Szolnok Megyei Néplap, 1964. november (15. évfolyam, 257-280. szám)
1964-11-07 / 262. szám
1964. november 7. SZÓI.NOK Obi NÉPLAP 3 A vezetőségválasztó taggyűlések a további fejlődés kiindulópontjai Sanyi bácsi PIHENNI KÉSZÜL A nagy családból a kis családba vonulok Szervezeti Szabályzat értelmében, a Politikai Bizottság határozata alapján 1964. november 1- én kezdődött városunkban is a pártalapszervezetek vezetőségeinek úijáválasztása. Mint mindig, most is alapos volt az előkészítés. A pártvezetőségek már jó előre megbeszélték a felkészülés legfontosabb módozatait. Még az alapszervezetek kis százalékában zajlott le az újjáválasztás, de maxis fontos tapasztalatodról adhatunk számot. A vezetőségválasztás előkészítésének fontos mozzanata volt a párttagsággal való beszélgetés. Az eddigiektől eltérően elsősorban azokkal, akik a pártmunkában vagy gazdasági munkájukban nem tettek eleget kötelességeiknek. Tanulságosak voltak ezek a beszélgetések. A vezetőség érdeklődött, véleményt mondott a párttagok munkájáról és a párttagok is véleményt mondtak a vezetőség működéséről. Különösen Jó volt ez, mert van olyan alapszervezet, ahol néhány tag nem megfelelő pártmunkája gátolja az egész alapszervezet előrehaladását. Ezek a párttagok nem tudnak együtt fejlődni az alapszervezet egészévél. így a pártonkí- vülíek között végzett politikai munkában sem tudnak megfelelően résztvenni. Az előkészítés során beszélgettek azokkal a vezetőségi tagokkal is, akik a párttagságtó] kapott bizalommal nem megfelelően éltek, vezetőségi tagsággal járó feladataikat nem végezték elég lelkiis-.ieretesen. Ez az alapos felmérés világos képet adott azokról a problémákról, melyeket az újjáválasztó taggyűlésen ei kel) mondani. Az éddig lezajlott taggyűlések fő vonása az volt, hogy a figyelmet mai kérdésekre, különösen a termelés és az ezzel összefüggő pártpolitikai munkára irányította. A beszámolók is, a hozzászólások is és az előterjesztett határozati javaslatok fontos intézekedé- seket tartalmaztak az 1964- es tervek teljesítésére. Ez azért is indokolt, mert bár az évből már csak két hónap van hátra, üzemeinkben ez idő alal; még jelentős gazdasági feladatok várnak elvégzésre. Helyenként a vezetőség azt is vizsgálta, mit kellene tenni a terven felüli nyereség összegének fokozására, hogy ezzel a nyereségrészesedést is növelhessék. Egyes helyeken — ahol a feltételek adottak — szorgalmazták az él- üzemszinf teljesítéséhez szükséges intézkedéseket is. inden üzemi újjáválasztó párttaggyűlé- sep szerepelt az 1965. évi termelési tervek előkészítése. Az ez évi tapasztalatok gondos értékelését és következtetések figyelembe vételét szorgalmazták a következő éves tervek kidolgozásához. Sokan hangsúlyozták, hogy a népgazdasági érdekek mellett figyelembe kell venni az ü-um teljesítőképességét is, megalapozott és teljesithetó terveket kell 1965-re kidolgozni. Különös figyelemmel szóltak a párttaggyűléseken arról, hogy nagyobb gondot kell fordítani a munkaügyi tervfejezetekre. Elkerülni azt — ami az idén sok helyen adódott —h >g y sok túlórával teljesíthették a tervet. Nagyon fontos vonása a taggyűléseknek az is, hogy a párttagok határozottan szembeszálltak azokkal, akik fegyelmezetlenek. Elítélték az igazolatlan hiányzókat, azokat, akik a munkaidőt nem használják W megfelelően. Ugyanakkor kifejezetten kérték, hogy a tázdaságvezetők legyenaa erélyesebbek a íegyelme- zetlenkedőkkel szemben. Teremtsék meg a feltételeit a kiegyensúlyozott munkának. A taggyűlésekre jellemző az érdeklődés, a tagok aktív részvétele. A megjelenés mellett növeli a taggyűlések értékét, hogy eddig a. jelenlévők egyhír- mada szólalt fel. Hozzáfűzhetjük azt is, hogy az előkészítő munka alapozta meg ezt az érdeklődést. A taggyűlési beszámolókat mindenütt az egész vezetőség közreműködésével, valamint a pártcsoportbi- zalmiak és a gazdaságvezetők segítségéve' készítették el. A taggyűlési beszámolók a pártszervezet munka- területének minden lényeges kérdését felölelték, s mindezt a bizalmiak parkcsoportjuk tagjaival előzetesen meg is beszélték. Nagyon sok jó ötlet, javaslat adódott ezeken a beszélgetéseken is. észletesen foglalkoztak a párttaggyűlések a párt belső életével is. Sok helyen azt kifogásoltál*, hogy a párttággyűlések Határozatait nem mindig hajtják pontosan végre. Az építőipar I-es főépítésvezetősé- génék alapszervezete több mint egy évvel ezelőtt határozott arról, hogy a MÁV kórház építkezésén megfelelő szociális létesítményeket kell biztosítan az épi- tömunkásoknak. Most jogosan vetették fel, hogy erről azóta minden fórum tárgyalt, külön igazgatói utasítás is van rá, mégsem valósították meg. Rossz irányban befolyásolja a párt irányító szerepének érvényesülését az ilyen halogatás. Jobban, pontosabban kell kezelni a tagok észrevételeit. Vagy amennyiben azok esetleg nem hajthatók végre, arról is pontosan informálni kell. őket. , A párt szervezeti szabályzata részletesen tartalmazza az alapszervezetek működésének elveit. Az üzemi jellegű pártszervezetek elé a gazdaságvezetők munkájának ellenőrzését tűzi célul. Ezek azonban elvek. Végrehajtása az alapszervezetek feladata, s ez nagyfokú önállóságot követel. önáll'an kell dönteniük arról, hogy milyen fő kérdésekkel foglalkoznak, milyen gyakorlati intézkedéseket javasolnak a munka megjavítására, a gazdaságvezetőknek, a tömegszervezetben dolgozó kommunistáknak. Ezért nagyon fontos, hogy az újonnan megválasztott pártvezetőségek öntevékenyen, azonnal lássanak újból a munkához. Helyesen tette a vegyiművek I-es pártalapszerveze- tének vezetősége, amikor mindjárt a párttaggyűlés után határozatot hozott: elosztotta a reszortokat, ezzel a pártvezetőségi tagok egyenkénti felelősségét is hangsúlyozta. Ezenkívül megbeszélték, hogy egy héten belül a hátralévő két hónap munkájára intézkedési tervet dolgoznak ki. Ebbe foglalják azokat a feladatokat. melyek a taggyűlés határozatából adódnak. z üzemi pártpolitikai munka értékelése egybehangzóan a fejlődésről, javulásról ad számot. Helyes az a forma, ahogy az - alapszervezetek a pártcsoportok segítségével foglalkoznak a munkások, a ,a- kosság ügyeivel, gondjaival. Mégis több helyen jogosan érte bírálat a pártcsoportvezetőket és a pártcsoport tagjait azért, hogy nem rendszeres a munkájuk e tekintetben. Ez figyelmeztető is. hogy a Jövőben behatóbban foglalkozzanak a pártvezetőségek a pártcsoportok irányításával, a pártcsoportok pedig a tömegek közötti politikai munkával. A párttaggyűlések összefoglalták a pártvezetőséa munkáját is. Sok aiapszer- vezetben elhangzott, hogy a vezetőség tagjai többségükben dicséretesen helytálltak, rászolgáltak a bizalomra. Ezt igazolja az is, hogy eddig a régi vezetőségi tagok túlnyomó többségét újjáválasztották. De már az előkészítés szakaszában és ugyanígy az eddigi taggyűléseken is szó- bakerült, ha a vezetőség egyes tagjai nem végezték el megfelelően munkájukat és ezzel más vezetőségi tagokra több feladat hárult. A vezetőségi tagok viszont azt tették szóvá, hogy a tagoktól nem mindig kapnak megfelelő támogatást. Volt olyan párttitkár, aki ezt így fogalmazta meg: „A tagság sorsunkra hagyott bennünket”. Valószínű, hogy ez a kesergés túlzott. S van a dolognak másik oldala is, amikor a tagok kifogásolják, hogy a vezetőség nem támaszkodott eléggé a munkájukra. Nem mindegyik pártszervezetnél fordul ez elő, de akkor is súlyős hiba. A pártvezetőségi tagok valamennyien élvezik a párttagság bizalmát. Nem is kis dolog az, hogy az egy időszakra őket, a legmegfelelőbbeket vezetőiknek választja. Nem lebecsülendő ez a bizalom. Csakis a vezetőség mindenegyes tagjának jó munkája lehet erre a válasz. A pártálapszer- vezet vezetőségének dolga, hogy megfelelő feladattal bízzon meg mindenkit és a feladatok elvégzéséről időben kérjen beszámolót. A vezetőség munkájának elengedhetetlen része — és ezt az újjáválasztási taggyűlések hangsúlyozták is —, hogy mindenki tevékenységével számoljon. — Nem maradhat ki az irányítás alól senki sem. A pártvezetőségek valósítsak meg mindenütt azt a helyes kezdeményezést, hogy évenként a vezetőség tagjai az alapszervezet minden tagjával beszélgetnek. így a pártvezetőség és a tagság között megmarad vagy kialakul a jó kapcsolat. éhány napja kezdődtek a vezetőség újjá. választó taggyűlések. Máris sok újat, hasznosat tapasztaltunk. Továbbra is gondosan figyelemmel kísérjük az újjáválasztásokat. Ugyanígy azt is. hogy az alapszervezeti vezetőségek haladéktalanul lássanak az újjáválasztó taggyűléseken elfogadott határozatok végrehajtásához. Azokon a helyeken pedig, ahol később lesz a választás, még mindig lehet javitani az előkészítésen. Helyes, ha az előkészítés munkáját még egyszer átvizsgálják. Ezáltal lesznek a párttaggyűlések az egész pártélet alapos felmérésének fórumai és ezzel együtt a pártszervezetek további fejlődésének biztos kiindulópontjai. Sipos Károly, az MSZMP Szolnok városi bi ottságának első titkára (Lermontov: ...„Mit akar? Az ég boltja tiszta S alatta van hely mindenkinek De ő a harcot újra szítja S csatát csatára vív”.) Nem hiszem, hogy pontosan így akarta. Szebben mégsem sikerülhetett volna. Hetven esztendősen, a szabályos kunsági koponya alkaton néhány szál hajjal, de temérdek életcsata emlékével nyugalomba készül Bártfai Sándor Kossuth- díjas, a megye termelőszövetkezeti vezetőinek korelnöke és rangidőse. A nagyhírű, hatalmas birtokú, tizenháromezer holdas szövetkezetnek — nagyságrendben a megye első, az ország második közös gazdasága — ő volt az első elnöke. Tizennégy évvel ezelőtt alakult a Lenin Tsz, a karcagpusztai földeken. Gyalázat földeken. Ott két és fél aranykorona a termőérték, az igazi jó földek 20—25 aranykoronásak. Rizstermelő összefogásként indultak. A választáson egyöntetűen hangzott: — Bártfai Sanyi bácsi középparasztot akarjuk. A tizenhat holdas karcagi gazda tekintélye fogalmat jelentett már akkor. A Nemzeti Parasztpár- tot vezette a városban. Két és félezren követték. — Nánási Laci, Erdei Ferenv, Csótó Pista jártak le hozzám. A parasztpárt platformia köze] állt a kommunistákéhoz. A kommunisták vezetőjéhez, Czinege Lajoshoz, aki most az ország honvédelmi minisztere, jó- barátság fűzte a parasztpárt titkárát, Bártfai Sándort. Bártfai Sándort frtam, pedig hát Karcagon csak „a Sanyi bácsi”. A Sanyi bácsi nevéhez A tomajmonostori Petőfi Tsz-ben kevés a munkáskéz. Különösen érezhető ez az őszi betakarítás, vetés* idején. A szövetkezetiek — bár éjjel-nappal dolgoznak — a maguk erejéből alig győzik a munkát. Jól jött tehát a gépállomásiak segítsége. Kocsis Márton SzB-titkár javaslatára a közelmúltban a Kunhegye- si Gépál tóm ás irodai dolgozód, a műhelymunkások, nagy dolgok fonódtak. Ö kezdte meg r,z országban elsőnek az i rálló gépesítést. Akkor, amikor még a gazdaságvezetés mereven mást diktált. És hogy szerezték a gépeket? Ócskavas telepeken, alkatrészenként, sőt volt amit ömlesztve hoztak el ponyvákban a gépkisérleti intézettől. Honnan volt ekkora bátorsága? Mikor nyíltan meg is mondták neki: — Ügy vigyázzon Bártfai, figyelemmel leszünk, s ha év végén valami zűr lesz, az isten mentse magát a gépeivel együtt. A szövetkezeti közösség erősítette: így a jó, saját gépekkel. Bebizonyosodott. Országos gazdaságpolitika lett belőle. S az elsőnek, a karcagi úttörőnek, Sanyi bácsinak Kossuth-dfj érte. Sok kitüntetése van. — A Magyar Szabadság Érdemrend. a Tanácsköztársaság Érdemérem, a Szocialista Munkáért Érdemérem. Legalább ennyi történelmi sorsfordulót élt át. s mindannyiszor a munkás- mozgalom ügye mellett tett hitet. Tizennyolc évesen tiltották ki Debrecenből, a vagongyári sztrájk miatt 1919 bukása után Korvin Ottó beosztott különleges nyomozója, három hétig bujkált Szolnoknál a Tisza Iáposaiban. Két hónap elteltével jutott haza a karcagi Sánta tanyára — apósáékhoz. — Sanyi, hát kellett ez neked? Hát mit akarsz le” Mit akart? Az égbo’t alatt lett volna hely r.eki más módon is. Az ellen- forradalom Idején, a tizenhat hold föld biztos egzisztencia fedezékét nyújtotta volna. De mégis. — Azzal ment fel az akkori Földművelésügyi Minisztériumba néhány hőzöngő — Karcagon van egy nyakas ember, aki nem engedi szét a tsz-t. gépkocsivezetők és ipari tanulók — élükön Jakab János igazgatóval — egy napot a tsz-ben töltöttek. Az ötven önkéntes segítőből jutott a magtár: munkákhoz, a napraforgó tisztításához, lucernamag csép- Léshez és a búza vetés' néz is. A gépállomás két teherautójával pedig 120 mázsa cemen*' és 60 mázsa tápot szállítottak a tsz portájára. Írást kaptak. — Azonnal osszon szét mindent. Ezt a papírt a minisztérium egyik előadója írta. Csendesen becsúsztatta fiókjába a hivatalos dörgedelmet. — Aki ezt írta, az ott előadó. Én csak szövetkezeti elnök vagyok, de itt. Ezért én felelek. Semmit nem engedek széthúzni. Erre megüzenték. — Ha este hat óráig nem tüntetik el a Lenin táblát a székház faláról, felgyújtják az épületet és az elnök házát. A városi osztályvezető kinn járt éppen azon a napon náluk. Azzal ment vissza. — Bártfai elvtárssal beszélni kell. A vesztébe rohan. Engedjen, hiszen máris azt emlegetik a hőbör- gők. hogy akasztás lesz belőle. És ő, Sanyi bácsi? Elment fegyvertelenül a pártház védelmére. Pedig a pártnak nem is olyan régen tagja. A Tanácsköztársaság sokat próbált veterán katonája annyit kapott bizalomból. amennyit ember el se várhat. Ha csak úgy rá nem szolgál, mint Sanvi bácsi. A hetven esztendős elnököt szövetkezetében csupa fiatal veszi körül. — Kétszázötven paraszt-ifjú és lány. Ez az amit a látogatók e] se hisznek az első szóra. A városi pártbizottság titkára ad erre magyarázatot. — Mert Sanvi bácsi sose volt kicsinyes. Amit kén tőle az ifiúsás. azzal vitte a közgyűlés elé: elvtársik ha lehet, ezt adjuk meg nekik. A hetven esztendő legemlékezetesebb élménvéi érdeklődöm tőle. — Amikor a VIL párt- kongresszuson Szolnok megyei küldött voltam. S ha az újságíró nagv élmén veit is faggatná valaki. én azt válaszolnám' valahányszor Bártfai Sanyi bácsi társaságában lehettem. És most elmegy egy rettentően nvugtalan hét évtized után pihenősehb napokat élni. Egy töretlen fejlődésű szövetkezet kor- mányrúdiát edia át másoknak. Fiatalabbaknak. tanul- tabbaknak is. akikért dolgozott, akikért élt becsülettel. fgv akarta. Ezt akarta. C akarta. Rorzák Lajos Jól jött a segítség;