Szolnok Megyei Néplap, 1964. november (15. évfolyam, 257-280. szám)

1964-11-15 / 268. szám

[*- 3* Ua mlmitu, tttevumay, mbriKg akut <»P» Nincs gáz- cseretelep Jászberény­ben — Gyújtsa már meg, mert ez kési reuma! — Nyugi, nyugi, *L most indultak el M Szolnokról a cse- I f «■«palackokkal. Útépítés magyar módra ' mi. jűnws. A VttíUftatt és « Tandes megkötötte az alkut. Ezek ezerint a Vállalat korszerű utat épít a Tanácsnak vi­lágszínvonalon, olyat, hogy az autók megnyalják a négy loerektíket utána. A Vállalat még azt Is garan­tálta, hogy az út legalább bét évig használható less. ms. December. Megegyeztek a határidő­ben, a módosított 'határ­időben és a legeslegvégső határidőben, így sokkal cél­szerűbb. Nincs hum-vona veszekedés, bíróság, 1964. JŰNIUS. A Vállalat felvonult az építkezéshez, helyesebben Tátorján Bulcsú átképzőt felvonult a kérdéses útsza­kaszhoz, azt lezárta a két végén, majd elment sza­badságra. 1964. JÚLIUS. Tátorjén Bulcsu lebar­nulva, frissen megérkezett a Balatonról, Ezt követően az út közepén egy 3x2 m alapterületű, két m mély lyukat vágott, s mikor az már kellő védelmet nyúj­tott az égető napsütés ellen, beleült ét elolvasta a Fila- téliai Szemle 1960—63-as évfolyamait fűzve. 1964. OKTOBER. Megindultak az őszi eső­zések. A nyáron oly kelle­mes és hűvös menedékhely egyre ridegebb és barátság­talanabb lett. Mivel az összes rendelkezésre álló Filatéliai Szemlét kiolvasta és az összegyűlt vizet is unta kimeregetni, Tátorján Bulcsu vérző szívvel és két heti megfeszített munkával betemette a gödröt. 1964. DECEMBER. A Vállalat megnyitotta az évvégi hajrát. Tátorján Bulcsu erősítést kapott Mák Szidónia adminisztrátor személyében, aki minden nap gondosan eladminiszt­rálta a munkát. 1965. MÁJUS. Tátorján már kürölbelül tíz méter hosszú útszakaszt ásott fel, ám ezzel egyidő- ben Mák Szidónia iránt ér­zett gyengéd érzelmei is szárba szökkentek. Munká­ban fogant szép szerelmük Tét szarnád .» KIK részére. a Vállalat és a Tanács kö- zös ügyévé vált. Esküvő­jükre 24 személyes étkész­letet és két heti üdülést kaptak. A vacsorán valaki már mm egészen beszámít­ható állapotban lakást (S ígért. 1966. ÁPRILIS, Tátorján Bulcsu az ifjabb Tátorján Bulcsu születése felett érzett mérhetetlen örömében merőben új és szokatlan cselekméivyre ra­gadtatta magát: kiásott egy darab, mintegy három mé­ter hosszúságú régi vízve­zetékcsövet. A Vállalat ez­ért „Az Útépítés Kiváló Dolgozója" címmel és két­ezer forinttal tüntette ki. 1972. SZEPTEMBER. Hősünk átadta a forga­lomnak az első 2.S méteres útszakaszt és beíratta flát az iskolába. 1984. JŰNIUS. Az ifjabb Tátorján érett­ségi vizsgájának tiszteletére elkészült az első húsz mé­teres útszakasz. Sajnos, akkor már a legelső két ét fél méter olyan rossz álla­potban volt, hogy felújítása időszerűvé vált. 1986. MÁJUS. Az idősebb Tátorján Bul­csu lassuló, fáradt kezéből fia vette át a szerszámot. Az ifjabb Tátorján elsöprő lendülettel rajtolt. Már az első nap ásott egy 2x3 mé­ter alapterületű, három mé­ter mély lyukat, és neki­fogott „A Világűr és Vidé­ke” című napilap bekötött évfolyamainak tanulmányo­zásához. Kefe Birtokbavétel — zökkenőkkel Amália, a nyugalmazott bábaasszony ruhát próbált. Sváj folt, zsorzsett kompiét öltött harminc évvel ezelőtt még teltkarcsúnak becéz­heti termetére, egyenként „Lordok Háza” új kiraka­tán és a látványtól nagyot csavart borzolt lelkivi­lágán a másfél liter rekettyésbürgözdi kadar. — Mindazonáltal nem I TOOOtXXXXXJOOOOOOOOCOOOOOOOOOOOOOOCXlOOCfc Újsághír: Több mint egy­éves tatarozás után „Ex- v press büfé” néven megnyílt tóttá a virágos kosarat.. Egy; az újjávarázsolt „Népbüfé”, kokadt muliliom remegve joooooooooooooooooooooooooooooooo-'-oócxf beleállt a nokedlis fazékba. Rekedt elszántan a pénz­tárhoz lépett. Kettőhúsz — mondta tömören, átvette a blokkot, a pultra lökte és a következő pillanatban hangtalanul összecsuklott — ugyanis lila nylon tálcán elébe tettek egy palack ribizkelét. Pamut, a nyugalmazott zokn-itolvaj már edzett fiú volt. Végig élte a Gólya- kocsma lebontásának meg­rázó perceit, ott volt, ami­kor a régi Utasellátót bist- róvá avatták és ő köpött utolsót a „Bolond Miska” ajtajában. Mos; egy asztal­nál ült vitaminos puncs­tortát rágcsált fogcsikor­félmóteres vállaira nerc toeppet borított hanyagul. Nemrég egy májbajos zá­logházi becsüs azt írta a négyszögletű cédulára, hogy „pecs. köp. szak. szőre má- liik” — ettől azonban még kepp volt ez és főként nerc. Rekedt, aki huzamo­sabb ideje egy lerágott zavarta meg az ünnepélyes készülődést. Szalmiákfejű Lola türelmetlenül topor- gott — végre elindultak. Ekxprecc büfé — olvasta Amália hangosan az új neonfeliratot és belépték... A máj galuskaszagú leve­gőben megállt egy fagylal­té Vot' 5l Rekedt akkorát szélű vizespohárból itta a bundapálinkát, a látvány­tól annyira meghatódott, hogy már majdnem meg­fordult a fejében a láb­mosás gondolata is. Krizantém Ede, a leg­alább húsz éve egyfolytá­ban részeg művirágárus óvatosan pislogott, mert a minap bekukkantott a régi hördült, hogy a hűtőpulton összekoccant a harminc- nyolc üveg csicsókaszörp. Amália zokogott. Patakzó könnyei a keppre folytak ázott szőrcsomókkal együtt hullottak a padlóra. Lola az egyik lábával, amelyi­ken cipő is volt, akkorát rúgott Krizantém Edébe, hogy az ijedtében elhaji­gaiva. Betti, a szolid, pol­gári külsejű hamiskártyás Pamut kését figyelte és a régi szép időkön merengett. Egy resztéit marhafartő­re emlékezhető fejű egyén két csuklás között almuskát nyakait. A konyha felől párolt szűzérmék illata szállt és Szalmiákfejű Lola bágyad­tan elindult a kijárat felé... — modor — KUKAC — Miért késtél el az órá­ról?! — ripakodott a gye­rekre a tanító. — Reggel horgászni akar­tam menni, de apám nem engedett — felelte a ne­buló; — Még szerencse, hogy öntudatos emberi Remé­lem, megmagyarázta, hogy neked miért iskolába kell járnod, nem pedig hor­gászni?... — Igen. „Menj csak is­kolába — mondta, — Ke­vés a kukac és úgy sem jut kettőnknek”,-

Next

/
Oldalképek
Tartalom