Szolnok Megyei Néplap, 1964. november (15. évfolyam, 257-280. szám)

1964-11-21 / 273. szám

1#M. november 21;

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

3

Közvetlenül

és következetesen

Pártvezetőség választás a szolnoki rendelőintézetben

Ha úgy adódna, hogy valahová mintapéldányt kellene küldeni arról, milyen legyen a vezetőségválasztó taggyűlés beszámolója, a szolnoki rendelőintézet alapszervezetében készültet nyugodtan el lehetne küldeni. Ez a beszámoló közvetlenül és következetesen beszél a feladatokról, őszintén, kritikusan és mégis

optimista hangvételben szól az egész alapszervezet tevékenységéről. Mindenekelőtt arról, amin javítani kell.

Tavaly és idén hat tagot és hét tagjelöltet vettek fel. így az alapszervezet létszáma megközelítette a negyvenet. S ezeknek az elvtársaknak a neveléséről így szól a beszámoló:

A tagjelöltek nevelése

nem mindig volt kielégítő. A pártcsoport sem foglalkozott kellő mértékben velük... Tarthatatlan pedig az a helyzet, hogy valaki egy évet, sőt másfél évet is dolgozik közöttünk, mint tagjelölt. A munkájában, magatartásában kifogásolható hibákról mégis akkor, azon a taggyűlésen beszélünk. amikor felvételét kéri. A közbeeső tíz, sőt olykor 15 taggyűlésen hallgatunk róla. Pedig esetenként kellene bírálni a hibákat, akkor, amikor elkövetik.

Nem kívánatos jelenség a nevelési módszerek nagyfokú ingadozása is, a határozott és alaposan megindokolt véleménynyilvánítástól való húzódozás. Nem lehet szó nélkül elmenni amellett, pl. hogy egy hónap leforgása alatt valaki többször is megváltoztatja véleményét: egyszer ajánlja, máskor nem ajánlja a felvételét kérőt. Előfordulhat ugyan, hogy valaki újabb adatait, tények alapján megváltoztatta addigi állás- foglalását, de a sűrű véleményváltoztatás már sokkal rosszabb ennél. A szavuk hitelét rontja.

A szókimondásra,

egyenes, bátor bírálatra

nem most kezdte el nevelni a vezetőség az alapszervezet tagjait. Erre utalt a legtöbb hozzászólás és beszámoló, amelyet a vezetőség nevében dr. Ozs- gyán István, az alapszerve- aet titkára terjesztett be.

A párttagok önálló véleménynyilvánítása fokozódott az utóbbi időkben. Megszűnőben van a bólo- gatás, olykor a vezetőség javaslatát is leszavazzák, módosítják;

Ezzel kifejezte a vezetőség azt is, hogy az alap- szervezet tagjainak aktív közreműködésére, véleménynyilvánítására eddig is, s ezután is minidig számot tart.

Szólt a beszámoló a párttagok önként vállalt pártmunkájáról és a szakmai gazdasági munkában tanúsított példamutatásról. Talán néhány árnyalattal halványult ez a következetesség, amikor a szakmai, gazdasági és pártvezetés kapcsolatát elemezte.

Az állami tervfeladatokról, azok időszerű részleteiről, egyes elképzelések kidolgozásáról, döntésekről, a végrehajtás módozatairól az ellenőrzés módszereiről a párttagság és a vezetőség nem mindig tájékozódik közvetlenül és átfogóan.

Ezért nem is segíthetik megfelelően az állami vezetést. Márpedig ennek a tettrekész, őszinte, okos és következetes kommunista kollektívának az erejéből futná erre. S a két szerv módszere, — egy felől a vezetés, a szervezés, más felől a példamutatás és meggvőződés még eredményesebben kiegészíthetné egymást.

Külön-külön elemezte a vezetőség az intézetben, illetve az alapszervezet körül tevékenykedő, társadalmi szervek — KISZ, szakszervezet stb, — munkáját is, abban a nyílt hangnemben, amely az egész taggyűlést Jellemezte.

Egyetlen gondolat kívánkozott volna még ide:

a párttagok

és pártonkívüliek

kapcsolata,

amelynek itt a rendezvényeken túl, a közös politikai oktatásban való részvételen túl a napi feladatok végrehajtásában való összefogásban juthat leggyakrabban és leginkább kifejezésre. Ennek említésére joggal tarthat igényt az intézet kollektívája, sőt az egész közvélemény is, hisz az intézetben dolgozó orvosoknak tizenöt, az egészségügyi középkádereknek, gazdasági-, valamint műszaki és technikai dolgozóknak mindössze 6—8 százaléka a párttag.

Annak a nagyon egyenes és komoly pártéletnek, amire ez a vezetőségválasztó taggyűlés utal, minden bizonnyal jó kihatása lehet a pártonkívüliekre. És ezt sem lett volna szerénytelenség számításba venni; (B. E.)

Ember a ládában

Róma (MTI)

Detektívregénybe illő diplomáciai incidensről számolnak be a római és a kairói lapok.

Kedden délután a római Fiumicino-repülőtéren az EAK nagykövetségének két diplomatája egy diplomáciai futárcsomagot készült feladni a Kairóba induló repülőgépre, amikor az uta- zóláidából nyögések szűrődtek ki. A vámőrök hallották, amint valaki elhaló hangon segítségért kiált. A reedőirség letartóztatta a két diplomatát és a diplomáciai csomaggal együtt az ostiai rendőrállomásra vitte őket. Itt a ládát felbontották és festett hajú szőke, 30 éves, félig ájult férfit találtak benne. Kitűnt, hogy a ládát kifejezetten emberszállításra ren- dezték be: volt benne ülés, rögzítőberendezés és megoldották a szellőzést is. A férfi amikor magához tért, marokkói állampolgárnak vallotta magát és Georges Dahan néven mutatkozott be, később azonban bevallotta, hogy útlevele hamis. Valójában Mondeháj ben Masszud Luknak hívják és korábban Izraelben élt.

A rendőrség megállapította, hogy Luk, aki tíz nyelven beszél, január 1-én érkezett Olaszországba és Nápolyban dolgozott tolmácsként és idegenvezetőként. A nyomozásba bekapcsolódott az Interpol is. Az izraeli rendőrség közölte, hogy a marokkód születésű Luk egy Tel Aviv közelében lévő kisvárosban élt, és meglehetősen terjedelmes priusz tulajdonosa. Az izraeli bíróság négy ízben ítélte el különböző bűncselekmények miatt. A ládában talált ember 1961- ben illegálisan szökött ki az országból. Maga Luk az olasz rendőrségen azt valMegkezdődött a LEMP KB

plenáris ülése

VARSÓ (MTI).

Pénteken délelőtt megkezdődött Varsóban a LEMP KB II. plenáris ülése. Az ülés napirendjének első pontja a LEMP IV. kongresszusa határozatának a katowicei vajdasági párt- szervezetek általi végrehajtása. A plénumon még két napirendi pont kerül megtárgyalásra: a Moszkvában járt pártküldöttség beszámolója és a szervezeti ügyek.

lötta, hogy az EAK hírszerző szerveinek az ügynöke, és pénzügyi nézet- eltérése volt a főnökeivel.

Az olasz külügyminisztérium szerdán kiutasította az EAK nagykövetségének lsét diplomatáját, akik a repülőtérre kísérték a csomagot, ugyanakkor pedig tiltakozó jegyzéket intézett a kairói kormányhoz. Az EAK római nagykövete kijelentette: egészen bizonyos, hogy az olasz rendőrség birtokában lévő utazóláda nem azonos a nagy- követség által eredetileg a repülőtérre küldött ládával.

Az esetről csütörtökön nagy terjedelemben számolnak be a kairói lapok. Hangsúlyozzák, hogy izraeli ügynökök öszeesküvéséről van szó. Az A1 Ahram azt írja, hogy az összeesküvőknek sikerül kicserélniök a diplomáciai küldeményt egy másik ládával, és ebben volt Luk. Céljuk az volt — írja a lap —, hogy kánt okozzanak az EAK- nak és római nagykövetségének. A lap közli Luk és az utazóláda fényképét

Mi les

ha nagy leszek ?

Osztályfőnöki óra a VIII|B-ben

— Osztálylétszám harmincnégy, nem hiányzik senki! — jelent a hetes a szolnoki Beloiannisz úti iskola nyolcadik osztályában; Kíváncsi szemek figyelnek bennünket. Nem egyszerű osztályfőnöki óráról van szó — fordul meg a gondolat a buksi fejekben —, hiszen az igazgató néni és egy idegen bácsi is bort vannak.

Tizenhárom-tizennégy éves gyerekek jövőjükről beszélnek. Némelyikük korát meghazudtoló komolysággal, de minden mesterkéltség nélkül mondja ei terveit

«Filmre vettem e május elsejei felvonulást"

Egy fiú jelentkezik. Végcéljáról beszél — operatőr szeretne lenni.

— Van egy ismerősöm, akinek felvevőgépe van. öt láttam először filmezni, tőle is kérdezősködtem — mondja Vajda Jenő. — A május elsejei felvonuláson úgy helyezkedtem el az út mentén, hogy láthassam a filmeseket Észrevétlenül szerettem meg a filmezést és úgy érzem, hogy nem is fogok mással foglalkozni a tanuláson kívül.

Már neki is van filmfelvevője és az elmúlt május elsején lámpalázasan, de boldogan állt a filmesek közé. És nem is hiába. Ismerősének segítségével nyolcperces „tiszta” filmet készített. Ha ambícióját megőrzi és jól tanul továbbra is, minden bizonynyal felveszik a Színház- és Filmművészeti Főiskolára; Addig persze elvégzi a gimnáziumot is.

.Azt mondták, nem lánynak való.

Egy kislány is jelentkezik. Ügy látszik, a. lányok sem akarnak kimaradni az érdekes beszélgetésből.

— Gépipari technikumba szeretnék menni — mondja Bagyinszki Angéla. — Édesanyám barátnője azonban lebeszéli . róla szüléimét. Azt mondja, hogy olajos gépek között járni nem lánynak való. Én nem akarok műhelyben dolgozni... műszaki rajzoló szeretnék

A törökszentmiklósi járásban és Karcagon befejezték a vetést

Péntek reggel kaptuk a hírt, hogy Karcag termelőszövetkezetei is befejezték a vetést. Kenyérgabonából 38, őszi árpából 121, takarmánykeverékből tizenhárom holddal teljesítették túl tervüket, összesen 15 ezer 536 holdon tették földbe a vetőmagot.

Az operatív bizottság tagjai felülvizsgálták a vetést, s csupán 30 holdat találtak gyenge minőségűnek.

•

Péntek délután a törökszentmiklósi járásban is befejezték a kenyérgabona vetését. Tizennégy termelőszövetkezet 14 300 holdon teljesítette a tervet. Elsők között végzett a kuncsorbai Vörös Október és Kossuth, valamint a tiszatenyői November 7 termelő- szövetkezet;

lenni, ügy érzem, szeretem annyira a gépeket, hogy a végcél érdekében megállóm a helyemet

Érződik hangjában: reméli, megváltozik a szülök véleménye;

Csengetnek. Milyen hirtelen eltelt az idő, pedig alig beszéltek néhányan. és míg a tanári szobába megyünk, az „o&zifő” mesél az osztályról;

— Amit Angéla mondott, sajnos, eléggé általános. Hét lány a közgazdasági technikumba jelentkezett, pedig némelyiknek jobban megfelelne a gimnázium, vagy más szakiskola. Valószínű, hogy a szülők a mama leánykori emlékei alapján döntöttek, mondván, lányoknak való iskola.

Az osztály nagyrésze

gimnáziumba jelentkezett. Legtöbb tanuló még nem tudja tanulásának végcélját. Majd a gimnázium után eldöntik —mondják a szülőik. És ebben nem kis igazság van. Képességeiket tekintve sokan főiskolákra kerülhetnek, ha tovább-a is így tanulnak. És tizennyolc éves fejjél már ők választhatnak;

— Nagyon örülök, hogy gyengébb tanulóink határozottak. Tisztában vannak önmagukkal, tudják, hogy kár erőltetni bármelyik középiskolát. Mindegyikük már szakmát választott. Remélem, ők is megállják a helyüket

Egy-két kivételtől eltekintve mindnyájan döntöttek. Ki saját elképzelése szerint szülői beleegyezéssel, ki szülői rábeszélés® >1; Nehéz a döntés ilyen fiatalon, de az életben sokkal nagyobb akadályok is vannak, mint az első pályaválasztás. Ha az elsőt biztosan veszik, önbizalmat nyernek a későbbiekhez.

Tóth László

Az ő »jegye*

ötéves volt, óvodás kisgyerek, amikor ráesett a választás, hogy ő szavalja március 15-én a Talpra magyar-t. A pöttöm gyerkőcöt feltették az asztalra és valaki azt mondta: Na, szavalj te kis kommunista! Ez a mondat örökre emlékezetébe vésődött, de okára csak jóval később jött rá.

Édesapja 1919-ben Tisza- várkony direktóriumi elnöke volt, aki azután a Horthy terror idején, egészen a felszabadulásig nyilvántartott egyén maradt. Garai Istvánra ezért mondták már ötéves korában, hogy kis kommunista;

Való igaz, hogy az alma csak nagyon ritkán esik messze a fájától. Ilyen „alma” volt az 1938-ban felszabadult kőműves inas is. Otthon, a családi légkörből szívta magába a munkásosztály eszméjét. 1945- ben szakszervezeti bizalmi volt, negyvenhétben hat hónapig dolgozott Jugoszláviában, a lerombolt Belgrád újiáénítésén. Többször kapott dicséretet és pénzjutalmat kiváló munkájáért. Hazaiövet Budapesten dolgozott az építőiparban. A

szakmai hozzáértése, szorgalma és nagyszerű emberi tulajdonságai felkeltették mások figyelmét is.

1956-ban a minisztérium megbízta a Pest megyei Tatarozó és Építőipari Vállalat megszervezésével. — Utána őt nevezték ki a vállalat igazgatójának. Két évig irányított Cegléden, de az akkor egészségtelen légkörben ő is, mint any- nyian mások — az intrika, a könyöklés szenvedője lett. Leváltották és vizsgálatot indítottak ellene. Később öt hónap után — kiderült ártatlansága, de már nem fogadta el egy másik vállalat élére való kinevezését.

A szakmájában akart dolgozni és nyugodtan álomra hajtani a fejét — Szembe tudott nézni önmagával és megállapította, hogy az ő „jegye” hova szól. így maradt kőműves Garai István, s most az ÉM. Szolnok megvei Építőipari Vállalat egyik legjobb brigádvezetője.

Szakszervezeti bizalmi, immár 19 éve. öt éve a Tiszamenti Vegyiművek építkezésein található brigádjával együtt, összeszokott, jó kis kollektíva az övé, amelyet nagyszerűen tart kézben. Az építésvezető mondta róla, hogy bárcsak minden brigádvezetője ilyen lenne. Nem fájna a feje egy pillanatig sem. Garai István három-négy nappal előbb jelzi, hogy a munka befejezéshez közeledik és érdeklődik mi lesz a következő feladatuk.

Elmesélte, hogy néhány évvel ezelőtt ő maga is sokat harcolt itt a munkások jogaiért. Nem volt öltöző, mosdó, munkásszállás a hatalmas építkezésen. Ma? minden igényt kielégítő központi fűtéses, televízióval, könyvtárral, egyszóval minden kényelemmel felszerelt munkásszállót kaptak, ami közvetlenül a gyárkerítés mellett épült fel. Van öltöző is, fürdő is. tehát a szociális létesítmények tekintetében rendben is lennének.

Neki. mint szakszervezeti bizalminak azonban ezek- után sem lett kevesebb a gondia. Az egyik égető probléma megoldódott, s most harcba indulhatnak a másik ellen. Ez pedig nem más, mint a munka- fegyelem megszilárdítása, S

már mondta is, mi az ami elsősorban a jó munkamorál megvalósulását nehezíti s ami nekik szakszervezetieknek az „első vonalat” jelenti.

ö az autóbusz közlekedés rövidzárlataiban találta meg egyik gyökerét a bajoknak. Mert, — hiába kezdenek egyesek pontos időben — ha többen negyed, vagy félóra késéssel érkeznek a munkahelyre. A sűrű késések kényelmességre, lustaságra szoktatják az embereket, az igazságot pedig nehéz kideríteni. Pontos kezdést és a munkaidő végigdolgozását javasolta az építőipar pártvezetőségének újjáválasztó taggyűlése határozati szövegébe is. Meg a jól szervezett, gazdaságos téliesítést. Ez a kettő nagyon fontos, — mondta.

Beszélt magáról, mesélt róla mást is. Magáról sokat elmondott, de egyet nem. A világért sem vallotta be saját jószántából, hogy nem is olyan régen — november 7-én — kiváló szakszervezeti tevékenységének elismeréseképpen miniszteri kitüntetést, az Építőipar Kiváló Dolgozója jelvényt kapott. Barátai, feljebbvalói, elvtársai véleménye az volt: érdemesebb mellre nem tűzhették volna e kitüntetést.

— bognár —•