek — KISZ, szakszer­vezet stb, — munkáját is, abban a nyílt hangnemben, amely az egész taggyűlést Jellemezte. Egyetlen gondolat kíván­kozott volna még ide: a párttagok és pártonkívüliek kapcsolata, amelynek itt a rendezvé­nyeken túl, a közös politi­kai oktatásban való rész­vételen túl a napi felada­tok végrehajtásában való összefogásban juthat leg­gyakrabban és leginkább kifejezésre. Ennek említésé­re joggal tarthat igényt az intézet kollektívája, sőt az egész közvélemény is, hisz az intézetben dolgozó orvo­soknak tizenöt, az egész­ségügyi középkádereknek, gazdasági-, valamint mű­szaki és technikai dolgo­zóknak mindössze 6—8 szá­zaléka a párttag. Annak a nagyon egyenes és komoly pártéletnek, amire ez a vezetőségvá­lasztó taggyűlés utal, min­den bizonnyal jó kihatása lehet a pártonkívüliekre. És ezt sem lett volna sze­rénytelenség számításba venni; (B. E.) Ember a ládában Róma (MTI) Detektívregénybe illő dip­lomáciai incidensről szá­molnak be a római és a kairói lapok. Kedden délután a római Fiumicino-repülőtéren az EAK nagykövetségének két diplomatája egy diplomá­ciai futárcsomagot készült feladni a Kairóba induló repülőgépre, amikor az uta- zóláidából nyögések szűrőd­tek ki. A vámőrök hallot­ták, amint valaki elhaló hangon segítségért kiált. A reedőirség letartóztatta a két diplomatát és a diplo­máciai csomaggal együtt az ostiai rendőrállomásra vitte őket. Itt a ládát fel­bontották és festett hajú szőke, 30 éves, félig ájult férfit találtak benne. Ki­tűnt, hogy a ládát kifeje­zetten emberszállításra ren- dezték be: volt benne ülés, rögzítőberendezés és meg­oldották a szellőzést is. A férfi amikor magához tért, marokkói állampolgárnak vallotta magát és Georges Dahan néven mutatkozott be, később azonban beval­lotta, hogy útlevele hamis. Valójában Mondeháj ben Masszud Luknak hívják és korábban Izraelben élt. A rendőrség megállapí­totta, hogy Luk, aki tíz nyelven beszél, január 1-én érkezett Olaszországba és Nápolyban dolgozott tol­mácsként és idegenvezető­ként. A nyomozásba be­kapcsolódott az Interpol is. Az izraeli rendőrség közöl­te, hogy a marokkód szü­letésű Luk egy Tel Aviv közelében lévő kisvárosban élt, és meglehetősen ter­jedelmes priusz tulajdono­sa. Az izraeli bíróság négy ízben ítélte el különböző bűncselekmények miatt. A ládában talált ember 1961- ben illegálisan szökött ki az országból. Maga Luk az olasz rendőrségen azt val­Megkezdődött a LEMP KB plenáris ülése VARSÓ (MTI). Pénteken délelőtt meg­kezdődött Varsóban a LEMP KB II. plenáris ülése. Az ülés napirendjének első pontja a LEMP IV. kong­resszusa határozatának a katowicei vajdasági párt- szervezetek általi végrehaj­tása. A plénumon még két napirendi pont kerül meg­tárgyalásra: a Moszkvában járt pártküldöttség beszá­molója és a szervezeti ügyek. lötta, hogy az EAK hír­szerző szerveinek az ügy­nöke, és pénzügyi nézet- eltérése volt a főnökeivel. Az olasz külügyminiszté­rium szerdán kiutasította az EAK nagykövetségének lsét diplomatáját, akik a repülőtérre kísérték a cso­magot, ugyanakkor pedig tiltakozó jegyzéket intézett a kairói kormányhoz. Az EAK római nagykövete ki­jelentette: egészen bizo­nyos, hogy az olasz rend­őrség birtokában lévő uta­zóláda nem azonos a nagy- követség által eredetileg a repülőtérre küldött ládával. Az esetről csütörtökön nagy terjedelemben szá­molnak be a kairói lapok. Hangsúlyozzák, hogy izraeli ügynökök öszeesküvéséről van szó. Az A1 Ahram azt írja, hogy az összeeskü­vőknek sikerül kicserélniök a diplomáciai küldeményt egy másik ládával, és eb­ben volt Luk. Céljuk az volt — írja a lap —, hogy kánt okozzanak az EAK- nak és római nagykövetsé­gének. A lap közli Luk és az utazóláda fényképét Mi les ha nagy leszek ? Osztályfőnöki óra a VIII|B-ben — Osztálylétszám har­mincnégy, nem hiányzik senki! — jelent a hetes a szolnoki Beloiannisz úti is­kola nyolcadik osztályában; Kíváncsi szemek figyelnek bennünket. Nem egyszerű osztályfőnöki óráról van szó — fordul meg a gondo­lat a buksi fejekben —, hi­szen az igazgató néni és egy idegen bácsi is bort vannak. Tizenhárom-tizennégy éves gyerekek jövőjükről beszélnek. Némelyikük ko­rát meghazudtoló komoly­sággal, de minden mester­kéltség nélkül mondja ei terveit «Filmre vettem e május elsejei felvonulást" Egy fiú jelentkezik. Vég­céljáról beszél — operatőr szeretne lenni. — Van egy ismerősöm, akinek felvevőgépe van. öt láttam először filmezni, tő­le is kérdezősködtem — mondja Vajda Jenő. — A május elsejei felvonuláson úgy helyezkedtem el az út mentén, hogy láthassam a filmeseket Észrevétlenül szerettem meg a filmezést és úgy érzem, hogy nem is fogok mással foglalkozni a tanuláson kívül. Már neki is van filmfel­vevője és az elmúlt május elsején lámpalázasan, de boldogan állt a filmesek közé. És nem is hiába. Is­merősének segítségével nyolcperces „tiszta” filmet készített. Ha ambícióját megőrzi és jól tanul to­vábbra is, minden bizony­nyal felveszik a Színház- és Filmművészeti Főiskolára; Addig persze elvégzi a gim­náziumot is. .Azt mondták, nem lánynak való. Egy kislány is jelentke­zik. Ügy látszik, a. lányok sem akarnak kimaradni az érdekes beszélgetésből. — Gépipari technikumba szeretnék menni — mondja Bagyinszki Angéla. — Édes­anyám barátnője azonban lebeszéli . róla szüléimét. Azt mondja, hogy olajos gépek között járni nem lánynak való. Én nem aka­rok műhelyben dolgozni... műszaki rajzoló szeretnék A törökszentmiklósi járásban és Karcagon befejezték a vetést Péntek reggel kaptuk a hírt, hogy Karcag terme­lőszövetkezetei is befejezték a vetést. Kenyérgaboná­ból 38, őszi árpából 121, takarmánykeverékből tizen­három holddal teljesítették túl tervüket, összesen 15 ezer 536 holdon tették földbe a vetőmagot. Az operatív bizottság tagjai felülvizsgálták a ve­tést, s csupán 30 holdat találtak gyenge minőségűnek. • Péntek délután a törökszentmiklósi járásban is befejezték a kenyérgabona vetését. Tizennégy terme­lőszövetkezet 14 300 holdon teljesítette a tervet. Elsők között végzett a kuncsorbai Vörös Október és Kos­suth, valamint a tiszatenyői November 7 termelő- szövetkezet; lenni, ügy érzem, szeretem annyira a gépeket, hogy a végcél érdekében megállóm a helyemet Érződik hangjában: re­méli, megváltozik a szülök véleménye; Csengetnek. Milyen hir­telen eltelt az idő, pedig alig beszéltek néhányan. és míg a tanári szobába me­gyünk, az „o&zifő” mesél az osztályról; — Amit Angéla mondott, sajnos, eléggé általános. Hét lány a közgazdasági techni­kumba jelentkezett, pedig némelyiknek jobban megfe­lelne a gimnázium, vagy más szakiskola. Valószínű, hogy a szülők a mama leánykori emlékei alapján döntöttek, mondván, lá­nyoknak való iskola. Az osztály nagyrésze gimnáziumba jelentkezett. Legtöbb tanuló még nem tudja tanulásának végcél­ját. Majd a gimnázium után eldöntik —mondják a szülőik. És ebben nem kis igazság van. Képességeiket tekintve sokan főiskolákra kerülhetnek, ha tovább-a is így tanulnak. És tizen­nyolc éves fejjél már ők választhatnak; — Nagyon örülök, hogy gyengébb tanulóink határo­zottak. Tisztában vannak önmagukkal, tudják, hogy kár erőltetni bármelyik kö­zépiskolát. Mindegyikük már szakmát választott. Remé­lem, ők is megállják a he­lyüket Egy-két kivételtől elte­kintve mindnyájan döntöt­tek. Ki saját elképzelése szerint szülői beleegyezés­sel, ki szülői rábeszélés® >1; Nehéz a döntés ilyen fiata­lon, de az életben sokkal nagyobb akadályok is van­nak, mint az első pályavá­lasztás. Ha az elsőt bizto­san veszik, önbizalmat nyernek a későbbiekhez. Tóth László Az ő »jegye* ötéves volt, óvodás kis­gyerek, amikor ráesett a választás, hogy ő szavalja március 15-én a Talpra magyar-t. A pöttöm gyer­kőcöt feltették az asztalra és valaki azt mondta: Na, szavalj te kis kommunista! Ez a mondat örökre emlé­kezetébe vésődött, de oká­ra csak jóval később jött rá. Édesapja 1919-ben Tisza- várkony direktóriumi elnö­ke volt, aki azután a Horthy terror idején, egé­szen a felszabadulásig nyil­vántartott egyén maradt. Garai Istvánra ezért mond­ták már ötéves korában, hogy kis kommunista; Való igaz, hogy az alma csak nagyon ritkán esik messze a fájától. Ilyen „al­ma” volt az 1938-ban fel­szabadult kőműves inas is. Otthon, a családi légkör­ből szívta magába a mun­kásosztály eszméjét. 1945- ben szakszervezeti bizalmi volt, negyvenhétben hat hó­napig dolgozott Jugoszlá­viában, a lerombolt Belgrád újiáénítésén. Többször ka­pott dicséretet és pénzju­talmat kiváló munkájáért. Hazaiövet Budapesten dol­gozott az építőiparban. A szakmai hozzáértése, szor­galma és nagyszerű embe­ri tulajdonságai felkeltet­ték mások figyelmét is. 1956-ban a minisztérium megbízta a Pest megyei Tatarozó és Építőipari Vál­lalat megszervezésével. — Utána őt nevezték ki a vállalat igazgatójának. Két évig irányított Cegléden, de az akkor egészségtelen légkörben ő is, mint any- nyian mások — az intrika, a könyöklés szenvedője lett. Leváltották és vizsgá­latot indítottak ellene. Ké­sőbb öt hónap után — ki­derült ártatlansága, de már nem fogadta el egy másik vállalat élére való kineve­zését. A szakmájában akart dolgozni és nyugodtan álomra hajtani a fejét — Szembe tudott nézni önma­gával és megállapította, hogy az ő „jegye” hova szól. így maradt kőműves Garai István, s most az ÉM. Szolnok megvei Építő­ipari Vállalat egyik leg­jobb brigádvezetője. Szakszervezeti bizalmi, immár 19 éve. öt éve a Tiszamenti Vegyiművek építkezésein található bri­gádjával együtt, összeszo­kott, jó kis kollektíva az övé, amelyet nagyszerűen tart kézben. Az építésveze­tő mondta róla, hogy bár­csak minden brigádvezető­je ilyen lenne. Nem fájna a feje egy pillanatig sem. Garai István három-négy nappal előbb jelzi, hogy a munka befejezéshez köze­ledik és érdeklődik mi lesz a következő feladatuk. Elmesélte, hogy néhány évvel ezelőtt ő maga is so­kat harcolt itt a munkások jogaiért. Nem volt öltöző, mosdó, munkásszállás a hatalmas építkezésen. Ma? minden igényt kielégítő központi fűtéses, televízió­val, könyvtárral, egyszóval minden kényelemmel fel­szerelt munkásszállót kap­tak, ami közvetlenül a gyárkerítés mellett épült fel. Van öltöző is, fürdő is. tehát a szociális létesítmé­nyek tekintetében rendben is lennének. Neki. mint szakszervezeti bizalminak azonban ezek- után sem lett kevesebb a gondia. Az egyik égető probléma megoldódott, s most harcba indulhatnak a másik ellen. Ez pedig nem más, mint a munka- fegyelem megszilárdítása, S már mondta is, mi az ami elsősorban a jó munkamo­rál megvalósulását nehezíti s ami nekik szakszerveze­tieknek az „első vonalat” jelenti. ö az autóbusz közlekedés rövidzárlataiban találta meg egyik gyökerét a ba­joknak. Mert, — hiába kez­denek egyesek pontos idő­ben — ha többen negyed, vagy félóra késéssel érkez­nek a munkahelyre. A sű­rű késések kényelmességre, lustaságra szoktatják az embereket, az igazságot pe­dig nehéz kideríteni. Pon­tos kezdést és a munkaidő végigdolgozását javasolta az építőipar pártvezetősé­gének újjáválasztó taggyű­lése határozati szövegébe is. Meg a jól szervezett, gazdaságos téliesítést. Ez a kettő nagyon fontos, — mondta. Beszélt magáról, mesélt róla mást is. Magáról sokat elmondott, de egyet nem. A világért sem vallotta be saját jószántából, hogy nem is olyan régen — no­vember 7-én — kiváló szakszervezeti tevékenysé­gének elismeréseképpen mi­niszteri kitüntetést, az Épí­tőipar Kiváló Dolgozója jelvényt kapott. Barátai, feljebbvalói, elvtársai vé­leménye az volt: érdeme­sebb mellre nem tűzhették volna e kitüntetést. — bognár —•

Next

/
Oldalképek
Tartalom