Szolnok Megyei Néplap, 1964. november (15. évfolyam, 257-280. szám)
1964-11-15 / 268. szám
IffM. november X5. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAF 5 AZ UTAS SEM ANGYAL Ealanz tanuló Toltam egy napig az iEÖT-nél Tizenhat nap FiMMorszátfboM »KÄJtÄASiZS ü 4**0» *4yw»íí íte&wí» «*»#«*« í í«*«ííw Savíssí ’/)««?? tof*»« -»j*w jtSis**«. H*híM!Í» «saw H <t»»«sí »«««»» ja w* «»•« ,»*s8««s A. itt. jMA’Mfe- «wfest SK«»»! í| ., | ■ rV: Kántor Sándor a kiállítási pavilonban munka közben. Megjelent a kép a Maaseu dum Tulevaisuus c. finn lapban is. Gyakran kapunk panaszos leveleket, melyek a kalauzok magatartását kifogásolják. Az egyik panasz kivizsgálása közben született meg a gondolat; elmegyek egy napra kalauznak és megfigyelem a „felperes” — a közönség magatartását. A gondolatot tett, illetve ruhavételezés követte és teljes kalauzi „díszben” az 1-es autóbuszra kerültem. Ki mit tud Kimondottan az erőnléten alapuló társasjáték. A reggeli és az esti csúcsforgalomban játsszák az állomás előtti megállóban. Az egyik fordulónál négy-öt utazni vágyó áll a hátsó peronon. Előre menni nem tudnak, így hátul akarnak leszállni. Lenn a kocsira váró tömeg. Megkezdődik az egyenlőtlen küzdelem. Tolakodás fel, nyomulás le és végül megmerevedik a „foront”. Ekkor az egyik leszállni készülő előrelendíti hatalmas bőröndjét és a keletkező résen utána nyomulnak társai. Négy perc telt el, pedig ha megvárják a leszállókat egy perc alatt helyén van mindenki. És ez a jelenet a munkakezdésig legalább háromszor megismétlődik. — Közben a kalauzt szidják, hogy miért kiabál állandóan; ».Tessék mondani, e végállomásig megy ? " A délelőtti csendesebb órákban újabb szereplők, a ráérők lépnek színre. — Mivel van idejük bőven, nyugodtan kérdezősködnek a kalauzoktól. Hogy a kérdések rhiatt az illetőt a guta kerülgeti? Ez mellékes dolog. Papírgyári megálló. Középkorú nő száll fel a buszra. Egy darabig szótlanul áll a peronon, majd mikor a kocsi elindul megkérdezi : — A városba megy ez a kocsi? Á nyelvemen van a szó: nem kérem, Olaszországba megyünk IBUSZ kirándulásra. De a kedves utas Ma van huszadik évfordulója Jászberény város felszabadulásának. £s most öt esztendeje, hogy eltemették a szabad Jászberény első polgármesterét. Álljon itt ez írás emlékeztetőtől — megemlékezésül. Egyszerű, nádtetős kis parasztház áll Jászberényben, a Kiss Ernő utcában. Tiszta, rendes hajlék. Egyszerű, barátságos. Olyan. mint gazdája, az özvegyek nehéz kenyerét evő özvegy Tóth- györgy Istvánná — Erzsi néni. Most öt éve, hogy eltemette szerel metes urát. Lánya Esztergomban él, s vele az unoka: Gyuri. Csak aki egyedül él, akit nem vár vagy aki nem várhat senkit estelente, tudia, mi az egyedüllét, önmagával megosztani az embernek örömöt, bánatot. Erzsi néni a csekélyke nyugdíjból éldegél — nem könnyen. Üjabban két albérlőt tart. Háromszáz forintot fizetnek neki havonta. Ez ia valami. Aztán horgolgat, pókhálófinom csipkéket. S ki tudná megmondani míg így váltogatja: két láncszem, három láb... hányszor öltögette bele emlékeit finomművű miatt lenyelem. Hiába, van akinek problémát okoz. hogy a kékre festett városi busz hova megy. A temetői sorompónál egy férfi száll fel többed magával. — Kérek egy jegyet — mondja. — Hová? — kérdezi a kalauznő. — Ide a markomba — hangzik a válasz. Másik társa aggódva lép a kalauznőhöz. — Tessék mondani, a végállomásig megy? — Igen kérem. Általában odáig szokott menni, reméljük, most is eljutunk — mondja Csupor Magdolna, a kalauznő és sóhajt egyet. Akinek kötélből vannak az idegei az is ideges lesz, ha naponta hússzor- harmincszor magától értetődő dolgot kérdeznek tőle. Négyen mondták csak, hogy köszönöm A kalauznő reggel 4 órától már szolgálatban volt. Fáradhatatlanul adta a jegyeket. Odahaza és vendégségben mindenki megköszöni, ha kap valamit. — Úgy látszik az autóbuszon nem szokás. Az a hölgy sem érezte ennek hiányát, aki azért szállhatott fel a buszra, mert a kalauznő látta őt futni és nem indította el a kocsit. A Verseghy úti végállomáson egy diák száll fel. Forintos jegyet kér, kétforintossal fizet. Majd beljebb megy a kocsiba. — Tessék az egy forintja, fiatalember. — Ja — mondja és zsebre vágj a a pénzt. Úgy érzi, felesleges megköszönni. Nőm mindonnok a kalauz az oka Az utasok többsége azonban ezt gondolja. Lezárják a sorompót és tíz percet késik a busz. A várakozó tömeg ideges lesz és a kalauzon tölti ki mérgét. Defektet kap a kocsi, kiesik a forgalomból. A lemaradt utasok a következő kocsit terhelik meg. EMLÉKEI csipkéibe. Elmékek. Megfakult, mégis élő virágok. Hogy kezdődött? Ezerki- lencszázh úszónké-tőt mutatott a naptár és őszt. A fiatalságot szüreti bálba invitálták a plakátok. Az akkori Erzsiké Jákóhalmáról jött be a városba, bálba. Felkérte egy fiú és udvarlás, házasság lett az ismeretségből. De régen volt. — Azt mondta, már látott engem. Még tizenkilencben, amikor a forradalmi törvényszék elnöke volt és kint járt a falunkban. Szegénykém azelőtt szabadult a börtönből, ahogy a bálban találkoztunk. — Szabó volt a mestersége. Nagy megértésben és nagy szeretetben éltünk Pedig nem volt könnyű sorsunk. Az uram, mert ti- zenkilences volt, mert kommunista, állandó megfigyelés alatt állt. Egy névsort vett elő szekrényéből. — Az uram ereklyeként őrizte ezt a papírost... Ti- zenkilences szavazólap. Mutatta és én olvastam a neveket, köztük Tóth- györgy István nevét. Legfelül pedig az írás: „A jászberényi jelölőbizottság a következőket jelöli a tanácsba,’* És a tumultus miatt akkor is a kalauzban keresik a bűnbakot. Emberek vagyunk mindnyájan. Mindenkinek van jó és rossz napja. Mindenki lehet kimerült és ideges. Nyolcórai munka után rosszul esik a tolakodás. A kalauz tizenhat-tizennyolc órát dolgozik ilyen környezetben. Ö kihez forduljon panasszal, kit szidjon? Pedig néha neki van igaza és nem az utasnak. Tóth László A Magyar Rádió november 17-én „Magyar pantheon’’ címmel műsorában megemlékezik Zrinyi Miklós halálának 300. évfordulójáról. „Fegyvert, s vitézt éneklek...” címmel a költő művei és a róla szóló irodalom felhasználásával rádiójátékot sugároz a Kossuth-adón. A Zrinyi évfordulóról a Magyar Televízió a „Magyar Parnasz- szus” című sorozatban emlékezik meg november 18-án. A bemutatásra kerülő kisfilm a magyar várromok, a gazdag korabeli metszetanyag és elsősorban a költő műveinek felidézésével szemlélteti Zrinyi Miklós munkásságát és korát. Pierre Menuel párizsi honatya levelet intézett a szajnaparti főváros polgár- mesteréhez és ebben különös dolgot követelt: tűnjenek el a szerelmes párok a Tuileriák kertiéből, a Luxembourg pariiból és Párizs minden nyilvános parkjából, A követelés nem Űjabb papír került elő. Vers van rajta. A lánya, Irén írta. Néhány sor belőle. „...A rendőrfőnök úr parancsba adta, hogy készítsék el azt a listát, melynek alapján otthonukból hét után nem mozdulhatnak el a kommunisták. És a neveket — jaj — a neveket pár nap alatt precízen feljegyezték azontúl otthon ült apám esténként csendesen és ezt „R” felügyeletnek nevezték.” — Azután 1940-ben Alsó- dabasra internálták az ura. mat. Amikor visszajött... emlékszem, öreg este volt már. November és csípős hideg idő. Rumosteát csináltam neki. Nem szólt egy szót sem, mi történt vele és én sem tudom megmondani hányszor ölelt magához bennünket. — Nagyon várta a felszabadulást. s vele együtt mi is. Hosszú ideig tartó bombázások, géppuskázások után végre elérkezett a nap, amikor az első szovjet katona, egy kozáksapkás lovas végigvágtatott a városon. Az uram kiment az utca végére, ott várta őket. Ennek most húsz esztendeje. — Később, 1945 februárjában, vagy márciusában? Mégis öreg vagyok már. nem emlékszem pontosan, A természet- védelmi őr Rúzsa István nem megyénk lakója. A Koloska- völgy szép, értékes természetvédelmi területe is a dunántúli lankákon terül el. Hogy mégis róla szól e kis írás. akit személyesen nem is ismerek, annak köszönhető, hogy kedves cselekedetével nagyon megnyerte a kis kenderesi úttörők szívét. Augusztus végén egy fiatal pedagóguslány, Véghi Erzsébet mintegy félszáz kenderesi gyerekkel a Balaton mellett táborozott. Rendeztek egy akadályversenyt, amelynek végállomása a Koloska völgye volt. A vadregényes szépségű környezet megejtette a gyerekek szívét. Hát még, amikor előkerült egy középkorú ember, aki magát Pista bácsinak nevezte és nagyon sok érdekességet mesélt el a völgyben található növények, állatok életéről, összebarátkoztak. alig akarták elengedni. Megígérte távozóban, hogy gondolni fog a kis kenderesi úttörőkre. _ A héten azután megérkezett a küldemény. Egy vastag csomag. Tartalma egy füzet és egy levél. A füzetben szép rendben beragasztva megtalálhatók az ott élő növények levelei, mindenütt feltüntetve a magyar és a latin név. A csertölgy, a barkócaberkenye, és sorban a többiek. A gyűjteményhez pedig egy levelet mellékelt Pista bácsi. A levélben egyszerű, közvetlen szavakkal fordul az úttörőkhöz: nagyon-na- gyon becsüljék meg és szeressék a természetet, védjék a növényeket és az állatokat, mert hasznot hajtanak és mert gyönyörködtalált visszhangra. A Paris Jour című napilap első oldalán — Johnson amerikai elnök választási győzelme mellett — vastag betűkkel a következőket hozta: „Párizs szerelmespárok nélkül éppoly szomorú lenne, mint az időjárás napsütés nélkül”. mikor. Meválasztották Istvánt polgármesternek. Ettől a perctől kezdve mégin- kább nem volt magánéletünk. Én sokszor zúgolódtam emiatt. Meg aztán soha nem voltunk olyan szegények, mint akkoriban. Mindig azt mondta nekem: Bözsikém, hogyan szerezhetnék én mindent csak magunknak, amikor mások is éheznek, mások is fáznak. Nem volt kenyerünk, tüzelőnk. — Egy reggel az uram már nem volt otthon, hisz mindig hajnalban ment el hazulról, kopogtak. Kinyitottam az ajtót, nyolc asz- szony állt ott. Az egyik egy nagyszájú, azt mondta: jöttünk magukhoz melegedni, mert maguknak biztosan van szenük. Sírva fakadtam. Mit gondolnak ezek rólunk? Húztam magammal az üres fáskamrába, meg a hideg szobába... Szó nélkül mentek el. — Három évig volt polgármester az uram. Aztán beteg lett. Nem volt köny- nyű helyzete. Egy agyongyötört város élére kellet* állnia töblKdmngával, ahol az emberek sokszor éheztek, fáztak, rongyoskodtak. Ismét a szekrényhez lépett. Okleveleket tett elém. Az egyiken ezt olvastam: A párt megalakulásának negyvenéves évfordulóján, a párt régi harcosának. A másik meghízólevél volt tanácstagi munkára. Azután előkerült egy fénykép is. öszhajú, me-*s7tc’-irte1.ű ember nézett vissza ránk, A közelmúltban jött haza Kántor Sándor bácsi, a népművészet mestere, — tizenhat napos finnországi útjáról. Karcagi otthonában levő kis múzeumában beszélgettünk a szép út élményeiről az idős mesterrel, — Már 18 éves koromban szerettem volna repülős lenni, ez a vágyam azonban nem sikerült. —> Csak most, idős koromban ülhettem repülőre. Az utazás feledhetetlen volt. —* IL—18-as gyártmányú géppel tettük meg az utat Budapestről, Berlin—Koppenhága—Stockholm érintésével Helsinkiig. — Ez volt ő... Hű katonája a pártnak. Szerette az embereket, a családját. Hetven éves korában még munkásőr volt... Aztán már megállíthatatlanul kezdtek peregni köny- nyei, s elcsukló szóval mondta: — Nem múlt úgy el névnapom, hogy ne köszöntött volna. Most már egyedül vagyok. És nem köszönt engem most már senki. Közeledik Erzsébet napja. Húsz évvel ezelőtt ezt a napot hideg ' szobában ugyan, kukorcimálé vacsorával, de szabadon ünnepelte a Tóthgyörgy család. Most, amikor beszélgetünk tűz duruzsol a kályhában, s az asztalon sajtosrúd, meg likőr volt. S a városból is eltűntek a romok, gyárak épültek és iskolák, házak, boldog emberi hajlékok. Nincs egyedül Erzsi néni! Ez az évforduló minden jászberényinek kedves ünnepe, s a neve napján bizonyára felköszöntik majd a régi barátok. S ha az egyetlen kedves nem is lehet ott, nem mondhat köszöntőt, él az emléke, melyben egy egész ország, egy város újjászületésének első évei is bennfoglaltatnak. Ezt az emléket akarta az évfordulón, talán kicsit Erzsébetnapi köszöntőül is felidézni a mindennapok krónikása. Varga Viktória A Finn Nemzetközi Vásáron, melyet Helsinkiben rendeztek, hazánk is képviseltette magát. Én a HISZÖV részéről, a népművészetet, s ezen belül a korongozókat képviseltem, A kiállítást Kekkonen elnök nyitotta meg, s a szokásosnál többet Időzött mellettem. Kíváncsian figyelte azt, miként alakul át az agyagmassza a korongon vázává és más figurává. A magyar pavilonban aa áruelhelyezés nem zsúfolt, kiemelkedően kulturált volt, A mi termékeink mellett ott voltak a mezőkövesdi, a kalocsai, a hódmezővásárhelyi és a békéscsabai háziipar szép darabjai is. A Herendi Porcelángyár nagyon szép figurákat mutatott be, amik a látogatók többségének megnyerte tetszését. Ezeken kívül természetesen sok gyárunk termékei és az élelmiszer- ipar gyártmányai is láthatók voltak. Az olaszok automata gépekkel, a bulgárok gyü- mölcskonzervekkel, sajtokkal és borokkal, románok kőolajtermékekkel, a jugo- szlávok vesszőfonással és háziipari szőnyegekkel vettek részt a kiállításon. — Ottani tartózkodásom alatt szerettem volna a lappokat is felkeresni, sajnos erre nem volt időm. A tizenhat nap gyorsan eltelt, F. L. Oodapzer a butaság ellen A nyugatnémet rendőrség őrizetbe vett egy kiskereskedőt. aki a butaság ellen „gyógyszert” árusított Számos vevője akadt, de egyik sem tett feljelentést sem a csaló boltos, sem a „csodaszer” minősége ellen, A kereskedő számított rá, hogy a vevői a csodaszer használata után is annyira buták maradnak. hogy egyiknek sem jut eszéiM feljelentést tenni. tetnék. — ht — PÁRIZS — store lmespárok nélkül
