Szolnok Megyei Néplap, 1964. november (15. évfolyam, 257-280. szám)

1964-11-13 / 266. szám

iB64. november Iß. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A szakemberek dotációjáról Beváltak a jövedelem- elosztási formák a jászlényszarui Béke Tsz-ben A Petőfi és a Zöldmező Tsz-ek egyesüléséből jött létre ez év elején a Béke Tsz Jászfényszarun. A köz­ség többi szövetkezetében a növénytermelőknél a ré­szes művelés honosodott meg, csupán a Zöldmező­ben osztották el munka­egység szerint a jövedel­met. Ez sok bonyodalmat okozott és nem mindig ösz­tönzött. A tagok is sürget­ték a részesművelésre való áttérést. Az egyesülés után a közgyűlés a részesmű­velés mellett döntött. A Béke Tsz-ben az el­osztás változatos formái alakultak ki. A traktoroso­kat a szövetkezetinéi ma­gasabb, gépállomási norma szerint díjazzák. A veze­tők az adminisztratív dol­gozók és az állattenyésztők munkaegység szerint kap­ják a jövedelmüket. Az utóbbiakat premizálják is. A kertészek és szántóföldi növénytermelők százalékos arányban részesednek. A kertészeti növények után a bruttó árbevétel 40 szá­zaléka a művelőké. Ha a négy kertészeti növényből — paradicsom, tök, ubor­ka, paradicsompaprika —a pénzügyi tervet teljesítik, a többlet árbevétel fele a gondozóké. A kukorica és burgonya művelése 33 szá­zalékos arányban, termé­szetbeni elosztással történt A tavasszal, amikor ki­osztották a területeket, akadályok jelentkeztek, — Akik korábban a részes­művelésre való áttérést sürgették, húzódoztak. Nem akartak területet vállalni, mert féltek az újtól, a meg­szokottat akarták. Igaz, a munkaegység szerinti ré­szesedés fejlettebb elosztá­si forma, de azonos műve­lési ágban nem lehet két­féle módon bérezni. A gaz­daságvezetők és a pártszer­vezet erőfeszítéseire, meg­győző munkájára volt szük­ség, hogy kioszthassák a szerződésesen vállalt növé­nyeket művelésre. Közeleg az év vége, a harmadik negyedéves „kis zárszámadás” is befejező­dött a Béke Tsz-ben. A na­pokban Juhász Sándor el­nökhelyettessel — a Zöld­mező volt elnökével — és Kui Albert párttitkárral — azelőtt a Petőfi párttit­kára volt — beszélgettünk a gazdasági év tapasztala­tairól. — Hogyan váltak be a jövedelemelosztás különbö­ző módszerei? Egységes a véleményük: Az előzőleg választott vezetőségbe és a párttit­kári beosztásba rutin nél­kül kerültem. 1959-ben let­tem párttag. Még a párt- életben sem volt valami nagy tapasztalatom. — És miért hallgatnám el? Szak­mai műveltséggel sem kér­kedhettem. Hat elemim volt. A rönktéri segédmun­kásnak elég volt ez hat éven át. Amikor viszont művezető lettem és a párttitkári te­endőkkel is megbíztak, fel­támadt bennem egy érzés, ami addig sem hagyott nyugton: tanulni, Hirtelenében azt sem tud­tam, hol kezdjem el. Je­lentkeztem esti egyetemre. Sikerült a felvételim. De csak egy évet végeztem, mert szakmailag is tanul­nom kellett ehhez a beosz­táshoz. Jelentkeztem az általá­nos iskolába. A hetediknél kellett kezdenem. Hívtam másokat is. Egy kicsit a magam biztatásáért, s egy Mcsit azért la, mert eb­— Akiket legnehezebb volt meggyőzni, — a volt Zöldmező tagjait — azok érték el a legjobb eredmé­nyeket. A három legjobb brigád — köztük tizenkét munkacsapat — a Zöldme­ző tagjaiból alakult. Elő­irányzott bevételi tervüket túlteljesítették. A Ceglédi brigád 262 ezer, a Kiss brigád 205 ezer, a Juhász brigád pedig csaknem 100 ezer forint árbevételi több­letet ért el. Megszokták és megszerették a részesmű­velést. Könnyen és gyorsan mérhető a tervteljesítés, maguk is tudják, hogy mennyit kerestek. Megnyugodtak az embe­rek és egészséges, bizako­dó légkör alakult ki a szö­vetkezetben. A tagok anya­gilag is megtalálják számí­tásukat, szorgalmuk gaz­dagon kamatozódott. A párt titkár Borosné tizenkét ta­gú munkacsapatát említet­te példaként. A nagy ker­tészeti növény után 21 000 forint átlagos jövedelmük lesz. Ehhez hozzájön a ku­korica és burgonya utáni jövedelem is. A traktorosok és az ál­lattenyésztők megtalálják számításukat a közösben. Az állattenyésztők 2000 fo­rinton felül keresnek ha­vonként. A 27 forintos munkaegységen felül pénz­ben és természetben premi­zálják őket, hogy ne legyen bérfeszültség a részesmű­velés miatt. A megyében az idén rossz termés volt burgo­nyából. A Béke tsz-ben Bo­ros Imréné, Rimóczi Nán­dor és Kovács Sándor mun­kacsapatai 200 mázsán fe­lüli mennyiséget termeltek. A lengyel Epoka fajtából kilón felüli burgonyák is nőttek. Szorgalmasak az emberek, esőben is dolgoz­tak. A tsz vezetők moso­lyogva mondták, ha mun­kaegységben dolgoznak, az orvosnak gyűlt volna meg a baja. A tsz pártszervezete te­vékeny részese a tsz ered­ményeinek. Kezdeményezé­sére legutóbb Tsz Híradói adtak ki, mely részletes tájékoztatót nyújt a tagok­nak. — Megtudták belőle, hogy a brigádok, munka­csapatok növényenként mennyit termeltek, s mi­lyen összeget hoztak a kö­zösnek. Ismertetik velük a jövő évi előtervet is. A Híradó megjelenése igen jó hatást váltott ki. Kiválóan alkalmas a tagok tájékoz­tatására. ben az üzemben a kétszáz­nyolcvan ember közül most is hetvenen vannak, akik­nek négy-öt osztályuk van. Tíz munkatársammal vé­geztük a hetediket, s a nyolcadikat is letettük leg­alább nyolcán. Volt úgy, hogy mentem a kútra, s ha nem láttam senkit a közelben, hango­san fújtam a leckét. Val­lottam és vallom: amit más meg tud tenni, azt én is. S erre a hitemre, most hogy a faipari technikum elsőéves növendéke vagyok, még inkább szükségem van. Másként nem tudnám a tollat, könyvet éjjelente, sőt olykor hajnalokig kéz­ben tartani. A vesetőségről Néhány napja volt a tag­gyűlésünk. Újból titkárrá választott a fűrészüzem negyvennégy tagú kommu­nista kollektívájának öt tagú vezetősége. S a biza­lom után sok segítséget is várok tőlük. Kállai János­áé most került • vezető­A szövetkezet vezetői a jövő évi előtérvén munkál­kodnak. A tavasszal csök­ken a kertészet területe, mégis többet akarnak ter­melni, mert növelik a hol- dankénti tőszámot, Az el­nökhelyettes és a párttit­kár a paradicsomot emlí­tették példaként: — Tavaly a két tsz együttesen 150 holdon 67 vagon paradicsomot ter­melt. Az idén 140 holdon csaknem 200 mázsa lett. Most jobban gondoztuk és többször kapáltuk. A fel­szabaduló területen takar­mánynövényt termelünk jövőre. Elkészült a 3,5 millió fo­rintos költséggel épült haj­tatóház a Béke Tsz-ben. — Januárban már vetik ben­ne a magot, márciusban a holland ágyakba palántái­nak. — Több primőr árut szánnak exportra. A különböző jövedelem- elosztási formák beváltak Jászfényszarun. Megfele­lően ösztönözték az embe­reket a jó munkára, a ma­gasabb hozamok elérésére. — m. L — A Szolnoki Fűtőházfő- nökség KISZ alapszerveze­tének tagjai mondják: — Minden kocsi, amely ha­mar fut ki a javító üzem­ből, jelentős segítséget nyújt a mezőgazdasági, il­letve ipari termékek szál­lításához. De nemcsak az fontos, hogy fussanak a kocsik, ha­nem az is, hogy takaré­koskodjanak a felhasznált anyaggal. Az anyag és szénmennyiség felhasználás csökkentésével ebben az évben előreláthatólag 2 millió forintot fognak meg­takarítani a fiatalok. (Beküldött kép) ségbe. Eddig is mindig sokat segített. Egyenes, jel- lemes, szókimondó asszony. Aki a korábbi időkben volt ezen a poszton, az most más munkát végez a vezetőségben, öt bírálni kellett, mert sokszor reám maradt a bizalmiakkal való megbeszélés. Sokszor el­odázta. Lehet, hogy ebben én is ludas vagyok. Több­ször elütöttem őt ettől a munkától, mert a vezető­ségi ülésre meghívtam a bizalmiakat. A magam munkájában is vizsgálódtam most a vá­lasztások előtt. Tudom, né­ha mellőztem a kollektív vezetést. Ügy éreztem sok­szor, hogy sürgős esetekben veszítünk, ha még várok a vezetőség véleményére. — Intézkedtem. Van amiben biztos azonos álláspon­tunk lett volna. Például elhalasztottam a taggyű­lést, mert „vagonzúdulás” volt. Nem lehetett várni a kirakással. De volt olyan eset, ahol biztos jobban döntünk közösen. Király József, a vezető­ség egy másik tagja, szo­cialista brigádvezető. Na­gyon sokat adok a vélemé­nyére, A közel háromszáznyi dolgozó közt nagyon kell A DOTÁCIÓ fogalma 1959 óta új értelmében is ismertté lett az országban, s így Szolnok megyében is. Az állam a gyenge termelő- szövetkezetek megsegítésé­re szakembereket küld oly­módon, hogy korábbi fize­tésük egészét vagy egy ré­szét a tanácsok állják. Ez a dotáció. Szolnok megyé­ben 1959-től kezdődően a mai napig kétszázkét me­zőgazdasági szakembernek szavaztak meg ilyen dotá­ciót a tanácsok. Közülük százötvennek már letelt a három éve, s akik marad­tak — mert nem minden­ki maradt — enélkül szol­gálja tovább az ügyet. Elég sokan helyet változ­tattak, ez is igaz. A két­százkét emberből kilenc­venegyen nincsenek a szö­vetkezetekben. Legtöbbjük­től a szövetkezeti gazdák vonták meg a bizalmat, az állami szervek pedig a pénzt. Volt köztük, aki méltatlanná vált megbíza­tására, s a társadalmi Ho­noráriumra. Emlékezetesen telt ki kor'n az ideje Cse- pesz Istvánnak, a szelevé­az öttagú vezetőség, sőt az egész alapszervezet mun­kája. Az emberekről Sokszor hajlamos vagyok azt hinni, hogy csak az van jól, amit magam vég­zek el. Pedig meggyőződök róla, hogy nem így van. Jó ez a fűrésztelepi kollek­tíva. Októberben a rossz idő miatt nagy tervlemara­dásunk lett. Ennyivel keve­sebb anyagot dolgoztunk fel a tervezettnél. A no­vemberi első dekádban 160 köbmétert már pótoltunk. Ha gépi törés nem lesz, nem is marad adósságunk decemberre. Egy így a nagy igazság. S nekem egyik örömöm, hogy sok gonddal-bajjal tud megküzdeni naponta is a budapesti fűrészüzem szolnoki telepének mun­kásgárdája. De ezt sokszor tarkítja olyan dolog is, ami kedvem szegi. Csak a legfrissebb példát mondom el: Szalóki István egyik leg­jobb dolgozónk. Bármelyik gépre teszem is, helytáll. De most is beüzent a fize­tési nap után, hogy fáj a gyomra. Holnap már tu­dom, újból itt lesz. Csak addig kit tegyek a gépére? M, Magda értene hozzá, nyi Szikra Tsz-ben. — De ugyanígy csalódást okozott Tiszagyendán Nánási Illés, Tiszafüred-Kócson Petro- vics György, Tornaj monos­toron Mándoki Sándor. Volt ilyen, s lehet is még, senki nem is akarja tagadni. Óhatatlan, hogy bármilyen tiszta szándékú és nemes meggyőződésű eszmék szolgálóihoz ne csa­pódjanak csak önmaguk pecsenyéjét sütögető embe­rek. De ebben az esetben sem a néhány csenevész bokrot, hanem az egészsé­ges, nagy erdőt kell tekin­teni, hiszen ennek az erdő­nek nagyon szép hajtásai vannak. A gyenge termelő- szövetkezetek megerősítésé­re küldött szakemberek becsületes helytállásáról sokkal több a példa. S miért ne hivatkozzunk erre is? Miért maradjon titok, milyen szeretettel veszi körül a közösség Gá- csi Jánost . Tiszainokán, Rottmayer Jenő mezőgaz­dászt Cibakházán, Herczeg József főagronómust Tósze­gen, Szabó Tibor elnököt Jászszentandráson, Hajdú Mégis hiába magyaráztam neki hosszú időn át, hogy menjen oda. Nem akart. — Ilyenkor az jár eszembe: Ha valakinek problémája van, természetesnek veszi, hogy eljön a párttitkárhoz. Amikor csak tudunk, sze­mélyes ügyekben is segí­tünk. De ha én megyek oda kérni — nem a magam, az tizére érdekében is — ritkán látják bennem a párttitkárt. „Csak” a mű­vezető vagyok olyankor, akivel lehet hepciáskodni. Csak akkor látják, ha ese­tenként én is viszonzom. Akkor mondják: A titkár legyen türelme­sebb. De sokszor szívesen elhagyna a türelmem, mert tudom: Van nálunk üzem­rész, ahol 60 százalékos a munkaidő kihasználás. — Ugyanakkor ide változó jel­legű munkakör megjelölés­sel vesznek fel mindenkit. Mégis mindig van, aki ha lehet, kihúzza magát a sürgető munkából, * Ez a nem egyforma lel­kesedés, ez az elütő fele­lősségérzet ez Kispál Sán­dor párttitkár legnagyobb gondja az üzemben. a e. Ferencet Rákóczifalván, —• Kalmár Andrást Jászivá- nyon, Bene Lászlót Jász- felsószentgyörgyön, Fried­rich Ferdinándot Szolno­kon, Nagy Istvánt Kunhe­gyesen és így tovább. És ez a döntő. Ezek az emberek, ezek az elvtársak otthagyták állami gazda­ságban, földművesszövetke­zeteknél, közigazgatásban, bankoknál, más intézmé­nyeknél elfoglalt beosztá­sukat. Igen sokuk feladta városi lakását, vagy távol él családjától, s ráadásul a sokat csalatkozott szö­vetkezeti parasztok szinte kivétel nélkül valameny- nyiüket bizalmatlanul fo­gadták. így kezdték a mun­kát. Hozzávetőlegesen öt év alatt harminc-harminc­öt gyenge szövetkezet szi­lárdult meg segítségükkeli Közreműködésükkel alapo­zódtak meg e gazdaságok s kapták vissza az emberek munkakedvüket, hitüket. — Kiemelkedően szép sikerrel dolgoztak a szolnoki, a jászberényi és a kunszent­mártoni járásban. Sajnos* hogy a kunhegyesi, a tisza­füredi járásban, Török- szentmiklós és Jászberény városokban még halvá­nyabb az eredmény. De előbb vagy utóbb — ott is és mindenhol jobb eredmények születnek. A párt és az állam eltökélt szándéka ez. És az állam nem lehet szűkmarkú azok­hoz a szakemberekhez, akik ilyen nagy feladatra vál­lalkoznak. Nem egyszer ugyan azt vetik erre: köny- nyű annyi pénzért. Beszél­jünk nyiltan. Szolnok me­gyében a legmagasabb do­tációt, három és félezer forintot — egy elnök kap­ja. A többiek átlaga ennél jóval kevesebb, a kétezer forintnál alig valamivel több. Nagyon sokan keres­nek ennyit máshol is. És mennyivel hálásabb körül­mények között. Igaz, hogy az állami do­táción kívül az „átcsopor­tosított” (csúnya kifejezés, de ez a használatos) szak­emberek még a szövetke­zetből is kapnak munka­egység-értéket. Na, de az olyan szövetkezetekben* ahová ők mentek, meny­nyit ér egy munkaegység? S ami a legfőbb: ezek a vezetők 14—16 óra hosszát is dolgoznak naponta. Meg lehet-e ezt fizetni vala­ha is? Ezt nem lehet csak pénzért csinálni. Nem is azért teszik. A párt szavá­nak hiteléért vállalnak ál­dozatokat. Bizonyság töb­bek között az is, hogy a dotáció lejártakor marad­nak tovább. Csepesz Imre Cserkeszöllőn, Bódi Imre Tiszaföldváron, Gyólai Já­nos Tiszasason, Budai Kál­mán Zagyvarékason, Vágó Mihály Szajolban nem szá­molták, „kifizetődő”-e ál­lami dotáció nélkül is ve­zetni. Igaz, most ennél többet kapnak. A szövet­kezeti emberek közösségé­nek szeretete, ragaszkodá­sa, bizalma veszi őket kö­rül. S HOZZA természete­sen a most már gazdag szövetkezetek nyújtotta jó jövedelem is. A kettő együtt. Dehát kinek jogos* ha nekik se? Borzák Lajos Távirat A pusztamonostori Pető­fi Tsz táviratilag jelentette, hogy tegnap 650 holdon be­fejezte az őszi búza vetési tervéi Eß\/ párttitkár- ÖNMAGÁRÓL

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom